A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tél. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tél. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. március 2., péntek

A Föld majd mindent visszakér, miért hitted el, hogy valamit ér...

...ezer kincs, ezer nyár...
Húha, annyi minden történt velem az elmúlt időben, ezért nem írtam. A blog megint kisebb átalakulásokon ment keresztül, pluszban Photo Scape -el gazdagabban blogolok ezentúl! :) Yeah! :D

Megváltozni egyéb iránt nem változtam ezalatt a kis szünet alatt, ugyanazokról a dolgokról tudnék beszámolni.
Akkor, egy kis mesedélután:

Kingáék hazajöttek Németországból egy hétre. Aztán szombat délután elmentünk hozzájuk, ahol remekül szórakoztunk. Megpróbáltuk másoktól ellesni a kukorica egymás szájába dobálásának fortélyait, ennek eredményeképp a konyha úszott a pattogatott kukoricában. Ha belelépett valamelyikőnk, a meglepettségtől általában felüvöltött. Arra is rájöttünk továbbá, hogy a narancs nem csak finom, vitaminokban gazdag és egészséges, hanem kitűnően lehet vele zsonglőrködni - több kevesebb sikerrel. Az első próbálkozások még anélkül zajlottak, hogy különösebben valamiben kárt tettünk volna, aztán összetörtünk egy - két dolgot. Kinga megsebesült, a narancsok a zuhanások következtében kissé lestrapált állapotba kerültek. Mondanom sem kell, hogy ezeket a dolgokat is úgy csináltuk, hogy közben halálra röhögtük magunkat.
Valamelyikőnk briliáns ötlete volt az is, hogy menjünk ki az erkélyre. A legfelső emeletről a kilátásért viszont már megérte kimenni. Az ég alja halványrózsaszín volt, a nap már rég lement. Az utcai lámpák égtek, végtelenségbe nyúló soraikat hosszan látni lehetett. A forgalom nem csökkent, autók, buszok, motorosok cikáztak ide - oda, reflektoraikkal megvilágították az egész utat. A dombon, távolabb a pincészetek előtt is apró fénypontok égtek, az emberek önfeledten társalogtak, majd egy idő után eltűntek. Hát, volt mit lefotóznom. (Majd képeket is hozok! :))

Másnap, vasárnap úgy döntöttünk Alexával, tartunk egy kis fotótúrát, ha már úgy is olyan tavaszias idő volt. A nap rendületlenül sütött, akárhányszor elé ment egy felhő, csak kibújt mögüle, meleget adva a növényeknek, az állatoknak és nekünk. A hó szerencsére teljes mértékben elolvadt, bár nem az a tipikus, rikító zöld táj fogadott utána. A fű kitaposott volt, a föld nedves, szerencsére azért a hóvirágok már kinyíltak.
Lassan már tradícióvá válik, így most is a szokott dombot másztuk meg. Az elénk terülő látvány újból bebizonyította, hogy mindig megéri feljönni ide. Rengeteg, fehér, habos felhő úszott a kék égen, mintha a téli folytonos szürkeség nem is létezett volna soha. A szél kellemesen cirógatta az arcunkat, nem volt erős, az ember úgy érezte, mintha egy meleg nyári délután egy kis áldást kapott volna, amely pont alkalmas arra, hogy egy kicsit lehűtse.
Ebédre hazamentünk, aztán délután megint kijöttünk, ez alkalommal egy kicsit tovább. Már régebben ki akartam jönni ide, mert a panoráma aztán itt is bőven a színvonal fölött volt. Szőlők nyúltak el a dombon, hosszasan, beláthatatlanul, mellette a betonút szürkesége futott végig párhuzamosan, az égen rengeteg felhő. (a kép ott készült egyébként)
Jó kis túra volt, sok nevetéssel. Arra azonban nem számítottam, hogy találkozok Vele is. Nem, mintha különösképpen meg szeretnék felelni neki, de akkor is ciki túra utáni szerelésben megjelenni: a térdemen óriási vízfolt, mert a fotózásnál idióta módon letérdeltem (még jó, hogy a fű nem tört bele a nadrágomba), szöszös, kinyúlt mackópulcsi, saras cipő, és vízfoltos, kissé szakadt, de amúgy praktikus mellény, és a nagybátyáméktól kapott narancssárga táska, ami semmire nem jó, csak arra, hogy a fényképezőm bele rakjam, vagy vizet, ha túrázni megyek, mert egyébként emberek között nem szívesen mutatkozok vele. Oké. (Y)

Hétfőn viszont újra visszatért a tél, a ködös szürkeségével, nedvességével, és havával együtt. A ködben az orromig sem láttam, reggel nagyon hideg volt. Amikor elhúztunk Lindáék mellett, csak sejtettem a két nagy, és a kisebb alakból, hogy ők állnak a karámban. A két ló egymás mellett állt, egyikük a földet kaparta, friss fűcsomók után kutatva. A ködben viszont csak alakjukat tudtam kivenni, így azt sem tudtam megállapítani, hogy ki kicsoda.

Egyébiránt, suliban minden rendben, imádok járni... imádom Őket, és kész. I LOVE MY LIFE!!!!!! (L) ♥

Bicikli:
1. mérés: átlagos sebesség: 2.1km/h ~ maximális sebesség: 8.2 km/h
2. mérés: átlagos sebesség: 1.3 km/h ~ maximális sebesség: 7.4 km/h
Cél: 10 km/h fölött

2012. február 5., vasárnap

"Az ég fölé, a föld alá..."

Jajj, annyira sajnálom, hogy még mindig nem tudok saját fotóval szolgálni... na nem baj, majd bepótoljuk. :) Addig csodaszép, DeviantART -os fotókat hozok. ^^ :P

(Kép: DeviantART)
Nagyon mondták, hogy így - úgy, lesz 20 - 30 cm -s hó, minden befuccsol, a közlekedés is káosz lesz. Hát nem tudom, az ország más tájain mi volt, itt annyira nem volt kaotikus a helyzet. Tegnap egész nap esett, óriási boldogságomra, hogy véletlenül se érezzem azt, hogy nyár van. Eddig mínusz húsz fokban is nyár érzésem volt, de így, hogy már hó van, valóban nehéz ezt elhinni. Egész nap tehát ki sem mozdultam, mert hóembert építeni ihletem, kedvem, és tudásom sincs, vagy dühömben szétrúgom az egészet, szánkózni megint nem megyek, mert a lejtőn kitöröm a nyakamat, úgyhogy jobb híján olvastam, és egész délelőtt a képernyő előtt tespedtem.
Ma viszont, anyum buzdítására csak kimentem, gondolva arra, hogy bizonyára nem vagyok cukorból, nem fagyok ketté. Hogy ne egyedül menjek, társaságnak apumat invitáltam. Szeret túrázni, úgyis keveset vagyunk együtt, így jó programnak ígérkezett, ha mindketten elmegyünk. Úgyhogy csizmát fel, két pulcsit fel, aztán go a hidegbe. A hó azért volt vagy tíz centis, az út meg csúszott, és a hókotró minden próbálkozása ellenére még volt bőven hó az úton.
A határ fele indultunk, ahol ilyenkor kihaltnak látszik minden, de ha az ember kicsit figyelmes, észreveszi, ahogy a mezőn furcsa járásban száguld át a nyúl, vagy ahogy a vércsék a levegőbe emelkednek, és köröznek, így keresve valami kaját. Mi is dombról - dombra mászkáltunk, bekopogtattunk rókáékhoz, akik elhagyták a kéglijüket, már a nyomukat se láttuk. Közben fotóztam (telefonnal, jobb híján - még jó, hogy Mr. Ericsson mindig, mindenhová elkísér) a tájat.
Aztán átmentünk a legelő másik felére, ahol még jobban nem volt semmi, csak egy domb, hát arra felmásztunk. A látvány tényleg olyan volt, mintha az Isten háta mögé kerültünk volna.
Végeláthatatlan hómező, és sötétkék, hófelhő - gyanús égbolt mindenütt. Ezen a tájon nyáron volt élet- napraforgók sárgállottak, fürödtek szinte egész nyáron a napfényben. Viszont most csak egy - két maradvány árulkodott arról, hogy valaha itt növények burjánzottak. (Na nem baj, nyáron másképp lesz).
Persze, a táj, a határ minden évszakban más, de a legkülönlegesebb télen és nyáron, mert akkor a két évszakban látottak ellentétei egymásnak, és ebben van valami szépség...
Benéztünk az elhagyott birkahodályba, ahol régen birkák éltek, most viszont csak a trágya volt ott, ennyi maradt belőlük, ennyi maradt azokból az emlékekből, amikor kicsiként állandóan néztem a szemben levő dombot, ahol legelésztek.
Utána hazafelé vettük az irányt, mert alig éreztem a lábamat. A patakon kisebb nehézkedéssel másztunk át, ugyanis be volt fagyva, így tehát én speciel tökre Túlélőhapsinak (tudjátok, a Discoveryn! :DDD) éreztem magam, hogy sikerült a civilizációhoz közel kerülnöm, noha a falu a szomszédban van.
Szép volt, jó volt, megérte. :) Na de elég a hóból, jöjjön a nyár...

2011. december 22., csütörtök

Christmas 2011

Fotó: Vikarus
Ki mondta, hogy a tél nem lehet stílusos? :D Értem itt ezalatt a képet, (imádom ennek a fotósnak a munkáit, gyönyörűszépek) valamint a blog kinézetét, ugyanis szerény véleményem szerint sikerült eltalálnom valamit. :P Úgyhogy szerintem egész télen ilyen lesz.
Holnapután karácsony, végre! Imádom, a legjobb ünnep.
Addig még el kell pakolásznom, és egyéb dolgok, úgyhogy rá kellene vennem magam, hogy felálljak a gép elől, de gondoltam, előtte még pötyögök, és itt is egy kis ünnepies hangulatot teremtek.
Mától szünet van, amit még a havazás is megkoronázott. Ugyan nem sok, de mutatóba elég, bár már olvad el, így nem hiszem, hogy fehér karácsonyunk lesz... 
Hmm, és remélhetőleg nemsokára saját képekkel bombázhatlak titeket, úgyhogy szurkoljatok! (YN)
És még egy kis hangulatcsináló kép a rövid bejegyzésem végére:

forrás: DeviantART

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, és Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet Kívánok minden kedves olvasómnak, és betérő vendégnek!