A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szél. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szél. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 22., vasárnap

Fotótúra és gólya

Már régóta emlegetik, hogy az itteni gólya milyen jó fej és barátságos. Hát, gondoltam nagy naivan, szuper fotóalany lesz belőle, így úgy döntöttem, hogy lencsevégre kapom.
Előszeretettel száll le a focipályára, ahol rendszerint csigák után kutat, úgyhogy felhúztam az itthoni sárjáró cipellőmet, és elindultam.
A gólyát szokás szerint ott találtam. A cipőm percek alatt átáztatta a vizes fű. A gólya felvetette a fejét, megállt, rám nézett. Már tegnapelőtt próbálkoztam azzal, hogy lekapjam, de a tervem kudarcba fulladt. Túlságosan siettem és igazán nem nézhettem ki úgy, mint aki tényleg nem akar semmit, úgyhogy most kissé óvatosabban merészkedtem hozzá. Eltökélt voltam, hogy most szuper leszek, és olyan közel merészkedek, hogy a tollai számát is meg lehet majd számlálni a képen, persze ehhez nem csak én kellettem. Elindultam egy másik irányba, majd fokozatosan közeledtem felé. Tiszta akciófilmbe illő jelenet volt az egész, ahogy Mr. Gólyát megpróbáltam hülyére venni, sikertelenül.
Pár eléggé gyér kép gyártása után elfogyott a türelmem és egy kicsit meggyorsítottam a lépteimet. Talán nem is voltam olyan gyors, de Mr. Gólya , valószínű, az előző nap történéseiből tanulva megint felszállt egy ház tetejére, és onnan lövellt felém kárörvendő pillantásokat. Azt hiszem, ahhoz, hogy jó természetfotós legyek, idő kell és türelem, aminek most még a hiányában vagyok.
Mr. Gólya a háztetőn. ~ 
A mai napon is kint volt Mr. Gólya, de úgy döntöttem, hagyom a francba, elmegyek inkább fotótúrára. Alexát is invitáltam, majd egy táskával az oldalamon elindultunk a határba. A múltkor majd' meghaltunk a szomjúságtól, így erre is gondolva vittem magammal egy kulacs vizet (mondanom sem kell, nem ittunk belőle egy kortyot sem).
Igazán jó idő volt, habos, fehér felhők úsztak a kék égen, a nap erőteljesen ontotta magából a meleget, így nagyon könnyen voltunk öltözve, és annak ellenére sem fáztunk, hogy a szél felerősödött. Inkább azzal gyűlt meg a bajunk, hogy megzabolázzuk a hajtincseinket, és egymás árnyékán röhögtünk, majd megállapítottuk, hogy olyan, mintha kígyók állnának ki a fejünkből.
Az út nem volt túl jó, de biciklivel egész tűrhető volt. Szőlők és földek szegélyezték az utat, meg néhány virágzó fa és bokor, és egy "Szarvas ugrik" tábla. Persze szarvast sehol sem láttunk, sőt voltaképpen csak egy kutyát sétáltató emberrel találkoztunk, meg persze autósokkal.
Elfelé felmértük a terepet, és kellemes tempóban gurultunk végig, azt kémlelve, mit lehet fotózni. Visszafelé volt, hogy az út szélén húsz perceket álltunk, annyit fényképeztünk, és kétszer is megálltunk.
Aztán hazafelé újra találkoztunk Mr. Gólyával. Úgy döntöttem, megbosszulom, hogy tegnap kicselezett, és fényképezővel a kezemben elindultam felé, persze úgy, hogy biciklin ültem, így ismét elrepült. Esküszöm, hogy engem utál, mert Alexának egész jó képeket sikerült összehoznia.
Mély meggyőződéssel állítom tehát, hogy ez a gólya nem kedves, nem barátságos és nem közvetlen, de addig a jó, amíg tart az emberektől és nem kerül túl közel hozzájuk.

Útszéli gizgaz és kreativitás, yeah! :) 

2011. július 20., szerda

Emlékkönyv, viharok, szél

Nem, nem haltam bele a bánatba, nem azért nem jelentkeztem idáig.
Nagyon vártam már Ivett válaszát, ezért is nem akartam írni, de mivel úgy tűnik, hogy mégsem alakulnak úgy a dolgok, ahogy én terveztem, válasz pedig nincs, és mivel tegnap egy jó nap volt, úgy döntöttem, írok már. x)

Szóval tegnap Julcsiéknál voltunk, odaadni Kingának az emlékkönyvet, amit elég nehezen szerkesztettünk össze.
Én már fél kettőkor ott voltam náluk, vártuk Gabit, közben zenéket töltöttünk le. Mikor Gabi megérkezett, befejeztük az emlékkönyvet. Azt kellett mondani Kingának, hogy Julcsiék a városban vannak, mert nem sikerült időben befejezni a könyvet. :'D Aztán megjött Kinga is. Gabi el szeretett volna bújni az ágy mögé - nem sikerült. x) Lebuktattuk saját magunkat. xD Néztük egy kicsit a tévét (mert ilyenkor ugyebár azt kell), aztán elmentünk sétálni. Utána megnéztük Julcsi szobáját is, ami most készül, és ottragadtunk csocsózni xP
A 19: 20 -as busszal jöttem, nem ezzel terveztem pedig.
Kingáék majd augusztus elején mennek Németországba. Nem érzek elkeseredettséget. Akár mekkora tahónak tűnök, nem érdekel, kimondom:  nekem ott van Gabi. A legbiztosabb pont. Amíg ő nem hagy itt, addig 'nincs semmi baj'. Lehet, hogy egy hülye gondolkozási mód, de végül is nekem ő a legjobb barátnőm. Nem azt mondom, hogy Kinga nem az - de ez mégis más. Aki élt már át ilyet, az érti, és talán az is, aki nem.
Ivettről majd talán máskor mesélek - ő még tényleg kérdéses.

Már két viharos éjszakán vagyunk túl - fúj a szél, villámlik, dörög, meleg van és nem lehet aludni. Úgy tűnik, jön a harmadik. Ma is hatalmas szél volt, esküszöm, egyszer elviszi a házat...

Ivett (yn)