2012. március 31., szombat

Koncert újra :)

Hát igen, olyan mázlistának mondhatom magam, hogy megint koncertre megyek! Köszönhetem ezt a Tavaszi Fesztiválos rendezvénynek, melyből kifolyólag fellép a Magna Cum Laude, és mivel hogy szeretem őket, és a koncert ingyenes, úgy döntöttünk, akkor már elmegyünk. :D
Alig várom, de addig is úgy néz ki, itt fogok rohadni a gép előtt. Az is kérdéses, hogy hogy jutunk haza, de azt majd megoldjuk valahogy.
Ami az időjárást illeti, egyáltalán nincsen szabadtéri-koncertes hangulat. A szél fúj, és az égen egy rakás sötét felhő. Úgy néz ki tehát, hogy nem is szabadtéren lesz. Ja, igen, ezt is ki kellene deríteni...
Jól van, majd jövök beszámolóval és képekkel. :)

2012. március 28., szerda

Goodbye

Most egy kicsit furcsa így, egyedül. Furcsa, fájó visszagondolni a szép emlékekre. Furcsa, álmomban nem gondoltam volna ilyesmit. Talán túl természetesnek vettem, hogy van egy ilyen ember az életemben, és mindig lesz, mert lennie kell. Azt gondoltam, hogy a sok délutáni nevetés, a közös ismerősökkel való szórakozás és egyebek alapok. Így vannak rendjén. Örökké lesznek. Sosem változnak majd meg. Hát, még sem így lett.
Talán azért vette el őt, és még más embereket is tőlem a sors, mert egyedül kell helytállnom. Nem támaszkodhatok másra, nem kapaszkodhatok másba, hiszen nem nyomhatnak agyon a terhek akkor sem, ha olyan egyedül vagyok, mint a kisujjam. Még fáj, még rossz, de hiszem, hogy az idő mindent begyógyít, és hogy a sors is olyan kegyes, hogy életem egyik legfontosabb, legmeghatározóbb napján visszakapom azt az embert, akihez különös módon kötődtem, és vele zárhatom le a múltat, és a többiekkel, akikkel éveken át együtt sírtunk és együtt nevettünk.

2012. március 25., vasárnap

Meleeg

A melegre való tekintettel nekiálltunk lesikálni Suzzt. Már igazán ráfért, finoman fogalmazva tiszta retek volt, de az eredmény mindenért kárpótolt ;) Igaz, hogy még nem patyolat tiszta, de így is nagyon szépen néz ki, hanyatt csúszik a napfény rajta (csak az a gáz, hogy ez kb. egy óráig fog tartani, mert utána megint szolgálatba fog állni, és a földút újra befesti az egészet.)
Ami azt illeti, a tegnapi napom eléggé röhögősre sikeredett. Annyira röhögősre, hogy még a teát is kiköptem. (Y)  Na, de meséljenek a képek.

Rápulóóóó. Madártávlatból

Buborék (a minőség azért rossz, mert már kicsit sötétedett)

Kicsi kockák a nagyokban 


2012. március 24., szombat

Képek

Ami azt illeti, a mai fotózás alkalmával megtanultam, hogy állatokról képet készíteni nem túl egyszerű, főleg, ha a macskád minden ok nélkül elkapja a karod, és megharap, vagy ha a kutya beleliheg az arcodba, és mocorog.


Van, hogy fotóalanyunk egyszerűen nem akar idenézni.

És van olyan is, amikor egyszerűen elege lesz belőlünk, és azt gondolja, hogy fél kézzel nem fogunk tudni fényképezni (ebben tévedett)

Aztán van, amikor fotóalanyunknak egy részletét szeretnénk lefényképezni, ez esetben a szemét. Ez sem sikerült.

Na jó, akkor hagyjuk a macskát a francba. Keressünk valami mást.

Hoppá! Egy darázs. Ezt is egészen véletlenül vettem észre. Jó, akkor most fotózzuk le direkt a darazsat.

Ez már persze, hogy nem jön össze.

Jékutya! Nem, ez sem sikerült.

De azért nem csak rossz fotók születtek. :')
Íme egy példa:

Fotófotófotófotóóó.

És íme, itt az első gyöngyszem, melyet édes fényképezőgépemmel csináltam, melyet egy tölthető elem működtet, melyet egy elemtöltő tölt fel. YEAAAAAAAAH!
Most bekattantam, szét fogom fotózni az agyamat is, remek lesz :D
Majd kaptok képeket, ígérem, dögivel. ;)
Legalább ez egy kicsit jobb kedvre derít, így, a búcsúzás árnyékában és azzal a r*hadt betegséggel való küzdelemben.
Úgyhogy most ennyigyors, később jövök! :)

2012. március 21., szerda

Hová is mennék, hová is lennék egyedül én...

Azt hiszem, hogy ez mostanság a rossz dolgok időszaka.
Meg kell emésztenem a hatalmas változást, ami előtt állok, plusz még úgy ballagok el, hogy az a személy, akihez valami miatt nagyon kötődöm, nem lesz ott, és nem is jön vissza soha.
Ez most egy nehéz dolog, nem is mesélem el, elég, ha ennyire avatlak be titeket.
Igyekszem élvezni azt a pár napot vele, ami még hátra van, sokat nevetni, mert akármiről van szó, ha úgy hozza a sors, akkor az utolsó napok arra vannak, hogy kiélvezzük, és elraktározzuk magunkban, örökre.
Egyébként nagyban tervezgetek a nyárra, igyekszem átugrani a ballagást, és annak minden hercehurcáját, és a fájdalmat, ami azzal jár. Nagyon szeretnék nagyokat barangolni, olcsó, de hatásos kis fényképezőgépem társaságában, rengeteget szeretnék Alexával lenni, röhögni, szeretnék a Balatonhoz menni és meglátogatni az Édeskishajómat, és kiélvezni a nyár minden percét. Ja, és lelkiekben felkészülni a középiskolára.
Na, mára ennyi, majd jelentkezem, remélhetőleg képekkel. Imádkozom, mert "Persze, veszünk elemet", "Jaaaa, hát mégse hoztunk." ><