A következő címkéjű bejegyzések mutatása: betegség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: betegség. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. március 13., kedd

"Végre, most hogy végre látlak, van kire gondolnom, végre..."

Ami azt illeti, egészen jól vagyok. Már másfél hete küzdöm a náthával, egyre inkább gyógyulok kifelé belőle. Az elmúlt két napom nagyon jól sikerült, bár félő, hogy még egy enyhe arcüreg vagy homloküreg gyulladást is kaphatok (azért remélem, odáig nem jutok el), azért nagyon remélem, erre nem kerül sor. Aztán, a hétvégére majdnem lett programom, végül mégse, így valószínű lustulással és ha van egy kis szerencsém, akkor fotózással fog telni. Holnap egészen rövid napom lesz. A múlt szerda maga volt a katasztrófa, pedig a szerdák általában jók szoktak lenni. Ez viszont egy egészen sz*r szerda volt, valószínűleg, mert túl sok információ ömlött a nyakamba, és nem voltam elég erős, hogy bármit is kezdjek velük. Mostanra szerencsére, mint szinte mindig, viszont találtam megoldást a mellé, hogy folyamatosan erősen hiszek és remélek, mert hit, és remény nélkül valószínűleg egy magába forduló, depressziós ember lennék. :'D

2012. március 4., vasárnap

Igazából tavasz

Fotó: DeviantART
Ami azt illeti, reggel megint korán keltem. Nem azért, mert korán kelő típus vagyok, hanem azért, mert arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt. Szóval feltápászkodtam, igyekeztem nem elszédülni, leesni az ágyról. A most már rutinná vált mozdulatok: lázmérés, orrspray, orrfújás, majd reggeli és vissza az ágyba. Tizenegykor aztán már tényleg muszáj volt felkelnem, mert újból szükség volt rám.
Kicsit idegesített is, hogy olyan szép idő van, és én nem tudom élvezni.
Azért kimentem egy fél órára. Jó érzés volt. Részben az orrspraynek, részben a friss levegőnek köszönhetően a tüdőmbe végre igazi, édes tavaszi illat áramolhatott be. Leültem a földre, a hátamat a falnak támasztottam, majd átadtam magam a tavasznak. Figyeltem, ahogy az első tavaszi méhek pezsgő, friss vérrel ide - oda repkedtek, csak éppen egyelőre nem volt mire repülniük a hóvirágon kívül. A kutya is időközben odaszegődött mellém, leült, és hagyta, hogy cirógassam. Télen nem igazán volt kedvem kidugni az orromat, így nélkülöznie kellett a társaságom, meg a simogatást. Átkeféltem a szőrét (eredetileg lónak szánt kefével, de mivel lovam nem volt, jobb híján csak a kutyát tudtam vele masszírozni), megtisztítottam a beleragadt téli portól. Azt akartam, hogy ne látszódjanak rajta a tél nyomai. Az orra körül szép szegélyben végigfutott a sár, amit meg sem próbáltam leszedni, viszont így úgy nézett ki, mint egy disznó. Végigszimatolta a kabátomat, a cipőmet, a lábamat, majd nyugodtan állt, végül úgy döntött, kissé odébb állt, és lekuporodott tőlem pár lépésre, az udvar közepére, ahol a nap pont ideális hőmérsékletet adott számára. Mivel a szőre fekete volt, így nyáron állandóan lógó nyelvvel járt, úgyhogy neki a tavasz volt a legjobb évszak. 
Pókok szaladgáltak végig a falon, a földön. Ugyan utálom őket, és a szobámból  mindegyiket kegyetlenül kiirtom, de a természetben sosem bántottam őket. Hiszen nekik is joguk van örülni a melegnek, a kék égnek, a világosságnak, az újjászületésnek. Galambok turbékoltak boldogan, az ölyv, a vércse, és még Isten tudja, milyen madár is tiszteletét tette az égen, bár az ő céljuk elsősorban az volt, hogy elkapják a kisebb madarakat...
A macskák is előbújtak, a tetőn sütkéreztek elnyúlva, vagy éppen a lányok után kódorogtak.
Arcomat az égnek emeltem, és hagytam, hogy a napsugarak simogassák, eljussanak a vérembe, a szívembe, a csontjaimig hatoljanak, megtisztítsanak és gyógyítsanak, hogy új erőt adjanak a folytatáshoz.

2012. január 27., péntek

A péntek sem az én napom... ~ sok új


Kép: DeviantART
Hát, kezdjük ott, hogy tegnap reggel havazásra ébredtem, tényleg, nagyon örültem neki. Nem mindig működik az 'álljunk optimistán a dolgokhoz' felfogás, vagyis, pontosítok: télben, havazásban nem annyira kifizetődő. Minden locs - pocs, el sem tudom képzelni, Életke hogy nézhet ki. Aztán, a napom tök gyorsan elszaladt orvoshoz rohangálással, itthon döglődéssel, délutáni alvással.
Ma éjjel, éjfél után kb. háromnegyed órával kicseszett nagy fogfájásra ébredtem, mert az én fogam már csak ilyen nyomoronc, ha beteg vagyok, az is begyullad. Sikerült felkelnem, úgy, hogy az első lépéseimet szédelegve tettem meg. Fogat mostam még egyszer, kentem az arcomra valami zöld fosszínű izét, aminek a neve lóbalzsam,  mert az állítólag használ, hát ezt én még nemigen tapasztaltam. Aztán bevettem valami gyulladáscsökkentőt, és visszaaludtam. 8:25 -kor sikerült felkelnem, előtte 7:10 -kor, mosolyogva gondoltam L.T. -re, megint kihagyom szegénykémet (ajjajj, ezért kapok fejmosást. :'D).
Aztán most itt ülök, kicsit kómásan, meg úgyahogy érzéssel, és a délelőttöm valószínű megint kockulással telik - de legalább süt a nap.
Napi szenzáció: ÉS IGEN! Lesz Joeyba elem, ha minden igaz, akkor pedig jöhetnek a koratavaszias, napsütéses, szabadbanszomszédcicaportrék és egyéb képek. :) (YN)

Amúgy, ha az ember beteg, alapból unatkozik - megint elcsesztem az időt. :D Először is, az "Élet..." menüt átírtam - átláthatóbb.
A menükben a képeket kicseréltem.
És lett egy új menü, a Régebbi kinézetek. :) 
Valamint lehet szavazni a bejegyzésekre három fokozatban: érdekes, alap (nincs benne semmi különleges), vagy rossz.
Nézzétek meg az újításokat és szavazzatok!

2012. január 26., csütörtök

Papírzsebkendőhegyek, Neon feeling :)


Ha az ember unatkozik, mert beteg, és egész nap otthon döglik, alapvetően szereti az időt elütni valamivel.  Hát ennek egy új kinézet lett az eredménye (YEAH! :P) Úgy döntöttem, elég a narancsos nyárias feelingből - most a neonos nyárias jön. :) Szerintem jól néz ki, remélem, senkinek nem folyik ki a szeme. Közveszélyes! :)