2011. március 14., hétfő

Tűz és rigófütty

Tegnap nagyon jó idő volt. :) Délelőtt inkább aludtam, olvastam, rajzoltam, délután meg átmentünk Nikiékhez.
Meleg volt, a szél ugyan fújt, de alapjában véve kellemes, tavaszias idő volt. Valaki viszont felgyújtotta a bozótot a kertek mögött... kijöttek a tűzoltók, és mivel nagyon fújt a szél, elég gyorsan vitte a lángokat.
A rigók mindvégig olyan gyönyörűen fütyültek ^^ Igazi tavasz ~
Aztán este megint jött a tűzoltó, mert újragyulladt a határban a bozót...
Én meg, mint egy hülye, keresztültörtettem az udvaron, és üvöltöztem a tűzoltó hatására. Néha felteszem magamnak a kérdést, normális vagyok?!
Ígértem nektek néhány képet a múltkor. Úgyhogy kaptok két fotót életemből ~

Adj puszit a cicusnak :) [Hugii & Micc.] (A cicát nem megfojtani szeretném :))

Ábrándozós :)


2011. március 12., szombat

Oh, Happy Day *-*

Kép: Buszról buszt fotózni ~ By: B. Kitti ~ Busz: DUD - 570 ~ A JYL - 897 -ről fotózva

Sziasztok!
Pénteken megint az 570 - el jöttem haza. Nagyon örültem ^^ Ugyanakkor eléggé rossz arra gondolni, hogy ennek a busznak már nem sok ideje van...
De nem gondolok inkább erre... Legalábbis megpróbálok. Csak hihetetlenül kötődöm hozzá, ehhez az emberi kéz által formált tömegközlekedési eszközhöz, ehhez a buszhoz... és ha már nem lesz, nem lesz milyen buszhoz kötődnöm, márpedig minden buszosnak van egy kedvence. Rossz erre gondolnom: Ha ő nem lesz, melyik busz lesz az, amit szerethetek? Egyáltalán lesz olyan busz?
Aztán: büdösül jó idő van ^^ Pulcsiban mászkálhatok, ha ahhoz van kedvem, mert meleg van :D És annak is örülök, hogy egy darabig nincs suli. (:
Kittivel megbeszéltük, hogy a szünetben buszozunk ^^ Sajnos csak vele tudok elmenni, mert nincs egy buszsofőrismerősöm sem :\ De ott van Niki, aki vezeti a JYL - 897 -et, majd vele elmegyünk. :)
Kedvet kaptam aztán a rajzoláshoz *-* Rajzoltam egy hippipegazust xD Egyszer talán be is scannelem. :)
Na, 'röviden' ennyi. =3

2011. március 9., szerda

pólóban ülök, és bámulom a napot ~ álmodom

Sziasztok!
Ez a kép most nagyon illik ide. Először is, mert nekem az 570 egy kedves szám, több okból is [kedvencbuszom], másodszor, hogy ma csoda történt, harmadszor, hogy túljutottunk az 570. látogatón.

A mai nap... egy ugyanolyan átlagos, semmit mondó nap, egy kis napsütéssel, meleggel fűszerezve, fáradtan, felpaprikázódva a 4 napos hétvégére gondolva...
És milyen hamar el is szalad... csak díszletet kellett csinálnunk március 15. -re. Azt hiszem, az osztályfőnökömnek köszönhetem, hogy azt mondta, még tuti elérem a buszt, mert ha nem megyek azzal, a csoda most meg se történt volna.
A buszmegállóban a szokásos tömeg, ismerős arcok tengere, az évfolyamtársammal beszéltem. Aztán jöttek még osztálytársamék. És épp jött a busz... befordult... az ajtó fölött a már oly ismerős "570" -es kék szám volt feltüntetve... először azt hittem, álmodom. Hogy ilyesmi úgy sem történhet meg velem... de amikor megpillantottam a busz elejét, és a "DUD - 570" rendszámot, már elhittem. A gyomrom hihetetlen módon remegett, és úgy éreztem, menten összeesem - mintha életem legnagyobb meglepetése ért volna, vagy, valami nagy trauma, nem egy ilyen kis szar, semmitmondó baromság, hogy egy ugyanolyan, kék - fehér busz befordul. De nekem AZ a busz az IGAZI BUSZ. Nála jobbat, szebbet nem épített emberi kéz, ő az én legkedvesebb buszom, az a dolog, amihez ragaszkodom. Nem... nem egy plüssmackóhoz, vagy valami egyszerű tárgyhoz, hanem hozzá. Hiszen minden ember kötődik valamihez... A reagálásom alapján talán mindenki hülyének gondolt, vagy egyszeriben rámröhögött volna, de ez nem érdekelt.
A következő pillanatban mérhetetlen boldogság lett úrrá rajtam, mintha a világ legcsodálatosabb ajándékát kaptam volna meg - 28 percre. Végignéztem a buszon: az ismerős, feketére festett kapaszkodók, az ülések huzata, a szőnyeg. Aztán a busz hangja, a megszokott csörgések, ropogások.
Sokan leszálltak az egyik megállóban, és egy pillanatra kísértést éreztem odamenni a MI helyünkre, ahová annó reggel leültünk. Mennyi szép emlék, ami akkor előtört belőlem. De maradtam a helyemen, a menetiránnyal ellentétesen elhelyezkedő ülésen, és a velem szemben ülő ismerősömmel beszélgettem. Minden barátságos, csodás volt, mintha az otthonomban lettem volna, csak a sofőr volt más.
Hamarosan le kellett szállnom: a csoda véget ért... nem akartam otthagyni az én buszomat, az enyémet, akit úgy szeretek, s talán az utolsó alkalom volt, hogy vele mehettem.
Még egy pillanatra odanéztem a kis jegyzőkönyvre, amin egy fehér Agria Volán jel volt, alatta pedig a kis papír: "DUD - 570" Akkor végre felfogtam, hogy nem, tényleg nem álmodom.
Mikor leszálltam, rengetegszer visszapillantottam... a barátomra... aki csak egy busz.
Hazafelé sétálva végig az járt a fejembe, hogy végre hazaérjek, és sikítsak egy hatalmasat - végül azonban megkíméltem a családomat a megsüketüléstől.
Tudom azonban, hogy az én buszom csodás élete lassan véget is ér, hiszen nem mai gyerek - vagy megveszik, vagy szétbontják. Minden busznak ez a sorsa.
Reménykedek, hogy pénteken újra vele jövök haza, az én buszommal, az egyetlen jó, csodás, tökéletes busszal.

Az olvasó valószínűleg már a gyomrát fogva röhög. De se baj. Nagyon kevesen, és csak buszosok értik, mit éreztem én akkor. De, gondoltam, leírom...

2011. március 8., kedd

Sokat akartam írni, de nem lett belőle semmi ~ Nőnap

Hahó!
Ma egy csomót akartam írni, tervezgettem, semmi nem lett belőle... majd holnap, ha idekerülök...
Összegzésszerűen: Holnap hatodik órában suliban kell maradnom, sajnos... szombaton is menni kell, sajnos... Gabi nem volt ma, sajnos... Holnap se lesz, és Julcsi se, sajnos...
Osztálytársaimtól semmit nem kaptam nőnapra, leszarom... lekéstem a buszom, szerencsére, mert láttam Dudit *-*
Kifogytam. :D Na de majd holnap!

2011. március 5., szombat

Egy aprócska reménysugár

Sziasztok!
Áá! El sem tudjátok képzelni, mennyire boldog vagyok... :D
Találtam egy helyet, ahol lovagolhatok... *-* Mióta várok erre! Most nagyon nagyon boldog vagyok :D Mindent megteszek azért, hogy eljárhassak... először is gyűjtök pénzt, meg jól tanulok, mert jelenleg matekból nem állok valami jól, és ha megbukom, akkor nyáron pótvizsgára kell készülni -.- De nem csak tőlem függ... lehet, hogy nem lesz olyan jó hely, vagy nekem nem fog tetszeni. És nyárig sok minden változhat... de remélem a legjobbakat. :D

Tervek

Sziasztok
Hű, hétvége van *-* végre. Bár a jövőhétvégét jobban várom, mert akkor legalább négynapos lesz, és lehet, hogy Kingáéknál alszom ^^ Jó lesz. :D
Ma valószínűleg tanulni fogok, meg kint lenni, ha a nap még méltóztatik kisütni...
Amúgy, visszaolvasgattam a naplómba, amibe már elég sokat írtam. Mennyi emlék ötlött fel bennem... hű...
Közben meg terveim is vannak a nyárra. Először is szeretnék lovagolni járni, csak sajnos egyelőre olyan helyről nem tudok, ahol tanítanak... másodszor rengeteget szeretnék a barátaimmal lenni. De a legnagyobb cél a lovaglás. Nagyon remélem, hogy végre összejön, és majd én is fogok lovas történeteket írni nektek, nem csak arról ábrándozok, hogy mi volna, ha...
Tegnap este rajzoltam egy arab telivér portrét, meg egy másik lóportrét. Vicces, hogy még volt kedvem fél tizenegykor rajzolgatni. :'D

2011. március 4., péntek

+ Nyári este feeling ~ NEW

Heloo. új stílus  van a blogon *-* Olyan nyári estés hangulata van *-*
Legalább ide vigyünk már egy kis színt, a hétköznapok szürkeségébe. x3
Remélem hogy tetszik.  (:
Meg még néhány új dolgot is bevetek. x)