A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fotózás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fotózás. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. június 4., hétfő

Látogatás a Tisza-tavi Ökocentrumban

 Tegnap egész jó időnk volt, úgyhogy úgy döntöttünk, lemegyünk Poroszlóra, megnézni a Tisza-tavi Ökocentrumot nővéremékkel.
Amikor tegnap nővérem közölte, hogy olyan helyre megyünk, ahol állatok is vannak, felcsillant a szemem, hogy megint alkalmam nyílik egy kis potya-lovazásra, de rögtön lehűtött, hogy a Tisza-tó állatvilágát mutatja be a hely.
Mindenesetre elég jól hangzott, ezért vasárnap, ebéd után Suzuba pattantunk.
Az Ökocentrum egy igen jó környezetben van, közel hozzá a szabadstrand. Több része van, az épületben akváriumok és hüllők vannak, kint pedig kinti állatok, teknősök, békák, juhok, madarak és szitakötők. A tavon pedig egy vízisétány van, ahol madarakat lehet nézni, de oda nem jutottunk el.
Rengeteg furi állattal találkoztunk. A békák nem voltak nagy újdonságok, ugyanis otthon szinte mindig látok, de borzasztó édesek voltak. Többféle sikló, meg gyík is volt, és teknősök.
A padló is tök érdekes volt, be lehetett látni az alsó szinten levő medence vizébe, a mintája pedig Poroszló műholdas látképe volt fentről.
Az akváriumokban rengeteg érdekes hal úszkált. Nem igen láttam még ilyeneket, csak olyan kis jelentéktelen halakat, mivel horgászni nem járok (habár nővérem élettársának nagy szokása, én sajnálom a halakat).
Volt egy rész, ahol fölötted úsztak el a halak. Mindegyiknek csak a felét sikerült lefényképeznem, a farka gyakorlatilag egyiknek sincs benne a képben.
Vidrákkal is találkoztunk, és odakint is körülnéztünk. Édes teknősök pihentek a köveken, de egyik se volt olyan nagy, mint az én termetes büdös, hájas békakirályfim.
És őzek is voltak *-* Róluk is készült pár fotó, illetve az egész helyről.
A képek minőségéről viszont nem ejtenék szót... szinte kivétel nélkül mindegyik használhatatlan, de azért a lényeg látszik rajta, mivel idő hiányában nem volt lehetőségem szórakozni a géppel, és üvegen keresztül is tök más fotózni. Az állatok megnevezéseit sem tudom pontosan, nekem marad a kicsicuki gyíkocska és egyebek, bár megnéztük, mi van kiírva az üvegre, nem maradt meg a fejemben, úgyhogy a képek alatt az általam adott neveket olvashatjátok. xDDD

AKI UNDORODIK A HÜLLŐKTŐL, A KÍGYÓKTÓL ÉS EGYÉB ÁLLATOKTÓL, AZ ÓVATOSAN TEKERJEN LEFELÉ! :) Lejjebb halak és madarak is lesznek.
Valami sikló lehet 
Mocsári teknős


Haverok :)

Nemtudommilyen hal.

Jó kis kéglijük van, annyi szent ;)
Vidrák
Ez egész használható kép. Halak :3

BIGhal. :)

Délutáni pihi :)

Teknőzbékaa *-*

Őzi legelészik :)
Szundi
Madarak
Őz



2012. május 25., péntek

Üdv újra!

Sziasztok!
Az utóbbi napokban olyan elfoglalt voltam, hogy nem volt időm a blogolásra. Persze ezalatt is történt rengeteg dolog (lehet, hogy én vagyok az egyetlen olyan blogger, aki azért nem részletezi ezeket, mert túl sok, és nem azért, mert semmi nem történik vele), fényképezés, a semmiből az ölembe pottyant lovazás (amiért borzasztóan hálás vagyok), városjárás, irtó jó hétvégék, és kellemesen csalódás az emberekben. Mindjárt elkezdődik a várva várt nyári szünet, és túl vagyok az év végi hajrán, szóval egy kicsit most már lazíthatok :)

Szerencsésen szóbeliztem matekból (év végi vizsga), az írásbelim pedig hajszál híján lett kettes, úgyhogy így hármasra vizsgáztam. Azelőtt pedig ezerrel tanultam a tételeket, gyakorlatilag semmire nem értem rá.
Nagyon sok dolog történt velem, idióta autózások, rengeteg nevetés és boldogság. Ma pedig jártam a kínaiban, hogy ezek után jól megérdemelten vegyek magamnak egy amcsi mintás felsőt (tudom-tudom, magyar vagyok, meg minden, de nem hagyhattam ki, annyira tetszett :D Rövidnadrágot is akartam venni, de ezek után nem tudom, fogok-e, nem szeretnék amerikai idiótának tűnni).

Aztán egy cirkusznak köszönhetően tegnap alkalmam nyílt lovazni kicsit! :D Borzasztó jó emberek, kedvesek, aranyosak, megengedték, hogy odamenjek a kanca pónihoz (két shetlandi, a kanca egy pejtarka, a másikójuk pedig egy pej, kissé csődörös viselkedéssel...). Simogattam, fotóztam, ő pedig incselkedett velem. Még egyszer belém is csípett, amikor egy röpke percre nem figyeltem oda, mert másnak beszéltem, ő pedig kihasználta az alkalmat. Persze utána sokkal jobban vigyáztam, és akárhányszor megpróbálta újra, mindig rászóltam egy eléggé határozatlan "NEM"-el (tudom, bánjunk határozottan a lóval, ha megcsíp, csapjunk az orrára, persze, de levett a lábáról, és amúgy sem nekem kell fegyelmeznem más lovát, úgyhogy ez egyszer kivételt tettem), de alapvetően nagyon kedves, barátságos kis kancát ismerhettem meg a személyében. Ma pedig elmegyek és megnézem az előadásukat, a belépő ugyanis olcsó, és szeretnék nekik segíteni, annyira kedves, közvetlen emberek, és hálás lehetek nekik. :D

Egyelőre pedig két kép *-*




2012. május 10., csütörtök

Újabb fotóalany

Sziasztok!
Tegnap elmentem kicsit fotózni, és találkoztam a két házzal odébb lakó család kutyájával. Állandóan csavarog, úgyhogy nem meglepő, hogy a mezőn találtam rá.
Először kissé gyanakodva méregettük egymást,  mivel azelőtt nem kerültem ilyen közel hozzá, a kerítés mögött pedig támadott. A biciklitől megriadt, majd odébb rohant.
Lehajoltam virágokat fotózni, mire újra megjelent, teljes gőzzel felém galoppozott, majd nekem ugrott, miután látta, hogy nem kell félnie, aztán újra elrohant. Így akarta tudatomra adni, hogy ő most játszik.
Én meg úgy döntöttem, lekapom a szabadságtól túlfűtött, plüssmackóra hasonlító ebet. Boldogan játszotta magát a kamerának, fel - le rohangált a hatalmas fűben, irtó édes volt! :D
(Némelyik kép nem lett túl jó minőségű, ezt nézzétek el nekem.)




Megrohamozott

Rohanás a távolba

Jövökmááár - elsüllyed a fűben :D

Közel ért :D

Bóklászik

Tett egy kört körülöttem is

Újabb irányváltás

Rákapcsolt

Lendület

Vizsgálgatás

Térfigyelés

A fű között

Egyre beljebb

És újra felém

Megint bóklászik

Ez lett a legjobb kép szerintem, a kedvencem! :D

2012. április 28., szombat

Nabummmeleg.

Húúú, halljátok (bocs, olvassátok), eszméletlen meleg van.
Három órakor elérkezettnek láttam az időt arra, hogy kimenjek autót mosni, de olyan meleg volt, azt hittem, napszúrást kapok. Az égen sehol egy felhő, csak a nap tűzött baromi erőteljesen.
Ami a mai napot illeti, kaptam két magassarkú cipőt (igen, nem olvastad félre, magassarkút fogok viselni) tesóm ballagására. Egy hetem van arra, hogy megtanuljak benne viszonylag normálisan menni, és ne essek hasra.
Egyszerűen borzalmasan utálom a magassarkú cipőket, de meg kell adni a módját. Nem baj, olyan dívás leszek, hogy az nem igaz! :D Titta modell. :D Amúgy egész szépek, meg kényelmesek, csak magas a sarkuk. Hát igen, nem véletlenül hívják magassarkúnak... Ja, meg kaptam egy nadrágot. Fasza lesz (Y) Szoknyát semmiképpen nem veszek fel, elég lesz majd, ha a saját ballagásomon meg a bankettemen viselek, aztán szerintem az lesz majd az utolsó alkalom az életben, hogy olyat felvettem.

MERTABOGARAKSZERETIKATISZTASWIFTEKET. ♥

2012. április 25., szerda

Krumpliültetés az esőben - jól csinálod!

Nővérem tegnap felrángatott a kertbe, hogy segítsek már krumplit ültetni apámnak, mert mindjárt jön az eső.
Ez van, ha az ember falun lakik és két kertet művel, mindig elkél a segítség. Mivel jobb dolgom nem volt, úgy döntöttem, jól van, egye fene, szóval nagylelkűen felmásztunk a kertbe nővéremmel, meg anyámmal.
Tényleg eléggé el volt borulva, majd mikor betettük a lábunkat a kertbe, elkezdett dörögni az ég.
Mi is jó időpontot választottunk!
Apám ágyásokat csinált, mi pedig eszeveszett tempóban hajigáltuk bele az ágyásba a krumplikat, miközben próbáltuk túlélni a szelet, és az esőt. Esküszöm, valami olcsó katasztrófafilmbe is beillett volna a jelenet. Majd végül úgy eleredt az eső, hogy be kellett menekülnünk a fóliaházba. A fóliaházat pedig mondanom se kell, nem arra tervezték, hogy három ember menedéket keressen benne (bocs, apám tervezte, de ő se erre gondolt), ráadásul úgy, hogy a negyedik személy, apám úgy döntött, őt különösebben nem érdekli a dolog.
A fényképezőm persze mindig kéznél van, úgyhogy megörökítettem a dolgot.
Lássuk az eredményeket és a következményeket:
1. eredmény: Krumpli elültetve, yeah
2. eredmény: Az eső meglocsolta helyettünk is.

A következmény pedig az, hogy a cipőm súlya a sártól kétszer akkora lett, mint amekkora egyébként, és a kezem is tiszta mocsok lett a saras krumpliktól.
Kalandok a falun. ~

2012. április 22., vasárnap

Fotótúra és gólya

Már régóta emlegetik, hogy az itteni gólya milyen jó fej és barátságos. Hát, gondoltam nagy naivan, szuper fotóalany lesz belőle, így úgy döntöttem, hogy lencsevégre kapom.
Előszeretettel száll le a focipályára, ahol rendszerint csigák után kutat, úgyhogy felhúztam az itthoni sárjáró cipellőmet, és elindultam.
A gólyát szokás szerint ott találtam. A cipőm percek alatt átáztatta a vizes fű. A gólya felvetette a fejét, megállt, rám nézett. Már tegnapelőtt próbálkoztam azzal, hogy lekapjam, de a tervem kudarcba fulladt. Túlságosan siettem és igazán nem nézhettem ki úgy, mint aki tényleg nem akar semmit, úgyhogy most kissé óvatosabban merészkedtem hozzá. Eltökélt voltam, hogy most szuper leszek, és olyan közel merészkedek, hogy a tollai számát is meg lehet majd számlálni a képen, persze ehhez nem csak én kellettem. Elindultam egy másik irányba, majd fokozatosan közeledtem felé. Tiszta akciófilmbe illő jelenet volt az egész, ahogy Mr. Gólyát megpróbáltam hülyére venni, sikertelenül.
Pár eléggé gyér kép gyártása után elfogyott a türelmem és egy kicsit meggyorsítottam a lépteimet. Talán nem is voltam olyan gyors, de Mr. Gólya , valószínű, az előző nap történéseiből tanulva megint felszállt egy ház tetejére, és onnan lövellt felém kárörvendő pillantásokat. Azt hiszem, ahhoz, hogy jó természetfotós legyek, idő kell és türelem, aminek most még a hiányában vagyok.
Mr. Gólya a háztetőn. ~ 
A mai napon is kint volt Mr. Gólya, de úgy döntöttem, hagyom a francba, elmegyek inkább fotótúrára. Alexát is invitáltam, majd egy táskával az oldalamon elindultunk a határba. A múltkor majd' meghaltunk a szomjúságtól, így erre is gondolva vittem magammal egy kulacs vizet (mondanom sem kell, nem ittunk belőle egy kortyot sem).
Igazán jó idő volt, habos, fehér felhők úsztak a kék égen, a nap erőteljesen ontotta magából a meleget, így nagyon könnyen voltunk öltözve, és annak ellenére sem fáztunk, hogy a szél felerősödött. Inkább azzal gyűlt meg a bajunk, hogy megzabolázzuk a hajtincseinket, és egymás árnyékán röhögtünk, majd megállapítottuk, hogy olyan, mintha kígyók állnának ki a fejünkből.
Az út nem volt túl jó, de biciklivel egész tűrhető volt. Szőlők és földek szegélyezték az utat, meg néhány virágzó fa és bokor, és egy "Szarvas ugrik" tábla. Persze szarvast sehol sem láttunk, sőt voltaképpen csak egy kutyát sétáltató emberrel találkoztunk, meg persze autósokkal.
Elfelé felmértük a terepet, és kellemes tempóban gurultunk végig, azt kémlelve, mit lehet fotózni. Visszafelé volt, hogy az út szélén húsz perceket álltunk, annyit fényképeztünk, és kétszer is megálltunk.
Aztán hazafelé újra találkoztunk Mr. Gólyával. Úgy döntöttem, megbosszulom, hogy tegnap kicselezett, és fényképezővel a kezemben elindultam felé, persze úgy, hogy biciklin ültem, így ismét elrepült. Esküszöm, hogy engem utál, mert Alexának egész jó képeket sikerült összehoznia.
Mély meggyőződéssel állítom tehát, hogy ez a gólya nem kedves, nem barátságos és nem közvetlen, de addig a jó, amíg tart az emberektől és nem kerül túl közel hozzájuk.

Útszéli gizgaz és kreativitás, yeah! :) 

2012. április 12., csütörtök

Húsvét és miegymás

Üdvözlet!
Régen nem írtam, tudom, mert az utóbbi időben nem volt sok időm itt ülni.
A húsvét alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, például csokitojással nem éri meg dobálózni, mert ha esetleg a falhoz vágódik, összetörik, és a párnáról kell felenni.
Rengeteget röhögtem, Alexával megint nagyon jól szórakoztunk.
Voltam fényképezni is, a képeimet majd a Hugiiphoton megtalálhatjátok.
A tavaszi szünet egyébként rendkívül unalmas volt. Csütörtökön és pénteken egész reggel a gépnél ültem és élő adásban néztem a Bumeráng "Köszi Lali" turnét, szombaton mindenki készülődött, én meg pakolásztam, kaptam egy új szekrényt, és Alexával szórakoztam. Vasárnap vendégek jöttek, hétfőn meg mi mentünk. Holnap szerencsére péntek, szombaton pedig megyek Kingáékhoz, már hiányzott nagyon. :D
A vizsgákon, és minden egyében túl már csak két hónap és The End. Úgy döntöttem, a ballagásomat felhasználom a csodálatos évek, a VELE való "kapcsolatom" és az életemből kisétált személy által okozott hiány lezárására. Ez jó lesz. Új szakaszt fogok kezdeni, ez a legjobb megoldás, sok tépelődés után rájöttem.
A nyárral kapcsolatban pedig csak annyit, hogy mindjárt itt van, valószínű, hogy eseménydús lesz, egyszóval hajrá!

2012. április 6., péntek

Semmittevés és múltidézés

Micc tisztálkodik
Az elmúlt két szabadnapban gyakorlatilag semmit nem csináltam. Kimentem, fényképeztem és azzal voltam elfoglalva, hogy feltöltsem a képeket.
Mellesleg csodálatos idő van! Tegnap baromi meleg volt, este fél óráig ültem az autófeljárón. A szél a hajamba kapott, a rigók fütyültek, a nap bágyadtan sütött, és jöttek a sötét felhők, melynek eredményeképp villámlás és égdörgés volt. Nem is csodálom, este tíz órakor is meglehetősen meleg volt, hajnalban viszont elkezdett zuhogni az eső, felfrissítette a levegőt (de elárulom, még így is meleg van).
A ma reggeli programom pedig az volt (és még mindig az, fél óra erejéig), hogy webes élő közvetítésen bámulom azt, hogy mit művel a Bumeráng a cápák és a halak közt, röhögök és csodálkozok, hogy milyen hatalmas dolgokat csinálnak. Fantasztikus! :D

Az unalom eközben erősen meg akar ölni. Tudjátok, van a régi blogom (amit lezártam, mert nem igazán akarom, hogy bárki olvassa), és visszaolvastam pár bejegyzést.
Hát nem véletlenül nem akarom, hogy ezentúl bárki bárhogy elolvashassa, ugyanis borzalmas, hogy milyen voltam régen.
Sajnos jó pár ember részese és szemtanúja volt ennek, és ahogy visszaolvasom a bejegyzéseket, röhögök, és agyon akarom ütni azt az embert, aki ezeket leírta, pedig én voltam. Akkor még a körülöttem levő emberek irányítottak, leírtam, hogy Converse cipőt szeretnék venni, mert akkor még az volt a divat, és minden második szót rövidítettem, mert azt hittem, az a menő. Nagyon durva, hogy miket csináltam, esküszöm, szégyellem is.
Van önkritikám és nem vagyok egoista, de azt hiszem, ezalatt a pár év alatt gyökeresen megváltoztam, minden olyasmi ellen vagyok, amit régen nem vetettem meg, és büszke is vagyok arra, amit eddig elértem.
Na, ezért nem törlöm a régi blogomat. Nosztalgia, és fel tudom mérni, mennyit változtam, fantasztikus :'D (Mellesleg unaloműzőnek se utolsó, így, hogy egy ideig nélkülöznöm kell Dorina kisasszonyt)
És akkor, mára ennyit habogtam, majd jövök valami értelmessel, a jövendőbeli napjaim amúgy is érdekesebbek lesznek, rokonok, húsvét, yeaah...

2012. március 25., vasárnap

Meleeg

A melegre való tekintettel nekiálltunk lesikálni Suzzt. Már igazán ráfért, finoman fogalmazva tiszta retek volt, de az eredmény mindenért kárpótolt ;) Igaz, hogy még nem patyolat tiszta, de így is nagyon szépen néz ki, hanyatt csúszik a napfény rajta (csak az a gáz, hogy ez kb. egy óráig fog tartani, mert utána megint szolgálatba fog állni, és a földút újra befesti az egészet.)
Ami azt illeti, a tegnapi napom eléggé röhögősre sikeredett. Annyira röhögősre, hogy még a teát is kiköptem. (Y)  Na, de meséljenek a képek.

Rápulóóóó. Madártávlatból

Buborék (a minőség azért rossz, mert már kicsit sötétedett)

Kicsi kockák a nagyokban 


2012. március 24., szombat

Képek

Ami azt illeti, a mai fotózás alkalmával megtanultam, hogy állatokról képet készíteni nem túl egyszerű, főleg, ha a macskád minden ok nélkül elkapja a karod, és megharap, vagy ha a kutya beleliheg az arcodba, és mocorog.


Van, hogy fotóalanyunk egyszerűen nem akar idenézni.

És van olyan is, amikor egyszerűen elege lesz belőlünk, és azt gondolja, hogy fél kézzel nem fogunk tudni fényképezni (ebben tévedett)

Aztán van, amikor fotóalanyunknak egy részletét szeretnénk lefényképezni, ez esetben a szemét. Ez sem sikerült.

Na jó, akkor hagyjuk a macskát a francba. Keressünk valami mást.

Hoppá! Egy darázs. Ezt is egészen véletlenül vettem észre. Jó, akkor most fotózzuk le direkt a darazsat.

Ez már persze, hogy nem jön össze.

Jékutya! Nem, ez sem sikerült.

De azért nem csak rossz fotók születtek. :')
Íme egy példa: