A következő címkéjű bejegyzések mutatása: emlékek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: emlékek. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. június 20., szerda

Életjelek, ballagás és nyári szünet - 3in1

Héló. Akarom mondani, sziasztok!
Annyira régen nem írtam, hogy kiléptetett a rendszer. Kiábrándító... Na mindegy. Számörtájm van, emberek!  Ki gondolta volna, hogy egyszer ez a dicső nap is eljön. Igen, igen, elballagtam, vén diák lettem, lehet éljenezni. Az ebből keresett pénzemből pedig lovagolni fogok.
Először természetesen körömlakkot fogok venni. Mert az nagyon fontos, tényleg, főleg a lovagláshoz. Körömlakkhiányban szenvedek, jó pár színre szükségem lenne, úgyhogy eljött az idő, hogy vegyek néhányat. Meg nézek hajszínezőket, és kiderítem az igazságot.

És most vissza a múltba. Érdekes, a legjobb élményem az osztállyal két nappal a ballagás előtt volt. Akkor éreztem, hogy egybe tartozunk. Ezzel alaposan elkéstem, ami azt illeti... Pozitívum, hogy könnyek helyett végigröhögtem a saját ballagásomat, mert én mindig is a szép emlékekre szerettem gondolni, nem arra, hogy jaj, most mi lesz. Végül is, nem meghalni mentünk, csak elballagni, vagy mi a szösz, és az osztálytalálkozókban is bízom. Sőt, már előre várom! Ráadásul velem van egy csomó fotó, amik mindig emlékeztetni fognak. Szép volt egyébként, bár a virágot alig bírtam el, és menet közben elhagytam róla a papírt.
Utólag pedig rájöttem, hogy remélem, sosem leszek amnéziás. Ugyanis az emlékeim az életem egy jelentős részét alkotják, és ha azt elveszítem, akkor nem is tudom, mit kezdek magammal.
Hát, jó nyári szünetet nektek, jelentkezni fogom, ígérem, főleg ha végre lovagolni is megyek, mindenféle beszámolókkal és képekkel! :)

(Ja, igen, a pendrive-on levő több ezer képet szépen rendszereztem, témák szerint csoportosítottam és mappákba raktam, így mindent megtalálok, és igen, büszke vagyok magamra!)

2012. március 15., csütörtök

Soha ne legyen nyár, még egyszer nyár

Fotó: DeviantART + saját szerk.

Három hónap, és nyár. De én nem akarom, hogy nyár legyen. Nem akarom, hogy vége legyen. Nem akarok elmenni, nem akarok változást. Eddig mindig vártam, el akartam menni ebből az iskolából, aztán tessék, jön egy ember, aki olyan hatást gyakorol rám, amit már én sem értek, hogy miért van. Hogy mit szeretek benne, mit csodálok már két éve. Nyári szünet után úgy voltam vele, hogy biztos elmúlt, de kíváncsian vártam az évnyitót, aztán amikor megpillantottam, rájöttem, hogy ennek még koránt sincs vége. Év elején bizakodó voltam. Van egy évem, hittem, reménykedtem, és még most is hiszek és reménykedek. Talán már feleslegesen futok utána, mert az iskolaévből körülbelül három hónap van. Ha szerencsém van, addig még történik valami, de eddig sem történt. Mindennél jobban félek, mi van, ha nem is fog? Ha a ballagáson csak állok, ugyanazokkal az érzésekkel, mint eddig, és azt gondolom, hogy már tényleg nincsen több remény. Kétségbeesve harcolok ellene, de lehetséges, hogy fel kellene adnom, és azért küzdeni, hogy elfelejtsem. Ez lesz az itt töltött nyolc évem alatt a legnehezebb időszak, amit megéltem.

2011. szeptember 3., szombat

Memories :)

Ősz. Kétség kívül az egyik legszebb évszak (meg persze a nyár, és a tavasz, mert meleg van és szép az idő ~)
Gyönyörű, színes ruhát ölt a táj, és persze jó az ilyet fényképezni :D
Sajnálom, hogy elröpült a nyár. Ki kellett volna minden percét élvezni, mert legközelebb egy év múlva jön újra, és a hideg, téli napokon visszavágyom a meleg időt :'D Szinte egész szünetben semmit nem csináltam a fényképezésen, buszozáson, a találkozásokon kívül, vagy kimentem a DZL -hez egy kicsit megnyugodni, gondolkodni, bicikliztem, körülnéztem... azért azok, amik történtek velem a nyáron, nagyrészt pozitívak voltak és sok szép emlékként élnek bennem :)
Jó volt a buszozás, bizonyos napokon a sok röhögés, jó volt a fényképezés, jó volt szabadnak lenni, jó volt kifeküdni az udvarra, a fűbe és bámulni az eget, jó volt a 463 -nak támasztani a hátam, és figyelni, ahogy a patakban visszatükröződik a naplemente, jó volt elmenni Lindáékhoz és kicsi kori félelmem legyőzni a nagy lovakkal szemben és jó volt beszélgetni velük, valamint jó volt azokkal lenni, akiket szeretek. Jó volt tízig aludni, vagy nyolckor felkelni és végighallgatni a Bumerángos fiúk agymenését, jó volt nevetni rajtuk, jó volt éjfélig zenéthallgatni vagy rajzolni, jó volt, hogy nem kellett tanulni és azon tanakodni, milyen lesz másnap az iskolában. És jó volt új barátot is szerezni : ).
Köszönöm tehát annak, aki ott, Fent úgy intézte a dolgokat, hogy ez a nyár is úgy telt el, hogy inkább több szép, mint több rossz emlékem marad róla, és köszönöm azoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a 2011 -es nyaram felejthetetlen élményekben lett gazdag!
És remélem, még hasonlóan jó lesz a jövő is; jó lesz egy melegebb, őszi napon kiülni a kocsifeljáróra, és bámulni a Napot, ami már négy órakor aludni készülődik, jó lesz a térdig érő hóban menni és felülni a jó meleg buszra, a biztonságba, és jó lesz várni a tavaszt, aztán a nyarat...
De ne szaladjunk ennyire előre; maradjunk inkább a jelennél :)