2012. március 24., szombat

Fotófotófotófotóóó.

És íme, itt az első gyöngyszem, melyet édes fényképezőgépemmel csináltam, melyet egy tölthető elem működtet, melyet egy elemtöltő tölt fel. YEAAAAAAAAH!
Most bekattantam, szét fogom fotózni az agyamat is, remek lesz :D
Majd kaptok képeket, ígérem, dögivel. ;)
Legalább ez egy kicsit jobb kedvre derít, így, a búcsúzás árnyékában és azzal a r*hadt betegséggel való küzdelemben.
Úgyhogy most ennyigyors, később jövök! :)

2012. március 21., szerda

Hová is mennék, hová is lennék egyedül én...

Azt hiszem, hogy ez mostanság a rossz dolgok időszaka.
Meg kell emésztenem a hatalmas változást, ami előtt állok, plusz még úgy ballagok el, hogy az a személy, akihez valami miatt nagyon kötődöm, nem lesz ott, és nem is jön vissza soha.
Ez most egy nehéz dolog, nem is mesélem el, elég, ha ennyire avatlak be titeket.
Igyekszem élvezni azt a pár napot vele, ami még hátra van, sokat nevetni, mert akármiről van szó, ha úgy hozza a sors, akkor az utolsó napok arra vannak, hogy kiélvezzük, és elraktározzuk magunkban, örökre.
Egyébként nagyban tervezgetek a nyárra, igyekszem átugrani a ballagást, és annak minden hercehurcáját, és a fájdalmat, ami azzal jár. Nagyon szeretnék nagyokat barangolni, olcsó, de hatásos kis fényképezőgépem társaságában, rengeteget szeretnék Alexával lenni, röhögni, szeretnék a Balatonhoz menni és meglátogatni az Édeskishajómat, és kiélvezni a nyár minden percét. Ja, és lelkiekben felkészülni a középiskolára.
Na, mára ennyi, majd jelentkezem, remélhetőleg képekkel. Imádkozom, mert "Persze, veszünk elemet", "Jaaaa, hát mégse hoztunk." ><

2012. március 18., vasárnap

Tavaszi este part 2.

Nem igazán ér fel semmi egy igazi tavaszi estével, talán csak a nyári, bár az sem nagyon, mert az túl unalmas. Három hónapon keresztül jóformán ugyanakkor tűnik el este a Nap vörösen izzó korongja, tavasszal viszont egyre később és később. A madarak is élednek, és ugyan nem vagyok madárpszichológus, de nyárra mintha elunnák magukat, már nem olyan élénken dalolnak, már beletörődnek, hogy jön egy újabb nyári nap, talán érzik, hogy nem lesz különb az aznapinál. Ma egyébként is rendkívül meleg volt, így, március 18. -án, még este is. A szél ugyan erősen fújt, minden mozdítható dolgot elröpített, de nem hideg volt, hanem langyos, szelíd, kedves. Nem az a téli orkán, ami végigsöpör, a havat az arcodba fújja, áthatol a vastag kabát résein, egészen, a csontjaidig. Ha szerencséd van, a zsebedben nem fagy meg a kezed, ha kevésbé, akkor ott sem talál melegre, és mire hazamész, úgy érzed magad, mint egy hóember. Dideregve, havasan, nyomorultan.
Én is jobban élvezem az életet, mint télen, bár akkor sem igazán lehetett eltántorítani tőle, de a tavasz az embereknek is jót tesz. Hétvégén mindenki éledt, ment a határ felé a földjét művelni, mert az időseknek főleg ez az életük, hogy megteremtsék és ne boltba vegyék azt, amire télen szükségük lesz, ami egyébként egy jó elv, mert szerintem százszor jobb az itthon termelt zöldséget, gyümölcsöt megenni, mint a bolti ízetlen sz*rt.
Nekem is vannak terveim. Kaptam elemtöltőt, így már csak tölthető elem kell, aztán indulhatnak a tavaszi - nyári fotózások, és remélem, hogy fejlődni is fogok.
Ami azt illeti, hamarosan a fodrászt is meglátogatom. Azt hiszem, rajtam kívül kevés olyan ember van, aki retteg a hajától. Az enyém szabály szerűen külön életet él, idiótán áll, és a nap minden órájában fésülgethetném, ráadásul borzalmasan el van töredezve, és lassan a bokámat veri. Remélhetőleg tudnak kezdeni vele valamit,aztán majd max kopasz leszek, elvégre az is szexi, nem?! :D

2012. március 15., csütörtök

4000 oldalmegjelenítés

Hú, a mai napon már írtam hatszáz bejegyzést, tudom. De mindezek mellett szeretném megköszönni nektek a 4000 oldalmegjelenítést! :) Annyira nem sok, de egy év alatt azért nekem mégiscsak nagy dolog, köszönöm annak, aki olvas!

Bikini - Széles, tágas a tér

Soha ne legyen nyár, még egyszer nyár

Fotó: DeviantART + saját szerk.

Három hónap, és nyár. De én nem akarom, hogy nyár legyen. Nem akarom, hogy vége legyen. Nem akarok elmenni, nem akarok változást. Eddig mindig vártam, el akartam menni ebből az iskolából, aztán tessék, jön egy ember, aki olyan hatást gyakorol rám, amit már én sem értek, hogy miért van. Hogy mit szeretek benne, mit csodálok már két éve. Nyári szünet után úgy voltam vele, hogy biztos elmúlt, de kíváncsian vártam az évnyitót, aztán amikor megpillantottam, rájöttem, hogy ennek még koránt sincs vége. Év elején bizakodó voltam. Van egy évem, hittem, reménykedtem, és még most is hiszek és reménykedek. Talán már feleslegesen futok utána, mert az iskolaévből körülbelül három hónap van. Ha szerencsém van, addig még történik valami, de eddig sem történt. Mindennél jobban félek, mi van, ha nem is fog? Ha a ballagáson csak állok, ugyanazokkal az érzésekkel, mint eddig, és azt gondolom, hogy már tényleg nincsen több remény. Kétségbeesve harcolok ellene, de lehetséges, hogy fel kellene adnom, és azért küzdeni, hogy elfelejtsem. Ez lesz az itt töltött nyolc évem alatt a legnehezebb időszak, amit megéltem.
"Süt a nap, nehogy szomorú légy, ez lehetne százszor is rosszabb! Süt a nap, kicsit nevet az ég, még gyönyörű dolgokat hozhat! Süt a nap, nehogy szomorú légy, ez lehetne százszor is rosszabb! Hát az a bolond, aki most,- hogy ragyog az ég,- mégis áldozat..."

(=időjárás jelentés.)