Nővérem tegnap felrángatott a kertbe, hogy segítsek már krumplit ültetni apámnak, mert mindjárt jön az eső.
Ez van, ha az ember falun lakik és két kertet művel, mindig elkél a segítség. Mivel jobb dolgom nem volt, úgy döntöttem, jól van, egye fene, szóval nagylelkűen felmásztunk a kertbe nővéremmel, meg anyámmal.
Tényleg eléggé el volt borulva, majd mikor betettük a lábunkat a kertbe, elkezdett dörögni az ég.
Mi is jó időpontot választottunk!
Apám ágyásokat csinált, mi pedig eszeveszett tempóban hajigáltuk bele az ágyásba a krumplikat, miközben próbáltuk túlélni a szelet, és az esőt. Esküszöm, valami olcsó katasztrófafilmbe is beillett volna a jelenet. Majd végül úgy eleredt az eső, hogy be kellett menekülnünk a fóliaházba. A fóliaházat pedig mondanom se kell, nem arra tervezték, hogy három ember menedéket keressen benne (bocs, apám tervezte, de ő se erre gondolt), ráadásul úgy, hogy a negyedik személy, apám úgy döntött, őt különösebben nem érdekli a dolog.
A fényképezőm persze mindig kéznél van, úgyhogy megörökítettem a dolgot.
Lássuk az eredményeket és a következményeket:
1. eredmény: Krumpli elültetve, yeah
2. eredmény: Az eső meglocsolta helyettünk is.
A következmény pedig az, hogy a cipőm súlya a sártól kétszer akkora lett, mint amekkora egyébként, és a kezem is tiszta mocsok lett a saras krumpliktól.
Kalandok a falun. ~
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vihar. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vihar. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. április 25., szerda
2011. július 20., szerda
Emlékkönyv, viharok, szél
Nem, nem haltam bele a bánatba, nem azért nem jelentkeztem idáig.
Nagyon vártam már Ivett válaszát, ezért is nem akartam írni, de mivel úgy tűnik, hogy mégsem alakulnak úgy a dolgok, ahogy én terveztem, válasz pedig nincs, és mivel tegnap egy jó nap volt, úgy döntöttem, írok már. x)
Szóval tegnap Julcsiéknál voltunk, odaadni Kingának az emlékkönyvet, amit elég nehezen szerkesztettünk össze.
Én már fél kettőkor ott voltam náluk, vártuk Gabit, közben zenéket töltöttünk le. Mikor Gabi megérkezett, befejeztük az emlékkönyvet. Azt kellett mondani Kingának, hogy Julcsiék a városban vannak, mert nem sikerült időben befejezni a könyvet. :'D Aztán megjött Kinga is. Gabi el szeretett volna bújni az ágy mögé - nem sikerült. x) Lebuktattuk saját magunkat. xD Néztük egy kicsit a tévét (mert ilyenkor ugyebár azt kell), aztán elmentünk sétálni. Utána megnéztük Julcsi szobáját is, ami most készül, és ottragadtunk csocsózni xP
A 19: 20 -as busszal jöttem, nem ezzel terveztem pedig.
Kingáék majd augusztus elején mennek Németországba. Nem érzek elkeseredettséget. Akár mekkora tahónak tűnök, nem érdekel, kimondom: nekem ott van Gabi. A legbiztosabb pont. Amíg ő nem hagy itt, addig 'nincs semmi baj'. Lehet, hogy egy hülye gondolkozási mód, de végül is nekem ő a legjobb barátnőm. Nem azt mondom, hogy Kinga nem az - de ez mégis más. Aki élt már át ilyet, az érti, és talán az is, aki nem.
Ivettről majd talán máskor mesélek - ő még tényleg kérdéses.
Már két viharos éjszakán vagyunk túl - fúj a szél, villámlik, dörög, meleg van és nem lehet aludni. Úgy tűnik, jön a harmadik. Ma is hatalmas szél volt, esküszöm, egyszer elviszi a házat...
Ivett (yn)
Nagyon vártam már Ivett válaszát, ezért is nem akartam írni, de mivel úgy tűnik, hogy mégsem alakulnak úgy a dolgok, ahogy én terveztem, válasz pedig nincs, és mivel tegnap egy jó nap volt, úgy döntöttem, írok már. x)
Szóval tegnap Julcsiéknál voltunk, odaadni Kingának az emlékkönyvet, amit elég nehezen szerkesztettünk össze.
Én már fél kettőkor ott voltam náluk, vártuk Gabit, közben zenéket töltöttünk le. Mikor Gabi megérkezett, befejeztük az emlékkönyvet. Azt kellett mondani Kingának, hogy Julcsiék a városban vannak, mert nem sikerült időben befejezni a könyvet. :'D Aztán megjött Kinga is. Gabi el szeretett volna bújni az ágy mögé - nem sikerült. x) Lebuktattuk saját magunkat. xD Néztük egy kicsit a tévét (mert ilyenkor ugyebár azt kell), aztán elmentünk sétálni. Utána megnéztük Julcsi szobáját is, ami most készül, és ottragadtunk csocsózni xP
A 19: 20 -as busszal jöttem, nem ezzel terveztem pedig.
Kingáék majd augusztus elején mennek Németországba. Nem érzek elkeseredettséget. Akár mekkora tahónak tűnök, nem érdekel, kimondom: nekem ott van Gabi. A legbiztosabb pont. Amíg ő nem hagy itt, addig 'nincs semmi baj'. Lehet, hogy egy hülye gondolkozási mód, de végül is nekem ő a legjobb barátnőm. Nem azt mondom, hogy Kinga nem az - de ez mégis más. Aki élt már át ilyet, az érti, és talán az is, aki nem.
Ivettről majd talán máskor mesélek - ő még tényleg kérdéses.
Már két viharos éjszakán vagyunk túl - fúj a szél, villámlik, dörög, meleg van és nem lehet aludni. Úgy tűnik, jön a harmadik. Ma is hatalmas szél volt, esküszöm, egyszer elviszi a házat...
Ivett (yn)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

