Ezerbocs, hogy nem írtam...
Nos, a hétvége megint eltelt valahogy, sőt, kifejezetten jól, mivel végig sütött a nap. Igaz, hogy semmi említésre méltót nem csináltam, csak festettem, és lézengtem a kertben, itt - ott segítettem, de még mindig ezerszer hasznosabbat tettem, és jobb volt nekem, mint tesómnak. Süthet a nap, akár lehet ezer fok is, vagy minusz húsz, minden körülmény közt a gép előtt ült. Csak annyira ment ki, hogy fél óráig nyomkodja a telefonját.
De mindegy, igazából nem érdekel...
Aztán hétfőn elkezdtük csinálni a tavat a teknősnek. Van egy hatalmas bokra, amit a tervek szerint körbekerítünk, és az eredeti terv szerint van a tóban egy sziget, aminek utólag meg kellett semmisülnie, mivel a tó aljára tett neilon áteresztette a vizet, gyakorlatilag teljesen leengedett (hál' Istennek, nem volt benne teknős, mivel még el sem volt kerítve). Ezekből a tervekből gyakorlatilag semmi nem maradt meg.
A sziget eltűnt, és nem neilon van az alján. Ugyan így is kifolyt egy kis víz, de tovább nem engedett. A teknőst is beletettük egy kis időre, láthatóan élvezte. El is kerítettük, és amikor eljöttem, még javában folyt a munka, szerintem, ha holnap megnézem, már fel lesznek töltve a lyukak a kerítés alatt, és csak kavicsok kellenek, akkor pedig kitehetjük a békát.
Aztán, mindig látom reggelente őt. Őt, aki egy rohadt bunkó, nekem mégis szimpatikus. Kár, mert amúgy nem is igazán foglalkozik velem, nem köszön, pedig ismer, és tudom jól, hogy észrevesz. Ma is, szinte minden szünetben belebotlottam, de nem köszönt, pedig egyszer pont a lépcső előtt állt, mi meg a lépcsőn ültünk.
Nekem nem az kell, hogy bejöjjek neki, hogy beszélgessünk (habár az is jó lenne), hanem az, hogy köszönjön! Hogy észrevegyen, és esetleg váltsunk pár szót, ne úgy menjen el mellettem, mint valami idegen.
A neten keresztül nemigazán beszélgetünk, egyszer írtam neki, elég bénára sikeredett... ó, pedig régen milyen jó volt... bár akkor sem voltunk olyan nagy haverok, de beszélgettünk.
Igen, az akkor volt, amikor nem volt két kedvenc buszom is fregoli, amikor az '570 járt reggel, amikor olyan jó napokat éltem át az én idióta osztályommal, amikor csak mi voltunk, négyen, amikor még nem ment el, és nem jött senki.
Azok a napok... ők voltak, akikért érdemes volt élnem, és mások, akik felvidítottak, akik ugyan nem voltak "igazi barátok", de valami haver szerűség azért mégis...
És azok a napok, amikor még csak néha fordult meg a fejemben, hogy ő szimpatikusabb nekem.
Amikor sétáltunk, pedig el sem akartam menni, mert a többiek ökörködtek, amikor a haveromat leüvöltötték, hogy ne szemeteljen, ő meg mondott valamit...
De sajnos vége... most már máshogy élek, van, amit elvesztettem, és vannak új dolgok az életemben. Már csak a 476 nem fregó, az '570 -t, A BUSZ-t alig látom...
Az életem egy csodálatos része véget ért, nem is értem, miért, pedig nem kellett volna. Nem. Bár utólag tudom, hogy ezek a haverok nem valami jófejek, sőt... ő róla is tudok pár dolgot, amit igazából nem kellene, de tudom, hogy mit mondott az osztálytársamról, akivel elvileg jóban vannak...
Néha nem minden úgy alakul, ahogy eltervezzük, vagy, hogy mi felhőtlenül boldogok legyünk...
Memories... ♥ :(
2011. április 5., kedd
2011. március 31., csütörtök
Békakirályfi, mi baj van?
Jóreggeltnapotvagymiaszöszvan :)
A teknősöm már egy ideje rohadtul furán viselkedik.
Megelégeltem a dolgot, úgyhogy írtam egy állatorvosnak, hogy mondja már meg, mi van. Közölte velem, hogy rosszul tartom a teknőst, hogy nem megfelelő kaját kap, stb.,stb. Szóval, asszem, kezdetét fogja venni a teknőskúra. Vennem kell neki egy csomó mindent, hogy jobban érezze magát, megfelelő táplálékhoz jusson, stb. Le fogom rohamozni a kisállatkereskedést.
Nemigen mondhatom el magamról, hogy tök jól érzem magam, bár már jelentősen javult az állapotom. A karomra már rá tudok feküdni anélkül, hogy meghalnék a fájdalomtól, ami jó, mert vissza lehet forgatni az ágyamat, és nem nyomom el a nyakam, amihez ha hozzáérek, így is fáj, mert a mandulám be van gyulladva.
Aztán néhány emberen már eléggé kiakadok, és félreismertem őket, igazából nem is tudom, mit gondoljak róluk. Eléggé zavaros, hogy egyedinek mondják magukat, miközben tök ugyanolyanok, mint más emberek. De az ilyeneknek csak gratulálni tudok... Amúgy is van ennél nagyobb gondom is.
Egy kis szerencsével jövőhét pénteken megint útra kelek, Kitti, és JYL társaságában. x)
További szép napot!
A teknősöm már egy ideje rohadtul furán viselkedik.
Megelégeltem a dolgot, úgyhogy írtam egy állatorvosnak, hogy mondja már meg, mi van. Közölte velem, hogy rosszul tartom a teknőst, hogy nem megfelelő kaját kap, stb.,stb. Szóval, asszem, kezdetét fogja venni a teknőskúra. Vennem kell neki egy csomó mindent, hogy jobban érezze magát, megfelelő táplálékhoz jusson, stb. Le fogom rohamozni a kisállatkereskedést.
Nemigen mondhatom el magamról, hogy tök jól érzem magam, bár már jelentősen javult az állapotom. A karomra már rá tudok feküdni anélkül, hogy meghalnék a fájdalomtól, ami jó, mert vissza lehet forgatni az ágyamat, és nem nyomom el a nyakam, amihez ha hozzáérek, így is fáj, mert a mandulám be van gyulladva.
Aztán néhány emberen már eléggé kiakadok, és félreismertem őket, igazából nem is tudom, mit gondoljak róluk. Eléggé zavaros, hogy egyedinek mondják magukat, miközben tök ugyanolyanok, mint más emberek. De az ilyeneknek csak gratulálni tudok... Amúgy is van ennél nagyobb gondom is.
Egy kis szerencsével jövőhét pénteken megint útra kelek, Kitti, és JYL társaságában. x)
További szép napot!
2011. március 29., kedd
Hollywood Tonight... ♪♫ ~ meg minden egyéb
Üdvözletem!
Na, most már egy kicsit jobban vagyok. Valami nyavalya is leterít, meg hát ez a kibszott oltás. -.- A karom egész nap sajgott, nagyon rosszul aludtam...
Aztán Julcsi is az agyamban van... lehet, hogy nem szándékosan tette, de nem foglalkozott velem, és nekem ez enyhén szólva is rosszul esett... milyen rossz már, ha nélkülöznek.
Akárhogy gondolom át a dolgokat, mindig arra a következtetésre jutok, hogy nem én voltam az, aki annyira felfújta a dolgokat, hanem Julcsinak kellett volna egy kicsit másképp viselkednie, és nem leszarnia, mégha nem is akarattal tette.
Kittivel is újra normálisak a dolgok, bár eddig sem értettem, valójában miről beszéltünk, de úgy tűnik, hogy már ő is másképp áll hozzá.
Na, most már egy kicsit jobban vagyok. Valami nyavalya is leterít, meg hát ez a kibszott oltás. -.- A karom egész nap sajgott, nagyon rosszul aludtam...
Aztán Julcsi is az agyamban van... lehet, hogy nem szándékosan tette, de nem foglalkozott velem, és nekem ez enyhén szólva is rosszul esett... milyen rossz már, ha nélkülöznek.
Akárhogy gondolom át a dolgokat, mindig arra a következtetésre jutok, hogy nem én voltam az, aki annyira felfújta a dolgokat, hanem Julcsinak kellett volna egy kicsit másképp viselkednie, és nem leszarnia, mégha nem is akarattal tette.
Kittivel is újra normálisak a dolgok, bár eddig sem értettem, valójában miről beszéltünk, de úgy tűnik, hogy már ő is másképp áll hozzá.
2011. március 28., hétfő
Nagyon szarul
Üdv.
Az valami elmondhatatlan milyen szarul vagyok. Oltást is kaptam ami kishíján kikészített és az sem használt különösebben az állapotomnak hogy csalódtam valakiben. Vagy én vagyok az a szar aki ezt felfújja bár nemhiszem hogy másnak ne esne rosszul ha nélkülözik. Két és fél órát aludtam délután mert borzasztóan fáradt voltam sőt most is mindjárt elalszok. Ráadásul itt bőgök mert mindenki traktál a hülyeségével. Olyanon is bőgök amin normális esetben nemigen szoktam.
Tök jó hogy pont most baszogat mindenki olyannal ami kb. a legkisebb gondom jelen pillanatban. A fejem mindjárt szétrobban vörös a szemem alig élek olyan melegem van mint a szar és a karom is majd' leszakad szóval asszem a holnapi suli kihúzva.
Barátnőmmel is beszélnem kellene mert kicsit szarul esett amit csinált de úgy nem tudja meg ha kussolok és duzzogok.
Bocs a vesszőhiányokért meg minden egyébért de most kivételesen magasról leszarom meg azt is hogy ezalkalommal nem hoztam képet.
A blogot is rendbe kell tennem mert úgy tűnik a játékra nem akad jelentkező szóval hagyom a francba az egészet.
Az valami elmondhatatlan milyen szarul vagyok. Oltást is kaptam ami kishíján kikészített és az sem használt különösebben az állapotomnak hogy csalódtam valakiben. Vagy én vagyok az a szar aki ezt felfújja bár nemhiszem hogy másnak ne esne rosszul ha nélkülözik. Két és fél órát aludtam délután mert borzasztóan fáradt voltam sőt most is mindjárt elalszok. Ráadásul itt bőgök mert mindenki traktál a hülyeségével. Olyanon is bőgök amin normális esetben nemigen szoktam.
Tök jó hogy pont most baszogat mindenki olyannal ami kb. a legkisebb gondom jelen pillanatban. A fejem mindjárt szétrobban vörös a szemem alig élek olyan melegem van mint a szar és a karom is majd' leszakad szóval asszem a holnapi suli kihúzva.
Barátnőmmel is beszélnem kellene mert kicsit szarul esett amit csinált de úgy nem tudja meg ha kussolok és duzzogok.
Bocs a vesszőhiányokért meg minden egyébért de most kivételesen magasról leszarom meg azt is hogy ezalkalommal nem hoztam képet.
A blogot is rendbe kell tennem mert úgy tűnik a játékra nem akad jelentkező szóval hagyom a francba az egészet.
2011. március 26., szombat
Buszozás
Helo.
Jóó volt a buszozás :D
Suli után találkoztam Kittuval, és mentünk fel a plázába kajálni. A pizza szélét otthagytuk, meg a kukoricákat xD
Aztán mentünk a buszhoz. Niki még nem ült benne, épp akkor jött. Megengedte, hogy maradjak fordulóba, sőt, fizetnem sem kellett a visszautat. :) (köszönöm neki :D).
Felsőtárkány valami rohadtul szép hely o.O
Megfordultunk a busszal, és leálltunk. Vártuk, hogy indulhassunk vissza. Addig mi a busz fotózásával (és egymáséval) foglalkoztunk xD Aztán go vissza :D És a játszótéren még fotóztunk. :)
Háát, nagyon jó volt ^^ És mindezt egy jó busszal. :) Elvileg máskor is fogok menni. :D Már mióta erre vártam :D Csak az 570 hiányzik nagyon.. :( nemsokára selejt lesz. :'(
Talán a '897 az, aki lehet újra a kedvencem, de Dudit sosem körözi le egyik busz se :P
Ja, és nagyon jó idő volt :)
Képek:
Jóó volt a buszozás :D
Suli után találkoztam Kittuval, és mentünk fel a plázába kajálni. A pizza szélét otthagytuk, meg a kukoricákat xD
Aztán mentünk a buszhoz. Niki még nem ült benne, épp akkor jött. Megengedte, hogy maradjak fordulóba, sőt, fizetnem sem kellett a visszautat. :) (köszönöm neki :D).
Felsőtárkány valami rohadtul szép hely o.O
Megfordultunk a busszal, és leálltunk. Vártuk, hogy indulhassunk vissza. Addig mi a busz fotózásával (és egymáséval) foglalkoztunk xD Aztán go vissza :D És a játszótéren még fotóztunk. :)
Háát, nagyon jó volt ^^ És mindezt egy jó busszal. :) Elvileg máskor is fogok menni. :D Már mióta erre vártam :D Csak az 570 hiányzik nagyon.. :( nemsokára selejt lesz. :'(
Talán a '897 az, aki lehet újra a kedvencem, de Dudit sosem körözi le egyik busz se :P
Ja, és nagyon jó idő volt :)
Képek:
2011. március 23., szerda
Michael Jackson - The King of Pop
Sziasztok!
Igen, jól olvastátok - szeretnék egy kicsit róla írni. Róla, aki nem csak egy énekes volt, hanem egy legenda, és nagyon sokan példát vehetünk tőle.
Ha olvassuk, vagy halljuk a nevét, legtöbbünknek inkább csak a botrányai jutnak az eszünkbe. Pedig az, amit róla összehordtak, annak a háromnegyede színtiszta hazugság. Sőt. Majdnem az egésze.
Sokan nem tudják róla, mennyire nemes lélek volt - ott segített, ahol tudott, ráadásul az éneklésben is nagyon szépen megállta a helyét. Maximalista volt, nem nyugodott, míg valami úgy nem sikerült, ahogyan azt ő elképzelte.
Én nem is igazán figyeltem fel soha rá. Se kicsiként, se nagyként. Aztán bejelentették, hogy elhunyt. Ledöbbentett a hír, annak ellenére, hogy nem is ismertem, nem tudtam róla semmit, sőt, még messzebb megyek -kicsiként, mikor hallottam a nevét, vagy, hogy mindenfélével megvádolták, és a tévék felkapták, azt hittem, nő! (kb. 8 éves korom körül)
Azután egy kicsit jobban kezdett érdekelni a zenéje, pedig erről alaposan lekéstem. Vajon ki ez az ember, akiről oly sokat hallani? Hamarosan ott érdeklődtem róla, ahol csak tudtam, sok mesét, sztorit hallottam róla, végül elolvastam az életrajzát.
Már előtte is, egy ideje mérhetetlenül tiszteltem, szerettem a zenéjét, magát, mint embert, és a tény, hogy ő már nincs köztünk, felfoghatatlan dolog volt.
Borzalmasan nagy ember volt ő. Egy olyan, akit csak tisztelni lehet. Rengeteg gyereknek segített, imádott adományozni, ingyenjegyeket biztosított rászoruló fiataloknak néhány koncertjén, sohasem parancsolt, csak kért, törekedett a legjobbra, csodálatosan énekelt, és nem volt elszállva.
Meghódította az egész világot, a zenéjét mindenütt ismerték a Földön, rengeteg albuma elkelt, filmet néztek róla, a videomegosztó oldalakon sokszázezren nézték meg a videóit.
Igen, ez volt ő, a Pop Királya.
És még a halála után is, most is milliónyian szeretik, köztük én is.
Hihetetlenül nagy ember volt, nincs olyan énekes, aki ne tisztelné, jobb pedig aligha akad nála.
Úgy éreztem, írnom kellene róla egy bejegyzést - hiszen mégiscsak ő a (szerintem) világ legjobb énekese, és kit érdekel, hogy JB mennyivel több lemezt ad el nála? Az ő nyomába senki nem érhet.
R.I.P
1958 - 2009
Igen, jól olvastátok - szeretnék egy kicsit róla írni. Róla, aki nem csak egy énekes volt, hanem egy legenda, és nagyon sokan példát vehetünk tőle.
Ha olvassuk, vagy halljuk a nevét, legtöbbünknek inkább csak a botrányai jutnak az eszünkbe. Pedig az, amit róla összehordtak, annak a háromnegyede színtiszta hazugság. Sőt. Majdnem az egésze.
Sokan nem tudják róla, mennyire nemes lélek volt - ott segített, ahol tudott, ráadásul az éneklésben is nagyon szépen megállta a helyét. Maximalista volt, nem nyugodott, míg valami úgy nem sikerült, ahogyan azt ő elképzelte.
Én nem is igazán figyeltem fel soha rá. Se kicsiként, se nagyként. Aztán bejelentették, hogy elhunyt. Ledöbbentett a hír, annak ellenére, hogy nem is ismertem, nem tudtam róla semmit, sőt, még messzebb megyek -kicsiként, mikor hallottam a nevét, vagy, hogy mindenfélével megvádolták, és a tévék felkapták, azt hittem, nő! (kb. 8 éves korom körül)
Azután egy kicsit jobban kezdett érdekelni a zenéje, pedig erről alaposan lekéstem. Vajon ki ez az ember, akiről oly sokat hallani? Hamarosan ott érdeklődtem róla, ahol csak tudtam, sok mesét, sztorit hallottam róla, végül elolvastam az életrajzát.
Már előtte is, egy ideje mérhetetlenül tiszteltem, szerettem a zenéjét, magát, mint embert, és a tény, hogy ő már nincs köztünk, felfoghatatlan dolog volt.
Borzalmasan nagy ember volt ő. Egy olyan, akit csak tisztelni lehet. Rengeteg gyereknek segített, imádott adományozni, ingyenjegyeket biztosított rászoruló fiataloknak néhány koncertjén, sohasem parancsolt, csak kért, törekedett a legjobbra, csodálatosan énekelt, és nem volt elszállva.
Meghódította az egész világot, a zenéjét mindenütt ismerték a Földön, rengeteg albuma elkelt, filmet néztek róla, a videomegosztó oldalakon sokszázezren nézték meg a videóit.
Igen, ez volt ő, a Pop Királya.
És még a halála után is, most is milliónyian szeretik, köztük én is.
Hihetetlenül nagy ember volt, nincs olyan énekes, aki ne tisztelné, jobb pedig aligha akad nála.
Úgy éreztem, írnom kellene róla egy bejegyzést - hiszen mégiscsak ő a (szerintem) világ legjobb énekese, és kit érdekel, hogy JB mennyivel több lemezt ad el nála? Az ő nyomába senki nem érhet.
R.I.P
1958 - 2009
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







