Fülbemászó szám, by: EDDA. :D ♥
A tegnapi napom fenomenálisan rohadtul kicseszett jó volt. :) Elég legyen ennyi. :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dudizás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dudizás. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. november 30., szerda
2011. november 4., péntek
Mindennél jobban hiányzol, NaaagyKééékSzörnyeteg♥
Egyszerűen hiába próbálok mindent szépen látni, annyira, de annyira nehéz. Annyira elbizonytalanodtam azt illetően, mit kell tennem. Szilárdan kiálltam amellett, hogy sajnos nincs lehetőségem bizonyos dolgokra, most még is jött egy reménysugár... egy ember, akinek a hatására ezt már átgondolom. Nem akarok feltenni mindent, nem akarok fájdalmat, nem akarok elveszíteni dolgokat, mert már így is sokat vesztettem. Illetve nem sokat, mert őszintén szólva egy dolog az, amiért mindennél jobban fáj a szívem, ez pedig az 570. Furcsa, hogy az ember milyen egyszerű, hétköznapi tárgyakban látja meg a szépséget, és találja meg a lelküket. És, ahogy Ivett mondta, tényleg, sokszor az mondja a legszebb szavakat, ami/aki nem mondja ki hangosan. Nem mondja ki szavakkal, csak érzésekkel. Meg kell találni a lelkéhez vezető utat... Most már nem érdekel, ki néz hülyének. Ezt akkor is leírom. Mert ez egy blog. Ez a blog rólam szól. Eddig sem érdekelt igazán, ki az, aki őrültnek tart, mert valamilyen szinten tényleg az vagyok - egy hülye őrült.
De már nevetek a barátaimon, nevetek azokon, akik ezt a szenvedélyt nem képesek elfogadni. Akik buta megjegyzéseket tesznek rá, vagy el is fogadják, de közben nem tudják, mit jelent nekem.
És az is rettentően furcsa, hogy olyan emberben láttam meg azt, aki egy kicsit is kapisgálja ezt, akiről valójában álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha is átérzi ezt a dolgot. Nem látta értelmét buszokat fotózni, most pedig már valamilyen szinten érti, mi ez az egész. Bár nekem egyébként is kicsit mást jelent, mint más buszosoknak.
De még mindig Ivett az, akiről biztosan tudom, hogy tudja, mit érzek, mert ugyanebben a cipőben jár, csak az ő cipője egy négylábú lószág, nem pedig egy négykerekű gépjármű.
Utólag pedig, voltunk fotótúrán megint, a képeket majd máskor összekapirgálom. :)
De már nevetek a barátaimon, nevetek azokon, akik ezt a szenvedélyt nem képesek elfogadni. Akik buta megjegyzéseket tesznek rá, vagy el is fogadják, de közben nem tudják, mit jelent nekem.
És az is rettentően furcsa, hogy olyan emberben láttam meg azt, aki egy kicsit is kapisgálja ezt, akiről valójában álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha is átérzi ezt a dolgot. Nem látta értelmét buszokat fotózni, most pedig már valamilyen szinten érti, mi ez az egész. Bár nekem egyébként is kicsit mást jelent, mint más buszosoknak.
De még mindig Ivett az, akiről biztosan tudom, hogy tudja, mit érzek, mert ugyanebben a cipőben jár, csak az ő cipője egy négylábú lószág, nem pedig egy négykerekű gépjármű.
Utólag pedig, voltunk fotótúrán megint, a képeket majd máskor összekapirgálom. :)
2011. október 30., vasárnap
"Buli"
Nem, ne kérdezzétek, miért van idézőjelbe, lényeg a lényeg, hogy... Úristen, az, hogy tulajdonképpen teljesen elmaradtam az írással.
Tényleg nem voltam ebben a hangulatban, ez is most csak egy pillanatnyi dolog, szeretném, ha jobb lenne, de nem tudom, mivel, és mikor lesz jobb... illetve azt, hogy mivel lenne jobb, azt tudom, de azt, hogy mikor, azt nem... na mindegy. Kicsit felpörögtem oO pillanatnyi állapot. De van is okom rá, amit most nem fogok leírni.
Egyébiránt rohadtul jót buliztam, azokkal, akiket legjobban imádok. Üvöltöttem, táncoltam, vandálkodtam és egyebek, és a nap végén (ami éjjel volt köbö.) kifeküdtem :'D
Kicsit felszabadultam, de nemigen tudom, hogy meddig...
Dudival találkoztam kedden ♥ Azért adott egy kis löketet, és önbizalmat. És imádom, hogy olyan makacs, mindenkineknekiugrós ember vagyok, és hogy néha nem tudom türtőztetni magam, IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM.
Tényleg nem voltam ebben a hangulatban, ez is most csak egy pillanatnyi dolog, szeretném, ha jobb lenne, de nem tudom, mivel, és mikor lesz jobb... illetve azt, hogy mivel lenne jobb, azt tudom, de azt, hogy mikor, azt nem... na mindegy. Kicsit felpörögtem oO pillanatnyi állapot. De van is okom rá, amit most nem fogok leírni.
Egyébiránt rohadtul jót buliztam, azokkal, akiket legjobban imádok. Üvöltöttem, táncoltam, vandálkodtam és egyebek, és a nap végén (ami éjjel volt köbö.) kifeküdtem :'D
Kicsit felszabadultam, de nemigen tudom, hogy meddig...
Dudival találkoztam kedden ♥ Azért adott egy kis löketet, és önbizalmat. És imádom, hogy olyan makacs, mindenkineknekiugrós ember vagyok, és hogy néha nem tudom türtőztetni magam, IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM.
2011. szeptember 25., vasárnap
Boldogság, gyere haza, part 2.
Bocs, hogy nem pötyögtem. De amúgy is nagyon kiakadtam pénteken, nem volt erőm írni, és most sincs kedvem, de na. :)
Tehát. A szívem végig, az úton úgy vert, hogy azt hittem, kiesik a helyéről. Tekertem, mint állat, ugyanakkor féltem, hogy a biciklim bedöglik, mert a váltó igencsak makacs kedvében volt, de szerencsére nem taknyoltam el és túléltem az utat.
Kiértem a megállóba, ezek után húsz perc várakozás következett, és aztán feltűnt a messzeségben egy kis fény... valóban, egy Ikarus 256 - os volt. A szememnek nem hittem, pedig sejtettem, hogy az 570 lesz az. Úgyhogy, csak akkor tértem magamhoz, amikor megnéztem a rendszámot. És igen... kék barátom jött.
Attól fogva már nem volt kérdéses, beszélgetek -e a buszsofőrrel. Nem érdekelt, hogy hülyének néz, nem érdekelt semmi, leszálltam a bicikliről, és átrohantam a busz előtt.
Rövid szóváltás, kérdezgetés, csodálkozás és hülyének nézés után csinálhattam három képet a legfontosabbról. Soha nem felejtem el... mindvégig azt hittem, összeesek, hogy mentőt kell hívni, de megúsztam azzal, hogy idiótát csináltam magamból, ami úgy őszintén szólva nem érdekel.
Azóta még jobban hiányzik :")
Tehát. A szívem végig, az úton úgy vert, hogy azt hittem, kiesik a helyéről. Tekertem, mint állat, ugyanakkor féltem, hogy a biciklim bedöglik, mert a váltó igencsak makacs kedvében volt, de szerencsére nem taknyoltam el és túléltem az utat.
Kiértem a megállóba, ezek után húsz perc várakozás következett, és aztán feltűnt a messzeségben egy kis fény... valóban, egy Ikarus 256 - os volt. A szememnek nem hittem, pedig sejtettem, hogy az 570 lesz az. Úgyhogy, csak akkor tértem magamhoz, amikor megnéztem a rendszámot. És igen... kék barátom jött.
Attól fogva már nem volt kérdéses, beszélgetek -e a buszsofőrrel. Nem érdekelt, hogy hülyének néz, nem érdekelt semmi, leszálltam a bicikliről, és átrohantam a busz előtt.
Rövid szóváltás, kérdezgetés, csodálkozás és hülyének nézés után csinálhattam három képet a legfontosabbról. Soha nem felejtem el... mindvégig azt hittem, összeesek, hogy mentőt kell hívni, de megúsztam azzal, hogy idiótát csináltam magamból, ami úgy őszintén szólva nem érdekel.
Azóta még jobban hiányzik :")
2011. március 19., szombat
Suli szombaton
Kép: Unikornis fűben fekve ~ Rajzolta: Hugii [blogger] ~ Technika: Photo Filtre, egérrel
Ugye, szombaton is suliba kellett menni. -__- Nem nagyon örültem neki, no mindegy :'D
Pénteken megbeszéltük Kittivel, hogy találkozunk, meg csinálunk képet az 570-ről. De elég szar volt az idő, és nem voltam benne biztos, hogy ugyanazok a buszok vannak a pénteki menetrend ellenére. Mert ugye Dudi 14.00 órási most, míg a másik busz nincs, mert elvitték felújítani. De nem tudtam, hogy ő lesz -e szombaton is. Végül is Kittinek elmaradt az ötödik órája, és előbb el tudott menni meglátogatni a barátnőjét a kórházban, és mikor hívtam, mondta, hogy ráér. Gondoltam, semmit sem veszítek, hogyha megnézem legalább, Dudi van e, meg vele is találkozok, úgyhogy elsétáltam elé.
Megöleltük egymást, aztán felmentünk a buszmegállóba :D Ott találkoztunk Kitti pár hülye osztálytársával...
Rohadtul éhes voltam, és kaját akartunk venni, de a Fornettis be volt zárva -.- Az én buszom megállójába nem akartunk menni, mert ott voltak az osztálytársai, de addigra már elmentek, szóval leültünk.
Dudit nem sikerült lencsevégre kapni, a sofőr nem is örült volna neki, pedig megbeszéltük, hogy megkérdezzük, meg összehaverkodunk vele xD Aztán végül beállt :D
Meg elmentem volna buszozni Nikivel, csak ott volt Lilla is, így úgy sem tudtunk volna beszélni vele, mert Lillával beszélgetett, szóval majd pénteken megyünk. :D
Tehát összességében jó volt a délután ^^
Ugye, szombaton is suliba kellett menni. -__- Nem nagyon örültem neki, no mindegy :'D
Pénteken megbeszéltük Kittivel, hogy találkozunk, meg csinálunk képet az 570-ről. De elég szar volt az idő, és nem voltam benne biztos, hogy ugyanazok a buszok vannak a pénteki menetrend ellenére. Mert ugye Dudi 14.00 órási most, míg a másik busz nincs, mert elvitték felújítani. De nem tudtam, hogy ő lesz -e szombaton is. Végül is Kittinek elmaradt az ötödik órája, és előbb el tudott menni meglátogatni a barátnőjét a kórházban, és mikor hívtam, mondta, hogy ráér. Gondoltam, semmit sem veszítek, hogyha megnézem legalább, Dudi van e, meg vele is találkozok, úgyhogy elsétáltam elé.
Megöleltük egymást, aztán felmentünk a buszmegállóba :D Ott találkoztunk Kitti pár hülye osztálytársával...
Rohadtul éhes voltam, és kaját akartunk venni, de a Fornettis be volt zárva -.- Az én buszom megállójába nem akartunk menni, mert ott voltak az osztálytársai, de addigra már elmentek, szóval leültünk.
Dudit nem sikerült lencsevégre kapni, a sofőr nem is örült volna neki, pedig megbeszéltük, hogy megkérdezzük, meg összehaverkodunk vele xD Aztán végül beállt :D
Meg elmentem volna buszozni Nikivel, csak ott volt Lilla is, így úgy sem tudtunk volna beszélni vele, mert Lillával beszélgetett, szóval majd pénteken megyünk. :D
Tehát összességében jó volt a délután ^^
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
