A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bicikli. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bicikli. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 22., vasárnap

Fotótúra és gólya

Már régóta emlegetik, hogy az itteni gólya milyen jó fej és barátságos. Hát, gondoltam nagy naivan, szuper fotóalany lesz belőle, így úgy döntöttem, hogy lencsevégre kapom.
Előszeretettel száll le a focipályára, ahol rendszerint csigák után kutat, úgyhogy felhúztam az itthoni sárjáró cipellőmet, és elindultam.
A gólyát szokás szerint ott találtam. A cipőm percek alatt átáztatta a vizes fű. A gólya felvetette a fejét, megállt, rám nézett. Már tegnapelőtt próbálkoztam azzal, hogy lekapjam, de a tervem kudarcba fulladt. Túlságosan siettem és igazán nem nézhettem ki úgy, mint aki tényleg nem akar semmit, úgyhogy most kissé óvatosabban merészkedtem hozzá. Eltökélt voltam, hogy most szuper leszek, és olyan közel merészkedek, hogy a tollai számát is meg lehet majd számlálni a képen, persze ehhez nem csak én kellettem. Elindultam egy másik irányba, majd fokozatosan közeledtem felé. Tiszta akciófilmbe illő jelenet volt az egész, ahogy Mr. Gólyát megpróbáltam hülyére venni, sikertelenül.
Pár eléggé gyér kép gyártása után elfogyott a türelmem és egy kicsit meggyorsítottam a lépteimet. Talán nem is voltam olyan gyors, de Mr. Gólya , valószínű, az előző nap történéseiből tanulva megint felszállt egy ház tetejére, és onnan lövellt felém kárörvendő pillantásokat. Azt hiszem, ahhoz, hogy jó természetfotós legyek, idő kell és türelem, aminek most még a hiányában vagyok.
Mr. Gólya a háztetőn. ~ 
A mai napon is kint volt Mr. Gólya, de úgy döntöttem, hagyom a francba, elmegyek inkább fotótúrára. Alexát is invitáltam, majd egy táskával az oldalamon elindultunk a határba. A múltkor majd' meghaltunk a szomjúságtól, így erre is gondolva vittem magammal egy kulacs vizet (mondanom sem kell, nem ittunk belőle egy kortyot sem).
Igazán jó idő volt, habos, fehér felhők úsztak a kék égen, a nap erőteljesen ontotta magából a meleget, így nagyon könnyen voltunk öltözve, és annak ellenére sem fáztunk, hogy a szél felerősödött. Inkább azzal gyűlt meg a bajunk, hogy megzabolázzuk a hajtincseinket, és egymás árnyékán röhögtünk, majd megállapítottuk, hogy olyan, mintha kígyók állnának ki a fejünkből.
Az út nem volt túl jó, de biciklivel egész tűrhető volt. Szőlők és földek szegélyezték az utat, meg néhány virágzó fa és bokor, és egy "Szarvas ugrik" tábla. Persze szarvast sehol sem láttunk, sőt voltaképpen csak egy kutyát sétáltató emberrel találkoztunk, meg persze autósokkal.
Elfelé felmértük a terepet, és kellemes tempóban gurultunk végig, azt kémlelve, mit lehet fotózni. Visszafelé volt, hogy az út szélén húsz perceket álltunk, annyit fényképeztünk, és kétszer is megálltunk.
Aztán hazafelé újra találkoztunk Mr. Gólyával. Úgy döntöttem, megbosszulom, hogy tegnap kicselezett, és fényképezővel a kezemben elindultam felé, persze úgy, hogy biciklin ültem, így ismét elrepült. Esküszöm, hogy engem utál, mert Alexának egész jó képeket sikerült összehoznia.
Mély meggyőződéssel állítom tehát, hogy ez a gólya nem kedves, nem barátságos és nem közvetlen, de addig a jó, amíg tart az emberektől és nem kerül túl közel hozzájuk.

Útszéli gizgaz és kreativitás, yeah! :) 

2012. március 2., péntek

A Föld majd mindent visszakér, miért hitted el, hogy valamit ér...

...ezer kincs, ezer nyár...
Húha, annyi minden történt velem az elmúlt időben, ezért nem írtam. A blog megint kisebb átalakulásokon ment keresztül, pluszban Photo Scape -el gazdagabban blogolok ezentúl! :) Yeah! :D

Megváltozni egyéb iránt nem változtam ezalatt a kis szünet alatt, ugyanazokról a dolgokról tudnék beszámolni.
Akkor, egy kis mesedélután:

Kingáék hazajöttek Németországból egy hétre. Aztán szombat délután elmentünk hozzájuk, ahol remekül szórakoztunk. Megpróbáltuk másoktól ellesni a kukorica egymás szájába dobálásának fortélyait, ennek eredményeképp a konyha úszott a pattogatott kukoricában. Ha belelépett valamelyikőnk, a meglepettségtől általában felüvöltött. Arra is rájöttünk továbbá, hogy a narancs nem csak finom, vitaminokban gazdag és egészséges, hanem kitűnően lehet vele zsonglőrködni - több kevesebb sikerrel. Az első próbálkozások még anélkül zajlottak, hogy különösebben valamiben kárt tettünk volna, aztán összetörtünk egy - két dolgot. Kinga megsebesült, a narancsok a zuhanások következtében kissé lestrapált állapotba kerültek. Mondanom sem kell, hogy ezeket a dolgokat is úgy csináltuk, hogy közben halálra röhögtük magunkat.
Valamelyikőnk briliáns ötlete volt az is, hogy menjünk ki az erkélyre. A legfelső emeletről a kilátásért viszont már megérte kimenni. Az ég alja halványrózsaszín volt, a nap már rég lement. Az utcai lámpák égtek, végtelenségbe nyúló soraikat hosszan látni lehetett. A forgalom nem csökkent, autók, buszok, motorosok cikáztak ide - oda, reflektoraikkal megvilágították az egész utat. A dombon, távolabb a pincészetek előtt is apró fénypontok égtek, az emberek önfeledten társalogtak, majd egy idő után eltűntek. Hát, volt mit lefotóznom. (Majd képeket is hozok! :))

Másnap, vasárnap úgy döntöttünk Alexával, tartunk egy kis fotótúrát, ha már úgy is olyan tavaszias idő volt. A nap rendületlenül sütött, akárhányszor elé ment egy felhő, csak kibújt mögüle, meleget adva a növényeknek, az állatoknak és nekünk. A hó szerencsére teljes mértékben elolvadt, bár nem az a tipikus, rikító zöld táj fogadott utána. A fű kitaposott volt, a föld nedves, szerencsére azért a hóvirágok már kinyíltak.
Lassan már tradícióvá válik, így most is a szokott dombot másztuk meg. Az elénk terülő látvány újból bebizonyította, hogy mindig megéri feljönni ide. Rengeteg, fehér, habos felhő úszott a kék égen, mintha a téli folytonos szürkeség nem is létezett volna soha. A szél kellemesen cirógatta az arcunkat, nem volt erős, az ember úgy érezte, mintha egy meleg nyári délután egy kis áldást kapott volna, amely pont alkalmas arra, hogy egy kicsit lehűtse.
Ebédre hazamentünk, aztán délután megint kijöttünk, ez alkalommal egy kicsit tovább. Már régebben ki akartam jönni ide, mert a panoráma aztán itt is bőven a színvonal fölött volt. Szőlők nyúltak el a dombon, hosszasan, beláthatatlanul, mellette a betonút szürkesége futott végig párhuzamosan, az égen rengeteg felhő. (a kép ott készült egyébként)
Jó kis túra volt, sok nevetéssel. Arra azonban nem számítottam, hogy találkozok Vele is. Nem, mintha különösképpen meg szeretnék felelni neki, de akkor is ciki túra utáni szerelésben megjelenni: a térdemen óriási vízfolt, mert a fotózásnál idióta módon letérdeltem (még jó, hogy a fű nem tört bele a nadrágomba), szöszös, kinyúlt mackópulcsi, saras cipő, és vízfoltos, kissé szakadt, de amúgy praktikus mellény, és a nagybátyáméktól kapott narancssárga táska, ami semmire nem jó, csak arra, hogy a fényképezőm bele rakjam, vagy vizet, ha túrázni megyek, mert egyébként emberek között nem szívesen mutatkozok vele. Oké. (Y)

Hétfőn viszont újra visszatért a tél, a ködös szürkeségével, nedvességével, és havával együtt. A ködben az orromig sem láttam, reggel nagyon hideg volt. Amikor elhúztunk Lindáék mellett, csak sejtettem a két nagy, és a kisebb alakból, hogy ők állnak a karámban. A két ló egymás mellett állt, egyikük a földet kaparta, friss fűcsomók után kutatva. A ködben viszont csak alakjukat tudtam kivenni, így azt sem tudtam megállapítani, hogy ki kicsoda.

Egyébiránt, suliban minden rendben, imádok járni... imádom Őket, és kész. I LOVE MY LIFE!!!!!! (L) ♥

Bicikli:
1. mérés: átlagos sebesség: 2.1km/h ~ maximális sebesség: 8.2 km/h
2. mérés: átlagos sebesség: 1.3 km/h ~ maximális sebesség: 7.4 km/h
Cél: 10 km/h fölött

2011. augusztus 1., hétfő

Formában

Úgy döntöttem, hogy az utolsó hónapot a szünetből arra használom fel, hogy formába tartsam magam. Be kell valljam, előszeretettel lustulok, de tegnap elhatároztam magam, hogy minden nap, ha tehetem reggel is és este, de egy nap minimum egyszer elmegyek biciklizni. Ez részben saját felindulás, részben meg már unom, hogy anyám állandóan ezzel csesztet :'D
Telefont is viszek magammal (minifényképezőgép :'D), azzal fotózok minden alkalommal. Gyönyörű szép helyek vannak, és jó az adandó alkalommal pl. lekapni a naplementét... :'D
Ezekről a kis túrákról meg szeretnék itten' bejegyzést, sztorit is írni, legyen már vmi érdekes dolog amit mesélhetek :)

Tegnap este kezdtem; a naplemente gyönyörű volt ^^ Viszont elég hideg volt, pulcsi kellett... mentem három nagy kört, felmentem a dombra és fotóztam buszokat :) Kicsit kifáradtam, de majd lesz jobb is.
Ma reggel, a Bumeráng után is mentem tekerni, először go Posta, aztán köröztem, közben találkoztam egy tündéri cicával :DDD
Este is megyek. :)