2012. június 9., szombat
"A szerelemnek múlnia kell, akkor is, ha égig emel, és szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér."
Ehhez inkább most nem írnék semmit. Ez a dalszöveg idézet pontosan leírja pillanatnyi érzéseim. :)
2012. június 4., hétfő
Látogatás a Tisza-tavi Ökocentrumban
Tegnap egész jó időnk volt, úgyhogy úgy döntöttünk, lemegyünk Poroszlóra, megnézni a Tisza-tavi Ökocentrumot nővéremékkel.
Amikor tegnap nővérem közölte, hogy olyan helyre megyünk, ahol állatok is vannak, felcsillant a szemem, hogy megint alkalmam nyílik egy kis potya-lovazásra, de rögtön lehűtött, hogy a Tisza-tó állatvilágát mutatja be a hely.
Mindenesetre elég jól hangzott, ezért vasárnap, ebéd után Suzuba pattantunk.
Az Ökocentrum egy igen jó környezetben van, közel hozzá a szabadstrand. Több része van, az épületben akváriumok és hüllők vannak, kint pedig kinti állatok, teknősök, békák, juhok, madarak és szitakötők. A tavon pedig egy vízisétány van, ahol madarakat lehet nézni, de oda nem jutottunk el.
Rengeteg furi állattal találkoztunk. A békák nem voltak nagy újdonságok, ugyanis otthon szinte mindig látok, de borzasztó édesek voltak. Többféle sikló, meg gyík is volt, és teknősök.
A padló is tök érdekes volt, be lehetett látni az alsó szinten levő medence vizébe, a mintája pedig Poroszló műholdas látképe volt fentről.
Az akváriumokban rengeteg érdekes hal úszkált. Nem igen láttam még ilyeneket, csak olyan kis jelentéktelen halakat, mivel horgászni nem járok (habár nővérem élettársának nagy szokása, én sajnálom a halakat).
Volt egy rész, ahol fölötted úsztak el a halak. Mindegyiknek csak a felét sikerült lefényképeznem, a farka gyakorlatilag egyiknek sincs benne a képben.
Vidrákkal is találkoztunk, és odakint is körülnéztünk. Édes teknősök pihentek a köveken, de egyik se volt olyan nagy, mint az én termetes büdös, hájas békakirályfim.
És őzek is voltak *-* Róluk is készült pár fotó, illetve az egész helyről.
A képek minőségéről viszont nem ejtenék szót... szinte kivétel nélkül mindegyik használhatatlan, de azért a lényeg látszik rajta, mivel idő hiányában nem volt lehetőségem szórakozni a géppel, és üvegen keresztül is tök más fotózni. Az állatok megnevezéseit sem tudom pontosan, nekem marad a kicsicuki gyíkocska és egyebek, bár megnéztük, mi van kiírva az üvegre, nem maradt meg a fejemben, úgyhogy a képek alatt az általam adott neveket olvashatjátok. xDDD
AKI UNDORODIK A HÜLLŐKTŐL, A KÍGYÓKTÓL ÉS EGYÉB ÁLLATOKTÓL, AZ ÓVATOSAN TEKERJEN LEFELÉ! :) Lejjebb halak és madarak is lesznek.
Amikor tegnap nővérem közölte, hogy olyan helyre megyünk, ahol állatok is vannak, felcsillant a szemem, hogy megint alkalmam nyílik egy kis potya-lovazásra, de rögtön lehűtött, hogy a Tisza-tó állatvilágát mutatja be a hely.
Mindenesetre elég jól hangzott, ezért vasárnap, ebéd után Suzuba pattantunk.
Az Ökocentrum egy igen jó környezetben van, közel hozzá a szabadstrand. Több része van, az épületben akváriumok és hüllők vannak, kint pedig kinti állatok, teknősök, békák, juhok, madarak és szitakötők. A tavon pedig egy vízisétány van, ahol madarakat lehet nézni, de oda nem jutottunk el.
Rengeteg furi állattal találkoztunk. A békák nem voltak nagy újdonságok, ugyanis otthon szinte mindig látok, de borzasztó édesek voltak. Többféle sikló, meg gyík is volt, és teknősök.
A padló is tök érdekes volt, be lehetett látni az alsó szinten levő medence vizébe, a mintája pedig Poroszló műholdas látképe volt fentről.
Az akváriumokban rengeteg érdekes hal úszkált. Nem igen láttam még ilyeneket, csak olyan kis jelentéktelen halakat, mivel horgászni nem járok (habár nővérem élettársának nagy szokása, én sajnálom a halakat).
Volt egy rész, ahol fölötted úsztak el a halak. Mindegyiknek csak a felét sikerült lefényképeznem, a farka gyakorlatilag egyiknek sincs benne a képben.
Vidrákkal is találkoztunk, és odakint is körülnéztünk. Édes teknősök pihentek a köveken, de egyik se volt olyan nagy, mint az én termetes büdös, hájas békakirályfim.
És őzek is voltak *-* Róluk is készült pár fotó, illetve az egész helyről.
A képek minőségéről viszont nem ejtenék szót... szinte kivétel nélkül mindegyik használhatatlan, de azért a lényeg látszik rajta, mivel idő hiányában nem volt lehetőségem szórakozni a géppel, és üvegen keresztül is tök más fotózni. Az állatok megnevezéseit sem tudom pontosan, nekem marad a kicsicuki gyíkocska és egyebek, bár megnéztük, mi van kiírva az üvegre, nem maradt meg a fejemben, úgyhogy a képek alatt az általam adott neveket olvashatjátok. xDDD
![]() |
| Valami sikló lehet |
![]() |
| Mocsári teknős |
![]() |
| Haverok :) |
![]() |
| Nemtudommilyen hal. |
![]() |
| Jó kis kéglijük van, annyi szent ;) |
![]() |
| Vidrák |
![]() |
| Ez egész használható kép. Halak :3 |
![]() |
| BIGhal. :) |
![]() |
| Délutáni pihi :) |
![]() |
| Teknőzbékaa *-* |
2012. június 2., szombat
summer; 2004-2012
Nyár van... csak ma esett le :D Pontosan 14 nap, és vége az iskolának.
Éppen a tegnapi irodalomórán ötlött fel egy gondolat, hogy bizonyára nekünk is lezárul életünk egy fejezete, mert elértük azt a korszakot, hogy valami véget ért.
Sokszor gondolkoztam rajta én is, hogy mennyi mindent értem el ezalatt a nyolc év alatt, és hogy mennyi mindenért hálás lehetek. A környezetemben levő emberek formáltak olyanná, amilyen vagyok, és persze a világhoz való viszonyulás.
Vicces belegondolni, hogy amikor elsős voltam, állandóan sírtam, ha kellett, ha nem. Utáltam iskolában lenni, mert csak otthon éreztem magam biztonságban. Kit érdekel, hogy a sok néni meg a sok bácsi, akik azért voltak, hogy vigyázzanak, olyan kedvesek, és aranyosak, amikor én csak a szüleimmel érzem magam jól? Szerencsére a bátyám akkor még négy éven át abba az iskolába járt, így haza tudott engem hozni.
Nekem már óvodában sem voltak barátaim, és elsőben sem. Én voltam a különc kölyök. Aztán végül az első legjobb barátom meglepő módon egy fiú volt, aki ugyan ott lakott, mint én. Mellette ültem, és valamilyen szinten biztonságot is jelentett, mert ő legalább nem bőgött állandóan.
Persze, ahogy az idő múlt, egyre bátrabb lettem, de jó pár év kellett hozzá (annó, 2004: mi, elsősök, meghúztuk magunkat, féltünk a nagyoktól | ma, 2012: az elsősök beszólnak, nekünk jönnek és ocsmányul beszélnek (Y)). Aztán ötödikes-hatodikos korom körül ért olyan dolog, ami gyökeresen megváltoztatta az életem.
Elkezdtem élvezni. Találtam egy csomó olyan dolgot hirtelen, amit imádok. Akkoriban lett Miami a kedvenc városom. Állandóan olyan képeket nézegettem, ahol a kék égen fehér, habos felhők voltak, annyira boldog volt és annyi pozitívumot árasztott. Vagy olyat, ahol az égen szivárvány volt, mindenféle színes dolog, ami felvidított. Elkezdtem régi, magyar zenéket hallgatni, mert sokkal jobban tetszettek, mint a maiak. Megszerettem az esőt, és kezdtem érezni, mi az a szabadság. Mindig azt mondtam, hogy minden nap boldog vagyok (ami a mai napig töretlen), és optimistának mondtam magamat. Nem befolyásolt többé a többi ember. Amikor őket követtem, borzasztó idióta lettem, de ebben az időszakban gyökeresen megváltoztam. Elkezdtem érdeklődni a járművek, de főleg a buszok iránt. Lett egy rakás kedvencem, akikkel imádtam járni. Ha az ő oldalukról vizsgáljuk, akkor közülük nagyon sokakkal volt szerencsém utazni, és lett egy kedvencem, aki rövid idő múlva sokkal többet jelentett számomra egyszerű tárgynál.
A barátaim nem igen változtak... két éve ismertem meg viszont Őt, akivel csak kétszer - háromszor sikerült beszélni, vagy csinálni valamit együtt (de akkor is voltak a környezetünkben mások is), de már az elején is, ahányszor csak megláttam, nagyot dobbant a szívem. Lehet, hogy kicsit túlzásnak tűnik azt mondani, hogy szerelem volt első látásra, de valami olyasminek nevezhetjük. Aztán a társaság széthullott. Többet nem köszöntünk egymásnak, és csak kényszerhelyzetben szóltunk a másikhoz, legnagyobb bánatomra. Mindig néztük viszont egymást, de valahogy egyikőnk sem köszönt (nekem bátorságom nem volt, ő meg nem akart).
Aztán ott volt még az a személy is, aki kisétált az életemből, de egy napra visszajön. Őt is kezdtem egyre jobban értékelni, hogy ott van velem, hogy sosem hagy cserben. Volt egy időszak, amikor legszívesebben bemostam volna neki egyet, mert nagyon feldühített, hiszen gyökeresen megváltozott, de rájöttem, hogy ugyan olyan, mint eddig volt.
Ha az osztályt nézzük, az is egyre jobban összekovácsolódott. Bár hatodikban még olyan "mindenki utálja a másikat" kategóriában voltunk, aztán mindenki (majdnem mindenki) beszélőviszonyba került a másikkal.
Rengeteg emlék és dalszöveg, amiket az emlékekhez köthetek... rengeteg jó, és rossz. Ahogy egyre feljebb értem a szamárlétrán, megmutattam, ki vagyok, és hogy az elveimhez tartom magamat.
Sosem olvadtam be, és sosem fogok. És ha nem történt volna meg az velem, ami megtörtént, akkor most nem lennék ilyen.
Itt ismertem meg a barátaimat, Őt, a Kiscsaládomat, itt szerettem meg a lovakat, és még rengeteg - rengeteg minden, ami ide köthető.
Sosem fogom elfelejteni ezeket.
Éppen a tegnapi irodalomórán ötlött fel egy gondolat, hogy bizonyára nekünk is lezárul életünk egy fejezete, mert elértük azt a korszakot, hogy valami véget ért.
Sokszor gondolkoztam rajta én is, hogy mennyi mindent értem el ezalatt a nyolc év alatt, és hogy mennyi mindenért hálás lehetek. A környezetemben levő emberek formáltak olyanná, amilyen vagyok, és persze a világhoz való viszonyulás.
Vicces belegondolni, hogy amikor elsős voltam, állandóan sírtam, ha kellett, ha nem. Utáltam iskolában lenni, mert csak otthon éreztem magam biztonságban. Kit érdekel, hogy a sok néni meg a sok bácsi, akik azért voltak, hogy vigyázzanak, olyan kedvesek, és aranyosak, amikor én csak a szüleimmel érzem magam jól? Szerencsére a bátyám akkor még négy éven át abba az iskolába járt, így haza tudott engem hozni.
Nekem már óvodában sem voltak barátaim, és elsőben sem. Én voltam a különc kölyök. Aztán végül az első legjobb barátom meglepő módon egy fiú volt, aki ugyan ott lakott, mint én. Mellette ültem, és valamilyen szinten biztonságot is jelentett, mert ő legalább nem bőgött állandóan.
Persze, ahogy az idő múlt, egyre bátrabb lettem, de jó pár év kellett hozzá (annó, 2004: mi, elsősök, meghúztuk magunkat, féltünk a nagyoktól | ma, 2012: az elsősök beszólnak, nekünk jönnek és ocsmányul beszélnek (Y)). Aztán ötödikes-hatodikos korom körül ért olyan dolog, ami gyökeresen megváltoztatta az életem.
Elkezdtem élvezni. Találtam egy csomó olyan dolgot hirtelen, amit imádok. Akkoriban lett Miami a kedvenc városom. Állandóan olyan képeket nézegettem, ahol a kék égen fehér, habos felhők voltak, annyira boldog volt és annyi pozitívumot árasztott. Vagy olyat, ahol az égen szivárvány volt, mindenféle színes dolog, ami felvidított. Elkezdtem régi, magyar zenéket hallgatni, mert sokkal jobban tetszettek, mint a maiak. Megszerettem az esőt, és kezdtem érezni, mi az a szabadság. Mindig azt mondtam, hogy minden nap boldog vagyok (ami a mai napig töretlen), és optimistának mondtam magamat. Nem befolyásolt többé a többi ember. Amikor őket követtem, borzasztó idióta lettem, de ebben az időszakban gyökeresen megváltoztam. Elkezdtem érdeklődni a járművek, de főleg a buszok iránt. Lett egy rakás kedvencem, akikkel imádtam járni. Ha az ő oldalukról vizsgáljuk, akkor közülük nagyon sokakkal volt szerencsém utazni, és lett egy kedvencem, aki rövid idő múlva sokkal többet jelentett számomra egyszerű tárgynál.
A barátaim nem igen változtak... két éve ismertem meg viszont Őt, akivel csak kétszer - háromszor sikerült beszélni, vagy csinálni valamit együtt (de akkor is voltak a környezetünkben mások is), de már az elején is, ahányszor csak megláttam, nagyot dobbant a szívem. Lehet, hogy kicsit túlzásnak tűnik azt mondani, hogy szerelem volt első látásra, de valami olyasminek nevezhetjük. Aztán a társaság széthullott. Többet nem köszöntünk egymásnak, és csak kényszerhelyzetben szóltunk a másikhoz, legnagyobb bánatomra. Mindig néztük viszont egymást, de valahogy egyikőnk sem köszönt (nekem bátorságom nem volt, ő meg nem akart).
Aztán ott volt még az a személy is, aki kisétált az életemből, de egy napra visszajön. Őt is kezdtem egyre jobban értékelni, hogy ott van velem, hogy sosem hagy cserben. Volt egy időszak, amikor legszívesebben bemostam volna neki egyet, mert nagyon feldühített, hiszen gyökeresen megváltozott, de rájöttem, hogy ugyan olyan, mint eddig volt.
Ha az osztályt nézzük, az is egyre jobban összekovácsolódott. Bár hatodikban még olyan "mindenki utálja a másikat" kategóriában voltunk, aztán mindenki (majdnem mindenki) beszélőviszonyba került a másikkal.
Rengeteg emlék és dalszöveg, amiket az emlékekhez köthetek... rengeteg jó, és rossz. Ahogy egyre feljebb értem a szamárlétrán, megmutattam, ki vagyok, és hogy az elveimhez tartom magamat.
Sosem olvadtam be, és sosem fogok. És ha nem történt volna meg az velem, ami megtörtént, akkor most nem lennék ilyen.
Itt ismertem meg a barátaimat, Őt, a Kiscsaládomat, itt szerettem meg a lovakat, és még rengeteg - rengeteg minden, ami ide köthető.
Sosem fogom elfelejteni ezeket.
2012. május 25., péntek
Üdv újra!
Sziasztok!
Az utóbbi napokban olyan elfoglalt voltam, hogy nem volt időm a blogolásra. Persze ezalatt is történt rengeteg dolog (lehet, hogy én vagyok az egyetlen olyan blogger, aki azért nem részletezi ezeket, mert túl sok, és nem azért, mert semmi nem történik vele), fényképezés, a semmiből az ölembe pottyant lovazás (amiért borzasztóan hálás vagyok), városjárás, irtó jó hétvégék, és kellemesen csalódás az emberekben. Mindjárt elkezdődik a várva várt nyári szünet, és túl vagyok az év végi hajrán, szóval egy kicsit most már lazíthatok :)
Szerencsésen szóbeliztem matekból (év végi vizsga), az írásbelim pedig hajszál híján lett kettes, úgyhogy így hármasra vizsgáztam. Azelőtt pedig ezerrel tanultam a tételeket, gyakorlatilag semmire nem értem rá.
Nagyon sok dolog történt velem, idióta autózások, rengeteg nevetés és boldogság. Ma pedig jártam a kínaiban, hogy ezek után jól megérdemelten vegyek magamnak egy amcsi mintás felsőt (tudom-tudom, magyar vagyok, meg minden, de nem hagyhattam ki, annyira tetszett :D Rövidnadrágot is akartam venni, de ezek után nem tudom, fogok-e, nem szeretnék amerikai idiótának tűnni).
Aztán egy cirkusznak köszönhetően tegnap alkalmam nyílt lovazni kicsit! :D Borzasztó jó emberek, kedvesek, aranyosak, megengedték, hogy odamenjek a kanca pónihoz (két shetlandi, a kanca egy pejtarka, a másikójuk pedig egy pej, kissé csődörös viselkedéssel...). Simogattam, fotóztam, ő pedig incselkedett velem. Még egyszer belém is csípett, amikor egy röpke percre nem figyeltem oda, mert másnak beszéltem, ő pedig kihasználta az alkalmat. Persze utána sokkal jobban vigyáztam, és akárhányszor megpróbálta újra, mindig rászóltam egy eléggé határozatlan "NEM"-el (tudom, bánjunk határozottan a lóval, ha megcsíp, csapjunk az orrára, persze, de levett a lábáról, és amúgy sem nekem kell fegyelmeznem más lovát, úgyhogy ez egyszer kivételt tettem), de alapvetően nagyon kedves, barátságos kis kancát ismerhettem meg a személyében. Ma pedig elmegyek és megnézem az előadásukat, a belépő ugyanis olcsó, és szeretnék nekik segíteni, annyira kedves, közvetlen emberek, és hálás lehetek nekik. :D
Egyelőre pedig két kép *-*
Az utóbbi napokban olyan elfoglalt voltam, hogy nem volt időm a blogolásra. Persze ezalatt is történt rengeteg dolog (lehet, hogy én vagyok az egyetlen olyan blogger, aki azért nem részletezi ezeket, mert túl sok, és nem azért, mert semmi nem történik vele), fényképezés, a semmiből az ölembe pottyant lovazás (amiért borzasztóan hálás vagyok), városjárás, irtó jó hétvégék, és kellemesen csalódás az emberekben. Mindjárt elkezdődik a várva várt nyári szünet, és túl vagyok az év végi hajrán, szóval egy kicsit most már lazíthatok :)
Szerencsésen szóbeliztem matekból (év végi vizsga), az írásbelim pedig hajszál híján lett kettes, úgyhogy így hármasra vizsgáztam. Azelőtt pedig ezerrel tanultam a tételeket, gyakorlatilag semmire nem értem rá.
Nagyon sok dolog történt velem, idióta autózások, rengeteg nevetés és boldogság. Ma pedig jártam a kínaiban, hogy ezek után jól megérdemelten vegyek magamnak egy amcsi mintás felsőt (tudom-tudom, magyar vagyok, meg minden, de nem hagyhattam ki, annyira tetszett :D Rövidnadrágot is akartam venni, de ezek után nem tudom, fogok-e, nem szeretnék amerikai idiótának tűnni).
Aztán egy cirkusznak köszönhetően tegnap alkalmam nyílt lovazni kicsit! :D Borzasztó jó emberek, kedvesek, aranyosak, megengedték, hogy odamenjek a kanca pónihoz (két shetlandi, a kanca egy pejtarka, a másikójuk pedig egy pej, kissé csődörös viselkedéssel...). Simogattam, fotóztam, ő pedig incselkedett velem. Még egyszer belém is csípett, amikor egy röpke percre nem figyeltem oda, mert másnak beszéltem, ő pedig kihasználta az alkalmat. Persze utána sokkal jobban vigyáztam, és akárhányszor megpróbálta újra, mindig rászóltam egy eléggé határozatlan "NEM"-el (tudom, bánjunk határozottan a lóval, ha megcsíp, csapjunk az orrára, persze, de levett a lábáról, és amúgy sem nekem kell fegyelmeznem más lovát, úgyhogy ez egyszer kivételt tettem), de alapvetően nagyon kedves, barátságos kis kancát ismerhettem meg a személyében. Ma pedig elmegyek és megnézem az előadásukat, a belépő ugyanis olcsó, és szeretnék nekik segíteni, annyira kedves, közvetlen emberek, és hálás lehetek nekik. :D
Egyelőre pedig két kép *-*
2012. május 12., szombat
"Újhaj" (csak lightosan.)
Rövid helyzetjelentés: MEGLÁTOGATTAM A FODRÁSZT, hurrá!
Nagyon féltem, hogy mi van, ha nem fog tetszeni, de hamar rájöttem, hogy az aggodalmam teljesen alaptalan. A fodrász értette a dolgát, szépen, fokozatosan levágta, így ugyan már nem ütöm a 'gyöngyhajú lány' stílust, de nekem nagyon tetszik :D
Megérdeklődtem azt is, hol és milyen hajszínezőt érdemes venni, úgyhogy most már legyen vége a sulinak és színes leszek. *-*
Nagyon féltem, hogy mi van, ha nem fog tetszeni, de hamar rájöttem, hogy az aggodalmam teljesen alaptalan. A fodrász értette a dolgát, szépen, fokozatosan levágta, így ugyan már nem ütöm a 'gyöngyhajú lány' stílust, de nekem nagyon tetszik :D
Megérdeklődtem azt is, hol és milyen hajszínezőt érdemes venni, úgyhogy most már legyen vége a sulinak és színes leszek. *-*
2012. május 10., csütörtök
Újabb fotóalany
Sziasztok!
Tegnap elmentem kicsit fotózni, és találkoztam a két házzal odébb lakó család kutyájával. Állandóan csavarog, úgyhogy nem meglepő, hogy a mezőn találtam rá.
Először kissé gyanakodva méregettük egymást, mivel azelőtt nem kerültem ilyen közel hozzá, a kerítés mögött pedig támadott. A biciklitől megriadt, majd odébb rohant.
Lehajoltam virágokat fotózni, mire újra megjelent, teljes gőzzel felém galoppozott, majd nekem ugrott, miután látta, hogy nem kell félnie, aztán újra elrohant. Így akarta tudatomra adni, hogy ő most játszik.
Én meg úgy döntöttem, lekapom a szabadságtól túlfűtött, plüssmackóra hasonlító ebet. Boldogan játszotta magát a kamerának, fel - le rohangált a hatalmas fűben, irtó édes volt! :D
(Némelyik kép nem lett túl jó minőségű, ezt nézzétek el nekem.)
Tegnap elmentem kicsit fotózni, és találkoztam a két házzal odébb lakó család kutyájával. Állandóan csavarog, úgyhogy nem meglepő, hogy a mezőn találtam rá.
Először kissé gyanakodva méregettük egymást, mivel azelőtt nem kerültem ilyen közel hozzá, a kerítés mögött pedig támadott. A biciklitől megriadt, majd odébb rohant.
Lehajoltam virágokat fotózni, mire újra megjelent, teljes gőzzel felém galoppozott, majd nekem ugrott, miután látta, hogy nem kell félnie, aztán újra elrohant. Így akarta tudatomra adni, hogy ő most játszik.
Én meg úgy döntöttem, lekapom a szabadságtól túlfűtött, plüssmackóra hasonlító ebet. Boldogan játszotta magát a kamerának, fel - le rohangált a hatalmas fűben, irtó édes volt! :D
(Némelyik kép nem lett túl jó minőségű, ezt nézzétek el nekem.)
![]() |
| Rohanás a távolba |
![]() |
| Jövökmááár - elsüllyed a fűben :D |
![]() |
| Közel ért :D |
![]() |
| Bóklászik |
![]() |
| Tett egy kört körülöttem is |
![]() |
| Újabb irányváltás |
![]() |
| Rákapcsolt |
![]() |
| Lendület |
![]() |
| Vizsgálgatás |
![]() |
| Térfigyelés |
![]() |
| A fű között |
![]() |
| Egyre beljebb |
![]() |
| És újra felém |
![]() |
| Megint bóklászik |
![]() |
| Ez lett a legjobb kép szerintem, a kedvencem! :D |
2012. május 9., szerda
Ja, még élek x)
Sziasztok!
Bocsi, hogy eddig nem jelentkeztem, de történt egy csomó minden, amit most nem fogok részletezni. Lényeg a lényeg, hogy egy nagyon jó hétvégén vagyok túl, és erősen készülök az év végi vizsgákra (holnap matekból lesz írásbeli vizsga), a bankettre, a fényképezésre és a ballagásra.
Tesóm ballagásán is voltam, képek idő hiányában sajnos nem készültek, de ballagási szettben még fogtok látni. ;)
A héten valószínűleg meglátogatom a fodrászt, és hivatalosan is bejelenthetem, nyáron szó szerint színt viszek a hajamba, szóval színes leszek, és valószínű, év közben is!
Csak még meg kell tudnom néhány információt ezzel kapcsolatban. (Kép erről is fog készülni, igen!) Már nagyon izgatott vagyok :D
Lehet, hogy az év végi hajrázás miatt nem fog majd sok időm jutni a blogolásra, úgyhogy nélkülöztök majd egy darabig. :)
Bocsi, hogy eddig nem jelentkeztem, de történt egy csomó minden, amit most nem fogok részletezni. Lényeg a lényeg, hogy egy nagyon jó hétvégén vagyok túl, és erősen készülök az év végi vizsgákra (holnap matekból lesz írásbeli vizsga), a bankettre, a fényképezésre és a ballagásra.
Tesóm ballagásán is voltam, képek idő hiányában sajnos nem készültek, de ballagási szettben még fogtok látni. ;)
A héten valószínűleg meglátogatom a fodrászt, és hivatalosan is bejelenthetem, nyáron szó szerint színt viszek a hajamba, szóval színes leszek, és valószínű, év közben is!
Csak még meg kell tudnom néhány információt ezzel kapcsolatban. (Kép erről is fog készülni, igen!) Már nagyon izgatott vagyok :D
Lehet, hogy az év végi hajrázás miatt nem fog majd sok időm jutni a blogolásra, úgyhogy nélkülöztök majd egy darabig. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
































