Igen, a bejegyzés címe eléggé sablonos, és értelmetlen lett, mert ki ne szeretné a barátait? Hiszen egy ember baráti társasága azokból áll, akiket szeret. Az már más kérdés, hogy az én intelligenciaszintem angolból nem terjed ennél tovább, mellesleg szerintem ez egy teljesen találó cím.
Nagyon sokat meséltem már róluk, bár azok általában iskolai, átlagos hétköznapok voltak. Szinte minden nap együtt voltunk, nyolc éven keresztül, bár ennek felső tagozattól éreztük a jelentőségét, mert akkor lettünk barátok.
És én mindig számíthattam rájuk. Szerintem megérdemlik ezt a bejegyzést, azt, hogy írjak róluk és ezúton is köszönetet mondhassak nekik.
Rengeteg mindent megéltünk már együtt. Meleget - hideget, de csak az számított, hogy sohasem hagytuk cserben a másikat. Ott voltam én, rengeteg szeszéllyel, szerelmes fejjel, mindenféle mániával, ami egy külső ember számára olyan megérthetetlen. De ők, ha kellett, meghallgattak. Együtt éreztek, megnevettettek. Lehet, hogy nem tudtak tanácsot adni, mert nem volt ilyennel tapasztalatuk, mégis segítettek. Együtt kommandóztunk végig a folyosón, ha meglátták Ő -t, rendszerint rám mosolyogtak, ugráltak, volt, aki hangosan sipákolt (igen, Julcsi, Te vagy az, remélem, magadra ismertél...). Jöttek a "véletlenül hallgatóztam, és...", a "láttam őket, és..." történetek. Ha csalódtam, akkor pedig együtt szidták Őt...
Aztán volt, aki sokat jelentett nekem, és elment. A távozásával elég sokat veszítettem, annyira érthetetlenek voltak a körülmények, és annyira hirtelen jött, hogy időm sem volt ráeszmélni, felfogni. Akkor is kiálltak mellettem. Támogattak, együtt nosztalgiáztunk, megértették, hogy mennyire fontos ő nekem...
És ott voltak a buszok. Dudi. Csak egy szó kellett, és jöttek velem, megnézni. Ha láttam, és sírtam miatta, csendben álltak, és vártak. Odajöttek hozzá, leültek mellém, és csak néztük...
Szinte szertartássá vált az, hogy minden nap, iskola után Julcsi kísért a buszmegállóba. Hogy mit csináltunk akkor? Röhögtünk, mozgó fákról beszélgettünk, és általában véve megbeszéltük az élet nagy dolgait...
Kinga nélkül nehezebb volt, de amikor ő hazajött, akkor fergeteges bulikat csaptunk (bár a szilveszteri eléggé melankolikus hangulatban telt...), igyekeztünk a lehető legtöbb napot együtt tölteni.
Gabi pedig mindig feldobta a már egyébként is feldobott hangulatot a hülyeségeivel... Megszokottá vált,hogy ha nagyon röhögött, általában kiköpte vizet (volt, hogy a kaját "Csak viccelj, ne spriccelj.."), vagy nekidobta az almát az üvegszekrénynek.
Aztán ott volt az osztálykirándulás, ahol például Kingával lelkiztünk. Elpanaszoltuk a gondjainkat és közösen megállapítottuk, hogy hülyék vagyunk. Volt, hogy Julcsit kellett megvédenem egy pókhálótól, és iszonyatos szócsatákat vívtunk, egy öt éves szintjével becsméreltük teljesen barátilag egymást.
Ott volt a bankett. Ott, és akkor óriásit csalódtam, mégis nyertesen kerültem ki a helyzetből. És ők, hárman ott voltak, mellettem. Aznap ketten is sírtunk. Először Julcsit vigasztaltuk, aztán engem vigasztaltak. És amikor Gabi azt mondta, sosem talált még olyan embereket, mint mi, leesett a tantusz. Az, hogy mindig számíthattunk egymásra. Az, hogy náluk megértőbb, kedvesebb, viccesebb, őrültebb embereket nehéz találni, mert kevés van a Földön.
Most itt ülök, és nézem vissza a fényképeket. Azokat a fényképeket, amiket tegnap kaptam Kingától. Rólunk. Az osztályról. Az iskoláról. Tudom, hogy tartjuk a kapcsolatot majd, hogy találkozunk, de nem minden nap, és már most iszonyatosan hiányzik. Az egész. Ott van a pendrive-om, megtöltve fényképekkel... vagyis inkább emlékekkel... napokról, amit sokáig nem felejtek majd el...A tudat, hogy soha nem élem már át még egyszer, néha olyan fojtogató, és ijesztő... Csak abban bízok, hogy a jövő is tartogat még ilyen alkalmakat.
Pár hónapja még Mika számát hallgattam, totálisan elkeseredve, reménytelenül: "..no hope, no love, no glory, no happy ending..." Most is Mika számát hallgatom, mosolyogva, fájó szívvel. Mert minden megvolt, ami ebben a sorban van, és a boldog befejezés is.
Köszönöm Kingának, Julcsinak, és Gabinak, hogy... mindent... mindent köszönök... És nem, ez nem egy végszó. Ezután sem válunk el egymástól. Ez csak a nyolc évnek, vagyis inkább négy évnek a lezárása, a köszönetnyilvánítása, és az emlékei. Nagyon szeretem őket ♥ És ezt a bejegyzést most elsősorban nekik szánom, róluk szól! :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: JGBK. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: JGBK. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. augusztus 29., szerda
2012. április 19., csütörtök
"...örökre megtalálhatsz, örökre elveszíthetsz..."
![]() |
| Leszakadt az ég |
Rohan az idő, ahogyan az lenni szokott. Nekem manapság nincs időm a gépnél, ezért írni se tudok, de úgy őszintén, nem is lenne miről. Viszont, akkor most összeszedem a gondolataimat, és szépen leírom őket ide, már ami jobban publikus, és mellékelek hozzájuk néhány képet, hogy azért valamennyit értsetek is, az össze -visszaságról, és lássátok, milyen itt az élet.
Hát, kezdődött azzal, hogy visszatértünk a tavaszi szünetről. Az osztályterem már egy ideje elég üresnek tűnik, NÉLKÜLE. Valahogy már hozzá is szoktam a dologhoz, hiszen nem is tudok mást csinálni vele, ehhez hozzá kell szokni, el kell viselni, így van és kész.
Valahogy most ŐVele se nagyon foglalkoztam, pedig még mindig ugyanúgy szeretem, mint eddig. Talán most a másik dologra koncentráltam, így Ő valahogy háttérbe szorult. Lehetséges, hogy még jobb is volt, hogy nincs előtérben, hogy végre lefoglalhatom magam mással, habár nem túl boldogabb dologgal. Persze, mint eddig, akkor is állandóan összefutottunk, nem igazán lehet elkerülni egymást ilyen 'összezárt' térben, de valahogy most magabiztosabban, 'flegmábban' tudtam elmenni mellette, mint eddig, hogy nem akartam összeesni menten, mert az agyam valaki másra összpontosított, arra, hogy 'minnéltöbbidőtegyütlenniéskihasználni' és 'minnéltöbbdolgotmegtudni'. Aztán szépen kisétált az életemből. Messze ment, elérhetetlen távolságba. Még elbúcsúzni sem tudtam tőle rendesen. Azt még találgatom, hogy ez miért van. Talán azért, mert ez a dolog még nincs lezárva? Hogy a távolság sem lesz akadály?
De hát hiába a modern technika minden vívmánya, az internet, vannak olyanok, akikkel élőben jobban el lehet beszélgetni, mint interneten, így azóta csak pár szót, ha váltottunk.
A ballagás viszont jó lesz egy lezárásnak. Végszónak. Utána pedig összegyűjtöm az erőm, és tisztázok mindenkivel mindent. Az engem ért sérelmeket, azt, amit ŐIránta éreztem, és azt amit az életemből kisétált személyről gondolok. Új lappal kezdek majd, ahol, ha addig nem történik semmi, nem_lesz_Ő. Talán majd egy új Ő lesz, egy másik Ő, egy jobb Ő. Ezt nehéz most még így kimondani, írni, gondolni, de a távolság és az idő szerintem képes lesz arra, hogy elfelejtsem Őt.
ŐRóla még annyit, hogy azóta megint ott tartunk, hogy egymást bámuljuk. Elmegy mellettem, rám néz, jön oda az engem körülvevő embereket szórakoztatni, csinálni a műsort. Szeretném azt hinni, csak azért csinálja, hogy figyeljek rá, de nem merem. Talán azért, mert nem hiszem el a tényeket. Nem azért, mert kishitű volnék, egyszerűen ha belezuhansz valakibe, akkor az agyad képes kombinálni, meg nem történt dolgokat beleképzelni a történetbe, így óvatos vagyok. Bár lehet, hogy egyszerűen csak Ő viselkedik meg_nem_érthető módon.
Nos, közben rájutottam arra, hogy megnézzem a Rékától kapott filmet, a Jack Jacket. Néztük korábban, JGBK -s partin, de ott valahogy senkit nem izgatott a dolog, rajtam, meg Julcsin kívül.
Rám elég nagy hatást gyakorolt, nem is tudom, miért, nehéz megmagyarázni, lényeg a lényeg, fantasztikusak voltak, fantasztikus zenét csináltak és kár, hogy feloszlottak, mert szívesen részt vettem volna legalább egy koncertjükön. Még, hogy a magyar zene nem lehet világhírű, dehogyisnem (igaz, hogy nem magyar nyelven, mert ez az ország olyan apró, hogy kb. senki nem érti, hogy miről habogsz), az ő zenéjük pont, hogy még külföldön is megállná a helyét.
Nem is tudom megérteni, hogy hogy hallgathat valaki olyan színvonal alatti értékelhetetlen sz*rt, mint ami manapság folyik a csapból, meg a rádiókból (szerencsére nem az összesből), ilyen mai, a béka segge alatti szintet nem meghaladó zenét (tisztelet itt is a kivételnek, szerencsére van pár előadó, ami régen és most is ugyanolyan színvonalas zenét játszik, pl. Coldplay vagy Nickelback és olyan új előadó, pl. Adele, akinek tényleg jó zenéje van).
Szerintem borzalmas, hogy ide fejlődünk, visszasírom a régi éveket, amikor én még nem is éltem, de legalább minden zene szinte kivétel nélkül jó volt és igényes.
Sajnos elég közel kerültem megint a tűzhöz, hisz' a barátaimnak megint sikerült az One Directionos srácokba belehabarodniuk. Egyszerűen rossz nézni, hogy megbolondulnak érte, meg az általuk 'zenének' nevezett valamiért, hogy úgy öltöznek, mint az a három, négy, vagy a jó Isten tudja, mennyi (tényleg, fogalmam sincs még arról sem, hányan vannak a bandában) srác.
Megnézettek velem pár videót, szerintem humoristának jobban elmennének, mint zenésznek, és gyakorlatilag egyikük sem néz ki jól, de hát ez ugye az én személyes véleményem. HUH,DE JÓLESETT LEÍRNI.!
Na de nem baj, azzal biztatom magam, lecseng majd ez is, lehet, jön majd valaki más, bár már reménykedni sem merek, hogy esetleg jobb, mint az One Direction - Fluor - Justin Bieber és társai együttvéve, és lehet, hogy végre belekóstolnak, és megismerik, mit nevezek én igazi zenének.
Azt hiszem, a legjobban a nyarat várom. Az új szakasz kezdésére ugyanis beszerveztem magamnak egy tökéletesen jó programot egy olyan emberrel, aki teljes mértékben megért.
Furcsa, mert elég kevés ilyen ember van, akihez képes vagy így kötődni. Főleg, ha olyanról beszélünk, mint én. Elég nehezen bízom az emberekben, rengetegszer átvertek már és csalódtam bennük, eddig mindig a Kiscsaládomhoz menekültem, és ez ezután sem lesz másképp, viszont sikerült egy újabb igaz barátra lelnem. Illetve visszakaptam egy olyan embert, akiről nem gondoltam volna, hogy valaha az életben képes lesz máshogy látni a dolgokat, mint ahogy eddig látta, képes lesz megváltozni, és jó útra térni. De a reményt nem szabad feladni, hinni kell, hogy az emberek egyszer megjavulnak - bár én nem ezt hiszem elsősorban (faith_faith_faith_♥).
Rengeteget tervezgettem már. Sokan mondhatják azt, hogy ne igyál előre a medve bőrére, de én lesz*rom magasról a medvét a bőrével együtt. Aki nem mer álmodni, annak az élete egy unalmas trágyadomb, aki meg mer álmodni, lehet, hogy pofára esik, de hiszi, és vonzza magához a dolgokat (ez a pesszimista-realista-optimista skála, én az optimizmust osztom). De persze fogja fel mindenki saját belátása szerint.
Már látom magam előtt azt, hogy ülünk a buszon, vagy hogy rengeteget röhögünk. Meg szeretném mutatni az itteni életet, ami nem egyszerűen 'egy csendes, nyugodt hely, ami rohadt távol van' és nem egyszerűen egy 'olyan hely, ahol a barátnőm él', hanem életstílus. Ezt nem adja vissza ezer, vagy kétezer fotó sem, hiába fényképezem le a beton minden egyes repedését, vagy azt, hogy a nap hogy megy le, ezt érezni, és saját szemmel látni kell. Egy olyan ember, aki még sosem járt itt, képek alapján nem fogja fel, milyen az itteni élet. Egy olyanban viszont, aki már itt járt, a képek felélesztik az emlékeket, és ő is azt gondolja majd, hogy itt más élni, mint az ország bármelyik részében.
Hát, Hölgyeim és Uraim, ezek a terveim a jövőre! : )
Majd jelentkezem, köszönöm, ha elolvastad az agymenésem.
2012. január 31., kedd
"Baaaaaby Jane♫"
Csak, mert Rod Stewart jó! :)
Na, most már újra járok suliba. Ma rengeteget nevettem, majd' belehaltam. A hétvégém viszonylag jól telt, MANcikával. Azt is megtudtam, hogy Nagypapi kicsit új lesz, ami nagyon jó. (Y) Alig várom, hogy lássam édeskét, hogy néz ki. :) Életkéhez pénteken megyek. :)
Úgyhogy jól kezdődött a hét, tényleg. :) Így tovább (YN)
(Mert indulunk a Dakaron, a szolgáink közt ott lesz a Betörtarcú lány, és majd tolják a versenykamionunkat!)
Na, most már újra járok suliba. Ma rengeteget nevettem, majd' belehaltam. A hétvégém viszonylag jól telt, MANcikával. Azt is megtudtam, hogy Nagypapi kicsit új lesz, ami nagyon jó. (Y) Alig várom, hogy lássam édeskét, hogy néz ki. :) Életkéhez pénteken megyek. :)
Úgyhogy jól kezdődött a hét, tényleg. :) Így tovább (YN)
(Mert indulunk a Dakaron, a szolgáink közt ott lesz a Betörtarcú lány, és majd tolják a versenykamionunkat!)
2011. november 25., péntek
Tömény álomvilág
Heló! A nagy semmittevésemben már kétszer módosítottam a blog kinézetét :') Meg ezt a bejegyzést is. Ez a kinézet most tényleg olyan álomvilágos, a felhős már unalmas volt.
Amellett, hogy fáj a fogam, gyakorlatilag semmi érdekes nem történt velem, mióta írtam... Kingáék jövőhétvégén jönnek, előtte túl kell élnem a jövőhetet, de inkább megyek iskolába, csak ne rohadjak itthon napokon keresztül, mert hogy beteg vagyok.
És már hiányoznak a buszuk is. <3

Az utóbbi időben alkottam. :) Galériában több rajz.
Amellett, hogy fáj a fogam, gyakorlatilag semmi érdekes nem történt velem, mióta írtam... Kingáék jövőhétvégén jönnek, előtte túl kell élnem a jövőhetet, de inkább megyek iskolába, csak ne rohadjak itthon napokon keresztül, mert hogy beteg vagyok.
És már hiányoznak a buszuk is. <3
Az utóbbi időben alkottam. :) Galériában több rajz.
Innen
Itthon, vagyis mégsem.
2011. november 12., szombat
Levélhullás ~ második nekifutás.
Hát igen, már másodjára próbálkozom írni, de a múltkor is abbamaradt, az egyáltalán nem rózsás kedélyállapotom miatt, most viszont rávettem magamat, hogy a csütörtök - pénteket összesűrítve lepötyögjem annak, akit egyáltalán érdekel. :P
A csütörtökre már egészen halványan emlékszem, csak arra, hogy egy nagyon jó buszozáson vagyok túl.
A 476 -tal jöttem, aki a második abszolút kedvenc buszom. Akit már régóta ismerek, és nagyon szeretek. Aztán arra, hogy lyukas órában, ami föci lett volna, csak elmaradt, eluralkodott mindenkin a káosz, Gabi kifejtette, hogy amőba korában nem látott fákat, és, egy bölcs idézetet is hallhattunk tőle ("A múlt már elmúlt"), ami igazán elgondolkodtató. Julcsival leveleket kapkodtak, én kihasználtam és újra lesifotósnak álltam.
A péntek meg káosz, reggeli érdekes - értékes L.T. -zés volt.
Hát, ugye, az a misztikus nap volt, és nem tudom, jót -e, vagy rosszat jelent, de nekem az átlagosnál egy kicsit pörgősebb, jobb volt.
A reggelem a buszon már jól indult, erről most különösebb részleteket nem mondok, meg hát, eleve rövidített óráink voltak, ezért elég hamar itthon tudhattam magam.
Mivel az osztály fele hiányzott különböző okok miatt, gyakorlatilag semmit nem tevékenykedtünk az órákon.
Aztán, gondolva egyet, délután csak Julcsiékhoz indultunk el végül. Én mentem volna máshová, azaz a buszokhoz, de kísérő személy híján hagytam a francba az egészet.
Itt jön képbe az a levélkupac, ami volt kedves befogadni minket Gabival, mert úton Julcsiék háza felé kitaláltuk, hogy beleugrunk. Az én hajam, ami szokása szerint külön életet él, mindenhol ott van és mindent benyel, kölcsönvett néhány falevelet a levélkupacból, de kisebb harcok és kompromisszumok után csak visszaadtuk neki az elcsórt faleveleket...
Éljen az ősz ~
2011. október 30., vasárnap
"Buli"
Nem, ne kérdezzétek, miért van idézőjelbe, lényeg a lényeg, hogy... Úristen, az, hogy tulajdonképpen teljesen elmaradtam az írással.
Tényleg nem voltam ebben a hangulatban, ez is most csak egy pillanatnyi dolog, szeretném, ha jobb lenne, de nem tudom, mivel, és mikor lesz jobb... illetve azt, hogy mivel lenne jobb, azt tudom, de azt, hogy mikor, azt nem... na mindegy. Kicsit felpörögtem oO pillanatnyi állapot. De van is okom rá, amit most nem fogok leírni.
Egyébiránt rohadtul jót buliztam, azokkal, akiket legjobban imádok. Üvöltöttem, táncoltam, vandálkodtam és egyebek, és a nap végén (ami éjjel volt köbö.) kifeküdtem :'D
Kicsit felszabadultam, de nemigen tudom, hogy meddig...
Dudival találkoztam kedden ♥ Azért adott egy kis löketet, és önbizalmat. És imádom, hogy olyan makacs, mindenkineknekiugrós ember vagyok, és hogy néha nem tudom türtőztetni magam, IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM.
Tényleg nem voltam ebben a hangulatban, ez is most csak egy pillanatnyi dolog, szeretném, ha jobb lenne, de nem tudom, mivel, és mikor lesz jobb... illetve azt, hogy mivel lenne jobb, azt tudom, de azt, hogy mikor, azt nem... na mindegy. Kicsit felpörögtem oO pillanatnyi állapot. De van is okom rá, amit most nem fogok leírni.
Egyébiránt rohadtul jót buliztam, azokkal, akiket legjobban imádok. Üvöltöttem, táncoltam, vandálkodtam és egyebek, és a nap végén (ami éjjel volt köbö.) kifeküdtem :'D
Kicsit felszabadultam, de nemigen tudom, hogy meddig...
Dudival találkoztam kedden ♥ Azért adott egy kis löketet, és önbizalmat. És imádom, hogy olyan makacs, mindenkineknekiugrós ember vagyok, és hogy néha nem tudom türtőztetni magam, IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM.
2011. október 19., szerda
Hiány... megint
Sziasztok!
Amint látjátok, frissítettem a kinézetet valamennyire... hm, már pár napja nincs olyan kicsattanó jó kedvem, mint eddig, és tudom, eléggé elmaradtam az írással.
Először is, Kinga nemsokára megérkezik 'Dojcslandból, pontosan következő hét kedd estére, de már szerdán láthatjuk, aztán hétvégén csapunk egy 'Istenhozott' partit. :"D
Aztán, nagyon nagyon hiányzik nekem egy két illető - akik nélkül az élet már nem olyan rózsaszínfelhős, gondtalan, mint régen - mert már csak a puszta gondolat is, hogy ők nincsenek itt, elkergeti a rózsaszínfelhőket.
De, szoktam látni Őt. He... legalább ennyi kijár nekem.
Aztán utálom, hogy nem járhatok lovakhoz... utálom...
És hiába ígérkezik jónak ez a hét vége, és az elkövetkezendő, nem érzem magam a helyzet magaslatán...
Pozitív: • GTZ jár reggel újabban, míg L.T. máshol kavar
• Látom Őt
• Szoktam röhögni igenigen sokat. :"D
• hétvége *-*
Negatív: • sokmindenki hiányzik :(
• utálom, hogy a legfontosabb emberek messze laknak tőlem.
• mindennél jobban szeretnék lovagolni
Amint látjátok, frissítettem a kinézetet valamennyire... hm, már pár napja nincs olyan kicsattanó jó kedvem, mint eddig, és tudom, eléggé elmaradtam az írással.
Először is, Kinga nemsokára megérkezik 'Dojcslandból, pontosan következő hét kedd estére, de már szerdán láthatjuk, aztán hétvégén csapunk egy 'Istenhozott' partit. :"D
Aztán, nagyon nagyon hiányzik nekem egy két illető - akik nélkül az élet már nem olyan rózsaszínfelhős, gondtalan, mint régen - mert már csak a puszta gondolat is, hogy ők nincsenek itt, elkergeti a rózsaszínfelhőket.
De, szoktam látni Őt. He... legalább ennyi kijár nekem.
Aztán utálom, hogy nem járhatok lovakhoz... utálom...
És hiába ígérkezik jónak ez a hét vége, és az elkövetkezendő, nem érzem magam a helyzet magaslatán...
Pozitív: • GTZ jár reggel újabban, míg L.T. máshol kavar
• Látom Őt
• Szoktam röhögni igenigen sokat. :"D
• hétvége *-*
Negatív: • sokmindenki hiányzik :(
• utálom, hogy a legfontosabb emberek messze laknak tőlem.
• mindennél jobban szeretnék lovagolni
2011. október 12., szerda
Busz, találkozás és minden egyéb
Hű, annyi minden történt, hogy csak a lehetőséget vártam, meg a kedvet, hogy ide írhassak.
Először is már csak két hét, és jön Kinga. Furcsa kimondani, de nekem mondjuk oly mindegy - a buli természetesen jó lesz, de valaki másnak sokkal jobban fáj, hogy ő még külföldön van, és lesz is egy darabig.
Erőteljesen próbálom közbe összehozni, hogy az őszi szünetbe eljöhessenek hozzám a barátaim, de elég lehetetlen ezt kivitelezni, ha az ember barátja nyolcezermillió kilométerre (egy kis túlzással (A)) lakik innen...
Közben Dudiról is kapok újabb és újabb információkat, jókat és rosszakat, és a szokásos tudattal élek - nemsokvanmárhátra.
Ami a sulit illeti, igyekszem nem lustulni, bár kémia 1-est és, meglepően énekből is 1 -est azért sikerült beszereznem x)
A hétvégém is elég jól sikerült, mozgás, kirándulás téren, mert felmásztunk szombaton az egyik nagy dombra Alexával és eszméletlen gyönyörű volt *-*
Na, ennyit ömlesztve a máról. :) Majd kirándulós képeket hozok. :D
Először is már csak két hét, és jön Kinga. Furcsa kimondani, de nekem mondjuk oly mindegy - a buli természetesen jó lesz, de valaki másnak sokkal jobban fáj, hogy ő még külföldön van, és lesz is egy darabig.
Erőteljesen próbálom közbe összehozni, hogy az őszi szünetbe eljöhessenek hozzám a barátaim, de elég lehetetlen ezt kivitelezni, ha az ember barátja nyolcezermillió kilométerre (egy kis túlzással (A)) lakik innen...
Közben Dudiról is kapok újabb és újabb információkat, jókat és rosszakat, és a szokásos tudattal élek - nemsokvanmárhátra.
Ami a sulit illeti, igyekszem nem lustulni, bár kémia 1-est és, meglepően énekből is 1 -est azért sikerült beszereznem x)
A hétvégém is elég jól sikerült, mozgás, kirándulás téren, mert felmásztunk szombaton az egyik nagy dombra Alexával és eszméletlen gyönyörű volt *-*
Na, ennyit ömlesztve a máról. :) Majd kirándulós képeket hozok. :D
2011. október 6., csütörtök
Csodálatos, csodálatos ÉLET. ♥
Áh, halljátok (vagyis olvassátok x'D), már esküszöm, úgy érzem, hogy az őrületbe kergetem az embereket az idióta boldogságommal, ami állandóan kísért, és hogy sokan irigyelnek, mert milyen jó nekem :'D
Hát, nem tudom pontosan, mi a boldogság, de ha ez az, amit én érzek, akkor ennél jobb dolog nem igazán akad :)
Hm, egyébként azt is érzem, hogy egyre hülyébb leszek. Én nem voltam ilyen :'D Néha elcsodálkozom magamon, hogy van ennyi energiám, és hogy vagyok képes üvöltve, rohanva és röhögve végigmenni az utcán.
Nomindegy, ennyit egyelőre a heti őrületről.
Azt tudom, hogy rohadtul várom az őszi szünetet, és a karácsonyt (az még odébb lesz x'"D). Hatalmas lesz az őszi szünet, végre jön Kinga Németland -ből, és addig már csak 19 nap van hátra!
Közben még megvannak mindig az állandó problémáim, a busz, Ő, de mindegy, ha ennél jobb lenne, komolyan mondom, tényleg én lennék a világ legboldogabb embere :"D
Bocsika, eléggé össze - visszára sikeredett, lehet, hogy egy tudatlan tízéves rózsaszínfellegek közt járó libának tűnök ezzel az igazán, megrendítően fontos bejegyzéssel, de ez a lelki állapotom jelenleg :"D
Hát, nem tudom pontosan, mi a boldogság, de ha ez az, amit én érzek, akkor ennél jobb dolog nem igazán akad :)
Hm, egyébként azt is érzem, hogy egyre hülyébb leszek. Én nem voltam ilyen :'D Néha elcsodálkozom magamon, hogy van ennyi energiám, és hogy vagyok képes üvöltve, rohanva és röhögve végigmenni az utcán.
Nomindegy, ennyit egyelőre a heti őrületről.
Azt tudom, hogy rohadtul várom az őszi szünetet, és a karácsonyt (az még odébb lesz x'"D). Hatalmas lesz az őszi szünet, végre jön Kinga Németland -ből, és addig már csak 19 nap van hátra!
Közben még megvannak mindig az állandó problémáim, a busz, Ő, de mindegy, ha ennél jobb lenne, komolyan mondom, tényleg én lennék a világ legboldogabb embere :"D
Bocsika, eléggé össze - visszára sikeredett, lehet, hogy egy tudatlan tízéves rózsaszínfellegek közt járó libának tűnök ezzel az igazán, megrendítően fontos bejegyzéssel, de ez a lelki állapotom jelenleg :"D
2011. július 29., péntek
Holnap verseny *-*
Holnap, úgy néz ki, megyünk díjugratásra ^^ Már várom.
Ott lesz egy ismerősöm is, a lovával, de őket sajnos nem biztos, hogy meg tudom nézni :\
Jövőhéten meg nagy valószínűséggel jön Réka, úgyhogy ennek is nagyon örülök :D Bemegyünk egy kicsit buszozni is, már rég nem voltam a városban.
Hm... baráti szempontból, Kingáék mennek el nemsokára Németországba, két hónapig nem látom :S Még jó, hogy van Facebook meg MSN, mert anélkül tényleg nem tudom, hova lennék.
Tegnapelőtt itt állt a DZL, úgyhogy kimentem hozzá, és ma is, meg tegnap is vele álmodtam xD
Hm, mindent átgondolva, röviden csak ennyi, holnap remélhetőleg élménybeszámolóval térek haza :)
2011. július 20., szerda
Emlékkönyv, viharok, szél
Nem, nem haltam bele a bánatba, nem azért nem jelentkeztem idáig.
Nagyon vártam már Ivett válaszát, ezért is nem akartam írni, de mivel úgy tűnik, hogy mégsem alakulnak úgy a dolgok, ahogy én terveztem, válasz pedig nincs, és mivel tegnap egy jó nap volt, úgy döntöttem, írok már. x)
Szóval tegnap Julcsiéknál voltunk, odaadni Kingának az emlékkönyvet, amit elég nehezen szerkesztettünk össze.
Én már fél kettőkor ott voltam náluk, vártuk Gabit, közben zenéket töltöttünk le. Mikor Gabi megérkezett, befejeztük az emlékkönyvet. Azt kellett mondani Kingának, hogy Julcsiék a városban vannak, mert nem sikerült időben befejezni a könyvet. :'D Aztán megjött Kinga is. Gabi el szeretett volna bújni az ágy mögé - nem sikerült. x) Lebuktattuk saját magunkat. xD Néztük egy kicsit a tévét (mert ilyenkor ugyebár azt kell), aztán elmentünk sétálni. Utána megnéztük Julcsi szobáját is, ami most készül, és ottragadtunk csocsózni xP
A 19: 20 -as busszal jöttem, nem ezzel terveztem pedig.
Kingáék majd augusztus elején mennek Németországba. Nem érzek elkeseredettséget. Akár mekkora tahónak tűnök, nem érdekel, kimondom: nekem ott van Gabi. A legbiztosabb pont. Amíg ő nem hagy itt, addig 'nincs semmi baj'. Lehet, hogy egy hülye gondolkozási mód, de végül is nekem ő a legjobb barátnőm. Nem azt mondom, hogy Kinga nem az - de ez mégis más. Aki élt már át ilyet, az érti, és talán az is, aki nem.
Ivettről majd talán máskor mesélek - ő még tényleg kérdéses.
Már két viharos éjszakán vagyunk túl - fúj a szél, villámlik, dörög, meleg van és nem lehet aludni. Úgy tűnik, jön a harmadik. Ma is hatalmas szél volt, esküszöm, egyszer elviszi a házat...
Ivett (yn)
Nagyon vártam már Ivett válaszát, ezért is nem akartam írni, de mivel úgy tűnik, hogy mégsem alakulnak úgy a dolgok, ahogy én terveztem, válasz pedig nincs, és mivel tegnap egy jó nap volt, úgy döntöttem, írok már. x)
Szóval tegnap Julcsiéknál voltunk, odaadni Kingának az emlékkönyvet, amit elég nehezen szerkesztettünk össze.
Én már fél kettőkor ott voltam náluk, vártuk Gabit, közben zenéket töltöttünk le. Mikor Gabi megérkezett, befejeztük az emlékkönyvet. Azt kellett mondani Kingának, hogy Julcsiék a városban vannak, mert nem sikerült időben befejezni a könyvet. :'D Aztán megjött Kinga is. Gabi el szeretett volna bújni az ágy mögé - nem sikerült. x) Lebuktattuk saját magunkat. xD Néztük egy kicsit a tévét (mert ilyenkor ugyebár azt kell), aztán elmentünk sétálni. Utána megnéztük Julcsi szobáját is, ami most készül, és ottragadtunk csocsózni xP
A 19: 20 -as busszal jöttem, nem ezzel terveztem pedig.
Kingáék majd augusztus elején mennek Németországba. Nem érzek elkeseredettséget. Akár mekkora tahónak tűnök, nem érdekel, kimondom: nekem ott van Gabi. A legbiztosabb pont. Amíg ő nem hagy itt, addig 'nincs semmi baj'. Lehet, hogy egy hülye gondolkozási mód, de végül is nekem ő a legjobb barátnőm. Nem azt mondom, hogy Kinga nem az - de ez mégis más. Aki élt már át ilyet, az érti, és talán az is, aki nem.
Ivettről majd talán máskor mesélek - ő még tényleg kérdéses.
Már két viharos éjszakán vagyunk túl - fúj a szél, villámlik, dörög, meleg van és nem lehet aludni. Úgy tűnik, jön a harmadik. Ma is hatalmas szél volt, esküszöm, egyszer elviszi a házat...
Ivett (yn)
2011. július 12., kedd
Idill - 2 hét erejéig?!
Még ma is alig hiszem el, hogy mindez velem történt...
Annyira reménykedtem, hogy végre minden egyenesbe jön. Borzasztóan örültem, hogy találtam valakit, aki megtanít mindenre, aki rászánja az időt, hogy rám figyeljen, és aki megengedi, hogy a lovaival foglalkozhassam.
Úgy tűnik, ez a 'megengedés' csupán egyszeri alkalom volt - olyan alkalom, amit sosem felejtek el.
Talán, a tudatalattimban már az elején tudtam, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, de mégis annyira reménykedtem... Végre velem is megtörtént a csoda, nem akartam, hogy vége legyen. De mégis vége lett.
A felelősséget nem vállalják értem, ezzel a címszóval úszott el minden, Linda, Dalma, a lovaglás, az álom... Már harmadjára csalódok, és nem tudom, még hányszor kell ahhoz, hogy végre egyszer én is örüljek. Tegnap egész délután ezen kattogott az agyam, ezzel álmodtam, és részben még ma sem sikerült felfognom a történteket. Hatalmas pofon volt ez... és még azt sem lehet mondani, hogy előre ittam volna a medve bőrére. Csupán bizakodtam.
Nem tudom, hogy lesz tovább. Már csak egy esélyem maradt, ez a B terv. Lassan a C tervet is ki kell dolgoznom.
Jelen pillanatban a 18.-át várom, amikor Ivett megkérdezi a szüleit, eljöhet -e erre. Szerintem nagyon sokat segítene a jelenléte, még vége sem lett az iskolának, amikor már ezt tervezgettem, ezt várom azóta is.
Kingáék is hamarosan elutaznak, találkozót kellene szerveznünk, nem tudom, Julcsi hol tart... Reméljük a legjobbakat, talán ez nem sül el fordítva.
Annyira reménykedtem, hogy végre minden egyenesbe jön. Borzasztóan örültem, hogy találtam valakit, aki megtanít mindenre, aki rászánja az időt, hogy rám figyeljen, és aki megengedi, hogy a lovaival foglalkozhassam.
Úgy tűnik, ez a 'megengedés' csupán egyszeri alkalom volt - olyan alkalom, amit sosem felejtek el.
Talán, a tudatalattimban már az elején tudtam, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, de mégis annyira reménykedtem... Végre velem is megtörtént a csoda, nem akartam, hogy vége legyen. De mégis vége lett.
A felelősséget nem vállalják értem, ezzel a címszóval úszott el minden, Linda, Dalma, a lovaglás, az álom... Már harmadjára csalódok, és nem tudom, még hányszor kell ahhoz, hogy végre egyszer én is örüljek. Tegnap egész délután ezen kattogott az agyam, ezzel álmodtam, és részben még ma sem sikerült felfognom a történteket. Hatalmas pofon volt ez... és még azt sem lehet mondani, hogy előre ittam volna a medve bőrére. Csupán bizakodtam.
Nem tudom, hogy lesz tovább. Már csak egy esélyem maradt, ez a B terv. Lassan a C tervet is ki kell dolgoznom.
Jelen pillanatban a 18.-át várom, amikor Ivett megkérdezi a szüleit, eljöhet -e erre. Szerintem nagyon sokat segítene a jelenléte, még vége sem lett az iskolának, amikor már ezt tervezgettem, ezt várom azóta is.
Kingáék is hamarosan elutaznak, találkozót kellene szerveznünk, nem tudom, Julcsi hol tart... Reméljük a legjobbakat, talán ez nem sül el fordítva.
2011. július 10., vasárnap
Beszámoló csütörtök - péntek
Üdvözlet!
Most következik elmaradt beszámolóm csütörtök - péntekről.
Csütörtök reggel már fél kilenckor talpon voltam, ami egyáltalán nem megszokott jelenség nálam... Pakolásztam, igyekeztem a szobámat normális rendbe rakni, közben egy fél órát máshol töltöttem. A poszterem megérkezett *-* Odáig nem jutottam el még, hogy megnézzem, csak délután.
A 11:51 -es busszal mentem be Julcsiért. Megebédelt, aztán rohantunk is haza. Itthon megnéztem a posztert, nagyon szépek lettek : ) Leültünk a gép elé, szokásos Fészbúk nézés, és megjöttek Gabiék ^^
Elhozta anyukája könyvét is :P Miután bejöttünk, röhögtünk egy sort, könyvet néztünk, és hozzáfogtunk megcsinálni az emlékkönyvet (PSSZT!) egy kedves barátnőnk részére.
Nem mondhatnám, hogy tökéletes lett a foglaló, de kiigazítottuk a hibákat :P
Sokat szenvedtünk vele, de elég sokat haladtunk. Aztán kikísértük Julcsit a buszmegállóba, én meg videóra vettem, ahogy elmegy a busz (újabb értelmes húzás). Gabival délután szórakoztunk, emlékkönyvet csináltunk, elmentünk sétálni, aztán leültünk a tévé elé, este. Ezek után elmentünk a laptopért, amin éjszaka szándékoztunk filmet nézni.
Végülis a film feléig jutottunk, és tovább csináltuk az emlékkönyvet. Fél kettőkor rászántuk magunkat, hogy elaludjunk. Kb. nyolckor keltünk, ezek után egyáltalán nem lehetett elmondani rólunk, hogy kipihentek voltunk.
A reggel - délelőtt - koradélutánt filmnézéssel töltöttük. Egy óra körül kezdtünk zabni. Nekem annyira nem is esett jól a kaja... :\
Igazából egy órával előbb jöttek Gabiért, de ez a két, vagyis inkább másfél nap nagyon jó volt.
A mai napomat illetőleg... telefonálnom kell, és előkeresnem a lóós' gatyám, mert holnap reményeim szerint indulok lovakhoz. (YN)
Most következik elmaradt beszámolóm csütörtök - péntekről.
Csütörtök reggel már fél kilenckor talpon voltam, ami egyáltalán nem megszokott jelenség nálam... Pakolásztam, igyekeztem a szobámat normális rendbe rakni, közben egy fél órát máshol töltöttem. A poszterem megérkezett *-* Odáig nem jutottam el még, hogy megnézzem, csak délután.
A 11:51 -es busszal mentem be Julcsiért. Megebédelt, aztán rohantunk is haza. Itthon megnéztem a posztert, nagyon szépek lettek : ) Leültünk a gép elé, szokásos Fészbúk nézés, és megjöttek Gabiék ^^
Elhozta anyukája könyvét is :P Miután bejöttünk, röhögtünk egy sort, könyvet néztünk, és hozzáfogtunk megcsinálni az emlékkönyvet (PSSZT!) egy kedves barátnőnk részére.
Nem mondhatnám, hogy tökéletes lett a foglaló, de kiigazítottuk a hibákat :P
Sokat szenvedtünk vele, de elég sokat haladtunk. Aztán kikísértük Julcsit a buszmegállóba, én meg videóra vettem, ahogy elmegy a busz (újabb értelmes húzás). Gabival délután szórakoztunk, emlékkönyvet csináltunk, elmentünk sétálni, aztán leültünk a tévé elé, este. Ezek után elmentünk a laptopért, amin éjszaka szándékoztunk filmet nézni.
Végülis a film feléig jutottunk, és tovább csináltuk az emlékkönyvet. Fél kettőkor rászántuk magunkat, hogy elaludjunk. Kb. nyolckor keltünk, ezek után egyáltalán nem lehetett elmondani rólunk, hogy kipihentek voltunk.
A reggel - délelőtt - koradélutánt filmnézéssel töltöttük. Egy óra körül kezdtünk zabni. Nekem annyira nem is esett jól a kaja... :\
Igazából egy órával előbb jöttek Gabiért, de ez a két, vagyis inkább másfél nap nagyon jó volt.
A mai napomat illetőleg... telefonálnom kell, és előkeresnem a lóós' gatyám, mert holnap reményeim szerint indulok lovakhoz. (YN)
2011. június 25., szombat
1958 - örökké...
A múltkoriban megkérdezték tőlem, hogy meddig élt Michael Jackson. Én azt válaszoltam: 1958-tól örökké...
Viszont ma van a 2. évfordulója annak, hogy elhunyt. A zenecsatornákon (van olyan is, amin már tegnap) az ő számait sugározták. Megnéztem. Ki nem hagynám...
Viszont ma van a 2. évfordulója annak, hogy elhunyt. A zenecsatornákon (van olyan is, amin már tegnap) az ő számait sugározták. Megnéztem. Ki nem hagynám...
Visszatérve az elmúlt napokra... vagyis, napra. Tegnap elég rendesen összezördültem Kittivel, ezt már mondanom sem kell, mert valami mindig van, ami gondot okoz. Nem tudom, meddig lesz ez így, de mondtam neki, hogy sokáig már nem fogom tűrni a hülyeségeit, és hogy álljon a dolgokhoz normálisan, és szakítson rám időt. És, nem csak ennyiből áll a dolog... de az már bonyolult.
A nyári szünetem amúgy úgy telik, mint az eddigiek - semmittevés, lustulás egész nap. Várom már a júliust, több szempontból is. Találkozok Gabival, aki itt is alszik (elméletileg a JGBK össze jött volna, ebből csak J.G.B., de lehet, hogy csak G.B. lesz) és Ivett is jön valamikor. Illetve, ha minden jól megy és nem hagyom ott Kittit (mert most már tényleg kezdek besokallni) valamikor az ő látogatására is számíthatok. Bár eddig hiába tartottam igényt rá, utcákkal arrébb egy pasit választott - hogy van ez?
Közben kezdem Alexával megszerettetni Michaelt. Vicces, hogy Fluor&SP szintről eljutottunk a "Michael Jackson jól énekel és jól táncol" szintre. Sokat mesélek róla más embereknek és igyekszem megmutatni és megszerettetni velük a zenéjét. Aki rákattan, tuti nem tud leakadni a látványos klipekről és a jó zenékről. És, ha majd a zenéjét megszeretik, megszeretik magát az embert is. Nálam is így ment.
Szoktam egyébként más zenéket is hallgatni, de nagyrészt az ő számai vezetik mondjuk a TOP10 -es listámat. Egyszer összeírom :P
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







