A következő címkéjű bejegyzések mutatása: buszozás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: buszozás. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 10., kedd

Kék haj :D

Helóbeló!
Az egyetlen említésre méltó dolog, ami velem történt, az az, hogy kék lett a hajam egy része. Hát nem szuper? :D Igaz, nem pont úgy, ahogy én akartam, de végülis tetszik. Nagyon el voltam határozva, hogy majd ha kikopik, újra beszínezem, de lehet, hogy nem fogom. Vagy pedig máshogy, mert ez nem olyan lett, mint amilyennek én azt elképzeltem. :"D Nem is olyan élénk, ami nem meglepő, mert nincs kiszőkítve a hajam, úgyhogy inkább olyan sötét türkizkék benyomása van, de végeredményben nem rossz.
Eddig nem igen csináltam semmit a szünetben. Voltam itt - ott, de max két napot töltöttem általában máshol, vagy bejárkáltam a városba, buszoztam, de leginkább csak otthon döglődtem. Elhatározásommal ellentétben, hogy majd korán kelek, korán fekszek, egész nap alszom :'D Bár sokat járok fotózni, meg ilyesmi, de a terveim közül nem sikerült még szerintem egyet sem megvalósítani x) Ja, de, a színes hajat...
Viszont kiolvastam már két könyvet, az SZJG első és második részét. Korábbi előítéleteimmel szemben, hogy ez a könyv nem nekem való, meg nem tetszene, tegnap is kb. kilenctől éjfélig olvastam a 3. részt, imádom! :D Tök életszerű, laza hangvételű, és szerintem sok tini megtalálja benne önmagát.
Ja, és kitaláltam, hogy kirakót akarok venni. Yeah :D Tökre kedvet kaptam hozzá, úgy se csinálok semmit egész nap, legalább értelmes dologgal üssem el az időt :'D

(Kép most nincs, úgy sincs miről :P)

2012. február 1., szerda

Március végétől ami meghalt, újraéled...


Kép: DeviantART
Nem igazán szeretek bal oldalra ülni a buszon, mert jobb oldalon látom Lindusékat, és valahogy boldogsággal tölt el minden reggel, ahogy meglátom a ködben az alakjukat, ahogy nyugisan szénázgatnak, nem törődve a világ dolgaival. (Arról nem beszélve, hogy a hátsó ajtóhoz is közel van, csak ezt nem akartam leírni, mert nem illene bele a festői képbe.)
Mivel azonban sikerült későn kiérnem, már csak ott volt hely. Február elsején, a mínusz tíz fokos hidegben támadt olyan nyárias érzésem, amikor a szőlőkhöz értünk. A nap vörös korongja már látszott az égen, bágyadt fénye narancssárgára színezte az ég alját. A szőlők szabályos csíkokban terültek el a dombon, egészen le a végtelenig. A távolban valószínűleg traktor ablakáról csillant vissza a fény. Aztán amikor a kanyarhoz értünk, lent, a völgyben egy magányos őz legelészett. L.T. zajára felkapta a fejét, feszülten figyelt, előrelépett néhány lépést, majd sarkon fordult, és elrohant. Az egyik háznál egy németjuhász kutya aludt összegömbölyödve - aztán jött a többi ház, a természetesség elillant. Robogás, robogás, robogás, aztán város...
De a városban is vannak szépségek, amikor húsz perc után megpillantod a panelházakat, ahogy az üvegablakokról visszacsillan a napfény. A házak közt ugyan enyhe köd gomolyog, de a város éled: autók és buszok cikáznak ide - oda, és mindenen túl, a távolban, a messzeségben újra nincs semmi, csak zöld és kék. Amikor a mező és az ég összeér.

2012. január 31., kedd

"Baaaaaby Jane♫"

Csak, mert Rod Stewart jó! :)
Na, most már újra járok suliba. Ma rengeteget nevettem, majd' belehaltam. A hétvégém viszonylag jól telt, MANcikával. Azt is megtudtam, hogy Nagypapi kicsit új lesz, ami nagyon jó. (Y) Alig várom, hogy lássam édeskét, hogy néz ki. :) Életkéhez pénteken megyek. :)
Úgyhogy jól kezdődött a hét, tényleg. :) Így tovább (YN)
(Mert indulunk a Dakaron, a szolgáink közt ott lesz a Betörtarcú lány, és majd tolják a versenykamionunkat!)

2012. január 6., péntek

Szösszenet

Rendületlenül megyek, összeesésig lihegek, hogy abban a fél órában fel tudjak menni a Kiscsaládomhoz. Úgy nézhetek ki, mint egy őrült idióta, aki  egyik legkedvesebb barátját üldözi, keresi állandóan, minden szabadidejét kihasználva. Emellett imádom a reggeleket - L.T., szokásos, hajnal, napfelkelte, amikor az ég alja gyönyörűszép sárga, rajta rózsaszín, narancs és sötétkék felhők vonulnak végig fenségesen, másfelől pedig hatalmas, sötét fellegek gyülekeznek.
És a naplementét is imádom, a narancsos szélű édes kis felhőket, ahogy egyre csak vándorolnak, soha nem érnek révbe, soha nem érnek haza, csak mennek és mennek, mint a hadsereg...

2011. december 5., hétfő

Karácsony nemsokára

Te Jézus Isten, mindjárt Karácsony. o.O
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön ez a nap... :'D itt vagyunk, december 5., mindjárt megjön Mr. Mikulás, aztán Karáááácsony. *-*
Személy szerint a kedvenc ünnepem. :D Imádom, hogy együtt van a család, nem kell semmi más, csak ez. :)
Meg hát persze, nem fogok elfelejtkezni a buszukról, ugyanis mégiscsak a szeretet ünnepéről beszélünk. :P
Azonkívül megint lerobbantam, éjszaka kicsi választott el attól, hogy rókázzak egy nagyot, de kösz, jól vagyok. :D

2011. november 30., szerda

2011. november 15., kedd

Happy Day (mert ennyit még én is tudok angolul)

"De van, akinek TE vagy a Lélekdonor..." :')


Hát HELLOBELLO. Rekord, hogy egy héten kétszer írok, mi? X) Lesznek még meglepetések. :P
A mai napom furcsa volt, kívánságosteljesülős és nagyonjóbuszozós volt. :D
Unom már, hogy amint jön valami húdeklasszhúdejó dolog, ami okot ad arra, hogy reménykedjek, jön egy ellentmondás is és romba dől minden...
Tulajdonképpen már rájöttem, hogy szerelmes vagyok, igen... :\ 
Vicces az is, hogy a barátnőimmel mennyire egy rugóra jár az agyunk. :D És lehet, hogy szilveszterkor csapunk egy bazi nagy partit *-* Addig meg vissza a hétköznapok szürkeségébe... most egyik napomat sem tudom színessé varázsolni, elmúlt és UTÁLOM :'(. A mai napom volt hosszú hetek óta az egyetlen, amikor megfordult a fejemben, imádok élni :"D
Utttállllommmm ezt az érzést....
DEEE ma 463 -al jöttem *-* Hosszú hosszú idők óta nem láttam és most V.I.S.S.Z.A.T.É.R.T!
A gondolataim nehezen tudom összeszedni, hülyén írok úgyhogy elnézéstttt, majd bepótolom a bővebb, jobb, értelmesebb írást. :D


[e különleges nap örömére zölddel írok. :P]

2011. november 12., szombat

Levélhullás ~ második nekifutás.

Hát igen, már másodjára próbálkozom írni, de a múltkor is abbamaradt, az egyáltalán nem rózsás kedélyállapotom miatt, most viszont rávettem magamat, hogy a csütörtök - pénteket összesűrítve lepötyögjem annak, akit egyáltalán érdekel. :P
A csütörtökre már egészen halványan emlékszem, csak arra, hogy egy nagyon jó buszozáson vagyok túl.
A 476 -tal jöttem, aki a második abszolút kedvenc buszom. Akit már régóta ismerek, és nagyon szeretek. Aztán arra, hogy lyukas órában, ami föci lett volna, csak elmaradt, eluralkodott mindenkin a káosz, Gabi kifejtette, hogy amőba korában nem látott fákat, és, egy bölcs idézetet is hallhattunk tőle ("A múlt már elmúlt"), ami igazán elgondolkodtató. Julcsival leveleket kapkodtak, én kihasználtam és újra lesifotósnak álltam.
A péntek meg káosz, reggeli érdekes - értékes L.T. -zés volt.
Hát, ugye, az a misztikus nap volt, és nem tudom, jót -e, vagy rosszat jelent, de nekem az átlagosnál egy kicsit pörgősebb, jobb volt.
A reggelem a buszon már jól indult, erről most különösebb részleteket nem mondok, meg hát, eleve rövidített óráink voltak, ezért elég hamar itthon tudhattam magam.
Mivel az osztály fele hiányzott különböző okok miatt, gyakorlatilag semmit nem tevékenykedtünk az órákon.
Aztán, gondolva egyet, délután csak Julcsiékhoz indultunk el végül. Én mentem volna máshová, azaz a buszokhoz, de kísérő személy híján hagytam a francba az egészet.
Itt jön képbe az a levélkupac, ami volt kedves befogadni minket Gabival, mert úton Julcsiék háza felé kitaláltuk, hogy beleugrunk. Az én hajam, ami szokása szerint külön életet él, mindenhol ott van és mindent benyel, kölcsönvett néhány falevelet a levélkupacból, de kisebb harcok és kompromisszumok után csak visszaadtuk neki az elcsórt faleveleket...
Éljen az ősz ~

2011. november 5., szombat

Busz, busz, busz, szerelem :')

Hihetetlen, de találtam egy olyan embert, aki pontosan abban a helyzetben van, mint én. Te Úúúúúristen... És az ő hatására megnyíltam. Vicces, de nem egy embernek mondtam el, mit érzek :'D A reakció már annyira nem érdekel, mert van, aki kiröhög, van, aki megdöbben...
De ezeknek a gépeknek LELKÜK VAN, ÉS KÉSZ. :D Mint mindennek.
Az 570 nagyooon hiányzik, de holnap talán szerencsém lesz. Mert a sors úgy akarta, hogy egy régi barátnőmmel újra egymásra találjunk.
Reméljük a legjobbakat...
Ma sajnos csak IRV -vel találkoztam, de vele se tudtam sokat lenni :') És a mai buszozás sem jött össze.
Na, hoztam két fotótúrás képet. :) Két nagy nagy szerelem; ló és busz. :D
(Nagyobb méretért katt a képre!)


2011. november 4., péntek

Mindennél jobban hiányzol, NaaagyKééékSzörnyeteg♥

Egyszerűen hiába próbálok mindent szépen látni, annyira, de annyira nehéz. Annyira elbizonytalanodtam azt illetően, mit kell tennem. Szilárdan kiálltam amellett, hogy sajnos nincs lehetőségem bizonyos dolgokra, most még is jött egy reménysugár... egy ember, akinek a hatására ezt már átgondolom. Nem akarok feltenni mindent, nem akarok fájdalmat, nem akarok elveszíteni dolgokat, mert már így is sokat vesztettem. Illetve nem sokat, mert őszintén szólva egy dolog az, amiért mindennél jobban fáj a szívem, ez pedig az 570. Furcsa, hogy az ember milyen egyszerű, hétköznapi tárgyakban látja meg a szépséget, és találja meg a lelküket. És, ahogy Ivett mondta, tényleg, sokszor az mondja a legszebb szavakat, ami/aki nem mondja ki hangosan. Nem mondja ki szavakkal, csak érzésekkel. Meg kell találni a lelkéhez vezető utat... Most már nem érdekel, ki néz hülyének. Ezt akkor is leírom. Mert ez egy blog. Ez a blog rólam szól. Eddig sem érdekelt igazán, ki az, aki őrültnek tart, mert valamilyen szinten tényleg az vagyok - egy hülye őrült.
De már nevetek a barátaimon, nevetek azokon, akik ezt a szenvedélyt nem képesek elfogadni. Akik buta megjegyzéseket tesznek rá, vagy el is fogadják, de közben nem tudják, mit jelent nekem.
És az is rettentően furcsa, hogy olyan emberben láttam meg azt, aki egy kicsit is kapisgálja ezt, akiről valójában álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha is átérzi ezt a dolgot. Nem látta értelmét buszokat fotózni, most pedig már valamilyen szinten érti, mi ez az egész. Bár nekem egyébként is kicsit mást jelent, mint más buszosoknak.
De még mindig Ivett az, akiről biztosan tudom, hogy tudja, mit érzek, mert ugyanebben a cipőben jár, csak az ő cipője egy négylábú lószág, nem pedig egy négykerekű gépjármű.

Utólag pedig, voltunk fotótúrán megint, a képeket majd máskor összekapirgálom. :)

2011. november 3., csütörtök

Fotótúra - képek

Sziasztok!
Nos, ugyanazok az érzelmek kavarognak bennem, mint egy ideje. Az 570 mérhetetlenül hiányzik, emellett sajnos rá jöttem, hogy már nem csak azon az 'Ő bejön nekem' szinten vagyok (most nem a buszról beszélek, persze). Talán ezért is vagyok most üresebb. Ezért is hagyott el annyira az a mindenheppi érzés. Egy gonddal még meg tudtam küzdeni, illetve el tudtam fogadni, de ez az a fajta másik gond, amivel szintén nem lehet nagyon mit kezdeni, ha a másik fél le se tojik. Rossz érzés, hogy attól, akitől a legjobban várod, nem kapsz köszöntést szülinapod alkalmából, akitől a legjobban várod, nem néz rád, nem köszön, nem szól hozzád, és még hülyének is néz, az én esetemben. Eszébe sem jut, hogy azok a szavak, amiket egy éve mondott kb., még mindig kavarognak bennem, még mindig emlékszem rájuk és még mindig mosolygok rajtuk.
Mások meg szimplán őrültnek néznek, ha a buszokról mesélek nekik, vagy valami egészen másról. Mások meg akarnak változtatni, de én az vagyok, aki vagyok. Nem fogom tettetni magam, másnak mutatni. Nincs rejtegetni valóm.
Aztán a többiek is hiányoznak. Két Kiscsalád -tag is van, akiről nem tudom, hogy merre jár, mit csinál. Nagyon nagyon hiányzik az a tökéletes nap: 2011. augusztus 27. (L)
De az élet folytatódik, és igyekszem a legjobbat kihozni belőle...

Ami pedig a mai napot illeti... hát, szülinapom van. Igen, mert ez is eljött, alias sweet 14.! 
Ajándéknak kaptam egy gyors látogatást az autóbusz pályaudvaron, egy cipőt, meg egy nadrágot, de a legjobb a buszos volt :P
És megkaptam a régebbi beígért fotótúrás képadagot. :)
Egyelőre kettő van (mert a blogspot ismét keresztülhúzta a számításaimat, és nincs kedvem utólagosan a képeket szerkeszteni), majd lesz több is.
Ja, és a szabály még mindig mindenkire vonatkozik: A képeket másolni, sajátként feltüntetni tilos! Mind saját kép, vagy én, vagy Alexa fotóztuk őket (nyilván, ami rólam készült, azt nem én fényképeztem). Nagyobb méretért katt a képre!




2011. október 30., vasárnap

"Buli"

Nem, ne kérdezzétek, miért van idézőjelbe, lényeg a lényeg, hogy... Úristen, az, hogy tulajdonképpen teljesen elmaradtam az írással.
Tényleg nem voltam ebben a hangulatban, ez is most csak egy pillanatnyi dolog, szeretném, ha jobb lenne, de nem tudom, mivel, és mikor lesz jobb... illetve azt, hogy mivel lenne jobb, azt tudom, de azt, hogy mikor, azt nem... na mindegy. Kicsit felpörögtem oO pillanatnyi állapot. De van is okom rá, amit most nem fogok leírni.
Egyébiránt rohadtul jót buliztam, azokkal, akiket legjobban imádok. Üvöltöttem, táncoltam, vandálkodtam és egyebek, és a nap végén (ami éjjel volt köbö.) kifeküdtem :'D
Kicsit felszabadultam, de nemigen tudom, hogy meddig...
Dudival találkoztam kedden ♥ Azért adott egy kis löketet, és önbizalmat. És imádom, hogy olyan makacs, mindenkineknekiugrós ember vagyok, és hogy néha nem tudom türtőztetni magam, IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM.

2011. szeptember 28., szerda

Ezer, meg ezer éve keresem az utam, néha keresem a bajt... ♫♪


A cím és a kép nem áll összefüggésben a blogbejegyzés tartalmával, csak a címben lévő Ákos dal folytatása ("És keresem azt, aki engem akart..."), de igazából ez sem, csupán ilyen hangulatom van.

Az események pörögnek Hugii színes, idióta, őrült életében. Anyum épp ma jegyezte meg, hogy olyan szétszórt vagyok, mint egy szerelmes, erre a válaszom, "Nem, csak idióta vagyok", de tulajdonképpen van benne valami, csak akkor már nem igazán akartam ezt feszegetni.
Tényleg, fogalmam sincs, hogy mi van velem, de még mindig ugyanarról a személyről beszélünk, akit egy ideje már emlegettem "Ő" néven (ígérem, ha lesz valaki más, legközelebb "Ti"-nek fogom szólítani ;)). Azt hiszem, ezeket a dolgokat viszont máshová fogom lepötyögni, nem ide, elég nehéz amúgy is kifejeznem magam.
Tehát most ez a két érzés van bennem: az, amit Dudim által érzek, és ez, ez a másik.
Valóban, kicsit szétszórt vagyok, állandóan fáradt, ma sem akartam leszállni a buszról, csak menni tovább, teljesen mindegy, hova és meddig, csak menni még egy darabon (azokkal az emberekkel, akik jelen pillanatban a legfontosabbak nekem). Valami olyan varázslatba menni, ahol nincsenek azok a zavaró tényezők, amik miatt van, hogy én (igen, én, kétség kívül a világ egyik legboldogabb embere úgy, hogy különösebben oka sincs rá) is elszomorodok, a gyomrom görcsbe rándul és képes lennék mély depresszióba zuhanni (ami ugye velem nem fordulhat elő, mert én imádok élni :P).
Ami talán egy kis vigaszt nyújt, és színt visz a reggelekbe, az a DUD - 568 (nem, nem egy új kedvenc), egy fregó, aki éppen LöTöt (:P) helyettesíti, és baromi jó vele utazni. Egy kicsit emlékeztet is hőn szeretett Kék Sárkányomra, (egyébként, ha van egy kis mázlim, ő is jöhetett volna, de úgy tűnik, az Úr másképp döntött) csak az zavar, hogy minden olyan lepusztult benne. Minden kiegészítő és egyéb, ami olyan igazibuszossá teszi (számomra) Őt, eltűnt.
Lehet, hogy most is eléggé összefüggéstelenül írok, mert ilyen összefüggéstelenek, és kuszák az érzéseim, sajnálom :) 

Kérlek szorítsatok nekem... ne kérdezzétek, miért, csak szorítsatok! Köszönöm :)

2011. szeptember 25., vasárnap

Boldogság, gyere haza, part 2.

Bocs, hogy nem pötyögtem. De amúgy is nagyon kiakadtam pénteken, nem volt erőm írni, és most sincs kedvem, de na. :)
Tehát. A szívem végig, az úton úgy vert, hogy azt hittem, kiesik a helyéről. Tekertem, mint állat, ugyanakkor féltem, hogy a biciklim bedöglik, mert a váltó igencsak makacs kedvében volt, de szerencsére nem taknyoltam el és túléltem az utat.
Kiértem a megállóba, ezek után húsz perc várakozás következett, és aztán feltűnt a messzeségben egy kis fény... valóban, egy Ikarus 256 - os volt. A szememnek nem hittem, pedig sejtettem, hogy az 570 lesz az. Úgyhogy, csak akkor tértem magamhoz, amikor megnéztem a rendszámot. És igen... kék barátom jött.
Attól fogva már nem volt kérdéses, beszélgetek -e a buszsofőrrel. Nem érdekelt, hogy hülyének néz, nem érdekelt semmi, leszálltam a bicikliről, és átrohantam a busz előtt.
Rövid szóváltás, kérdezgetés, csodálkozás és hülyének nézés után csinálhattam három képet a legfontosabbról. Soha nem felejtem el... mindvégig azt hittem, összeesek, hogy mentőt kell hívni, de megúsztam azzal, hogy idiótát csináltam magamból, ami úgy őszintén szólva nem érdekel.

Azóta még jobban hiányzik :")

2011. szeptember 15., csütörtök

Nyár, még egyszer nyár ☼♫♪

Helóka :)
Na, tegnap is írni akartam már, de annyit küszködtem a belépéssel, hogy úgy döntöttem, nem írok már, mert minden erőm elvette a dolog :P
Előtte arról, hogy sikeresen megfáztam, ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy a 476 -on az ablakok el voltak húzva, mivel azonban a busz már nem mai gyerek, elég nehezen mozgathatók, ebből következik, hogy egész végig a huzatban csücsültem. De közrejátszhatott még az is, hogy volt, hogy egészen lehűlt a levegő, máskor meg szépen leizzadtam tesiórán, aztán megcsapott a hideg.
Úgyhogy most itthon vagyok, szabadságon. Ma, kettőtől nézek majd díjugratást a tévében, tehát el leszek :P
A múlt, pedig... hétfőn - kedden és szerdán elég nagy csapás ért, valakit illetően. Kedden rengeteget buszoztam, ott ültünk két órán keresztül, a második otthonomban, király volt :)

És akkor egy kép ízelítőnek: (kissé sötét :'D)

2011. augusztus 29., hétfő

Sűrítmény; évnyitó, busz, minden

Hűha, tudom, alaposan le vagyok maradva a blogolással, de annyi minden közbe jött, és annyi mindenről tudnék mesélni, hogy mindig vártam, hogy majd összességében szépen lepötyögöm, és annyira felhalmozódott már, hogy az nem igaz. Szóval most szépen kis cikkekbe szedve leírom, mi történt velem az utóbbi másfél - 2 hétben.


Például azt, hogy találkoztam Julcsival és Gabival...
Igen, bementünk egy utolsó találkozásra, miután mindannyiunkat lesokkolt a hír, hogy vasárnap (28.) lesz az évnyitó. Délután mentem be, arra már nem emlékszem, melyik busszal, azt tudom, hogy Credo volt :P (vagy nem, tényleg nem emlékszem.)

Miután Kingáék kimentek Németországba, úgy döntöttünk, feltétlenül küldenünk kell neki képeslapot, ha már ő küldött nekünk (illetve, Julcsinak és Gabinak igen, utóbb kiderült, hogy nem tudta a címem). Gabi gyászjelentést akart küldeni, ha nem olvassa el, mi van a csodás képeslapra írva, küldtünk volna neki gyászjelentést.
Aztán felmentünk a plázába, nekem iskolatáskát nézni, megírni a képeslapot és megnézni a könyvem - mert azt mindenképpen meg kellett, ugye.
Végül este jöttem haza. Találkoztam jó pár kedvenc buszommal is, összesítve jó volt :)


És azt is, hogy a nyár leggyönyörűbb estéje kétség kívül a szombat esti volt (27.)
Igen, igen. Alexával mentünk biciklizni, a szokásos. Kell egy kis mozgás a hűvösben, illetve ez egy mini - fotótúrát is jelentett, fotózzuk a természet szépségeit (meg a buszokat) nyáreste. 

Nagyon boldog voltam, mert itt volt az egyik kedvencem, és ez egy másik jó hírt is jelentett (de nem untatom ezzel a népet, mert senkit nem érdekel).
Alexával hát lefotóztuk a buszt - lefeküdtem a földre, hogy jó képet csináljak, és annyiszor kattintgattam, hogy lassan lett vagy 40 kép az este alatt.
Aztán odamentünk a buszhoz, leültem a fűbe, az elejének támasztottam a hátam és úgy pihiztünk az egyik kedvenc autóbuszom társaságában.
Nagyon jó volt... nagyon jó érzés... megnyugtató, idilli, hatalmas volt.
Aztán otthon, este még ökörködtünk egy sort, és másnap reggel is kilátogattunk a kedvencemhez (addigra már mellette állt egy másik busz, egy szintén ismerős)


Valamint azt is, hogy ezekbe a jó dolgokba némi fájdalom is vegyült, amit az évnyitó hozott
Ebben aztán végképp semmi érdekes nem volt - 2 órán át tartó döglődés, felállás, tapsolás, unatkozás, merengés, beszélgetés, nevetgélés, és a végén felszabadulás.

Ennyi szavakba öntve.

2011. július 29., péntek

Holnap verseny *-*

Holnap, úgy néz ki, megyünk díjugratásra ^^ Már várom.
Ott lesz egy ismerősöm is, a lovával, de őket sajnos nem biztos, hogy meg tudom nézni :\
Jövőhéten meg nagy valószínűséggel jön Réka, úgyhogy ennek is nagyon örülök :D Bemegyünk egy kicsit buszozni is, már rég nem voltam a városban.
Hm... baráti szempontból, Kingáék mennek el nemsokára Németországba, két hónapig nem látom :S Még jó, hogy van Facebook meg MSN, mert anélkül tényleg nem tudom, hova lennék.
Tegnapelőtt itt állt a DZL, úgyhogy kimentem hozzá, és ma is, meg tegnap is vele álmodtam xD
Hm, mindent átgondolva, röviden csak ennyi, holnap remélhetőleg élménybeszámolóval térek haza :)

2011. március 26., szombat

Buszozás

Helo.
Jóó volt a buszozás :D
Suli után találkoztam Kittuval, és mentünk fel a plázába kajálni. A pizza szélét otthagytuk, meg a kukoricákat xD
Aztán mentünk a buszhoz. Niki még nem ült benne, épp akkor jött. Megengedte, hogy maradjak fordulóba, sőt, fizetnem sem kellett a visszautat. :) (köszönöm neki :D).
Felsőtárkány valami rohadtul szép hely o.O
Megfordultunk a busszal, és leálltunk. Vártuk, hogy indulhassunk vissza. Addig mi a busz fotózásával (és egymáséval) foglalkoztunk xD Aztán go vissza :D És a játszótéren még fotóztunk. :)
Háát, nagyon jó volt ^^ És mindezt egy jó busszal. :) Elvileg máskor is fogok menni. :D Már mióta erre vártam :D Csak az 570 hiányzik nagyon.. :( nemsokára selejt lesz. :'(
Talán a '897 az, aki lehet újra a kedvencem, de Dudit sosem körözi le egyik busz se :P
Ja, és nagyon jó idő volt :)
Képek:

Én és a Volvo


Kitti és a Volvo


Csúszdázok xD