Üdvözlet!
Régen nem írtam, tudom, mert az utóbbi időben nem volt sok időm itt ülni.
A húsvét alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, például csokitojással nem éri meg dobálózni, mert ha esetleg a falhoz vágódik, összetörik, és a párnáról kell felenni.
Rengeteget röhögtem, Alexával megint nagyon jól szórakoztunk.
Voltam fényképezni is, a képeimet majd a Hugiiphoton megtalálhatjátok.
A tavaszi szünet egyébként rendkívül unalmas volt. Csütörtökön és pénteken egész reggel a gépnél ültem és élő adásban néztem a Bumeráng "Köszi Lali" turnét, szombaton mindenki készülődött, én meg pakolásztam, kaptam egy új szekrényt, és Alexával szórakoztam. Vasárnap vendégek jöttek, hétfőn meg mi mentünk. Holnap szerencsére péntek, szombaton pedig megyek Kingáékhoz, már hiányzott nagyon. :D
A vizsgákon, és minden egyében túl már csak két hónap és The End. Úgy döntöttem, a ballagásomat felhasználom a csodálatos évek, a VELE való "kapcsolatom" és az életemből kisétált személy által okozott hiány lezárására. Ez jó lesz. Új szakaszt fogok kezdeni, ez a legjobb megoldás, sok tépelődés után rájöttem.
A nyárral kapcsolatban pedig csak annyit, hogy mindjárt itt van, valószínű, hogy eseménydús lesz, egyszóval hajrá!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: barátok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: barátok. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. április 12., csütörtök
2012. február 17., péntek
Hey Ooooh :)
FOTÓ: SAJÁT
Az elmúlt napok... szavakbaönthetetlenek. Lehet, hogy megint kaptok egy rakás összevisszaságot, ezért lehet, hogy bele sem vágok, csak körvonalakban.
Túl vagyok egy érdekes kalandon, ami bebizonyítja egy emberbe vetett hitem nem hiábavalóságát, és talán azt is, hogy a nincs közünk egymáshoz kifejezés (vagy legalábbis tegyünk úgy) már a múlté. Sokat gondolkodtam, és annyi véletlen történt, hogy ezek már csak azért sem lehetnek véletlenek. Arra is rájöttem, hogy a kimondott szavaknak súlyuk van, és annak is, ha erősen gondolunk valamire. Akár megváltoztathatják az egész jövőnket, vagy elindíthatnak egy lavinát, de az is lehet, hogy később jelentkezik a hatása. És arra is, hogy a Nem Adom Fel egy jó elv. :)
Ami az időjárást illeti, mindig figyelmeztet, hogy ne sokáig örüljek a február közepének: jelenlegi helyzet, szakad a hó, két napja. Nem folyamatosan, de többnyire állandóan esik, hol megadja a módját, hol kevésbé... tehát így maradnak a reggeli csúszkálások, pofáraesések, saját magamon való röhögés... :) (Y) (HAJRÁ TAVASZ.!)
Az elmúlt napok... szavakbaönthetetlenek. Lehet, hogy megint kaptok egy rakás összevisszaságot, ezért lehet, hogy bele sem vágok, csak körvonalakban.
Túl vagyok egy érdekes kalandon, ami bebizonyítja egy emberbe vetett hitem nem hiábavalóságát, és talán azt is, hogy a nincs közünk egymáshoz kifejezés (vagy legalábbis tegyünk úgy) már a múlté. Sokat gondolkodtam, és annyi véletlen történt, hogy ezek már csak azért sem lehetnek véletlenek. Arra is rájöttem, hogy a kimondott szavaknak súlyuk van, és annak is, ha erősen gondolunk valamire. Akár megváltoztathatják az egész jövőnket, vagy elindíthatnak egy lavinát, de az is lehet, hogy később jelentkezik a hatása. És arra is, hogy a Nem Adom Fel egy jó elv. :)
Ami az időjárást illeti, mindig figyelmeztet, hogy ne sokáig örüljek a február közepének: jelenlegi helyzet, szakad a hó, két napja. Nem folyamatosan, de többnyire állandóan esik, hol megadja a módját, hol kevésbé... tehát így maradnak a reggeli csúszkálások, pofáraesések, saját magamon való röhögés... :) (Y) (HAJRÁ TAVASZ.!)
2012. január 31., kedd
"Baaaaaby Jane♫"
Csak, mert Rod Stewart jó! :)
Na, most már újra járok suliba. Ma rengeteget nevettem, majd' belehaltam. A hétvégém viszonylag jól telt, MANcikával. Azt is megtudtam, hogy Nagypapi kicsit új lesz, ami nagyon jó. (Y) Alig várom, hogy lássam édeskét, hogy néz ki. :) Életkéhez pénteken megyek. :)
Úgyhogy jól kezdődött a hét, tényleg. :) Így tovább (YN)
(Mert indulunk a Dakaron, a szolgáink közt ott lesz a Betörtarcú lány, és majd tolják a versenykamionunkat!)
Na, most már újra járok suliba. Ma rengeteget nevettem, majd' belehaltam. A hétvégém viszonylag jól telt, MANcikával. Azt is megtudtam, hogy Nagypapi kicsit új lesz, ami nagyon jó. (Y) Alig várom, hogy lássam édeskét, hogy néz ki. :) Életkéhez pénteken megyek. :)
Úgyhogy jól kezdődött a hét, tényleg. :) Így tovább (YN)
(Mert indulunk a Dakaron, a szolgáink közt ott lesz a Betörtarcú lány, és majd tolják a versenykamionunkat!)
2011. december 30., péntek
Visszatekintő ~ 2011
Hát, eljutottunk idáig is. Egy nap van az évből, ezen kívül. Borzasztó gyorsan eltelt, annyi minden történt... új barátokat szereztem, régi - újakat, és új - újakat (:P), mindenhogy értelmezve. Az életkedvem mindennél nagyobb. Szereztem pofonokat, csalódtam, elestem, de felálltam, harcoltam, nem húztam fel magam, jót mosolyogtam a barmokon, mindeközben boldog voltam és igyekeztem kihasználni minden percet.
Azt hiszem, a legrosszabb, ami ebben az évben történt, hogy a legeslegjobb barátom félig kisétált az életemből... de szerencsére nem ment messzire, és hálás vagyok azért a sok szép dologért, amit ezek után vele éltem át. Remélem, még sok ilyen lesz. Sőt, TUDOM, hogy sok ilyen lesz!
Nem volt rossz ez az év, de eddigi tapasztalataim szerint a páros évek mindig jobbak. :P De ki tudja, hisz' 2012 -ben mind meghalunk - elvileg. De sok elv csak elv marad. :P (Najó, befejeztem, persze, hogy mindent túlélünk, de igazából tök mindegy, mert 2012 decemberére várható csak az eget rengető katasztrófa, így már majdnem el fog telni egy év, hú, ki van ez találva, barátom. :D)
Jó volt, na, nincs mese! :)
Köszönöm mindenkinek, aki támogatott, közreműködött, segített, szórakoztatott, barátjává fogadott, elviselt engem! :P Szeretlek titeket. :)))
Azt hiszem, a legrosszabb, ami ebben az évben történt, hogy a legeslegjobb barátom félig kisétált az életemből... de szerencsére nem ment messzire, és hálás vagyok azért a sok szép dologért, amit ezek után vele éltem át. Remélem, még sok ilyen lesz. Sőt, TUDOM, hogy sok ilyen lesz!
Nem volt rossz ez az év, de eddigi tapasztalataim szerint a páros évek mindig jobbak. :P De ki tudja, hisz' 2012 -ben mind meghalunk - elvileg. De sok elv csak elv marad. :P (Najó, befejeztem, persze, hogy mindent túlélünk, de igazából tök mindegy, mert 2012 decemberére várható csak az eget rengető katasztrófa, így már majdnem el fog telni egy év, hú, ki van ez találva, barátom. :D)
Jó volt, na, nincs mese! :)
Köszönöm mindenkinek, aki támogatott, közreműködött, segített, szórakoztatott, barátjává fogadott, elviselt engem! :P Szeretlek titeket. :)))
2011. november 27., vasárnap
Itt vár rááád ez a 3 hero :D
Bocsi, jólesik. :')
Mai nap termése: k*rva vagyok, f*szkalap, fel is kell fordulnom, buszmániás, buszbuzi, okéééésss. :D (Y)
Guiness Rekordok Könyve. :D
Na mindegy, elég bántás ért, ami nem öl meg, az erősebbé tesz, köszi puszi. :)
És én még mindig jobban megbízok az emberekben o.O Vicces, a minap hordott le két lánykaa (cenzúrázva, hirtelen felindulásból csúnyább volt. :') , akiket kb. három hónapja barátnak neveztem, tehát igazából nem tudom, hogy az embereket nézve mi számít barátnak, meg mi nem, de nem hiszem, hogy él a bolygón egyetlen olyan ember, a családot meg mindent beleszámítva, aki elfogad úgy, ahogy vagy, akibe megbízhatsz, akihez sírva odamehetsz, akivel együtt nevethetsz, és minden idiótaságával elfogad.
Azonkívül azt sem értem, ha összeveszel valakivel, mi az a rendszer, hogy csak úgy elhord engem minden nyomoréknak az illető. Ez a módi? Gratulálok.
Ja, és köszönöm mindenkinek, aki olyan édes és kedves, hogy elfogad engem ilyen tökéletlenül. :) Értékek... De ha egyedül is maradok... nem számít, mert megláttam a lelket, az életet olyanban, ami nem ember... és Ők azok, akik tuti megmaradnak nekem, ha a világ ellenem fordulna. :) Miattam tör ki a 3. világháború. :P
Mai nap termése: k*rva vagyok, f*szkalap, fel is kell fordulnom, buszmániás, buszbuzi, okéééésss. :D (Y)
Guiness Rekordok Könyve. :D
Na mindegy, elég bántás ért, ami nem öl meg, az erősebbé tesz, köszi puszi. :)
És én még mindig jobban megbízok az emberekben o.O Vicces, a minap hordott le két lánykaa (cenzúrázva, hirtelen felindulásból csúnyább volt. :') , akiket kb. három hónapja barátnak neveztem, tehát igazából nem tudom, hogy az embereket nézve mi számít barátnak, meg mi nem, de nem hiszem, hogy él a bolygón egyetlen olyan ember, a családot meg mindent beleszámítva, aki elfogad úgy, ahogy vagy, akibe megbízhatsz, akihez sírva odamehetsz, akivel együtt nevethetsz, és minden idiótaságával elfogad.
Azonkívül azt sem értem, ha összeveszel valakivel, mi az a rendszer, hogy csak úgy elhord engem minden nyomoréknak az illető. Ez a módi? Gratulálok.
Ja, és köszönöm mindenkinek, aki olyan édes és kedves, hogy elfogad engem ilyen tökéletlenül. :) Értékek... De ha egyedül is maradok... nem számít, mert megláttam a lelket, az életet olyanban, ami nem ember... és Ők azok, akik tuti megmaradnak nekem, ha a világ ellenem fordulna. :) Miattam tör ki a 3. világháború. :P
2011. november 25., péntek
Tömény álomvilág
Heló! A nagy semmittevésemben már kétszer módosítottam a blog kinézetét :') Meg ezt a bejegyzést is. Ez a kinézet most tényleg olyan álomvilágos, a felhős már unalmas volt.
Amellett, hogy fáj a fogam, gyakorlatilag semmi érdekes nem történt velem, mióta írtam... Kingáék jövőhétvégén jönnek, előtte túl kell élnem a jövőhetet, de inkább megyek iskolába, csak ne rohadjak itthon napokon keresztül, mert hogy beteg vagyok.
És már hiányoznak a buszuk is. <3

Az utóbbi időben alkottam. :) Galériában több rajz.
Amellett, hogy fáj a fogam, gyakorlatilag semmi érdekes nem történt velem, mióta írtam... Kingáék jövőhétvégén jönnek, előtte túl kell élnem a jövőhetet, de inkább megyek iskolába, csak ne rohadjak itthon napokon keresztül, mert hogy beteg vagyok.
És már hiányoznak a buszuk is. <3
Az utóbbi időben alkottam. :) Galériában több rajz.
Innen
Itthon, vagyis mégsem.
2011. november 12., szombat
Levélhullás ~ második nekifutás.
Hát igen, már másodjára próbálkozom írni, de a múltkor is abbamaradt, az egyáltalán nem rózsás kedélyállapotom miatt, most viszont rávettem magamat, hogy a csütörtök - pénteket összesűrítve lepötyögjem annak, akit egyáltalán érdekel. :P
A csütörtökre már egészen halványan emlékszem, csak arra, hogy egy nagyon jó buszozáson vagyok túl.
A 476 -tal jöttem, aki a második abszolút kedvenc buszom. Akit már régóta ismerek, és nagyon szeretek. Aztán arra, hogy lyukas órában, ami föci lett volna, csak elmaradt, eluralkodott mindenkin a káosz, Gabi kifejtette, hogy amőba korában nem látott fákat, és, egy bölcs idézetet is hallhattunk tőle ("A múlt már elmúlt"), ami igazán elgondolkodtató. Julcsival leveleket kapkodtak, én kihasználtam és újra lesifotósnak álltam.
A péntek meg káosz, reggeli érdekes - értékes L.T. -zés volt.
Hát, ugye, az a misztikus nap volt, és nem tudom, jót -e, vagy rosszat jelent, de nekem az átlagosnál egy kicsit pörgősebb, jobb volt.
A reggelem a buszon már jól indult, erről most különösebb részleteket nem mondok, meg hát, eleve rövidített óráink voltak, ezért elég hamar itthon tudhattam magam.
Mivel az osztály fele hiányzott különböző okok miatt, gyakorlatilag semmit nem tevékenykedtünk az órákon.
Aztán, gondolva egyet, délután csak Julcsiékhoz indultunk el végül. Én mentem volna máshová, azaz a buszokhoz, de kísérő személy híján hagytam a francba az egészet.
Itt jön képbe az a levélkupac, ami volt kedves befogadni minket Gabival, mert úton Julcsiék háza felé kitaláltuk, hogy beleugrunk. Az én hajam, ami szokása szerint külön életet él, mindenhol ott van és mindent benyel, kölcsönvett néhány falevelet a levélkupacból, de kisebb harcok és kompromisszumok után csak visszaadtuk neki az elcsórt faleveleket...
Éljen az ősz ~
2011. október 19., szerda
Hiány... megint
Sziasztok!
Amint látjátok, frissítettem a kinézetet valamennyire... hm, már pár napja nincs olyan kicsattanó jó kedvem, mint eddig, és tudom, eléggé elmaradtam az írással.
Először is, Kinga nemsokára megérkezik 'Dojcslandból, pontosan következő hét kedd estére, de már szerdán láthatjuk, aztán hétvégén csapunk egy 'Istenhozott' partit. :"D
Aztán, nagyon nagyon hiányzik nekem egy két illető - akik nélkül az élet már nem olyan rózsaszínfelhős, gondtalan, mint régen - mert már csak a puszta gondolat is, hogy ők nincsenek itt, elkergeti a rózsaszínfelhőket.
De, szoktam látni Őt. He... legalább ennyi kijár nekem.
Aztán utálom, hogy nem járhatok lovakhoz... utálom...
És hiába ígérkezik jónak ez a hét vége, és az elkövetkezendő, nem érzem magam a helyzet magaslatán...
Pozitív: • GTZ jár reggel újabban, míg L.T. máshol kavar
• Látom Őt
• Szoktam röhögni igenigen sokat. :"D
• hétvége *-*
Negatív: • sokmindenki hiányzik :(
• utálom, hogy a legfontosabb emberek messze laknak tőlem.
• mindennél jobban szeretnék lovagolni
Amint látjátok, frissítettem a kinézetet valamennyire... hm, már pár napja nincs olyan kicsattanó jó kedvem, mint eddig, és tudom, eléggé elmaradtam az írással.
Először is, Kinga nemsokára megérkezik 'Dojcslandból, pontosan következő hét kedd estére, de már szerdán láthatjuk, aztán hétvégén csapunk egy 'Istenhozott' partit. :"D
Aztán, nagyon nagyon hiányzik nekem egy két illető - akik nélkül az élet már nem olyan rózsaszínfelhős, gondtalan, mint régen - mert már csak a puszta gondolat is, hogy ők nincsenek itt, elkergeti a rózsaszínfelhőket.
De, szoktam látni Őt. He... legalább ennyi kijár nekem.
Aztán utálom, hogy nem járhatok lovakhoz... utálom...
És hiába ígérkezik jónak ez a hét vége, és az elkövetkezendő, nem érzem magam a helyzet magaslatán...
Pozitív: • GTZ jár reggel újabban, míg L.T. máshol kavar
• Látom Őt
• Szoktam röhögni igenigen sokat. :"D
• hétvége *-*
Negatív: • sokmindenki hiányzik :(
• utálom, hogy a legfontosabb emberek messze laknak tőlem.
• mindennél jobban szeretnék lovagolni
2011. szeptember 5., hétfő
Érzések
Hű..., annyi féle érzés van bennem, hogy az nem igaz... Tegnap például úgy elfogott a hiányérzet, hogy az hihetetlen. Egyre többször elfog az érzés a lovak iránt is... tulajdonképpen annyira borzasztóan hiányoznak, mintha úgy fosztottak meg volna tőlük, hogy legalábbis három évig lovagoltam, és egyszer csak kimondták a végszót. Pedig nem így van. Annyira hiányzik az 570 is... amióta nem látom, minden más lett - tudom, ha Ő lenne, lenne egy kapaszkodóm. Hülyeség, de úgy érzem, hogy ha Őt minden nap, vagy legalábbis egy héten kétszer látnám, hatalmas erőt adna, minden egy kicsivel jobb lenne.
Aztán lassan hisztérikusan lelkizek valakinek, bár ez csak amolyan megszokás, olyan "havonta egyszer kiöntöm xy -nek a szívem, mert jólesik" (persze ezt is csak olyannal teszem meg, aki maximálisan megért, akit nevezhetek barátnak, olyasvalaki, aki ha nem lenne, az élet egy kicsit rosszabb lenne... sőt)
Hiányoznak a nyárnak azok a csodálatos pillanatai, amiket sosem felejtek el.
A 2010 -es nyár után még mindig sóvárgok, mert minden nap találkozok azokkal, akik olyan boldoggá tették azt a 2-3 hetet.
És ha nem lenne még Ő is... hú, akkor talán egy fokkal boldogabb lennék.
Hiányoznak a nyárnak azok a csodálatos pillanatai, amiket sosem felejtek el.
A 2010 -es nyár után még mindig sóvárgok, mert minden nap találkozok azokkal, akik olyan boldoggá tették azt a 2-3 hetet.
És ha nem lenne még Ő is... hú, akkor talán egy fokkal boldogabb lennék.
2011. augusztus 29., hétfő
Sűrítmény; évnyitó, busz, minden
Hűha, tudom, alaposan le vagyok maradva a blogolással, de annyi minden közbe jött, és annyi mindenről tudnék mesélni, hogy mindig vártam, hogy majd összességében szépen lepötyögöm, és annyira felhalmozódott már, hogy az nem igaz. Szóval most szépen kis cikkekbe szedve leírom, mi történt velem az utóbbi másfél - 2 hétben.
Például azt, hogy találkoztam Julcsival és Gabival...
Igen, bementünk egy utolsó találkozásra, miután mindannyiunkat lesokkolt a hír, hogy vasárnap (28.) lesz az évnyitó. Délután mentem be, arra már nem emlékszem, melyik busszal, azt tudom, hogy Credo volt :P (vagy nem, tényleg nem emlékszem.)
Miután Kingáék kimentek Németországba, úgy döntöttünk, feltétlenül küldenünk kell neki képeslapot, ha már ő küldött nekünk (illetve, Julcsinak és Gabinak igen, utóbb kiderült, hogy nem tudta a címem). Gabi gyászjelentést akart küldeni, ha nem olvassa el, mi van a csodás képeslapra írva, küldtünk volna neki gyászjelentést.
Aztán felmentünk a plázába, nekem iskolatáskát nézni, megírni a képeslapot és megnézni a könyvem - mert azt mindenképpen meg kellett, ugye.
Végül este jöttem haza. Találkoztam jó pár kedvenc buszommal is, összesítve jó volt :)
És azt is, hogy a nyár leggyönyörűbb estéje kétség kívül a szombat esti volt (27.)
Igen, igen. Alexával mentünk biciklizni, a szokásos. Kell egy kis mozgás a hűvösben, illetve ez egy mini - fotótúrát is jelentett, fotózzuk a természet szépségeit (meg a buszokat) nyáreste.
Nagyon boldog voltam, mert itt volt az egyik kedvencem, és ez egy másik jó hírt is jelentett (de nem untatom ezzel a népet, mert senkit nem érdekel).
Alexával hát lefotóztuk a buszt - lefeküdtem a földre, hogy jó képet csináljak, és annyiszor kattintgattam, hogy lassan lett vagy 40 kép az este alatt.
Aztán odamentünk a buszhoz, leültem a fűbe, az elejének támasztottam a hátam és úgy pihiztünk az egyik kedvenc autóbuszom társaságában.
Nagyon jó volt... nagyon jó érzés... megnyugtató, idilli, hatalmas volt.
Aztán otthon, este még ökörködtünk egy sort, és másnap reggel is kilátogattunk a kedvencemhez (addigra már mellette állt egy másik busz, egy szintén ismerős)
Valamint azt is, hogy ezekbe a jó dolgokba némi fájdalom is vegyült, amit az évnyitó hozott
Ebben aztán végképp semmi érdekes nem volt - 2 órán át tartó döglődés, felállás, tapsolás, unatkozás, merengés, beszélgetés, nevetgélés, és a végén felszabadulás.
Ennyi szavakba öntve.
Például azt, hogy találkoztam Julcsival és Gabival...
Igen, bementünk egy utolsó találkozásra, miután mindannyiunkat lesokkolt a hír, hogy vasárnap (28.) lesz az évnyitó. Délután mentem be, arra már nem emlékszem, melyik busszal, azt tudom, hogy Credo volt :P (vagy nem, tényleg nem emlékszem.)
Miután Kingáék kimentek Németországba, úgy döntöttünk, feltétlenül küldenünk kell neki képeslapot, ha már ő küldött nekünk (illetve, Julcsinak és Gabinak igen, utóbb kiderült, hogy nem tudta a címem). Gabi gyászjelentést akart küldeni, ha nem olvassa el, mi van a csodás képeslapra írva, küldtünk volna neki gyászjelentést.
Aztán felmentünk a plázába, nekem iskolatáskát nézni, megírni a képeslapot és megnézni a könyvem - mert azt mindenképpen meg kellett, ugye.
Végül este jöttem haza. Találkoztam jó pár kedvenc buszommal is, összesítve jó volt :)
És azt is, hogy a nyár leggyönyörűbb estéje kétség kívül a szombat esti volt (27.)
Igen, igen. Alexával mentünk biciklizni, a szokásos. Kell egy kis mozgás a hűvösben, illetve ez egy mini - fotótúrát is jelentett, fotózzuk a természet szépségeit (meg a buszokat) nyáreste.
Nagyon boldog voltam, mert itt volt az egyik kedvencem, és ez egy másik jó hírt is jelentett (de nem untatom ezzel a népet, mert senkit nem érdekel).
Alexával hát lefotóztuk a buszt - lefeküdtem a földre, hogy jó képet csináljak, és annyiszor kattintgattam, hogy lassan lett vagy 40 kép az este alatt.
Aztán odamentünk a buszhoz, leültem a fűbe, az elejének támasztottam a hátam és úgy pihiztünk az egyik kedvenc autóbuszom társaságában.
Nagyon jó volt... nagyon jó érzés... megnyugtató, idilli, hatalmas volt.
Aztán otthon, este még ökörködtünk egy sort, és másnap reggel is kilátogattunk a kedvencemhez (addigra már mellette állt egy másik busz, egy szintén ismerős)
Valamint azt is, hogy ezekbe a jó dolgokba némi fájdalom is vegyült, amit az évnyitó hozott
Ebben aztán végképp semmi érdekes nem volt - 2 órán át tartó döglődés, felállás, tapsolás, unatkozás, merengés, beszélgetés, nevetgélés, és a végén felszabadulás.
Ennyi szavakba öntve.
2011. július 29., péntek
Holnap verseny *-*
Holnap, úgy néz ki, megyünk díjugratásra ^^ Már várom.
Ott lesz egy ismerősöm is, a lovával, de őket sajnos nem biztos, hogy meg tudom nézni :\
Jövőhéten meg nagy valószínűséggel jön Réka, úgyhogy ennek is nagyon örülök :D Bemegyünk egy kicsit buszozni is, már rég nem voltam a városban.
Hm... baráti szempontból, Kingáék mennek el nemsokára Németországba, két hónapig nem látom :S Még jó, hogy van Facebook meg MSN, mert anélkül tényleg nem tudom, hova lennék.
Tegnapelőtt itt állt a DZL, úgyhogy kimentem hozzá, és ma is, meg tegnap is vele álmodtam xD
Hm, mindent átgondolva, röviden csak ennyi, holnap remélhetőleg élménybeszámolóval térek haza :)
2011. július 23., szombat
Rossz és jó
I ♥ HORSES. < 3 : D
Hát sajnos az van, hogy Ivett mégsem jön -.- Kicsit ki is akadtam, de nem tehet róla. Úgyhogy most egészen máson töröm a fejem, mert erről egy időre letehetek.
Hétvégén remélhetőleg eljutok Zsóry lovasnapokra. Jó lenne, mert tavaly nem voltam ott, lemaradtam róla. Most is lemaradtam volna, ha nem nézem meg a neten, hogy mikor lesz. Vagy tesómmal, vagy keresztanyummal megyünk... Szilvásváradra is jó lett volna elmenni, kár, hogy belépős, úgyhogy oda még sem :\
A jó hír az is, hogy unokatesóm elvileg jön hozzánk, vagy több napra, vagy egyre, de mindegy, hogy mennyire, mert rohadt rég láttam, úgyhogy egy is jó lenne :'D
Hát ez most ilyen rövidke lett. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



