A következő címkéjű bejegyzések mutatása: este. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: este. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 6., péntek

Semmittevés és múltidézés

Micc tisztálkodik
Az elmúlt két szabadnapban gyakorlatilag semmit nem csináltam. Kimentem, fényképeztem és azzal voltam elfoglalva, hogy feltöltsem a képeket.
Mellesleg csodálatos idő van! Tegnap baromi meleg volt, este fél óráig ültem az autófeljárón. A szél a hajamba kapott, a rigók fütyültek, a nap bágyadtan sütött, és jöttek a sötét felhők, melynek eredményeképp villámlás és égdörgés volt. Nem is csodálom, este tíz órakor is meglehetősen meleg volt, hajnalban viszont elkezdett zuhogni az eső, felfrissítette a levegőt (de elárulom, még így is meleg van).
A ma reggeli programom pedig az volt (és még mindig az, fél óra erejéig), hogy webes élő közvetítésen bámulom azt, hogy mit művel a Bumeráng a cápák és a halak közt, röhögök és csodálkozok, hogy milyen hatalmas dolgokat csinálnak. Fantasztikus! :D

Az unalom eközben erősen meg akar ölni. Tudjátok, van a régi blogom (amit lezártam, mert nem igazán akarom, hogy bárki olvassa), és visszaolvastam pár bejegyzést.
Hát nem véletlenül nem akarom, hogy ezentúl bárki bárhogy elolvashassa, ugyanis borzalmas, hogy milyen voltam régen.
Sajnos jó pár ember részese és szemtanúja volt ennek, és ahogy visszaolvasom a bejegyzéseket, röhögök, és agyon akarom ütni azt az embert, aki ezeket leírta, pedig én voltam. Akkor még a körülöttem levő emberek irányítottak, leírtam, hogy Converse cipőt szeretnék venni, mert akkor még az volt a divat, és minden második szót rövidítettem, mert azt hittem, az a menő. Nagyon durva, hogy miket csináltam, esküszöm, szégyellem is.
Van önkritikám és nem vagyok egoista, de azt hiszem, ezalatt a pár év alatt gyökeresen megváltoztam, minden olyasmi ellen vagyok, amit régen nem vetettem meg, és büszke is vagyok arra, amit eddig elértem.
Na, ezért nem törlöm a régi blogomat. Nosztalgia, és fel tudom mérni, mennyit változtam, fantasztikus :'D (Mellesleg unaloműzőnek se utolsó, így, hogy egy ideig nélkülöznöm kell Dorina kisasszonyt)
És akkor, mára ennyit habogtam, majd jövök valami értelmessel, a jövendőbeli napjaim amúgy is érdekesebbek lesznek, rokonok, húsvét, yeaah...

2012. március 18., vasárnap

Tavaszi este part 2.

Nem igazán ér fel semmi egy igazi tavaszi estével, talán csak a nyári, bár az sem nagyon, mert az túl unalmas. Három hónapon keresztül jóformán ugyanakkor tűnik el este a Nap vörösen izzó korongja, tavasszal viszont egyre később és később. A madarak is élednek, és ugyan nem vagyok madárpszichológus, de nyárra mintha elunnák magukat, már nem olyan élénken dalolnak, már beletörődnek, hogy jön egy újabb nyári nap, talán érzik, hogy nem lesz különb az aznapinál. Ma egyébként is rendkívül meleg volt, így, március 18. -án, még este is. A szél ugyan erősen fújt, minden mozdítható dolgot elröpített, de nem hideg volt, hanem langyos, szelíd, kedves. Nem az a téli orkán, ami végigsöpör, a havat az arcodba fújja, áthatol a vastag kabát résein, egészen, a csontjaidig. Ha szerencséd van, a zsebedben nem fagy meg a kezed, ha kevésbé, akkor ott sem talál melegre, és mire hazamész, úgy érzed magad, mint egy hóember. Dideregve, havasan, nyomorultan.
Én is jobban élvezem az életet, mint télen, bár akkor sem igazán lehetett eltántorítani tőle, de a tavasz az embereknek is jót tesz. Hétvégén mindenki éledt, ment a határ felé a földjét művelni, mert az időseknek főleg ez az életük, hogy megteremtsék és ne boltba vegyék azt, amire télen szükségük lesz, ami egyébként egy jó elv, mert szerintem százszor jobb az itthon termelt zöldséget, gyümölcsöt megenni, mint a bolti ízetlen sz*rt.
Nekem is vannak terveim. Kaptam elemtöltőt, így már csak tölthető elem kell, aztán indulhatnak a tavaszi - nyári fotózások, és remélem, hogy fejlődni is fogok.
Ami azt illeti, hamarosan a fodrászt is meglátogatom. Azt hiszem, rajtam kívül kevés olyan ember van, aki retteg a hajától. Az enyém szabály szerűen külön életet él, idiótán áll, és a nap minden órájában fésülgethetném, ráadásul borzalmasan el van töredezve, és lassan a bokámat veri. Remélhetőleg tudnak kezdeni vele valamit,aztán majd max kopasz leszek, elvégre az is szexi, nem?! :D

2012. március 3., szombat

Madárkák és esti munka

Fotó: DeviantART
Anyám mindig is szívügyének tekintette a virágoskertet, a kertészkedést, és persze tegnap jött rá a roham, hogy kigereblyézze a faleveleket a virágosból. Mire minden lehető, virágágyásba nem illő dolgot kihalászott, a nap is szó szerint lement, szóval rajtam volt a sor, hogy a gazokat, meg a leveleket összeszedjem. Aki azt mondja, lusta vagyok, annak tulajdonképp igaza van, mert tegnap is addig húztam a dolgot, amíg az orromig se láttam el a sötétben. Azért volt ennek jó oldala is, mert a tavasz első esti hangjait hallhattam.
Először szépen, lassan bekékült az ég, megjelentek a csillagok, és a Hold is fentről figyelt. Aztán hallottam, amint a fácánkakas nem éppen szép hangon üvöltözik, ahogy a verebek valamelyik fán élénken kiabálnak egymással, mert állandóan kiverik a balhét. A rigó valahol a távolban fütyült. Ezen a napon ő volt a Megasztár a madarak között. Mégis, olyan megnyugtató volt, mert ezeket a hangokat három hónapig nélkülöznöm kellett, és most visszatértek.

2012. január 22., vasárnap

Este


kép: DeviantART ~ avagy este, kicsit másképp, a nagyvárosban
Ha kinézek az ablakon, igazán különös látvány fogad. A domb felől fekete fellegek, de az ég kicsit odébb még kitartó, tökéletesen kék, és még egy csillag is ragyog rajta.
Mellesleg, ma reggel arra ébredtem, hogy apám kotorja a havat a ház előtt. Aztán kicsit visszaaludtam, majd felhúztam a redőnyt, és minden tiszta hó volt. Illúzióromboló... egyszer még jó volt, karácsonykor, de most már tűnjön el!
Aztán, ma képeket ragasztgattam a plafonra. És közben rájöttem, miért imádom annyira a posztereket - valószínű azért, mert imádom a fotókat. Szeretem őket nézegetni, fotózni is ezért, imádom megörökíteni a dolgokat, egy semmiben a mindent... beszélnek az emberhez, ha igazán jók. :)
Egyébként így, visszanézve, egy két dolgot megbántam. Pedig nem kellene, hogy ezt éreznem. De valahogy mindig pofonvág. Istenem, de hülye vagyok...