A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fotótúra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fotótúra. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 22., vasárnap

Fotótúra és gólya

Már régóta emlegetik, hogy az itteni gólya milyen jó fej és barátságos. Hát, gondoltam nagy naivan, szuper fotóalany lesz belőle, így úgy döntöttem, hogy lencsevégre kapom.
Előszeretettel száll le a focipályára, ahol rendszerint csigák után kutat, úgyhogy felhúztam az itthoni sárjáró cipellőmet, és elindultam.
A gólyát szokás szerint ott találtam. A cipőm percek alatt átáztatta a vizes fű. A gólya felvetette a fejét, megállt, rám nézett. Már tegnapelőtt próbálkoztam azzal, hogy lekapjam, de a tervem kudarcba fulladt. Túlságosan siettem és igazán nem nézhettem ki úgy, mint aki tényleg nem akar semmit, úgyhogy most kissé óvatosabban merészkedtem hozzá. Eltökélt voltam, hogy most szuper leszek, és olyan közel merészkedek, hogy a tollai számát is meg lehet majd számlálni a képen, persze ehhez nem csak én kellettem. Elindultam egy másik irányba, majd fokozatosan közeledtem felé. Tiszta akciófilmbe illő jelenet volt az egész, ahogy Mr. Gólyát megpróbáltam hülyére venni, sikertelenül.
Pár eléggé gyér kép gyártása után elfogyott a türelmem és egy kicsit meggyorsítottam a lépteimet. Talán nem is voltam olyan gyors, de Mr. Gólya , valószínű, az előző nap történéseiből tanulva megint felszállt egy ház tetejére, és onnan lövellt felém kárörvendő pillantásokat. Azt hiszem, ahhoz, hogy jó természetfotós legyek, idő kell és türelem, aminek most még a hiányában vagyok.
Mr. Gólya a háztetőn. ~ 
A mai napon is kint volt Mr. Gólya, de úgy döntöttem, hagyom a francba, elmegyek inkább fotótúrára. Alexát is invitáltam, majd egy táskával az oldalamon elindultunk a határba. A múltkor majd' meghaltunk a szomjúságtól, így erre is gondolva vittem magammal egy kulacs vizet (mondanom sem kell, nem ittunk belőle egy kortyot sem).
Igazán jó idő volt, habos, fehér felhők úsztak a kék égen, a nap erőteljesen ontotta magából a meleget, így nagyon könnyen voltunk öltözve, és annak ellenére sem fáztunk, hogy a szél felerősödött. Inkább azzal gyűlt meg a bajunk, hogy megzabolázzuk a hajtincseinket, és egymás árnyékán röhögtünk, majd megállapítottuk, hogy olyan, mintha kígyók állnának ki a fejünkből.
Az út nem volt túl jó, de biciklivel egész tűrhető volt. Szőlők és földek szegélyezték az utat, meg néhány virágzó fa és bokor, és egy "Szarvas ugrik" tábla. Persze szarvast sehol sem láttunk, sőt voltaképpen csak egy kutyát sétáltató emberrel találkoztunk, meg persze autósokkal.
Elfelé felmértük a terepet, és kellemes tempóban gurultunk végig, azt kémlelve, mit lehet fotózni. Visszafelé volt, hogy az út szélén húsz perceket álltunk, annyit fényképeztünk, és kétszer is megálltunk.
Aztán hazafelé újra találkoztunk Mr. Gólyával. Úgy döntöttem, megbosszulom, hogy tegnap kicselezett, és fényképezővel a kezemben elindultam felé, persze úgy, hogy biciklin ültem, így ismét elrepült. Esküszöm, hogy engem utál, mert Alexának egész jó képeket sikerült összehoznia.
Mély meggyőződéssel állítom tehát, hogy ez a gólya nem kedves, nem barátságos és nem közvetlen, de addig a jó, amíg tart az emberektől és nem kerül túl közel hozzájuk.

Útszéli gizgaz és kreativitás, yeah! :) 

2012. április 12., csütörtök

Húsvét és miegymás

Üdvözlet!
Régen nem írtam, tudom, mert az utóbbi időben nem volt sok időm itt ülni.
A húsvét alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, például csokitojással nem éri meg dobálózni, mert ha esetleg a falhoz vágódik, összetörik, és a párnáról kell felenni.
Rengeteget röhögtem, Alexával megint nagyon jól szórakoztunk.
Voltam fényképezni is, a képeimet majd a Hugiiphoton megtalálhatjátok.
A tavaszi szünet egyébként rendkívül unalmas volt. Csütörtökön és pénteken egész reggel a gépnél ültem és élő adásban néztem a Bumeráng "Köszi Lali" turnét, szombaton mindenki készülődött, én meg pakolásztam, kaptam egy új szekrényt, és Alexával szórakoztam. Vasárnap vendégek jöttek, hétfőn meg mi mentünk. Holnap szerencsére péntek, szombaton pedig megyek Kingáékhoz, már hiányzott nagyon. :D
A vizsgákon, és minden egyében túl már csak két hónap és The End. Úgy döntöttem, a ballagásomat felhasználom a csodálatos évek, a VELE való "kapcsolatom" és az életemből kisétált személy által okozott hiány lezárására. Ez jó lesz. Új szakaszt fogok kezdeni, ez a legjobb megoldás, sok tépelődés után rájöttem.
A nyárral kapcsolatban pedig csak annyit, hogy mindjárt itt van, valószínű, hogy eseménydús lesz, egyszóval hajrá!

2012. április 6., péntek

Semmittevés és múltidézés

Micc tisztálkodik
Az elmúlt két szabadnapban gyakorlatilag semmit nem csináltam. Kimentem, fényképeztem és azzal voltam elfoglalva, hogy feltöltsem a képeket.
Mellesleg csodálatos idő van! Tegnap baromi meleg volt, este fél óráig ültem az autófeljárón. A szél a hajamba kapott, a rigók fütyültek, a nap bágyadtan sütött, és jöttek a sötét felhők, melynek eredményeképp villámlás és égdörgés volt. Nem is csodálom, este tíz órakor is meglehetősen meleg volt, hajnalban viszont elkezdett zuhogni az eső, felfrissítette a levegőt (de elárulom, még így is meleg van).
A ma reggeli programom pedig az volt (és még mindig az, fél óra erejéig), hogy webes élő közvetítésen bámulom azt, hogy mit művel a Bumeráng a cápák és a halak közt, röhögök és csodálkozok, hogy milyen hatalmas dolgokat csinálnak. Fantasztikus! :D

Az unalom eközben erősen meg akar ölni. Tudjátok, van a régi blogom (amit lezártam, mert nem igazán akarom, hogy bárki olvassa), és visszaolvastam pár bejegyzést.
Hát nem véletlenül nem akarom, hogy ezentúl bárki bárhogy elolvashassa, ugyanis borzalmas, hogy milyen voltam régen.
Sajnos jó pár ember részese és szemtanúja volt ennek, és ahogy visszaolvasom a bejegyzéseket, röhögök, és agyon akarom ütni azt az embert, aki ezeket leírta, pedig én voltam. Akkor még a körülöttem levő emberek irányítottak, leírtam, hogy Converse cipőt szeretnék venni, mert akkor még az volt a divat, és minden második szót rövidítettem, mert azt hittem, az a menő. Nagyon durva, hogy miket csináltam, esküszöm, szégyellem is.
Van önkritikám és nem vagyok egoista, de azt hiszem, ezalatt a pár év alatt gyökeresen megváltoztam, minden olyasmi ellen vagyok, amit régen nem vetettem meg, és büszke is vagyok arra, amit eddig elértem.
Na, ezért nem törlöm a régi blogomat. Nosztalgia, és fel tudom mérni, mennyit változtam, fantasztikus :'D (Mellesleg unaloműzőnek se utolsó, így, hogy egy ideig nélkülöznöm kell Dorina kisasszonyt)
És akkor, mára ennyit habogtam, majd jövök valami értelmessel, a jövendőbeli napjaim amúgy is érdekesebbek lesznek, rokonok, húsvét, yeaah...

2012. március 25., vasárnap

Meleeg

A melegre való tekintettel nekiálltunk lesikálni Suzzt. Már igazán ráfért, finoman fogalmazva tiszta retek volt, de az eredmény mindenért kárpótolt ;) Igaz, hogy még nem patyolat tiszta, de így is nagyon szépen néz ki, hanyatt csúszik a napfény rajta (csak az a gáz, hogy ez kb. egy óráig fog tartani, mert utána megint szolgálatba fog állni, és a földút újra befesti az egészet.)
Ami azt illeti, a tegnapi napom eléggé röhögősre sikeredett. Annyira röhögősre, hogy még a teát is kiköptem. (Y)  Na, de meséljenek a képek.

Rápulóóóó. Madártávlatból

Buborék (a minőség azért rossz, mert már kicsit sötétedett)

Kicsi kockák a nagyokban 


2012. március 24., szombat

Képek

Ami azt illeti, a mai fotózás alkalmával megtanultam, hogy állatokról képet készíteni nem túl egyszerű, főleg, ha a macskád minden ok nélkül elkapja a karod, és megharap, vagy ha a kutya beleliheg az arcodba, és mocorog.


Van, hogy fotóalanyunk egyszerűen nem akar idenézni.

És van olyan is, amikor egyszerűen elege lesz belőlünk, és azt gondolja, hogy fél kézzel nem fogunk tudni fényképezni (ebben tévedett)

Aztán van, amikor fotóalanyunknak egy részletét szeretnénk lefényképezni, ez esetben a szemét. Ez sem sikerült.

Na jó, akkor hagyjuk a macskát a francba. Keressünk valami mást.

Hoppá! Egy darázs. Ezt is egészen véletlenül vettem észre. Jó, akkor most fotózzuk le direkt a darazsat.

Ez már persze, hogy nem jön össze.

Jékutya! Nem, ez sem sikerült.

De azért nem csak rossz fotók születtek. :')
Íme egy példa:

Fotófotófotófotóóó.

És íme, itt az első gyöngyszem, melyet édes fényképezőgépemmel csináltam, melyet egy tölthető elem működtet, melyet egy elemtöltő tölt fel. YEAAAAAAAAH!
Most bekattantam, szét fogom fotózni az agyamat is, remek lesz :D
Majd kaptok képeket, ígérem, dögivel. ;)
Legalább ez egy kicsit jobb kedvre derít, így, a búcsúzás árnyékában és azzal a r*hadt betegséggel való küzdelemben.
Úgyhogy most ennyigyors, később jövök! :)

2012. március 13., kedd

"Végre, most hogy végre látlak, van kire gondolnom, végre..."

Ami azt illeti, egészen jól vagyok. Már másfél hete küzdöm a náthával, egyre inkább gyógyulok kifelé belőle. Az elmúlt két napom nagyon jól sikerült, bár félő, hogy még egy enyhe arcüreg vagy homloküreg gyulladást is kaphatok (azért remélem, odáig nem jutok el), azért nagyon remélem, erre nem kerül sor. Aztán, a hétvégére majdnem lett programom, végül mégse, így valószínű lustulással és ha van egy kis szerencsém, akkor fotózással fog telni. Holnap egészen rövid napom lesz. A múlt szerda maga volt a katasztrófa, pedig a szerdák általában jók szoktak lenni. Ez viszont egy egészen sz*r szerda volt, valószínűleg, mert túl sok információ ömlött a nyakamba, és nem voltam elég erős, hogy bármit is kezdjek velük. Mostanra szerencsére, mint szinte mindig, viszont találtam megoldást a mellé, hogy folyamatosan erősen hiszek és remélek, mert hit, és remény nélkül valószínűleg egy magába forduló, depressziós ember lennék. :'D

2012. március 2., péntek

A Föld majd mindent visszakér, miért hitted el, hogy valamit ér...

...ezer kincs, ezer nyár...
Húha, annyi minden történt velem az elmúlt időben, ezért nem írtam. A blog megint kisebb átalakulásokon ment keresztül, pluszban Photo Scape -el gazdagabban blogolok ezentúl! :) Yeah! :D

Megváltozni egyéb iránt nem változtam ezalatt a kis szünet alatt, ugyanazokról a dolgokról tudnék beszámolni.
Akkor, egy kis mesedélután:

Kingáék hazajöttek Németországból egy hétre. Aztán szombat délután elmentünk hozzájuk, ahol remekül szórakoztunk. Megpróbáltuk másoktól ellesni a kukorica egymás szájába dobálásának fortélyait, ennek eredményeképp a konyha úszott a pattogatott kukoricában. Ha belelépett valamelyikőnk, a meglepettségtől általában felüvöltött. Arra is rájöttünk továbbá, hogy a narancs nem csak finom, vitaminokban gazdag és egészséges, hanem kitűnően lehet vele zsonglőrködni - több kevesebb sikerrel. Az első próbálkozások még anélkül zajlottak, hogy különösebben valamiben kárt tettünk volna, aztán összetörtünk egy - két dolgot. Kinga megsebesült, a narancsok a zuhanások következtében kissé lestrapált állapotba kerültek. Mondanom sem kell, hogy ezeket a dolgokat is úgy csináltuk, hogy közben halálra röhögtük magunkat.
Valamelyikőnk briliáns ötlete volt az is, hogy menjünk ki az erkélyre. A legfelső emeletről a kilátásért viszont már megérte kimenni. Az ég alja halványrózsaszín volt, a nap már rég lement. Az utcai lámpák égtek, végtelenségbe nyúló soraikat hosszan látni lehetett. A forgalom nem csökkent, autók, buszok, motorosok cikáztak ide - oda, reflektoraikkal megvilágították az egész utat. A dombon, távolabb a pincészetek előtt is apró fénypontok égtek, az emberek önfeledten társalogtak, majd egy idő után eltűntek. Hát, volt mit lefotóznom. (Majd képeket is hozok! :))

Másnap, vasárnap úgy döntöttünk Alexával, tartunk egy kis fotótúrát, ha már úgy is olyan tavaszias idő volt. A nap rendületlenül sütött, akárhányszor elé ment egy felhő, csak kibújt mögüle, meleget adva a növényeknek, az állatoknak és nekünk. A hó szerencsére teljes mértékben elolvadt, bár nem az a tipikus, rikító zöld táj fogadott utána. A fű kitaposott volt, a föld nedves, szerencsére azért a hóvirágok már kinyíltak.
Lassan már tradícióvá válik, így most is a szokott dombot másztuk meg. Az elénk terülő látvány újból bebizonyította, hogy mindig megéri feljönni ide. Rengeteg, fehér, habos felhő úszott a kék égen, mintha a téli folytonos szürkeség nem is létezett volna soha. A szél kellemesen cirógatta az arcunkat, nem volt erős, az ember úgy érezte, mintha egy meleg nyári délután egy kis áldást kapott volna, amely pont alkalmas arra, hogy egy kicsit lehűtse.
Ebédre hazamentünk, aztán délután megint kijöttünk, ez alkalommal egy kicsit tovább. Már régebben ki akartam jönni ide, mert a panoráma aztán itt is bőven a színvonal fölött volt. Szőlők nyúltak el a dombon, hosszasan, beláthatatlanul, mellette a betonút szürkesége futott végig párhuzamosan, az égen rengeteg felhő. (a kép ott készült egyébként)
Jó kis túra volt, sok nevetéssel. Arra azonban nem számítottam, hogy találkozok Vele is. Nem, mintha különösképpen meg szeretnék felelni neki, de akkor is ciki túra utáni szerelésben megjelenni: a térdemen óriási vízfolt, mert a fotózásnál idióta módon letérdeltem (még jó, hogy a fű nem tört bele a nadrágomba), szöszös, kinyúlt mackópulcsi, saras cipő, és vízfoltos, kissé szakadt, de amúgy praktikus mellény, és a nagybátyáméktól kapott narancssárga táska, ami semmire nem jó, csak arra, hogy a fényképezőm bele rakjam, vagy vizet, ha túrázni megyek, mert egyébként emberek között nem szívesen mutatkozok vele. Oké. (Y)

Hétfőn viszont újra visszatért a tél, a ködös szürkeségével, nedvességével, és havával együtt. A ködben az orromig sem láttam, reggel nagyon hideg volt. Amikor elhúztunk Lindáék mellett, csak sejtettem a két nagy, és a kisebb alakból, hogy ők állnak a karámban. A két ló egymás mellett állt, egyikük a földet kaparta, friss fűcsomók után kutatva. A ködben viszont csak alakjukat tudtam kivenni, így azt sem tudtam megállapítani, hogy ki kicsoda.

Egyébiránt, suliban minden rendben, imádok járni... imádom Őket, és kész. I LOVE MY LIFE!!!!!! (L) ♥

Bicikli:
1. mérés: átlagos sebesség: 2.1km/h ~ maximális sebesség: 8.2 km/h
2. mérés: átlagos sebesség: 1.3 km/h ~ maximális sebesség: 7.4 km/h
Cél: 10 km/h fölött

2011. november 3., csütörtök

Fotótúra - képek

Sziasztok!
Nos, ugyanazok az érzelmek kavarognak bennem, mint egy ideje. Az 570 mérhetetlenül hiányzik, emellett sajnos rá jöttem, hogy már nem csak azon az 'Ő bejön nekem' szinten vagyok (most nem a buszról beszélek, persze). Talán ezért is vagyok most üresebb. Ezért is hagyott el annyira az a mindenheppi érzés. Egy gonddal még meg tudtam küzdeni, illetve el tudtam fogadni, de ez az a fajta másik gond, amivel szintén nem lehet nagyon mit kezdeni, ha a másik fél le se tojik. Rossz érzés, hogy attól, akitől a legjobban várod, nem kapsz köszöntést szülinapod alkalmából, akitől a legjobban várod, nem néz rád, nem köszön, nem szól hozzád, és még hülyének is néz, az én esetemben. Eszébe sem jut, hogy azok a szavak, amiket egy éve mondott kb., még mindig kavarognak bennem, még mindig emlékszem rájuk és még mindig mosolygok rajtuk.
Mások meg szimplán őrültnek néznek, ha a buszokról mesélek nekik, vagy valami egészen másról. Mások meg akarnak változtatni, de én az vagyok, aki vagyok. Nem fogom tettetni magam, másnak mutatni. Nincs rejtegetni valóm.
Aztán a többiek is hiányoznak. Két Kiscsalád -tag is van, akiről nem tudom, hogy merre jár, mit csinál. Nagyon nagyon hiányzik az a tökéletes nap: 2011. augusztus 27. (L)
De az élet folytatódik, és igyekszem a legjobbat kihozni belőle...

Ami pedig a mai napot illeti... hát, szülinapom van. Igen, mert ez is eljött, alias sweet 14.! 
Ajándéknak kaptam egy gyors látogatást az autóbusz pályaudvaron, egy cipőt, meg egy nadrágot, de a legjobb a buszos volt :P
És megkaptam a régebbi beígért fotótúrás képadagot. :)
Egyelőre kettő van (mert a blogspot ismét keresztülhúzta a számításaimat, és nincs kedvem utólagosan a képeket szerkeszteni), majd lesz több is.
Ja, és a szabály még mindig mindenkire vonatkozik: A képeket másolni, sajátként feltüntetni tilos! Mind saját kép, vagy én, vagy Alexa fotóztuk őket (nyilván, ami rólam készült, azt nem én fényképeztem). Nagyobb méretért katt a képre!