2012. február 11., szombat

"holnaptól benned belőlem semmi nem marad..."

(Azért, reméljük, ez nem teljesen így lesz.)

fotó: ismeretlen

Hogy hódoljak egy kicsit lovak iránti szerelmemnek, a blogot kicsit lovasba öltöztettem, emellett más lett a sablon, és az alapszín. Törekedtem arra, hogy a feketét kiegyensúlyozzák az élénk színek, valamint, hogy ne folyjon ki a kedves olvasó szeme. (Remélem, legalább részben sikerült). Szerintem jó lett. :) 


Másrészről, a hétvégére való tekintettel semmit nem fogok csinálni, maximum sétálok egy kicsit, kimegyek Testvérkékhez, esetleg lehet, beiktatok egy kis túrát (most natúran, fényképező nélkül). Remélhetőleg nektek egy kicsit érdekesebben fog telni a hétvége. :')
(Ja, és nem lesz mindig szivárványszínű a szöveg, megnyugtatásul!)

2012. február 10., péntek

Elgurult a gyógyszerem, ajjajjjajjj...

Nyilvánvalóvá vált mások, és magam előtt is, hogy az erősen túlzó kifejezés, hogy 'néha olyan idióta vagy', mert valójában én állandóan az vagyok. Ha van okom rá, ha nem. Ezen a napon most mindkét véglet előjött. Először nem volt rá, aztán lett.
Eleve a napom úgy indult, hogy hú, péntek, király, őrület. Ok nélkül kiabáltam, ugráltam, és felettébb boldognak éreztem magamat. Magyarórán, aki nem ismer, az valószínűleg totálisan idiótának, vagy szellemi fogyatékosnak, sőt, mi több, részegnek kiáltott volna ki, mert megállás nélkül röhögtem. Hol másokon, hol magamon, mert ugyebár fenomenális, hogy az ember hogy el tudja szórakoztatni saját magát, ha totál készen van.
Azután pedig már nagyon is volt okom a föld fölött jópármillió kilométerre lebegni. Elég annyit mondani, hogy van, hogy az általad imádott személy rád néz, és akkor váratlanul szívinfarktust kapsz, vagy sokkot, összeesel, elájulsz, de minden személynél másképp hat (egyébként a betegség már rég diagnosztizálva lett, melynek neve köznyelvben a szerelem). Én utána egész végig vigyorogtam, és ha lehet, még boldogabb voltam. Fél percenként kiabáltam, hogy nézett, nézett, és az emberek is megnéztek, természetesen (bár lehet, hogy az osztálytársaimnak már nem meglepő ez a viselkedés, így nekik valamivel jobb volt). És utána még kifelé is volt ilyen élményem. *-* Nem tudom, mi van, lehet, semmit nem jelent, bár nekem akkor és ott a mindent jelentett, és a fél karomat is odaadtam volna hálából (bár ahogy szoktam volt mondani, a minden egy egészen más a normális életemben..)
Hazafelé pedig azt néztem, ahogy a jég olvad. A nap sugarai kellemesen cirógatták az arcomat, és az út közepén már jég sem volt. Ennek egyetlen rossz oldala van - ha nem figyelsz, kitöröd a nyakad.

Nyugodt állapotomban majd holnap rendelek! Addig is viszontlátásra, és mindenkitől elnézést.

2012. február 8., szerda

Rövid és jó nap, azaz szerda, amúgyilag semmi különös

Üdvözlet KicsikeSzitiből. : )
Megint sikerült egy nagyon jó napot kreálni. Reggel eléggé kómásan sikerült felkelnem, ami azt illeti, ráadásul be se pakoltam előző nap, így még azt is meg kellett tennem. Megint későn indultam a buszhoz, úgyhogy a hidegben, a csúszós úton reggeli tornaként beiktattunk egy kis futást is, ha már az isteni áldásnak köszönhetően ma nem volt tesióránk. Miután sikerült egy kicsit felmelegednem a belül fűtött L.T. -n (nem akartam írni azt, hogy meleg, mert azért azt már még se...), és elérnem, hogy az ujjaim ne essenek le tőből, egészen jó kis reggeli utazásnak néztem elébe. A város reggel körülbelül a következőképpen néz ki: fagyos út, hó, hajléktalanok, rengeteg autó, saras buszok.
Nekem sikerült nyakkitörés nélkül eljutnom a suliig. Unalmas órák, tele röhögéssel, mert alapból, imádom az osztályomat, történjen bármi is. Sokat látom Őt, ami még rátesz egy lapáttal, és imádok élni...
Megtudtam egyébként a felvételim eredményét. Bár, ha két pontos lenne, az sem vette volna el a kedvem, de szerencsére nem így lett. :P

És sok jó dolgot tudtam meg, hallelujah. :D:D Na majd jelentkezem, ez most ilyen alap lett. :)

2012. február 5., vasárnap

"Az ég fölé, a föld alá..."

Jajj, annyira sajnálom, hogy még mindig nem tudok saját fotóval szolgálni... na nem baj, majd bepótoljuk. :) Addig csodaszép, DeviantART -os fotókat hozok. ^^ :P

(Kép: DeviantART)
Nagyon mondták, hogy így - úgy, lesz 20 - 30 cm -s hó, minden befuccsol, a közlekedés is káosz lesz. Hát nem tudom, az ország más tájain mi volt, itt annyira nem volt kaotikus a helyzet. Tegnap egész nap esett, óriási boldogságomra, hogy véletlenül se érezzem azt, hogy nyár van. Eddig mínusz húsz fokban is nyár érzésem volt, de így, hogy már hó van, valóban nehéz ezt elhinni. Egész nap tehát ki sem mozdultam, mert hóembert építeni ihletem, kedvem, és tudásom sincs, vagy dühömben szétrúgom az egészet, szánkózni megint nem megyek, mert a lejtőn kitöröm a nyakamat, úgyhogy jobb híján olvastam, és egész délelőtt a képernyő előtt tespedtem.
Ma viszont, anyum buzdítására csak kimentem, gondolva arra, hogy bizonyára nem vagyok cukorból, nem fagyok ketté. Hogy ne egyedül menjek, társaságnak apumat invitáltam. Szeret túrázni, úgyis keveset vagyunk együtt, így jó programnak ígérkezett, ha mindketten elmegyünk. Úgyhogy csizmát fel, két pulcsit fel, aztán go a hidegbe. A hó azért volt vagy tíz centis, az út meg csúszott, és a hókotró minden próbálkozása ellenére még volt bőven hó az úton.
A határ fele indultunk, ahol ilyenkor kihaltnak látszik minden, de ha az ember kicsit figyelmes, észreveszi, ahogy a mezőn furcsa járásban száguld át a nyúl, vagy ahogy a vércsék a levegőbe emelkednek, és köröznek, így keresve valami kaját. Mi is dombról - dombra mászkáltunk, bekopogtattunk rókáékhoz, akik elhagyták a kéglijüket, már a nyomukat se láttuk. Közben fotóztam (telefonnal, jobb híján - még jó, hogy Mr. Ericsson mindig, mindenhová elkísér) a tájat.
Aztán átmentünk a legelő másik felére, ahol még jobban nem volt semmi, csak egy domb, hát arra felmásztunk. A látvány tényleg olyan volt, mintha az Isten háta mögé kerültünk volna.
Végeláthatatlan hómező, és sötétkék, hófelhő - gyanús égbolt mindenütt. Ezen a tájon nyáron volt élet- napraforgók sárgállottak, fürödtek szinte egész nyáron a napfényben. Viszont most csak egy - két maradvány árulkodott arról, hogy valaha itt növények burjánzottak. (Na nem baj, nyáron másképp lesz).
Persze, a táj, a határ minden évszakban más, de a legkülönlegesebb télen és nyáron, mert akkor a két évszakban látottak ellentétei egymásnak, és ebben van valami szépség...
Benéztünk az elhagyott birkahodályba, ahol régen birkák éltek, most viszont csak a trágya volt ott, ennyi maradt belőlük, ennyi maradt azokból az emlékekből, amikor kicsiként állandóan néztem a szemben levő dombot, ahol legelésztek.
Utána hazafelé vettük az irányt, mert alig éreztem a lábamat. A patakon kisebb nehézkedéssel másztunk át, ugyanis be volt fagyva, így tehát én speciel tökre Túlélőhapsinak (tudjátok, a Discoveryn! :DDD) éreztem magam, hogy sikerült a civilizációhoz közel kerülnöm, noha a falu a szomszédban van.
Szép volt, jó volt, megérte. :) Na de elég a hóból, jöjjön a nyár...

2012. február 1., szerda

Március végétől ami meghalt, újraéled...


Kép: DeviantART
Nem igazán szeretek bal oldalra ülni a buszon, mert jobb oldalon látom Lindusékat, és valahogy boldogsággal tölt el minden reggel, ahogy meglátom a ködben az alakjukat, ahogy nyugisan szénázgatnak, nem törődve a világ dolgaival. (Arról nem beszélve, hogy a hátsó ajtóhoz is közel van, csak ezt nem akartam leírni, mert nem illene bele a festői képbe.)
Mivel azonban sikerült későn kiérnem, már csak ott volt hely. Február elsején, a mínusz tíz fokos hidegben támadt olyan nyárias érzésem, amikor a szőlőkhöz értünk. A nap vörös korongja már látszott az égen, bágyadt fénye narancssárgára színezte az ég alját. A szőlők szabályos csíkokban terültek el a dombon, egészen le a végtelenig. A távolban valószínűleg traktor ablakáról csillant vissza a fény. Aztán amikor a kanyarhoz értünk, lent, a völgyben egy magányos őz legelészett. L.T. zajára felkapta a fejét, feszülten figyelt, előrelépett néhány lépést, majd sarkon fordult, és elrohant. Az egyik háznál egy németjuhász kutya aludt összegömbölyödve - aztán jött a többi ház, a természetesség elillant. Robogás, robogás, robogás, aztán város...
De a városban is vannak szépségek, amikor húsz perc után megpillantod a panelházakat, ahogy az üvegablakokról visszacsillan a napfény. A házak közt ugyan enyhe köd gomolyog, de a város éled: autók és buszok cikáznak ide - oda, és mindenen túl, a távolban, a messzeségben újra nincs semmi, csak zöld és kék. Amikor a mező és az ég összeér.

2012. január 31., kedd

"Baaaaaby Jane♫"

Csak, mert Rod Stewart jó! :)
Na, most már újra járok suliba. Ma rengeteget nevettem, majd' belehaltam. A hétvégém viszonylag jól telt, MANcikával. Azt is megtudtam, hogy Nagypapi kicsit új lesz, ami nagyon jó. (Y) Alig várom, hogy lássam édeskét, hogy néz ki. :) Életkéhez pénteken megyek. :)
Úgyhogy jól kezdődött a hét, tényleg. :) Így tovább (YN)
(Mert indulunk a Dakaron, a szolgáink közt ott lesz a Betörtarcú lány, és majd tolják a versenykamionunkat!)

2012. január 27., péntek

A péntek sem az én napom... ~ sok új


Kép: DeviantART
Hát, kezdjük ott, hogy tegnap reggel havazásra ébredtem, tényleg, nagyon örültem neki. Nem mindig működik az 'álljunk optimistán a dolgokhoz' felfogás, vagyis, pontosítok: télben, havazásban nem annyira kifizetődő. Minden locs - pocs, el sem tudom képzelni, Életke hogy nézhet ki. Aztán, a napom tök gyorsan elszaladt orvoshoz rohangálással, itthon döglődéssel, délutáni alvással.
Ma éjjel, éjfél után kb. háromnegyed órával kicseszett nagy fogfájásra ébredtem, mert az én fogam már csak ilyen nyomoronc, ha beteg vagyok, az is begyullad. Sikerült felkelnem, úgy, hogy az első lépéseimet szédelegve tettem meg. Fogat mostam még egyszer, kentem az arcomra valami zöld fosszínű izét, aminek a neve lóbalzsam,  mert az állítólag használ, hát ezt én még nemigen tapasztaltam. Aztán bevettem valami gyulladáscsökkentőt, és visszaaludtam. 8:25 -kor sikerült felkelnem, előtte 7:10 -kor, mosolyogva gondoltam L.T. -re, megint kihagyom szegénykémet (ajjajj, ezért kapok fejmosást. :'D).
Aztán most itt ülök, kicsit kómásan, meg úgyahogy érzéssel, és a délelőttöm valószínű megint kockulással telik - de legalább süt a nap.
Napi szenzáció: ÉS IGEN! Lesz Joeyba elem, ha minden igaz, akkor pedig jöhetnek a koratavaszias, napsütéses, szabadbanszomszédcicaportrék és egyéb képek. :) (YN)

Amúgy, ha az ember beteg, alapból unatkozik - megint elcsesztem az időt. :D Először is, az "Élet..." menüt átírtam - átláthatóbb.
A menükben a képeket kicseréltem.
És lett egy új menü, a Régebbi kinézetek. :) 
Valamint lehet szavazni a bejegyzésekre három fokozatban: érdekes, alap (nincs benne semmi különleges), vagy rossz.
Nézzétek meg az újításokat és szavazzatok!