Sziasztok!
Kb. egy hónapja már, hogy írtam utoljára, akkor sem túl tartalmasat. Hát, ez van. Eljött az, amit nem akartam... még pedig az, hogy nincs időm. Péntek kivételével minden nap fél négyig vagyok suliban, utána következik egy 28 perces buszozás, és kb 5 - 10 perc séta. Négy óra, fél öt fele, hogy otthon vagyok, olyankor pedig rendszerint kidőlök, mivel minden reggel hatkor kelek. Ugyan géphez leülök, de akkor is csak a legfontosabb dolgokat tudom megnézni, és épphogy beszélek pár sort a barátokkal, már megyek is. Utána pedig pihenek, illetve tanulok, egyszóval a blogolás nagyon nem fér bele az időmbe. Tehát csak hétvégén tudnék írni, és nem tudom, megéri-e. Rég nem voltak már értelmes fotók sem, mert ugyan voltam fotótúrán múlt hétvégén, de nem született egy olyan kép sem, amit megmutathatónak titulálnék. Szóval csak hablatyolnék mindenfélét arról, milyen az iskola, tehát nem vagyok benne biztos, hogy gyakran fogok írni. Természetesen lesz bejegyzés, nem tűnök el teljesen, bár azt sem hiszem, hogy az óriási csapás lenne bárki számára, de azért boldogítalak titeket néhány hosszabb helyzetjelentéssel. :) Ha lesz olyan fotó, amit szívesen megosztok, azt is berakom, de nem tudom, mikor lesznek várhatóak.
Úgyhogy legyetek jók, én meg majd jelentkezem. Lehetséges, hogy még ma, vagy hétvégén lesz még bejegyzés, nem tudom, úgyhogy elég rendszertelenül fogok írni, lehet, hogy nem is magamról, hanem az engem foglalkoztató, vagy kevésbé foglalkoztató, de "ottvanavilágbanésszúrjaaszemem" dolgokról, tehát Bloggereseknek érdemes feliratkozni, hogy ha tájékozódni szeretnének a frissítések felől.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: életjelek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: életjelek. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. október 5., péntek
2012. június 20., szerda
Életjelek, ballagás és nyári szünet - 3in1
Héló. Akarom mondani, sziasztok!
Annyira régen nem írtam, hogy kiléptetett a rendszer. Kiábrándító... Na mindegy. Számörtájm van, emberek! Ki gondolta volna, hogy egyszer ez a dicső nap is eljön. Igen, igen, elballagtam, vén diák lettem, lehet éljenezni. Az ebből keresett pénzemből pedig lovagolni fogok.
Először természetesen körömlakkot fogok venni. Mert az nagyon fontos, tényleg, főleg a lovagláshoz. Körömlakkhiányban szenvedek, jó pár színre szükségem lenne, úgyhogy eljött az idő, hogy vegyek néhányat. Meg nézek hajszínezőket, és kiderítem az igazságot.
És most vissza a múltba. Érdekes, a legjobb élményem az osztállyal két nappal a ballagás előtt volt. Akkor éreztem, hogy egybe tartozunk. Ezzel alaposan elkéstem, ami azt illeti... Pozitívum, hogy könnyek helyett végigröhögtem a saját ballagásomat, mert én mindig is a szép emlékekre szerettem gondolni, nem arra, hogy jaj, most mi lesz. Végül is, nem meghalni mentünk, csak elballagni, vagy mi a szösz, és az osztálytalálkozókban is bízom. Sőt, már előre várom! Ráadásul velem van egy csomó fotó, amik mindig emlékeztetni fognak. Szép volt egyébként, bár a virágot alig bírtam el, és menet közben elhagytam róla a papírt.
Utólag pedig rájöttem, hogy remélem, sosem leszek amnéziás. Ugyanis az emlékeim az életem egy jelentős részét alkotják, és ha azt elveszítem, akkor nem is tudom, mit kezdek magammal.
Hát, jó nyári szünetet nektek, jelentkezni fogom, ígérem, főleg ha végre lovagolni is megyek, mindenféle beszámolókkal és képekkel! :)
(Ja, igen, a pendrive-on levő több ezer képet szépen rendszereztem, témák szerint csoportosítottam és mappákba raktam, így mindent megtalálok, és igen, büszke vagyok magamra!)
Annyira régen nem írtam, hogy kiléptetett a rendszer. Kiábrándító... Na mindegy. Számörtájm van, emberek! Ki gondolta volna, hogy egyszer ez a dicső nap is eljön. Igen, igen, elballagtam, vén diák lettem, lehet éljenezni. Az ebből keresett pénzemből pedig lovagolni fogok.
Először természetesen körömlakkot fogok venni. Mert az nagyon fontos, tényleg, főleg a lovagláshoz. Körömlakkhiányban szenvedek, jó pár színre szükségem lenne, úgyhogy eljött az idő, hogy vegyek néhányat. Meg nézek hajszínezőket, és kiderítem az igazságot.
És most vissza a múltba. Érdekes, a legjobb élményem az osztállyal két nappal a ballagás előtt volt. Akkor éreztem, hogy egybe tartozunk. Ezzel alaposan elkéstem, ami azt illeti... Pozitívum, hogy könnyek helyett végigröhögtem a saját ballagásomat, mert én mindig is a szép emlékekre szerettem gondolni, nem arra, hogy jaj, most mi lesz. Végül is, nem meghalni mentünk, csak elballagni, vagy mi a szösz, és az osztálytalálkozókban is bízom. Sőt, már előre várom! Ráadásul velem van egy csomó fotó, amik mindig emlékeztetni fognak. Szép volt egyébként, bár a virágot alig bírtam el, és menet közben elhagytam róla a papírt.
Utólag pedig rájöttem, hogy remélem, sosem leszek amnéziás. Ugyanis az emlékeim az életem egy jelentős részét alkotják, és ha azt elveszítem, akkor nem is tudom, mit kezdek magammal.
Hát, jó nyári szünetet nektek, jelentkezni fogom, ígérem, főleg ha végre lovagolni is megyek, mindenféle beszámolókkal és képekkel! :)
(Ja, igen, a pendrive-on levő több ezer képet szépen rendszereztem, témák szerint csoportosítottam és mappákba raktam, így mindent megtalálok, és igen, büszke vagyok magamra!)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)