A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hó. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 5., vasárnap

"Az ég fölé, a föld alá..."

Jajj, annyira sajnálom, hogy még mindig nem tudok saját fotóval szolgálni... na nem baj, majd bepótoljuk. :) Addig csodaszép, DeviantART -os fotókat hozok. ^^ :P

(Kép: DeviantART)
Nagyon mondták, hogy így - úgy, lesz 20 - 30 cm -s hó, minden befuccsol, a közlekedés is káosz lesz. Hát nem tudom, az ország más tájain mi volt, itt annyira nem volt kaotikus a helyzet. Tegnap egész nap esett, óriási boldogságomra, hogy véletlenül se érezzem azt, hogy nyár van. Eddig mínusz húsz fokban is nyár érzésem volt, de így, hogy már hó van, valóban nehéz ezt elhinni. Egész nap tehát ki sem mozdultam, mert hóembert építeni ihletem, kedvem, és tudásom sincs, vagy dühömben szétrúgom az egészet, szánkózni megint nem megyek, mert a lejtőn kitöröm a nyakamat, úgyhogy jobb híján olvastam, és egész délelőtt a képernyő előtt tespedtem.
Ma viszont, anyum buzdítására csak kimentem, gondolva arra, hogy bizonyára nem vagyok cukorból, nem fagyok ketté. Hogy ne egyedül menjek, társaságnak apumat invitáltam. Szeret túrázni, úgyis keveset vagyunk együtt, így jó programnak ígérkezett, ha mindketten elmegyünk. Úgyhogy csizmát fel, két pulcsit fel, aztán go a hidegbe. A hó azért volt vagy tíz centis, az út meg csúszott, és a hókotró minden próbálkozása ellenére még volt bőven hó az úton.
A határ fele indultunk, ahol ilyenkor kihaltnak látszik minden, de ha az ember kicsit figyelmes, észreveszi, ahogy a mezőn furcsa járásban száguld át a nyúl, vagy ahogy a vércsék a levegőbe emelkednek, és köröznek, így keresve valami kaját. Mi is dombról - dombra mászkáltunk, bekopogtattunk rókáékhoz, akik elhagyták a kéglijüket, már a nyomukat se láttuk. Közben fotóztam (telefonnal, jobb híján - még jó, hogy Mr. Ericsson mindig, mindenhová elkísér) a tájat.
Aztán átmentünk a legelő másik felére, ahol még jobban nem volt semmi, csak egy domb, hát arra felmásztunk. A látvány tényleg olyan volt, mintha az Isten háta mögé kerültünk volna.
Végeláthatatlan hómező, és sötétkék, hófelhő - gyanús égbolt mindenütt. Ezen a tájon nyáron volt élet- napraforgók sárgállottak, fürödtek szinte egész nyáron a napfényben. Viszont most csak egy - két maradvány árulkodott arról, hogy valaha itt növények burjánzottak. (Na nem baj, nyáron másképp lesz).
Persze, a táj, a határ minden évszakban más, de a legkülönlegesebb télen és nyáron, mert akkor a két évszakban látottak ellentétei egymásnak, és ebben van valami szépség...
Benéztünk az elhagyott birkahodályba, ahol régen birkák éltek, most viszont csak a trágya volt ott, ennyi maradt belőlük, ennyi maradt azokból az emlékekből, amikor kicsiként állandóan néztem a szemben levő dombot, ahol legelésztek.
Utána hazafelé vettük az irányt, mert alig éreztem a lábamat. A patakon kisebb nehézkedéssel másztunk át, ugyanis be volt fagyva, így tehát én speciel tökre Túlélőhapsinak (tudjátok, a Discoveryn! :DDD) éreztem magam, hogy sikerült a civilizációhoz közel kerülnöm, noha a falu a szomszédban van.
Szép volt, jó volt, megérte. :) Na de elég a hóból, jöjjön a nyár...

2012. január 27., péntek

A péntek sem az én napom... ~ sok új


Kép: DeviantART
Hát, kezdjük ott, hogy tegnap reggel havazásra ébredtem, tényleg, nagyon örültem neki. Nem mindig működik az 'álljunk optimistán a dolgokhoz' felfogás, vagyis, pontosítok: télben, havazásban nem annyira kifizetődő. Minden locs - pocs, el sem tudom képzelni, Életke hogy nézhet ki. Aztán, a napom tök gyorsan elszaladt orvoshoz rohangálással, itthon döglődéssel, délutáni alvással.
Ma éjjel, éjfél után kb. háromnegyed órával kicseszett nagy fogfájásra ébredtem, mert az én fogam már csak ilyen nyomoronc, ha beteg vagyok, az is begyullad. Sikerült felkelnem, úgy, hogy az első lépéseimet szédelegve tettem meg. Fogat mostam még egyszer, kentem az arcomra valami zöld fosszínű izét, aminek a neve lóbalzsam,  mert az állítólag használ, hát ezt én még nemigen tapasztaltam. Aztán bevettem valami gyulladáscsökkentőt, és visszaaludtam. 8:25 -kor sikerült felkelnem, előtte 7:10 -kor, mosolyogva gondoltam L.T. -re, megint kihagyom szegénykémet (ajjajj, ezért kapok fejmosást. :'D).
Aztán most itt ülök, kicsit kómásan, meg úgyahogy érzéssel, és a délelőttöm valószínű megint kockulással telik - de legalább süt a nap.
Napi szenzáció: ÉS IGEN! Lesz Joeyba elem, ha minden igaz, akkor pedig jöhetnek a koratavaszias, napsütéses, szabadbanszomszédcicaportrék és egyéb képek. :) (YN)

Amúgy, ha az ember beteg, alapból unatkozik - megint elcsesztem az időt. :D Először is, az "Élet..." menüt átírtam - átláthatóbb.
A menükben a képeket kicseréltem.
És lett egy új menü, a Régebbi kinézetek. :) 
Valamint lehet szavazni a bejegyzésekre három fokozatban: érdekes, alap (nincs benne semmi különleges), vagy rossz.
Nézzétek meg az újításokat és szavazzatok!

2011. december 22., csütörtök

Christmas 2011

Fotó: Vikarus
Ki mondta, hogy a tél nem lehet stílusos? :D Értem itt ezalatt a képet, (imádom ennek a fotósnak a munkáit, gyönyörűszépek) valamint a blog kinézetét, ugyanis szerény véleményem szerint sikerült eltalálnom valamit. :P Úgyhogy szerintem egész télen ilyen lesz.
Holnapután karácsony, végre! Imádom, a legjobb ünnep.
Addig még el kell pakolásznom, és egyéb dolgok, úgyhogy rá kellene vennem magam, hogy felálljak a gép elől, de gondoltam, előtte még pötyögök, és itt is egy kis ünnepies hangulatot teremtek.
Mától szünet van, amit még a havazás is megkoronázott. Ugyan nem sok, de mutatóba elég, bár már olvad el, így nem hiszem, hogy fehér karácsonyunk lesz... 
Hmm, és remélhetőleg nemsokára saját képekkel bombázhatlak titeket, úgyhogy szurkoljatok! (YN)
És még egy kis hangulatcsináló kép a rövid bejegyzésem végére:

forrás: DeviantART

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, és Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet Kívánok minden kedves olvasómnak, és betérő vendégnek!