2012. április 12., csütörtök

Húsvét és miegymás

Üdvözlet!
Régen nem írtam, tudom, mert az utóbbi időben nem volt sok időm itt ülni.
A húsvét alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, például csokitojással nem éri meg dobálózni, mert ha esetleg a falhoz vágódik, összetörik, és a párnáról kell felenni.
Rengeteget röhögtem, Alexával megint nagyon jól szórakoztunk.
Voltam fényképezni is, a képeimet majd a Hugiiphoton megtalálhatjátok.
A tavaszi szünet egyébként rendkívül unalmas volt. Csütörtökön és pénteken egész reggel a gépnél ültem és élő adásban néztem a Bumeráng "Köszi Lali" turnét, szombaton mindenki készülődött, én meg pakolásztam, kaptam egy új szekrényt, és Alexával szórakoztam. Vasárnap vendégek jöttek, hétfőn meg mi mentünk. Holnap szerencsére péntek, szombaton pedig megyek Kingáékhoz, már hiányzott nagyon. :D
A vizsgákon, és minden egyében túl már csak két hónap és The End. Úgy döntöttem, a ballagásomat felhasználom a csodálatos évek, a VELE való "kapcsolatom" és az életemből kisétált személy által okozott hiány lezárására. Ez jó lesz. Új szakaszt fogok kezdeni, ez a legjobb megoldás, sok tépelődés után rájöttem.
A nyárral kapcsolatban pedig csak annyit, hogy mindjárt itt van, valószínű, hogy eseménydús lesz, egyszóval hajrá!

2012. április 6., péntek

Semmittevés és múltidézés

Micc tisztálkodik
Az elmúlt két szabadnapban gyakorlatilag semmit nem csináltam. Kimentem, fényképeztem és azzal voltam elfoglalva, hogy feltöltsem a képeket.
Mellesleg csodálatos idő van! Tegnap baromi meleg volt, este fél óráig ültem az autófeljárón. A szél a hajamba kapott, a rigók fütyültek, a nap bágyadtan sütött, és jöttek a sötét felhők, melynek eredményeképp villámlás és égdörgés volt. Nem is csodálom, este tíz órakor is meglehetősen meleg volt, hajnalban viszont elkezdett zuhogni az eső, felfrissítette a levegőt (de elárulom, még így is meleg van).
A ma reggeli programom pedig az volt (és még mindig az, fél óra erejéig), hogy webes élő közvetítésen bámulom azt, hogy mit művel a Bumeráng a cápák és a halak közt, röhögök és csodálkozok, hogy milyen hatalmas dolgokat csinálnak. Fantasztikus! :D

Az unalom eközben erősen meg akar ölni. Tudjátok, van a régi blogom (amit lezártam, mert nem igazán akarom, hogy bárki olvassa), és visszaolvastam pár bejegyzést.
Hát nem véletlenül nem akarom, hogy ezentúl bárki bárhogy elolvashassa, ugyanis borzalmas, hogy milyen voltam régen.
Sajnos jó pár ember részese és szemtanúja volt ennek, és ahogy visszaolvasom a bejegyzéseket, röhögök, és agyon akarom ütni azt az embert, aki ezeket leírta, pedig én voltam. Akkor még a körülöttem levő emberek irányítottak, leírtam, hogy Converse cipőt szeretnék venni, mert akkor még az volt a divat, és minden második szót rövidítettem, mert azt hittem, az a menő. Nagyon durva, hogy miket csináltam, esküszöm, szégyellem is.
Van önkritikám és nem vagyok egoista, de azt hiszem, ezalatt a pár év alatt gyökeresen megváltoztam, minden olyasmi ellen vagyok, amit régen nem vetettem meg, és büszke is vagyok arra, amit eddig elértem.
Na, ezért nem törlöm a régi blogomat. Nosztalgia, és fel tudom mérni, mennyit változtam, fantasztikus :'D (Mellesleg unaloműzőnek se utolsó, így, hogy egy ideig nélkülöznöm kell Dorina kisasszonyt)
És akkor, mára ennyit habogtam, majd jövök valami értelmessel, a jövendőbeli napjaim amúgy is érdekesebbek lesznek, rokonok, húsvét, yeaah...

2012. április 5., csütörtök

Hugii-photo

Sziasztok! Ígértem, hogy hozok képeket. Hát, hoztam, csak nem erre a blogra, ugyanis nyitottam egy olyat, amin a fotóim vannak. Elég kezdetleges, de itt mindent megtaláltok egy helyen. :)

http://www.hugiiphoto.blogspot.com
Nézzétek egészséggel! Majd jövök beszámolóval :)

2012. április 4., szerda

Szünet

Végre szünet van.
Sajnálom, a koncertes beszámolóm is elmarad, vigasztaljon az, hogy voltaképpen nem is igen van miről beszámolni. A szünetben megpróbálok egy kicsit feltöltődni, és mindennél többet fényképezni (ebből hozok is majd bőven :)), főként ez a tervem.
Aztán, hogy hogy alakul, azt még nem tudom, mert ugyebár sosem alakult még semmi úgy, ahogy én azt szépen előre elterveztem. Kíváncsian várom.

2012. április 3., kedd

Egyedül...

*********TEGNAP*********
Az évfolyamtársnőm beszélgetése csak háttérzaj volt. Nem, mintha nem szeretnék vele beszélgetni, egyszerűen az agyam nem fogta fel a szavakat, talán, mert nem is akartam felfogni (egyébként se sikerült volna). A gondolatom messze kalandozott, messze a buszozástól, attól, hogy a beszélgetőpartneremre koncentráljak. A problémákon, amiket akárhányszor átrágtam és megvitattam magammal, nem sikerült megoldani.
Azt hiszem, ez az év egy elég nehéz időszak számomra, mert rengeteg olyan dolgot vesztettem el, ami nagyon fontos volt számomra.
A busz megállt, az évfolyamtársnőm leszállt, én pedig végre egyedülmaradhattam. Leültem egy szabad helyre, arcomat az ablaküvegnek támasztottam, és meredten néztem kifelé. Nem jutottak el a tudatomig a látottak, a fák, az épületek, egy elefánt is állhatott volna az út szélén, azt sem veszem észre.
Megpróbáltam aztán a jól bevált 'kérj tanácsot egy baráttól', ami kicsit segített, de még is még most is bizonytalan vagyok...

*******MA******
A pálya szélén állok, és figyelem a többieket, ahogy kosaraznak. Nem igazán vagyok aktív egyébként sem ilyen játékokban, nem igazán tud feltüzelni, hogy egy idióta labdát beledobjak egy lyukba, nem is vagyok benne ügyes, talán ha megpróbálnám, sikerülne, de nem fecsérelem feleslegesen az energiámat, amikor így is szinte állva alszok, mert borzasztóan fáradt vagyok. Amíg a többiek mintha az életükért küzdöttek volna, én csak álltam csípőre tett kézzel, néhányszor tettem egy kísérletet, hogy elkapjam a labdát, majd azon gondolkoztam, jobb lenne leülni, mert úgy kényelmesebb,aztán mégis állva maradtam, és agyaltam.
Ha társaságban vagyok, a problémák messze elszállnak, aztán jön az egyedüllét, már nincs kivel jönnöm, és ettől tartok a legjobban.
Már az osztályban is rossz, pedig az mindig menedék volt, egy kényelmes kis otthon az évek során, de az is csöndes, most, hogy az a valaki elment. Pedig pár héttel ezelőtt, amikor szintén azt éreztem, hogy totális idiótát csináltam magamból, jólesett elhelyezkedni a székemen, figyelni, ahogy a körülöttem levő emberek éppen vitatkoznak, verekednek, vagy beszólogatnak, ha valamit hangosan mondtak, én is nevettem. Jólesett beszélgetni azzal, aki épp hozzám szólt, éreztem, hogy oda tartozom, a hülyék közé. Kis, biztonságos hely volt ez, imádtam iskolába járni, tulajdonképpen olyan volt, mintha hazaérkeznék. De most a haza is üres, nem hallani már benne azt a jól ismert nevetést, nem látni a jól ismert arcot, és a hiányérzet már - már elviselhetetlen.

2012. március 31., szombat

Miami feeling

Tényleg unatkozom, ennek eredményét látjátok. Miamis stílus, a kedvenc városom. : ) remélem, tetszik! :)

Koncert újra :)

Hát igen, olyan mázlistának mondhatom magam, hogy megint koncertre megyek! Köszönhetem ezt a Tavaszi Fesztiválos rendezvénynek, melyből kifolyólag fellép a Magna Cum Laude, és mivel hogy szeretem őket, és a koncert ingyenes, úgy döntöttünk, akkor már elmegyünk. :D
Alig várom, de addig is úgy néz ki, itt fogok rohadni a gép előtt. Az is kérdéses, hogy hogy jutunk haza, de azt majd megoldjuk valahogy.
Ami az időjárást illeti, egyáltalán nincsen szabadtéri-koncertes hangulat. A szél fúj, és az égen egy rakás sötét felhő. Úgy néz ki tehát, hogy nem is szabadtéren lesz. Ja, igen, ezt is ki kellene deríteni...
Jól van, majd jövök beszámolóval és képekkel. :)