A következő címkéjű bejegyzések mutatása: állatok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: állatok. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. június 4., hétfő

Látogatás a Tisza-tavi Ökocentrumban

 Tegnap egész jó időnk volt, úgyhogy úgy döntöttünk, lemegyünk Poroszlóra, megnézni a Tisza-tavi Ökocentrumot nővéremékkel.
Amikor tegnap nővérem közölte, hogy olyan helyre megyünk, ahol állatok is vannak, felcsillant a szemem, hogy megint alkalmam nyílik egy kis potya-lovazásra, de rögtön lehűtött, hogy a Tisza-tó állatvilágát mutatja be a hely.
Mindenesetre elég jól hangzott, ezért vasárnap, ebéd után Suzuba pattantunk.
Az Ökocentrum egy igen jó környezetben van, közel hozzá a szabadstrand. Több része van, az épületben akváriumok és hüllők vannak, kint pedig kinti állatok, teknősök, békák, juhok, madarak és szitakötők. A tavon pedig egy vízisétány van, ahol madarakat lehet nézni, de oda nem jutottunk el.
Rengeteg furi állattal találkoztunk. A békák nem voltak nagy újdonságok, ugyanis otthon szinte mindig látok, de borzasztó édesek voltak. Többféle sikló, meg gyík is volt, és teknősök.
A padló is tök érdekes volt, be lehetett látni az alsó szinten levő medence vizébe, a mintája pedig Poroszló műholdas látképe volt fentről.
Az akváriumokban rengeteg érdekes hal úszkált. Nem igen láttam még ilyeneket, csak olyan kis jelentéktelen halakat, mivel horgászni nem járok (habár nővérem élettársának nagy szokása, én sajnálom a halakat).
Volt egy rész, ahol fölötted úsztak el a halak. Mindegyiknek csak a felét sikerült lefényképeznem, a farka gyakorlatilag egyiknek sincs benne a képben.
Vidrákkal is találkoztunk, és odakint is körülnéztünk. Édes teknősök pihentek a köveken, de egyik se volt olyan nagy, mint az én termetes büdös, hájas békakirályfim.
És őzek is voltak *-* Róluk is készült pár fotó, illetve az egész helyről.
A képek minőségéről viszont nem ejtenék szót... szinte kivétel nélkül mindegyik használhatatlan, de azért a lényeg látszik rajta, mivel idő hiányában nem volt lehetőségem szórakozni a géppel, és üvegen keresztül is tök más fotózni. Az állatok megnevezéseit sem tudom pontosan, nekem marad a kicsicuki gyíkocska és egyebek, bár megnéztük, mi van kiírva az üvegre, nem maradt meg a fejemben, úgyhogy a képek alatt az általam adott neveket olvashatjátok. xDDD

AKI UNDORODIK A HÜLLŐKTŐL, A KÍGYÓKTÓL ÉS EGYÉB ÁLLATOKTÓL, AZ ÓVATOSAN TEKERJEN LEFELÉ! :) Lejjebb halak és madarak is lesznek.
Valami sikló lehet 
Mocsári teknős


Haverok :)

Nemtudommilyen hal.

Jó kis kéglijük van, annyi szent ;)
Vidrák
Ez egész használható kép. Halak :3

BIGhal. :)

Délutáni pihi :)

Teknőzbékaa *-*

Őzi legelészik :)
Szundi
Madarak
Őz



2012. március 24., szombat

Képek

Ami azt illeti, a mai fotózás alkalmával megtanultam, hogy állatokról képet készíteni nem túl egyszerű, főleg, ha a macskád minden ok nélkül elkapja a karod, és megharap, vagy ha a kutya beleliheg az arcodba, és mocorog.


Van, hogy fotóalanyunk egyszerűen nem akar idenézni.

És van olyan is, amikor egyszerűen elege lesz belőlünk, és azt gondolja, hogy fél kézzel nem fogunk tudni fényképezni (ebben tévedett)

Aztán van, amikor fotóalanyunknak egy részletét szeretnénk lefényképezni, ez esetben a szemét. Ez sem sikerült.

Na jó, akkor hagyjuk a macskát a francba. Keressünk valami mást.

Hoppá! Egy darázs. Ezt is egészen véletlenül vettem észre. Jó, akkor most fotózzuk le direkt a darazsat.

Ez már persze, hogy nem jön össze.

Jékutya! Nem, ez sem sikerült.

De azért nem csak rossz fotók születtek. :')
Íme egy példa:

2012. március 4., vasárnap

Igazából tavasz

Fotó: DeviantART
Ami azt illeti, reggel megint korán keltem. Nem azért, mert korán kelő típus vagyok, hanem azért, mert arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt. Szóval feltápászkodtam, igyekeztem nem elszédülni, leesni az ágyról. A most már rutinná vált mozdulatok: lázmérés, orrspray, orrfújás, majd reggeli és vissza az ágyba. Tizenegykor aztán már tényleg muszáj volt felkelnem, mert újból szükség volt rám.
Kicsit idegesített is, hogy olyan szép idő van, és én nem tudom élvezni.
Azért kimentem egy fél órára. Jó érzés volt. Részben az orrspraynek, részben a friss levegőnek köszönhetően a tüdőmbe végre igazi, édes tavaszi illat áramolhatott be. Leültem a földre, a hátamat a falnak támasztottam, majd átadtam magam a tavasznak. Figyeltem, ahogy az első tavaszi méhek pezsgő, friss vérrel ide - oda repkedtek, csak éppen egyelőre nem volt mire repülniük a hóvirágon kívül. A kutya is időközben odaszegődött mellém, leült, és hagyta, hogy cirógassam. Télen nem igazán volt kedvem kidugni az orromat, így nélkülöznie kellett a társaságom, meg a simogatást. Átkeféltem a szőrét (eredetileg lónak szánt kefével, de mivel lovam nem volt, jobb híján csak a kutyát tudtam vele masszírozni), megtisztítottam a beleragadt téli portól. Azt akartam, hogy ne látszódjanak rajta a tél nyomai. Az orra körül szép szegélyben végigfutott a sár, amit meg sem próbáltam leszedni, viszont így úgy nézett ki, mint egy disznó. Végigszimatolta a kabátomat, a cipőmet, a lábamat, majd nyugodtan állt, végül úgy döntött, kissé odébb állt, és lekuporodott tőlem pár lépésre, az udvar közepére, ahol a nap pont ideális hőmérsékletet adott számára. Mivel a szőre fekete volt, így nyáron állandóan lógó nyelvvel járt, úgyhogy neki a tavasz volt a legjobb évszak. 
Pókok szaladgáltak végig a falon, a földön. Ugyan utálom őket, és a szobámból  mindegyiket kegyetlenül kiirtom, de a természetben sosem bántottam őket. Hiszen nekik is joguk van örülni a melegnek, a kék égnek, a világosságnak, az újjászületésnek. Galambok turbékoltak boldogan, az ölyv, a vércse, és még Isten tudja, milyen madár is tiszteletét tette az égen, bár az ő céljuk elsősorban az volt, hogy elkapják a kisebb madarakat...
A macskák is előbújtak, a tetőn sütkéreztek elnyúlva, vagy éppen a lányok után kódorogtak.
Arcomat az égnek emeltem, és hagytam, hogy a napsugarak simogassák, eljussanak a vérembe, a szívembe, a csontjaimig hatoljanak, megtisztítsanak és gyógyítsanak, hogy új erőt adjanak a folytatáshoz.