A következő címkéjű bejegyzések mutatása: őrület. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: őrület. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 10., péntek

Elgurult a gyógyszerem, ajjajjjajjj...

Nyilvánvalóvá vált mások, és magam előtt is, hogy az erősen túlzó kifejezés, hogy 'néha olyan idióta vagy', mert valójában én állandóan az vagyok. Ha van okom rá, ha nem. Ezen a napon most mindkét véglet előjött. Először nem volt rá, aztán lett.
Eleve a napom úgy indult, hogy hú, péntek, király, őrület. Ok nélkül kiabáltam, ugráltam, és felettébb boldognak éreztem magamat. Magyarórán, aki nem ismer, az valószínűleg totálisan idiótának, vagy szellemi fogyatékosnak, sőt, mi több, részegnek kiáltott volna ki, mert megállás nélkül röhögtem. Hol másokon, hol magamon, mert ugyebár fenomenális, hogy az ember hogy el tudja szórakoztatni saját magát, ha totál készen van.
Azután pedig már nagyon is volt okom a föld fölött jópármillió kilométerre lebegni. Elég annyit mondani, hogy van, hogy az általad imádott személy rád néz, és akkor váratlanul szívinfarktust kapsz, vagy sokkot, összeesel, elájulsz, de minden személynél másképp hat (egyébként a betegség már rég diagnosztizálva lett, melynek neve köznyelvben a szerelem). Én utána egész végig vigyorogtam, és ha lehet, még boldogabb voltam. Fél percenként kiabáltam, hogy nézett, nézett, és az emberek is megnéztek, természetesen (bár lehet, hogy az osztálytársaimnak már nem meglepő ez a viselkedés, így nekik valamivel jobb volt). És utána még kifelé is volt ilyen élményem. *-* Nem tudom, mi van, lehet, semmit nem jelent, bár nekem akkor és ott a mindent jelentett, és a fél karomat is odaadtam volna hálából (bár ahogy szoktam volt mondani, a minden egy egészen más a normális életemben..)
Hazafelé pedig azt néztem, ahogy a jég olvad. A nap sugarai kellemesen cirógatták az arcomat, és az út közepén már jég sem volt. Ennek egyetlen rossz oldala van - ha nem figyelsz, kitöröd a nyakad.

Nyugodt állapotomban majd holnap rendelek! Addig is viszontlátásra, és mindenkitől elnézést.

2012. január 24., kedd

Őrült vagyok, és élvezem

Egy hülye vadbarom állat, IMÁDOM! Imádok suliba járni, utcán üvöltözni, táncolni az esőben, idióta módon megölelni a fákat, tiszta szívből röhögni, IMÁDOK!
Mellesleg FIam jól van, Nagypapival nem tudom, mi van, de csütörtökön kiderül. :)

SZÉPJÓKIRÁLYNAPOTMINDENKINEK YEAAAAH!

2012. január 20., péntek

Felvételi, oh yeahhhhhh ~

Na, lassan kijárom a 8 általánost. Király, ezzel ellentétben nem igazán érzem úgy magam, mint aki agyilag eljutott egy 14 éves szintjére. Üvöltök az utcán, állandó jelleggel idiótát csinálok magamból, számolom a napokat nyárig, álmodozok arról, aki sosem köszön, és egyéb dolgokról. Olyanok megmaradnak a fejemben, amiről más nem is gondolná, szavak, két - három osztállyal töltött csodálatos perc. Fotózgattam is sokat így az elmúlt egy hónapban, remélhetőleg nemsokára meg tudom ezeket mutatni. Jó kis gépem van, imádom. :) Elmúlt hét termése egyébként: megöleltem két fát. Na most mondjátok, hülye vagyok. De imádok élni, tök mindegy, mi lesz. Életke sokáig megmarad (igen, Életke, as. egy új jelző valamire, és itt nem arra gondolok, hogy öngyilkos akarok lenni, vagy ilyesmi xD), úgyhogy király. :)
I ♥ LIFE. 

Ja, és holnap felvételi - nem félek, nem fosok, vagyis csakkk egy kicsit, de yooooo lecc. :D 

2011. szeptember 28., szerda

Ezer, meg ezer éve keresem az utam, néha keresem a bajt... ♫♪


A cím és a kép nem áll összefüggésben a blogbejegyzés tartalmával, csak a címben lévő Ákos dal folytatása ("És keresem azt, aki engem akart..."), de igazából ez sem, csupán ilyen hangulatom van.

Az események pörögnek Hugii színes, idióta, őrült életében. Anyum épp ma jegyezte meg, hogy olyan szétszórt vagyok, mint egy szerelmes, erre a válaszom, "Nem, csak idióta vagyok", de tulajdonképpen van benne valami, csak akkor már nem igazán akartam ezt feszegetni.
Tényleg, fogalmam sincs, hogy mi van velem, de még mindig ugyanarról a személyről beszélünk, akit egy ideje már emlegettem "Ő" néven (ígérem, ha lesz valaki más, legközelebb "Ti"-nek fogom szólítani ;)). Azt hiszem, ezeket a dolgokat viszont máshová fogom lepötyögni, nem ide, elég nehéz amúgy is kifejeznem magam.
Tehát most ez a két érzés van bennem: az, amit Dudim által érzek, és ez, ez a másik.
Valóban, kicsit szétszórt vagyok, állandóan fáradt, ma sem akartam leszállni a buszról, csak menni tovább, teljesen mindegy, hova és meddig, csak menni még egy darabon (azokkal az emberekkel, akik jelen pillanatban a legfontosabbak nekem). Valami olyan varázslatba menni, ahol nincsenek azok a zavaró tényezők, amik miatt van, hogy én (igen, én, kétség kívül a világ egyik legboldogabb embere úgy, hogy különösebben oka sincs rá) is elszomorodok, a gyomrom görcsbe rándul és képes lennék mély depresszióba zuhanni (ami ugye velem nem fordulhat elő, mert én imádok élni :P).
Ami talán egy kis vigaszt nyújt, és színt visz a reggelekbe, az a DUD - 568 (nem, nem egy új kedvenc), egy fregó, aki éppen LöTöt (:P) helyettesíti, és baromi jó vele utazni. Egy kicsit emlékeztet is hőn szeretett Kék Sárkányomra, (egyébként, ha van egy kis mázlim, ő is jöhetett volna, de úgy tűnik, az Úr másképp döntött) csak az zavar, hogy minden olyan lepusztult benne. Minden kiegészítő és egyéb, ami olyan igazibuszossá teszi (számomra) Őt, eltűnt.
Lehet, hogy most is eléggé összefüggéstelenül írok, mert ilyen összefüggéstelenek, és kuszák az érzéseim, sajnálom :) 

Kérlek szorítsatok nekem... ne kérdezzétek, miért, csak szorítsatok! Köszönöm :)

2011. április 29., péntek

Crazy, craazy...

Ezt én rajzoltam, gépen, röpke háromnegyed óra szenvedés után. :)
És hát, a tegnapi napom... az nem volt semmi.
Egyrészről azért, mert nagyon jól szórakoztam, másrészről azért, mert többször is majdnem elsírtam magam.
Már elég sok helyre írtam beszámolót, de azt hiszem, senkit nem érdekel, hogy hogy ökörködtünk a barátnőmmel.
Képeket viszont majd hozok, és azok alapján eldönthetitek, normálisak vagyunk -e.
Ami azt illeti, sajnálom, hogy vége a szünetnek, jövő hétfőn iskola. Kedden hatkor főpróba (tánc), ráadásul hét órám lesz, úgyhogy, mire hazaérek, ki fogok dögleni. No, sebaj...
Holnap, vagy ma délután rakok egy - két képet.
A mát illetve pedig, buszoztam VOLNA. Csak volna... gondoltam, hogy ez is, csak úgy, mint a többi, rendre kudarcba fullad. Pedig lett volna egy lehetőségem... és lehet, hogy több nem is lesz.
De, nem Kittit okolom, mert most tényleg nem ő a hibás. Hanem a szar telefonom, vagy az édes - kedves telefonszolgáltató, aminek mindig van valami kínja.
Néha úgy érzem, hogy nagyon szerencsétlen vagyok x)