Sziasztok! Írhatnám azt, hogy hosszas tanakodás után, de nem lenne igaz, szóval mindenféle tanakodás nélkül úgy döntöttem, nem írok ebbe a blogba többet.
Nagyon nagyon gyorsan történt egy olyan esemény, ami csak hozzájátszott ehhez. Ballagás, új iskola, új emberek, elvesztett barátok. Ez mind - mind új fejezet, nem illik ide, ezért nem írom tovább. Ez emlékbe megmarad. Nem terveztem személyes blogot nyitni, de írok másikat, másik felhasználónéven technikai problémák miatt :'DDDD
Szóval, akit érdekelnek az agymenéseim, nézzen be ide:
www.fromhugii.blogspot.com ~ Ide mindenféle kritikát, véleményt írok, és jobban megismerhettek. Nem a napjaimról, hanem rólam. :) Remélem, hogy ezt is szeretni fogjátok.
Köszönet azoknak, akik feliratkoztak/olvastak/benéztek/kommentet írtak! :)
2012. október 19., péntek
2012. október 5., péntek
Életjel
Sziasztok!
Kb. egy hónapja már, hogy írtam utoljára, akkor sem túl tartalmasat. Hát, ez van. Eljött az, amit nem akartam... még pedig az, hogy nincs időm. Péntek kivételével minden nap fél négyig vagyok suliban, utána következik egy 28 perces buszozás, és kb 5 - 10 perc séta. Négy óra, fél öt fele, hogy otthon vagyok, olyankor pedig rendszerint kidőlök, mivel minden reggel hatkor kelek. Ugyan géphez leülök, de akkor is csak a legfontosabb dolgokat tudom megnézni, és épphogy beszélek pár sort a barátokkal, már megyek is. Utána pedig pihenek, illetve tanulok, egyszóval a blogolás nagyon nem fér bele az időmbe. Tehát csak hétvégén tudnék írni, és nem tudom, megéri-e. Rég nem voltak már értelmes fotók sem, mert ugyan voltam fotótúrán múlt hétvégén, de nem született egy olyan kép sem, amit megmutathatónak titulálnék. Szóval csak hablatyolnék mindenfélét arról, milyen az iskola, tehát nem vagyok benne biztos, hogy gyakran fogok írni. Természetesen lesz bejegyzés, nem tűnök el teljesen, bár azt sem hiszem, hogy az óriási csapás lenne bárki számára, de azért boldogítalak titeket néhány hosszabb helyzetjelentéssel. :) Ha lesz olyan fotó, amit szívesen megosztok, azt is berakom, de nem tudom, mikor lesznek várhatóak.
Úgyhogy legyetek jók, én meg majd jelentkezem. Lehetséges, hogy még ma, vagy hétvégén lesz még bejegyzés, nem tudom, úgyhogy elég rendszertelenül fogok írni, lehet, hogy nem is magamról, hanem az engem foglalkoztató, vagy kevésbé foglalkoztató, de "ottvanavilágbanésszúrjaaszemem" dolgokról, tehát Bloggereseknek érdemes feliratkozni, hogy ha tájékozódni szeretnének a frissítések felől.
Kb. egy hónapja már, hogy írtam utoljára, akkor sem túl tartalmasat. Hát, ez van. Eljött az, amit nem akartam... még pedig az, hogy nincs időm. Péntek kivételével minden nap fél négyig vagyok suliban, utána következik egy 28 perces buszozás, és kb 5 - 10 perc séta. Négy óra, fél öt fele, hogy otthon vagyok, olyankor pedig rendszerint kidőlök, mivel minden reggel hatkor kelek. Ugyan géphez leülök, de akkor is csak a legfontosabb dolgokat tudom megnézni, és épphogy beszélek pár sort a barátokkal, már megyek is. Utána pedig pihenek, illetve tanulok, egyszóval a blogolás nagyon nem fér bele az időmbe. Tehát csak hétvégén tudnék írni, és nem tudom, megéri-e. Rég nem voltak már értelmes fotók sem, mert ugyan voltam fotótúrán múlt hétvégén, de nem született egy olyan kép sem, amit megmutathatónak titulálnék. Szóval csak hablatyolnék mindenfélét arról, milyen az iskola, tehát nem vagyok benne biztos, hogy gyakran fogok írni. Természetesen lesz bejegyzés, nem tűnök el teljesen, bár azt sem hiszem, hogy az óriási csapás lenne bárki számára, de azért boldogítalak titeket néhány hosszabb helyzetjelentéssel. :) Ha lesz olyan fotó, amit szívesen megosztok, azt is berakom, de nem tudom, mikor lesznek várhatóak.
Úgyhogy legyetek jók, én meg majd jelentkezem. Lehetséges, hogy még ma, vagy hétvégén lesz még bejegyzés, nem tudom, úgyhogy elég rendszertelenül fogok írni, lehet, hogy nem is magamról, hanem az engem foglalkoztató, vagy kevésbé foglalkoztató, de "ottvanavilágbanésszúrjaaszemem" dolgokról, tehát Bloggereseknek érdemes feliratkozni, hogy ha tájékozódni szeretnének a frissítések felől.
2012. szeptember 9., vasárnap
Túl az első héten
Kicsit elkezdtem lamentálni, hogy vajon melyik a helyes? Túl az első heten, vagy héten? Mindegy. xD
Egy hete elkezdődött az iskola, legnagyobb bánatomra. Elég rossz az órarend, és bár lesz benne változás, nem gondolom, hogy sokkal jobb lenne az eddiginél. Most jelenleg a legtöbb órám 8, és nagyon remélem, hogy ez így is marad... A napjaim egyébként utazással, iskolával, megint utazással, és délutáni punnyadással/tévézéssel/fotózással teltek, mivelhogy házit még idáig nem kaptunk. A jövőhét keményebb lesz...
Az időjárás eközben kezd jellegzetesen ősziessé válni, már a levegőben is érezni az ősz illatát, a fák levelei lassan megsárgulnak és lehullanak. A reggelek és az éjszakák egyre hűvösebbek, de napközben még mindig 25-30 fok van. A mezőn a nyárfák lombjai már szinte teljesen kopaszok, a fű élettelennek tűnik a sárgás-barnás, száraz jellegével, a nap is előbb megy le és a naplemente is mindig más.
A részemről én nem igazán szeretem az őszt, a telet. Bár az ősz fotózás szempontjából nagyon jó, van egy olyan haldokló beütése, ami nem az én esetem. A télről meg, no comment, remélhetőleg a hóesésre még várhatunk.
Most két fotót kaptok, majd jelentkezem többel is:
Egy hete elkezdődött az iskola, legnagyobb bánatomra. Elég rossz az órarend, és bár lesz benne változás, nem gondolom, hogy sokkal jobb lenne az eddiginél. Most jelenleg a legtöbb órám 8, és nagyon remélem, hogy ez így is marad... A napjaim egyébként utazással, iskolával, megint utazással, és délutáni punnyadással/tévézéssel/fotózással teltek, mivelhogy házit még idáig nem kaptunk. A jövőhét keményebb lesz...
Az időjárás eközben kezd jellegzetesen ősziessé válni, már a levegőben is érezni az ősz illatát, a fák levelei lassan megsárgulnak és lehullanak. A reggelek és az éjszakák egyre hűvösebbek, de napközben még mindig 25-30 fok van. A mezőn a nyárfák lombjai már szinte teljesen kopaszok, a fű élettelennek tűnik a sárgás-barnás, száraz jellegével, a nap is előbb megy le és a naplemente is mindig más.
A részemről én nem igazán szeretem az őszt, a telet. Bár az ősz fotózás szempontjából nagyon jó, van egy olyan haldokló beütése, ami nem az én esetem. A télről meg, no comment, remélhetőleg a hóesésre még várhatunk.
Most két fotót kaptok, majd jelentkezem többel is:
 |
| Péntek délután például ilyen volt fölöttünk az égbolt |
 |
| Meg ilyen is, bár a képminőség most nem lett a legjobb, de az eget muszáj volt megörökíteni. |
2012. augusztus 29., szerda
I love my friends...
Igen, a bejegyzés címe eléggé sablonos, és értelmetlen lett, mert ki ne szeretné a barátait? Hiszen egy ember baráti társasága azokból áll, akiket szeret. Az már más kérdés, hogy az én intelligenciaszintem angolból nem terjed ennél tovább, mellesleg szerintem ez egy teljesen találó cím.
Nagyon sokat meséltem már róluk, bár azok általában iskolai, átlagos hétköznapok voltak. Szinte minden nap együtt voltunk, nyolc éven keresztül, bár ennek felső tagozattól éreztük a jelentőségét, mert akkor lettünk barátok.
És én mindig számíthattam rájuk. Szerintem megérdemlik ezt a bejegyzést, azt, hogy írjak róluk és ezúton is köszönetet mondhassak nekik.
Rengeteg mindent megéltünk már együtt. Meleget - hideget, de csak az számított, hogy sohasem hagytuk cserben a másikat. Ott voltam én, rengeteg szeszéllyel, szerelmes fejjel, mindenféle mániával, ami egy külső ember számára olyan megérthetetlen. De ők, ha kellett, meghallgattak. Együtt éreztek, megnevettettek. Lehet, hogy nem tudtak tanácsot adni, mert nem volt ilyennel tapasztalatuk, mégis segítettek. Együtt kommandóztunk végig a folyosón, ha meglátták Ő -t, rendszerint rám mosolyogtak, ugráltak, volt, aki hangosan sipákolt (igen, Julcsi, Te vagy az, remélem, magadra ismertél...). Jöttek a "véletlenül hallgatóztam, és...", a "láttam őket, és..." történetek. Ha csalódtam, akkor pedig együtt szidták Őt...
Aztán volt, aki sokat jelentett nekem, és elment. A távozásával elég sokat veszítettem, annyira érthetetlenek voltak a körülmények, és annyira hirtelen jött, hogy időm sem volt ráeszmélni, felfogni. Akkor is kiálltak mellettem. Támogattak, együtt nosztalgiáztunk, megértették, hogy mennyire fontos ő nekem...
És ott voltak a buszok. Dudi. Csak egy szó kellett, és jöttek velem, megnézni. Ha láttam, és sírtam miatta, csendben álltak, és vártak. Odajöttek hozzá, leültek mellém, és csak néztük...
Szinte szertartássá vált az, hogy minden nap, iskola után Julcsi kísért a buszmegállóba. Hogy mit csináltunk akkor? Röhögtünk, mozgó fákról beszélgettünk, és általában véve megbeszéltük az élet nagy dolgait...
Kinga nélkül nehezebb volt, de amikor ő hazajött, akkor fergeteges bulikat csaptunk (bár a szilveszteri eléggé melankolikus hangulatban telt...), igyekeztünk a lehető legtöbb napot együtt tölteni.
Gabi pedig mindig feldobta a már egyébként is feldobott hangulatot a hülyeségeivel... Megszokottá vált,hogy ha nagyon röhögött, általában kiköpte vizet (volt, hogy a kaját "Csak viccelj, ne spriccelj.."), vagy nekidobta az almát az üvegszekrénynek.
Aztán ott volt az osztálykirándulás, ahol például Kingával lelkiztünk. Elpanaszoltuk a gondjainkat és közösen megállapítottuk, hogy hülyék vagyunk. Volt, hogy Julcsit kellett megvédenem egy pókhálótól, és iszonyatos szócsatákat vívtunk, egy öt éves szintjével becsméreltük teljesen barátilag egymást.
Ott volt a bankett. Ott, és akkor óriásit csalódtam, mégis nyertesen kerültem ki a helyzetből. És ők, hárman ott voltak, mellettem. Aznap ketten is sírtunk. Először Julcsit vigasztaltuk, aztán engem vigasztaltak. És amikor Gabi azt mondta, sosem talált még olyan embereket, mint mi, leesett a tantusz. Az, hogy mindig számíthattunk egymásra. Az, hogy náluk megértőbb, kedvesebb, viccesebb, őrültebb embereket nehéz találni, mert kevés van a Földön.
Most itt ülök, és nézem vissza a fényképeket. Azokat a fényképeket, amiket tegnap kaptam Kingától. Rólunk. Az osztályról. Az iskoláról. Tudom, hogy tartjuk a kapcsolatot majd, hogy találkozunk, de nem minden nap, és már most iszonyatosan hiányzik. Az egész. Ott van a pendrive-om, megtöltve fényképekkel... vagyis inkább emlékekkel... napokról, amit sokáig nem felejtek majd el...A tudat, hogy soha nem élem már át még egyszer, néha olyan fojtogató, és ijesztő... Csak abban bízok, hogy a jövő is tartogat még ilyen alkalmakat.
Pár hónapja még Mika számát hallgattam, totálisan elkeseredve, reménytelenül: "..no hope, no love, no glory, no happy ending..." Most is Mika számát hallgatom, mosolyogva, fájó szívvel. Mert minden megvolt, ami ebben a sorban van, és a boldog befejezés is.
Köszönöm Kingának, Julcsinak, és Gabinak, hogy... mindent... mindent köszönök... És nem, ez nem egy végszó. Ezután sem válunk el egymástól. Ez csak a nyolc évnek, vagyis inkább négy évnek a lezárása, a köszönetnyilvánítása, és az emlékei. Nagyon szeretem őket ♥ És ezt a bejegyzést most elsősorban nekik szánom, róluk szól! :)
Nagyon sokat meséltem már róluk, bár azok általában iskolai, átlagos hétköznapok voltak. Szinte minden nap együtt voltunk, nyolc éven keresztül, bár ennek felső tagozattól éreztük a jelentőségét, mert akkor lettünk barátok.
És én mindig számíthattam rájuk. Szerintem megérdemlik ezt a bejegyzést, azt, hogy írjak róluk és ezúton is köszönetet mondhassak nekik.
Rengeteg mindent megéltünk már együtt. Meleget - hideget, de csak az számított, hogy sohasem hagytuk cserben a másikat. Ott voltam én, rengeteg szeszéllyel, szerelmes fejjel, mindenféle mániával, ami egy külső ember számára olyan megérthetetlen. De ők, ha kellett, meghallgattak. Együtt éreztek, megnevettettek. Lehet, hogy nem tudtak tanácsot adni, mert nem volt ilyennel tapasztalatuk, mégis segítettek. Együtt kommandóztunk végig a folyosón, ha meglátták Ő -t, rendszerint rám mosolyogtak, ugráltak, volt, aki hangosan sipákolt (igen, Julcsi, Te vagy az, remélem, magadra ismertél...). Jöttek a "véletlenül hallgatóztam, és...", a "láttam őket, és..." történetek. Ha csalódtam, akkor pedig együtt szidták Őt...
Aztán volt, aki sokat jelentett nekem, és elment. A távozásával elég sokat veszítettem, annyira érthetetlenek voltak a körülmények, és annyira hirtelen jött, hogy időm sem volt ráeszmélni, felfogni. Akkor is kiálltak mellettem. Támogattak, együtt nosztalgiáztunk, megértették, hogy mennyire fontos ő nekem...
És ott voltak a buszok. Dudi. Csak egy szó kellett, és jöttek velem, megnézni. Ha láttam, és sírtam miatta, csendben álltak, és vártak. Odajöttek hozzá, leültek mellém, és csak néztük...
Szinte szertartássá vált az, hogy minden nap, iskola után Julcsi kísért a buszmegállóba. Hogy mit csináltunk akkor? Röhögtünk, mozgó fákról beszélgettünk, és általában véve megbeszéltük az élet nagy dolgait...
Kinga nélkül nehezebb volt, de amikor ő hazajött, akkor fergeteges bulikat csaptunk (bár a szilveszteri eléggé melankolikus hangulatban telt...), igyekeztünk a lehető legtöbb napot együtt tölteni.
Gabi pedig mindig feldobta a már egyébként is feldobott hangulatot a hülyeségeivel... Megszokottá vált,hogy ha nagyon röhögött, általában kiköpte vizet (volt, hogy a kaját "Csak viccelj, ne spriccelj.."), vagy nekidobta az almát az üvegszekrénynek.
Aztán ott volt az osztálykirándulás, ahol például Kingával lelkiztünk. Elpanaszoltuk a gondjainkat és közösen megállapítottuk, hogy hülyék vagyunk. Volt, hogy Julcsit kellett megvédenem egy pókhálótól, és iszonyatos szócsatákat vívtunk, egy öt éves szintjével becsméreltük teljesen barátilag egymást.
Ott volt a bankett. Ott, és akkor óriásit csalódtam, mégis nyertesen kerültem ki a helyzetből. És ők, hárman ott voltak, mellettem. Aznap ketten is sírtunk. Először Julcsit vigasztaltuk, aztán engem vigasztaltak. És amikor Gabi azt mondta, sosem talált még olyan embereket, mint mi, leesett a tantusz. Az, hogy mindig számíthattunk egymásra. Az, hogy náluk megértőbb, kedvesebb, viccesebb, őrültebb embereket nehéz találni, mert kevés van a Földön.
Most itt ülök, és nézem vissza a fényképeket. Azokat a fényképeket, amiket tegnap kaptam Kingától. Rólunk. Az osztályról. Az iskoláról. Tudom, hogy tartjuk a kapcsolatot majd, hogy találkozunk, de nem minden nap, és már most iszonyatosan hiányzik. Az egész. Ott van a pendrive-om, megtöltve fényképekkel... vagyis inkább emlékekkel... napokról, amit sokáig nem felejtek majd el...A tudat, hogy soha nem élem már át még egyszer, néha olyan fojtogató, és ijesztő... Csak abban bízok, hogy a jövő is tartogat még ilyen alkalmakat.
Pár hónapja még Mika számát hallgattam, totálisan elkeseredve, reménytelenül: "..no hope, no love, no glory, no happy ending..." Most is Mika számát hallgatom, mosolyogva, fájó szívvel. Mert minden megvolt, ami ebben a sorban van, és a boldog befejezés is.
Köszönöm Kingának, Julcsinak, és Gabinak, hogy... mindent... mindent köszönök... És nem, ez nem egy végszó. Ezután sem válunk el egymástól. Ez csak a nyolc évnek, vagyis inkább négy évnek a lezárása, a köszönetnyilvánítása, és az emlékei. Nagyon szeretem őket ♥ És ezt a bejegyzést most elsősorban nekik szánom, róluk szól! :)
2012. augusztus 26., vasárnap
5:57 ~ Good Morning! [szösszenet]
Jó reggelt, Magyarország... Negyed hatkor keltem, mert majd' megölt az éhség, utána pedig úgy döntöttem, nem alszok vissza. Majd délután x) Addig meg kockulok, aztán irány fotózni. Hülyevagyok vagy hülyevagyok?! =)
2012. augusztus 15., szerda
memories...2
Hosszú idők óta végre egy normális bejegyzés. Tőlem. Nektek. xDDD Bár, előre elnézést mindenkitől, ugyanis nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy érthető lesz.
Szóval. Nem tudom, kivel volt már ilyen, én egyszerűen borzasztó vagyok, és ez egy olyan érzés, amivel nemigen tudok mit kezdeni.
Görcsösen ragaszkodom az emlékeimhez. Nem azért, mert nem akarok változást. Egyszerűen annyi gyönyörű emlékem van, és ha arra gondolok, hogy nem élhetem át újra, és minden új lesz, elkeserít. Az iskola végével együtt több dolognak is vége szakadt, ami azelőtt elég fontos szerepet játszott az életemben. Kapcsolatok emberekkel, a környezetem, meg még pár dolog... de nem akarom, hogy vége legyen. Hihetetlen belegondolni, hogy vége van. Főleg, mert az utóbbi két évben éltem igazán. Az utóbbi két évben volt értelme mindennek. Azelőtt is volt, csak nem így fogtam fel. Viszont akkor minden összejött. Nem csak három legjobb barátnőm volt, de mindenkivel volt kapcsolatom. Kivel rózsásabb, kivel átlagos, kivel olyan semmilyen. Ha szomorú voltam, vigasztaltak. El sem hittem, hogy én, aki teljesen átlagos rangot töltöttem az osztályban, odajöttek, és vigasztaltak. És az a sok közös perc, sok közös élmény.Erre The End...
Most már csak egy szebb jövőben reménykedek. Az a megoldás. És az, hogy sosem felejtek. De ezeket az emlékeket nem is lehet.
Szóval. Nem tudom, kivel volt már ilyen, én egyszerűen borzasztó vagyok, és ez egy olyan érzés, amivel nemigen tudok mit kezdeni.
Görcsösen ragaszkodom az emlékeimhez. Nem azért, mert nem akarok változást. Egyszerűen annyi gyönyörű emlékem van, és ha arra gondolok, hogy nem élhetem át újra, és minden új lesz, elkeserít. Az iskola végével együtt több dolognak is vége szakadt, ami azelőtt elég fontos szerepet játszott az életemben. Kapcsolatok emberekkel, a környezetem, meg még pár dolog... de nem akarom, hogy vége legyen. Hihetetlen belegondolni, hogy vége van. Főleg, mert az utóbbi két évben éltem igazán. Az utóbbi két évben volt értelme mindennek. Azelőtt is volt, csak nem így fogtam fel. Viszont akkor minden összejött. Nem csak három legjobb barátnőm volt, de mindenkivel volt kapcsolatom. Kivel rózsásabb, kivel átlagos, kivel olyan semmilyen. Ha szomorú voltam, vigasztaltak. El sem hittem, hogy én, aki teljesen átlagos rangot töltöttem az osztályban, odajöttek, és vigasztaltak. És az a sok közös perc, sok közös élmény.Erre The End...
Most már csak egy szebb jövőben reménykedek. Az a megoldás. És az, hogy sosem felejtek. De ezeket az emlékeket nem is lehet.
Akkor most egy kicsit életem egyik legmeghatározóbb alakjáról, Micc-ről. Ugyanis már rég nem olvashattatok a hogylétéről. :)
Micc egyébként majd' kicsattan, olyan jól van. Ugyan a szemével volt egy kis bibi, és ideje volt a bolhák ellen is tenni valamit, de most teljesen egészséges. És komisz... általában a napjai reggeli után kuncsorgással kezdődnek, majd hangos hiszti után hajnali hatkor bekéredzkedik hozzám, amire jobb esetben nem ébredek fel (sajnos ezek a jobb esetek eddig egyszer-kétszer történtek meg). Felugrik az ágyra, kicsit dorombol, ha épp olyan kedve van, addig bökdös, míg meg nem simogatom, aztán lekucorodik az ágy szélére. Na, és akkor vagy elférek, vagy pedig azon aggódom, nehogy lelökjem az ágyról vagy ráfeküdjek... Igyekszem úgy forgolódni, hogy ne nagyon érezze meg, ugyanis nem akarom, hogy besértődjön,mert akkor kapok pár harapást, ami reggel nem olyan kellemes... Általában tízig szundizunk, akkor én is fölkelek, ő is fölkel, eszik kicsit, aztán kimegy, és este tolja haza legközelebb a képét. :) Ő a legjobb cica a világon! :)
Micc egyébként majd' kicsattan, olyan jól van. Ugyan a szemével volt egy kis bibi, és ideje volt a bolhák ellen is tenni valamit, de most teljesen egészséges. És komisz... általában a napjai reggeli után kuncsorgással kezdődnek, majd hangos hiszti után hajnali hatkor bekéredzkedik hozzám, amire jobb esetben nem ébredek fel (sajnos ezek a jobb esetek eddig egyszer-kétszer történtek meg). Felugrik az ágyra, kicsit dorombol, ha épp olyan kedve van, addig bökdös, míg meg nem simogatom, aztán lekucorodik az ágy szélére. Na, és akkor vagy elférek, vagy pedig azon aggódom, nehogy lelökjem az ágyról vagy ráfeküdjek... Igyekszem úgy forgolódni, hogy ne nagyon érezze meg, ugyanis nem akarom, hogy besértődjön,mert akkor kapok pár harapást, ami reggel nem olyan kellemes... Általában tízig szundizunk, akkor én is fölkelek, ő is fölkel, eszik kicsit, aztán kimegy, és este tolja haza legközelebb a képét. :) Ő a legjobb cica a világon! :)
2012. augusztus 11., szombat
29 kérdés, 29 nap - 28., 29. kérdés
Na, elértünk a végére, és közben már lesz is lassan miről írnom :'D
28. kérdés
Hiszel a szerelemben első látásra? Miért?
Öh, igen, mert volt már tapasztalatom vele...
29. kérdés
4. mód, ahogyan el lehet nyerni a szíved
Erre egy egyszerű válasz... nem kell, hogy valakinek sok pénze legyen, csak tartson ki mellettem, fogadjon el és legyen megbízható. :)
28. kérdés
Hiszel a szerelemben első látásra? Miért?
Öh, igen, mert volt már tapasztalatom vele...
29. kérdés
4. mód, ahogyan el lehet nyerni a szíved
Erre egy egyszerű válasz... nem kell, hogy valakinek sok pénze legyen, csak tartson ki mellettem, fogadjon el és legyen megbízható. :)
2012. augusztus 9., csütörtök
29 kérdés, 29 nap - 22., 23., 24., 25., 26., és 27. kérdés
Hú, rég nem írtam, szóval jól összegyűlt, de akkor most mindenre válaszolok. Két kérdés, és vége. :)
22. kérdés
A legrosszabb dolog, ami valaha történt veled
Elszakítottak tőlem egy nagyon jó barátot.
23. kérdés
Egy levél bárkinek. Akárkinek
Kingának épp most írtam, zeneletöltéssel kapcsolatban. :'DDDDD De azt nem fogom ide bemásolni. Másnak meg nem akarok levelet írni, úgyhogy ezt inkább kihagyjuk.
24. kérdés
7 dolog, ami gyakran megfordul a fejedben.
1. 570
2. Ő :'DDDDD
3. 2010,és az emlékeim...
4. Miért nem tudja a macska harapás helyett valami mással a tudatomra adni, hogy éhes?
5. Miért nincs erre több lovarda?
6. Mi a francért lakok én olyan messze Budapesttől? -.- Minden jó dolog ott van szinte...
7. Miért lett ilyen a világ?! :'D
25. kérdés
Olyasvalakivel randiznál, aki egyszerű és lenyűgöző személyiségű, vagy olyannal aki híres és egyszerű személyiségű?
Ööö... attól függ, de inkább az első.
26. kérdés
Mik azok az apró dolgok, amiktől zavarban érzed magad?
Ha valami hülyeséget mondok, vagy csinálok. Ha valamit egyszerűen nem értek... És ha mások hoznak zavarba.
27. kérdés
Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?
Hú, hát először tanár, aztán író :'DD
22. kérdés
A legrosszabb dolog, ami valaha történt veled
Elszakítottak tőlem egy nagyon jó barátot.
23. kérdés
Egy levél bárkinek. Akárkinek
Kingának épp most írtam, zeneletöltéssel kapcsolatban. :'DDDDD De azt nem fogom ide bemásolni. Másnak meg nem akarok levelet írni, úgyhogy ezt inkább kihagyjuk.
24. kérdés
7 dolog, ami gyakran megfordul a fejedben.
1. 570
2. Ő :'DDDDD
3. 2010,és az emlékeim...
4. Miért nem tudja a macska harapás helyett valami mással a tudatomra adni, hogy éhes?
5. Miért nincs erre több lovarda?
6. Mi a francért lakok én olyan messze Budapesttől? -.- Minden jó dolog ott van szinte...
7. Miért lett ilyen a világ?! :'D
25. kérdés
Olyasvalakivel randiznál, aki egyszerű és lenyűgöző személyiségű, vagy olyannal aki híres és egyszerű személyiségű?
Ööö... attól függ, de inkább az első.
26. kérdés
Mik azok az apró dolgok, amiktől zavarban érzed magad?
Ha valami hülyeséget mondok, vagy csinálok. Ha valamit egyszerűen nem értek... És ha mások hoznak zavarba.
27. kérdés
Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?
Hú, hát először tanár, aztán író :'DD
2012. augusztus 3., péntek
29 kérdés, 29 nap - 20., 21. kérdés
20. kérdés: Ki tette rád a legnagyobb hatást az életben? stb. Foggalmam sincs. :'D Ezen lépjünk is túl.
21. kérdés: Öntsd ki a szíved
IMÁDOKÉLNI. tessék :D
21. kérdés: Öntsd ki a szíved
IMÁDOKÉLNI. tessék :D
2012. augusztus 1., szerda
29 kérdés, 29 nap - 19. nap
19. kérdés
10 dolog, (nem ember) ami boldoggá tesz
1. napsütés, jóidő, kék ég + fehér felhők, nyár
2. fotózás
3. lovak látványa
4. kiccsaládom (ők nem emberek :))
5. zene
6. az életem
8. vicces filmek látványa
9. Bumerááááng
10. alapból boldog vagyok. huh. :D
10 dolog, (nem ember) ami boldoggá tesz
1. napsütés, jóidő, kék ég + fehér felhők, nyár
2. fotózás
3. lovak látványa
4. kiccsaládom (ők nem emberek :))
5. zene
6. az életem
8. vicces filmek látványa
9. Bumerááááng
10. alapból boldog vagyok. huh. :D
2012. július 31., kedd
29 kérdés, 29 nap - 18. nap
18. kérdés:
Nevezd meg azt a sorozatot, aminek rabja vagy/voltál
Na, ez igazán hosszú lesz! :D
Először is, a
Jóbarátok
Nem tudom, ki ismeri, ki látta, én fanatikus rajongója vagyok! Régebben nővéremmel néztük együtt, bár akkor nem sokat értettem belőle, de totál belezúgtam Ross-ba (olyan 6 év körül lehettem), és mindig néztem. :D Utána később újra elkezdtük a családdal, mára már nincs olyan rész, amit ne láttam volna legalább tizenötször. Vicces, ugyanakkor tanulságos, az életről, a barátságról, a szerelemről sokat lehet belőle tanulni.
Részletesen pedig, a kedvenc szereplőm Joey (Matt LeBlanc) és Phoebe (Lisa Kudrow). Mindketten olyan őrültek!
Joey- t azért szeretem, mert ő a tipikus jó pasi a sorozatban, viszont olyan sötét, hogy az nem igaz. Soha nem ért semmit, és mindig mindent elbénázik. De lehet rá számítani, együttérző, igaz barát.
Phoebe is hasonlóan hülye, de hatalmas szíve van, szereti az embereket, az életet, a környezetét.
Még Phoebe mondta a sorozatban: "Három dolgot tudnod kell rólam. 1. Számomra a barátaim a legfontosabbak. 2. Én sosem hazudok. 3. Én sütöm a világon a legfinomabb mazsolás sütit!"
Két kedvenc részem van, az egyik "Az embrió", amiben lakást cserélnek, a másik pedig a "Phoebe sütije", amiben Rachel vitorlázni tanítja Joey-t több-kevesebb sikerrel.
Top Gear
Hát létezik jobb, szórakoztatóbb autós műsor ennél? Fantasztikus, mert nem csak arról szól, hogy különböző típusokat tesztelnek és mutatnak be, de vicces, és lényegre törő. Az egyik kedvenc sorozatom a mai napig, a három idióta brit műsorvezetővel, meg a feladataikkal és a küldetésekkel. A kedvenc részem a Vietnam Special, az egy órás műsoridőből másfél óra lett. :P
LA Ink
Még ma is szeretem, hiszen Kat Von D az egyik példaképem, a kedvenc tetoválóművészem, és igazából azt hiszem, csak miatta nézem a sorozatot :)
Állítólag...
Régebben főleg imádtam! Mindenféle kísérleteket mutatnak be, nem az 'unalmas fizikaóra' módra, ez is vicces, és szórakoztató.
Autókereskedők
Régi autókba lehelnek új életet - na, ezért nézem. :D Képesek a csúnya, ütött-kopott, öreg autókból vadonatúj csodákat csinálni...
Nevezd meg azt a sorozatot, aminek rabja vagy/voltál
Na, ez igazán hosszú lesz! :D
Először is, a
Jóbarátok
Nem tudom, ki ismeri, ki látta, én fanatikus rajongója vagyok! Régebben nővéremmel néztük együtt, bár akkor nem sokat értettem belőle, de totál belezúgtam Ross-ba (olyan 6 év körül lehettem), és mindig néztem. :D Utána később újra elkezdtük a családdal, mára már nincs olyan rész, amit ne láttam volna legalább tizenötször. Vicces, ugyanakkor tanulságos, az életről, a barátságról, a szerelemről sokat lehet belőle tanulni.
Részletesen pedig, a kedvenc szereplőm Joey (Matt LeBlanc) és Phoebe (Lisa Kudrow). Mindketten olyan őrültek!
Joey- t azért szeretem, mert ő a tipikus jó pasi a sorozatban, viszont olyan sötét, hogy az nem igaz. Soha nem ért semmit, és mindig mindent elbénázik. De lehet rá számítani, együttérző, igaz barát.
Phoebe is hasonlóan hülye, de hatalmas szíve van, szereti az embereket, az életet, a környezetét.
Még Phoebe mondta a sorozatban: "Három dolgot tudnod kell rólam. 1. Számomra a barátaim a legfontosabbak. 2. Én sosem hazudok. 3. Én sütöm a világon a legfinomabb mazsolás sütit!"
Két kedvenc részem van, az egyik "Az embrió", amiben lakást cserélnek, a másik pedig a "Phoebe sütije", amiben Rachel vitorlázni tanítja Joey-t több-kevesebb sikerrel.
Top Gear
Hát létezik jobb, szórakoztatóbb autós műsor ennél? Fantasztikus, mert nem csak arról szól, hogy különböző típusokat tesztelnek és mutatnak be, de vicces, és lényegre törő. Az egyik kedvenc sorozatom a mai napig, a három idióta brit műsorvezetővel, meg a feladataikkal és a küldetésekkel. A kedvenc részem a Vietnam Special, az egy órás műsoridőből másfél óra lett. :P
LA Ink
Még ma is szeretem, hiszen Kat Von D az egyik példaképem, a kedvenc tetoválóművészem, és igazából azt hiszem, csak miatta nézem a sorozatot :)
Állítólag...
Régebben főleg imádtam! Mindenféle kísérleteket mutatnak be, nem az 'unalmas fizikaóra' módra, ez is vicces, és szórakoztató.
Autókereskedők
Régi autókba lehelnek új életet - na, ezért nézem. :D Képesek a csúnya, ütött-kopott, öreg autókból vadonatúj csodákat csinálni...
2012. július 30., hétfő
Olimpiai aranyérem, és lovastusa, és a kérdések
Ami a kérdéseket illeti, megint bepótolom a tegnapit.
16. kérdés: Ha holnap vége lenne a világnak, mit csinálnál a földi életed hátralevő részében?
Hú, fogalmam sincs. Sok időt töltenék a szeretteimmel, és egyszerűen élvezném az életem utolsó napját.
17. kérdés: Mi szeretnél lenni, ha idősebb leszel?
Régebben a tetoválószakma vonzott nagyon, szívesen kipróbálnám. Most viszont már egyre több időt fordítok a fotózásra, nagyon érdekel, és szeretnék később lovakat fényképezni.
2012. július 28., szombat
29 kérdés, 29 nap - 12.,13.,14. és 15 kérdés összevonva
Öhm, igen, ez most ilyen ömlesztett. Több okból is. Először is, a 12. kérdésre: nincs kedvenc focicsapatom. Ez ilyen egyszerű :D A focin általában elalszom. Másodszor is, ami a 13. kérdést illeti, nem szeretnék senkinek semmit bevallani.
14. kérdés: Terveim a jövőre
Na, azok vannak :) Először is, szeretnék leérettségizni, és fotós lenni. Lovakat akarok fényképezni, és ebből azért pénzt is és kis hírnevet is remélek. Szeretnék nagyon lovagolni járni, ami a későbbieket illeti, saját lovat is szeretnék, és mindenképpen ki akarom próbálni a díjugratást. Szeretnék jogosítványt szerezni, és venni egy autót, amire majd úgy vigyázok, mint a szemem fényére. Nem veszek másikat, ha megjelenik egy újabb típus, hanem azt fogom bütykölgetni. Kb. olyan lesz, mint amikor ma néhány ember újabb autók helyett Trabanttal jár :D Ennél messzebb nem igazán tervezek. Élek a mának és majd kiforrja magát. :)
És a 15. kérdésre, nincs álompasim, csajom meg végképp :)
14. kérdés: Terveim a jövőre
Na, azok vannak :) Először is, szeretnék leérettségizni, és fotós lenni. Lovakat akarok fényképezni, és ebből azért pénzt is és kis hírnevet is remélek. Szeretnék nagyon lovagolni járni, ami a későbbieket illeti, saját lovat is szeretnék, és mindenképpen ki akarom próbálni a díjugratást. Szeretnék jogosítványt szerezni, és venni egy autót, amire majd úgy vigyázok, mint a szemem fényére. Nem veszek másikat, ha megjelenik egy újabb típus, hanem azt fogom bütykölgetni. Kb. olyan lesz, mint amikor ma néhány ember újabb autók helyett Trabanttal jár :D Ennél messzebb nem igazán tervezek. Élek a mának és majd kiforrja magát. :)
És a 15. kérdésre, nincs álompasim, csajom meg végképp :)
Olimpiai megnyitó
Jónapot! :D
Először is, rég nem válaszoltam a kérdésekre, de azt majd egy következő bejegyzésben.Tegnap néztem az olimpia megnyitót. Gyönyörű volt *-* Nem igazán érdekel egyébként a sport, nem igazán követem szemmel az olimpiákat, csak a magyar sportolók és a lovaglás eredményeit, de alapnak tartom, hogy leülök és megnézem, mert ez mégiscsak amolyan műveltségi kérdés, szerintem.
Egyébként meg szerintem nagyon nagyon szép volt :) Borzasztó módon eltalálták a britek az egész műsort. Fantasztikus látvány volt. Nekem leginkább a zenés-internetes-világhálós rész tetszett, szinte mindegyik számot felismertem. Egy csomó előadóról nem tudtam, hogy brit, pedig imádom őket...
Persze mindenki Mr. Bean-je, Rowan Atkinson is nagyon vicces volt, ő nem maradhat ki ilyen ünnepségekből. :D Paul McCartney hatalmas volt, imádom, imádtam az előadását, és nagyon szép pillanat volt, amikor az egész stadion egyszerre üvöltötte a Hey, jude -t :)
Lovas fejjel különösen fontos volt számomra, hogy két díjugrató is zászlóvivő volt, az egyik Brazíliánál, mégpedig Rodrigo Pessoa, a másikuk pedig Svédországnál Rolf-Göran Bengtsson. És a két shire fogat az elején is nagyon szépen mutatott. :)
Eddig is szerettem Londont és Nagy-Britanniát, de most még jobban imádom, mint ezelőtt. :)
Szóval sok sikert a magyar sportolóknak, remélhetőleg sok éremmel térnek majd haza. :)
2012. július 24., kedd
29 kérdés, 29 nap - 11. nap
11. kérdés
Melyik az a 3 szó, amit minden nap említesz?
Hú, nehéz, sok van... Lovak (mindig szóba jön), ez hülye (frappáns, és kifejező xD), majd (szeretem halogatni a dolgokat .___.)
Melyik az a 3 szó, amit minden nap említesz?
Hú, nehéz, sok van... Lovak (mindig szóba jön), ez hülye (frappáns, és kifejező xD), majd (szeretem halogatni a dolgokat .___.)
2012. július 23., hétfő
29 kérdés, 29 nap - 10. nap
10. kérdés:
Mi a kedvenc idézeted?
A fejlécen :) "A lehetetlen csupán egy nagy szó, amivel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény, hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik...", illetve: "Célozd meg a holdat, és ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz."
Mi a kedvenc idézeted?
A fejlécen :) "A lehetetlen csupán egy nagy szó, amivel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény, hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik...", illetve: "Célozd meg a holdat, és ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz."
2012. július 22., vasárnap
29 kérdés, 29 nap - 9. nap
9. kérdés
Mutasd be a legjobb barátod!
Hú, ez húzós. Rengeteg legjobb barátom lett, de akkor azt mutatom be, aki a legeslegelsőnek lett az, ő pedig Gabi.
Hozzám hasonlóan most fogja a 15 -öt tölteni. Igazából nagyon szeretem, bár egy idióta, akin hatalmasakat lehet röhögni. xD Mindig számíthatsz rá. Elég céltudatos és nem lehet befolyásolni, szeret öltözködni és szereti a divatot. :) Nagyon jól lehet vele szórakozni, én speciel mindig berekedek, annyit nevetek. xD De, amióta Julcsit és Kingát is a legjobb barátaim között tudom, azóta főleg így lógunk együtt, mert úgy az igazi. Nagyon sok dolog bebizonyította már, hogy a barátságunk nagyon erős :) ♥
Mutasd be a legjobb barátod!
Hú, ez húzós. Rengeteg legjobb barátom lett, de akkor azt mutatom be, aki a legeslegelsőnek lett az, ő pedig Gabi.
Hozzám hasonlóan most fogja a 15 -öt tölteni. Igazából nagyon szeretem, bár egy idióta, akin hatalmasakat lehet röhögni. xD Mindig számíthatsz rá. Elég céltudatos és nem lehet befolyásolni, szeret öltözködni és szereti a divatot. :) Nagyon jól lehet vele szórakozni, én speciel mindig berekedek, annyit nevetek. xD De, amióta Julcsit és Kingát is a legjobb barátaim között tudom, azóta főleg így lógunk együtt, mert úgy az igazi. Nagyon sok dolog bebizonyította már, hogy a barátságunk nagyon erős :) ♥
2012. július 21., szombat
29 kérdés, 29 nap - 8. nap
8. kérdés
4 dolog, amit el szeretnél mondani különböző embereknek.
(Ha jól értelmezem a kérdést, akkor négy embernek egy-egy dolgot (?). Mindegy. xD)
1. dolog: NEKI, hogy szeretem (haha, sosem fog összejönni, mert túl gyerekes ehhez.)
2. dolog: ...
Kifogott rajtam. Mást nem igen akarok elmondani senkinek. Csak ezt... xD Jó vagyok.. xD
4 dolog, amit el szeretnél mondani különböző embereknek.
(Ha jól értelmezem a kérdést, akkor négy embernek egy-egy dolgot (?). Mindegy. xD)
1. dolog: NEKI, hogy szeretem (haha, sosem fog összejönni, mert túl gyerekes ehhez.)
2. dolog: ...
Kifogott rajtam. Mást nem igen akarok elmondani senkinek. Csak ezt... xD Jó vagyok.. xD
2012. július 20., péntek
29 kérdés, 29 nap - 7. nap
7. kérdés:
Szoktál olvasni? Mik a kedvenc könyveid?
Sok könyves bejegyzést írtam már, szóval igen, szoktam olvasni, és nagyon is szeretek. Régebben még 150 oldalas, PonyClub regényeket olvastam, de most már más témájú könyveket is szoktam. Nagyon szeretem Moldova Györgytől A pénz szaga c., magyar kamionsofőrökkel foglalkozó könyvet, illetve A Szent Johanna Gimi kötetei is a kedvenceim lettek, nagyon szeretem. Emellett szeretem az olyan lovas könyveket, amikben sok kép van (ezek ismeretterjesztőek, de rengetegszer kiolvastam már, úgyhogy nézegetni szoktam inkább :'D), illetve van egy lovas, fotós könyvem Gabrielle Boiselle -től, azt is nagyon szeretem. Az olyan klasszikusokat, mint pl. a Harry Potter, nem olvastam, de nem is tervezem :'D
Szoktál olvasni? Mik a kedvenc könyveid?
Sok könyves bejegyzést írtam már, szóval igen, szoktam olvasni, és nagyon is szeretek. Régebben még 150 oldalas, PonyClub regényeket olvastam, de most már más témájú könyveket is szoktam. Nagyon szeretem Moldova Györgytől A pénz szaga c., magyar kamionsofőrökkel foglalkozó könyvet, illetve A Szent Johanna Gimi kötetei is a kedvenceim lettek, nagyon szeretem. Emellett szeretem az olyan lovas könyveket, amikben sok kép van (ezek ismeretterjesztőek, de rengetegszer kiolvastam már, úgyhogy nézegetni szoktam inkább :'D), illetve van egy lovas, fotós könyvem Gabrielle Boiselle -től, azt is nagyon szeretem. Az olyan klasszikusokat, mint pl. a Harry Potter, nem olvastam, de nem is tervezem :'D
2012. július 19., csütörtök
Kat Von D könyv
Hurrá, megint a könyvek. Tegnap utánanéztem az interneten, hogy hol lehetne Kat Von D parfümöt venni. Gyakorlatilag sehol, (de ha mégis tud valaki, ahol lehet, vagy interneten tudok rendelni Magyarországról, azt megköszönném) viszont a könyvét meg tudnám venni. A bookline.hu - ról lehet rendelni angol és német nyelvűt. Amelyiket én szeretném, a High Voltage Tattoo -sat, az német... igaz, 9000 FT, ráadásul elég nagy meló lefordítani, egyrészt, mert nem vagyok oda a német nyelvért, másrészt, mert még csak általános iskolai tudással rendelkezem :'D De annyira szeretném... Igyekszem megfűzni anyumékat az érvekkel, hogy sokat tanulhatnék németül, blabla, hátha megszerzem. :D
Mellékesen pedig, holnaptól hello, full önállóság...
Mellékesen pedig, holnaptól hello, full önállóság...
29 kérdés, 29 nap - 6. nap
6. kérdés:
Mi az, ami szomorúvá tesz?
Sok minden van, ha nagyon elgondolkozom, de egyébként semmi, mert nem igazán szoktam szomorkodni. Lenne okom rá, mert nekem sem tökéletes az életem, csak nem foglalkozom ezekkel, és nem gondolok rájuk. Nem mondanám, hogy elnyomom magamban, inkább fejben megoldom, ez általában pár napos folyamat. :)
Mi az, ami szomorúvá tesz?
Sok minden van, ha nagyon elgondolkozom, de egyébként semmi, mert nem igazán szoktam szomorkodni. Lenne okom rá, mert nekem sem tökéletes az életem, csak nem foglalkozom ezekkel, és nem gondolok rájuk. Nem mondanám, hogy elnyomom magamban, inkább fejben megoldom, ez általában pár napos folyamat. :)
2012. július 18., szerda
Könyvvásár, kicsit másképp
Sziasztok! :) Akkor egy kis beszámoló is, ne csak a kérdések. :)Amióta elkezdtem olvasni a Szent Johanna Gimit, rájöttem, hogy nekem ez a könyv KELL! Úgyhogy mivel nem volt meg se Gabinak, se nekem a 6. része, elmentünk megvenni.
Tegnap reggel szokás szerint Micc keltett, az ő formájában: egy kis oldalborda-dögönyözés, stb., aztán az éjjeliszekrényemen talált művirágot, amit elkezdett rágcsálni. Hiába mondtam neki, hogy ő nem ló, meg hogy a lovak egyébként sem esznek művirágot, nem igen hallgatott rám, úgyhogy eltávolítottam a díszt, mielőtt még valamelyik részét lenyeli, aztán kiment az álom a szememből, úgyhogy felhúztam a redőnyt, és miután pár percre megvakultam a reggeli fénytől, kimentem reggelizni.
Délután gyorsan hajat mostam (a kékből már szinte semmi nem látszik...), és kimentem, hogy megszárítsam, de olyan szürke felhők jöttek, hogy már attól féltem, visszakergetnek a lakásba :'D De mivel fújt a szél, és nem volt olyan hideg, úgy döntöttem, nem szórakozok a hajszárítóval, inkább várok, úgyhogy leültem a kerti székbe. Fél órára rá megállapítottam, hogy mindenképpen hosszú farmerban megyek, mert nem volt hű de nyári idő. :'D Kifestettem a körmöm (feketére), de az is olyan lett, mintha lehányták volna ... Na mindegy, aztán olyan gyorsan elkészültem, hogy maradt még tíz percem, így elfoglaltam magam azzal, hogy a körmöm mellől körömlakklemosóval szedtem le a lakkot. :'D
Gabival a városban találkoztunk, és miután kijelentette, hogy neki szüksége van egy otthoni-rohangálós papucsra, meglátogattuk a kínait, és röhögtünk egy sort az egyik kölyök próbababán, aki elég furcsa arcot vágott (egyébként nem egyszer hittem azokra, hogy élnek, amikor így futólag mentünk el mellettük, egyszóval nagyon élethűek voltak). Szereztünk egy zöld-lila-narancs kockás papucsot fehér alapon (asszem), aztán elmentünk könyvet nézni! Már régóta meg akarom szerezni Monty Roberts Shy Boy c. könyvét, és Gabi szerint az a könyvesbolt antikvárium is (amit kétlek, de mindegy, mert egyébként találtunk egy másik antikváriumot, de a kirakatban kiállítot Biblia alapján láttuk, hogy az vallásos...), szóval bementünk. A Szent Johanna 6. részét azonnal kiszúrtuk, de pechünkre csak egy volt belőle, ezért megbeszéltük, hogy majd felmegyünk a plázába, mert az a legtutibb könyvesbolt, és ott biztos, hogy van, úgyhogy nem vettük meg. A Shy Boy után viszont érdeklődtünk. Nem mertem rákérdezni az eladótól (fogalmam sincs, miért, 15 éves vagyok, de mindegy :'D Talán az angol kiejtésem...), és mivel velem volt Gabi, gondoltam, ő kérdezze meg, miután már nagylelkűen felajánlotta. Hát, kiderült, hogy az ő angol kiejtése sem jobb... Benyögte, hogy "Monty Roberts Shy Boy-ját keressük", némi pöszeséggel és borzalmas kiejtéssel, mire a nő úgy nézett ránk, mint az UFO-kra. Aztán nagy nehezen felfogta, hogy mit akarunk, és következett negyed órás utánakérdezgetés, meg nézegetés, hogy megvan -e. Mi meg tök kínosan álltunk ott, mert bejelentettem, hogy én most nem akarom azt a könyvet megvenni, és mi van, ha hosszas keresgélés után megtalálják, én meg benyögöm, hogy "Bocs, de nem kell, majd máskor", szóval már azért szorítottam, hogy ne legyen meg :'D Nem is lett... Irány a pláza!
Mint mindig, most is azt éreztem, hogy egyáltalán nem vagyok odavaló, szerencse, hogy minket kizárólag csak a könyvesbolt érdekelt. És persze, hogy ott is csak egy Szent Johanna 6. volt! Jó sokáig röhögtünk, hogy ilyen nincs, aztán megegyeztünk, hogy én megveszem azt, és visszamegyünk a másik boltba, ott meg Gabi veszi meg... Shy Boy persze itt sem volt. Amúgy kaptam 500 FT- os vásárlási utalványt, szóval ha megjelenik a 7., akkor veszek másik könyvet is, és kapok kedvezményt. :D Előtte viszont vettünk fagyit (barackos csoki + zöldalma), én fél óráig eszegettem, és elkértem Gabitól a blokkot, mert 570 FT- ot fizettünk. Ezt megjegyzem...
Aztán a másik könyvesbolt elé érve már inamba szállt a bátorságom, nem akartam megint bedugni a pofámat, mert már egyszer lefárasztottuk őket. Inkább kint megvártam Gabit. xD
Aztán mentünk a buszhoz... Gabi tökre sietett, úgyhogy váltottunk pár szót, és abban a pillanatban, amikor felszállt a buszra, eszembe jutott, hogy elfelejtettünk borítékot venni :'D Remek...
Ja, és, BOLDOG SZÜLINAPOT, DORINA! ♥
Tegnap reggel szokás szerint Micc keltett, az ő formájában: egy kis oldalborda-dögönyözés, stb., aztán az éjjeliszekrényemen talált művirágot, amit elkezdett rágcsálni. Hiába mondtam neki, hogy ő nem ló, meg hogy a lovak egyébként sem esznek művirágot, nem igen hallgatott rám, úgyhogy eltávolítottam a díszt, mielőtt még valamelyik részét lenyeli, aztán kiment az álom a szememből, úgyhogy felhúztam a redőnyt, és miután pár percre megvakultam a reggeli fénytől, kimentem reggelizni.
Délután gyorsan hajat mostam (a kékből már szinte semmi nem látszik...), és kimentem, hogy megszárítsam, de olyan szürke felhők jöttek, hogy már attól féltem, visszakergetnek a lakásba :'D De mivel fújt a szél, és nem volt olyan hideg, úgy döntöttem, nem szórakozok a hajszárítóval, inkább várok, úgyhogy leültem a kerti székbe. Fél órára rá megállapítottam, hogy mindenképpen hosszú farmerban megyek, mert nem volt hű de nyári idő. :'D Kifestettem a körmöm (feketére), de az is olyan lett, mintha lehányták volna ... Na mindegy, aztán olyan gyorsan elkészültem, hogy maradt még tíz percem, így elfoglaltam magam azzal, hogy a körmöm mellől körömlakklemosóval szedtem le a lakkot. :'D
Gabival a városban találkoztunk, és miután kijelentette, hogy neki szüksége van egy otthoni-rohangálós papucsra, meglátogattuk a kínait, és röhögtünk egy sort az egyik kölyök próbababán, aki elég furcsa arcot vágott (egyébként nem egyszer hittem azokra, hogy élnek, amikor így futólag mentünk el mellettük, egyszóval nagyon élethűek voltak). Szereztünk egy zöld-lila-narancs kockás papucsot fehér alapon (asszem), aztán elmentünk könyvet nézni! Már régóta meg akarom szerezni Monty Roberts Shy Boy c. könyvét, és Gabi szerint az a könyvesbolt antikvárium is (amit kétlek, de mindegy, mert egyébként találtunk egy másik antikváriumot, de a kirakatban kiállítot Biblia alapján láttuk, hogy az vallásos...), szóval bementünk. A Szent Johanna 6. részét azonnal kiszúrtuk, de pechünkre csak egy volt belőle, ezért megbeszéltük, hogy majd felmegyünk a plázába, mert az a legtutibb könyvesbolt, és ott biztos, hogy van, úgyhogy nem vettük meg. A Shy Boy után viszont érdeklődtünk. Nem mertem rákérdezni az eladótól (fogalmam sincs, miért, 15 éves vagyok, de mindegy :'D Talán az angol kiejtésem...), és mivel velem volt Gabi, gondoltam, ő kérdezze meg, miután már nagylelkűen felajánlotta. Hát, kiderült, hogy az ő angol kiejtése sem jobb... Benyögte, hogy "Monty Roberts Shy Boy-ját keressük", némi pöszeséggel és borzalmas kiejtéssel, mire a nő úgy nézett ránk, mint az UFO-kra. Aztán nagy nehezen felfogta, hogy mit akarunk, és következett negyed órás utánakérdezgetés, meg nézegetés, hogy megvan -e. Mi meg tök kínosan álltunk ott, mert bejelentettem, hogy én most nem akarom azt a könyvet megvenni, és mi van, ha hosszas keresgélés után megtalálják, én meg benyögöm, hogy "Bocs, de nem kell, majd máskor", szóval már azért szorítottam, hogy ne legyen meg :'D Nem is lett... Irány a pláza!
Mint mindig, most is azt éreztem, hogy egyáltalán nem vagyok odavaló, szerencse, hogy minket kizárólag csak a könyvesbolt érdekelt. És persze, hogy ott is csak egy Szent Johanna 6. volt! Jó sokáig röhögtünk, hogy ilyen nincs, aztán megegyeztünk, hogy én megveszem azt, és visszamegyünk a másik boltba, ott meg Gabi veszi meg... Shy Boy persze itt sem volt. Amúgy kaptam 500 FT- os vásárlási utalványt, szóval ha megjelenik a 7., akkor veszek másik könyvet is, és kapok kedvezményt. :D Előtte viszont vettünk fagyit (barackos csoki + zöldalma), én fél óráig eszegettem, és elkértem Gabitól a blokkot, mert 570 FT- ot fizettünk. Ezt megjegyzem...
Aztán a másik könyvesbolt elé érve már inamba szállt a bátorságom, nem akartam megint bedugni a pofámat, mert már egyszer lefárasztottuk őket. Inkább kint megvártam Gabit. xD
Aztán mentünk a buszhoz... Gabi tökre sietett, úgyhogy váltottunk pár szót, és abban a pillanatban, amikor felszállt a buszra, eszembe jutott, hogy elfelejtettünk borítékot venni :'D Remek...
Ja, és, BOLDOG SZÜLINAPOT, DORINA! ♥
29. kérdés, 29 nap - 5. nap
5. kérdés:
5 hely, amit meg akarsz látogatni
1. Miami :)
2. Nagy-Britannia
3. Arizona, meg Nevada környékén azokat a lovas ranch-okat *-*
4. LA
5. Hollywood :)
5 hely, amit meg akarsz látogatni
1. Miami :)
2. Nagy-Britannia
3. Arizona, meg Nevada környékén azokat a lovas ranch-okat *-*
4. LA
5. Hollywood :)
2012. július 17., kedd
29 kérdés - 29 nap - 4. nap
4. kérdés:
Mi az a hat dolog, ami nélkül nem tudsz élni?
1. Lovak
2. Autó, busz, és mindenféle jármű
3. Zene
4. Napsütés, meleg, eső
5. Nyár
6. Boldogság, optimizmus és hit :)
Mi az a hat dolog, ami nélkül nem tudsz élni?
1. Lovak
2. Autó, busz, és mindenféle jármű
3. Zene
4. Napsütés, meleg, eső
5. Nyár
6. Boldogság, optimizmus és hit :)
29 kérdés, 29 nap - 3. nap
Bocsi, lemaradtam :S Úgyhogy ma kivételesen két kérdésre válaszolok külön bejegyzésben :'D
3. kérdés:
Írd le, milyen volt a napod. (ugye a tegnapi :P)
Hát, reggel háromnegyed tízkor sikerült felkelnem, utána leültem olvasni a Szent Johannát, és délig olvastam. Utána ettem, elpakoltam a szobámban, és leültem a géphez. Estig ott voltam, aztán leültem tévézni, lezuhanyoztam, és mentem aludni. Baromi érdekes :'DDDDDDDD
3. kérdés:
Írd le, milyen volt a napod. (ugye a tegnapi :P)
Hát, reggel háromnegyed tízkor sikerült felkelnem, utána leültem olvasni a Szent Johannát, és délig olvastam. Utána ettem, elpakoltam a szobámban, és leültem a géphez. Estig ott voltam, aztán leültem tévézni, lezuhanyoztam, és mentem aludni. Baromi érdekes :'DDDDDDDD
2012. július 15., vasárnap
29 kérdés, 29 nap - 2. nap
2. nap, második kérdés
10 dolog, amit kedvelsz, 10 dolog, amit nem
Ezeket persze nem sorrendben
Amit kedvelek
1. a napsütést, a meleget, a kék eget fehér felhőkkel, avagy mindent, ami a nyárral jár, ja és az esőt. xD
2. az életet! Vagyis nem kedvelem, hanem imádom! :D
3. a világosságot, mert utálom a sötétet. :'DDD
4. az állatokat
5. mindent, amit az előző bejegyzésben felsoroltam, amik nagyon fontosak az életemben, vagyis a család, a barátok, a buszok, és a lovak
6. a zenét! zene nélkül élni nem lehet :)
7. a színeket, és a színes dolgokat
8. a csillagokat. Na, nem arra gondolok, ami az égen van. Az öt ágú csillagot! Nem vagyok normális, de imádom az ilyesmiket. xD
9. az őszinteséget, azt, ha valaki egyenesen megmondja, amit gondol, és nem köntörfalazik
10. az optimizmust!
Amit nem kedvelek
1. a ribancokat. Ami nekem magábafoglalja acsöcsöm seggem kivan, a tükörben fotózom magam dőlt derékkal és idétlen grimasszal és egyéb lányokat.
2. a hajvasalást - miért van az, hogy csak azért, mert göndör a hajam, már nem is lehetek csinos?!
3. ha nem tudom, mi folyik körülöttem
4. ha lenéznek, és semmibe vesznek
5. ha valaki túlzottan pesszimista, és sajnáltatja magát
6.ha valaki elítél, mert én nem rajongok a mai világért és a mai dolgokért
7. a sötétséget
8. az egyedüllétet
9. a viharokat
10. a pókokat
10 dolog, amit kedvelsz, 10 dolog, amit nem
Ezeket persze nem sorrendben
Amit kedvelek
1. a napsütést, a meleget, a kék eget fehér felhőkkel, avagy mindent, ami a nyárral jár, ja és az esőt. xD
2. az életet! Vagyis nem kedvelem, hanem imádom! :D
3. a világosságot, mert utálom a sötétet. :'DDD
4. az állatokat
5. mindent, amit az előző bejegyzésben felsoroltam, amik nagyon fontosak az életemben, vagyis a család, a barátok, a buszok, és a lovak
6. a zenét! zene nélkül élni nem lehet :)
7. a színeket, és a színes dolgokat
8. a csillagokat. Na, nem arra gondolok, ami az égen van. Az öt ágú csillagot! Nem vagyok normális, de imádom az ilyesmiket. xD
9. az őszinteséget, azt, ha valaki egyenesen megmondja, amit gondol, és nem köntörfalazik
10. az optimizmust!
Amit nem kedvelek
1. a ribancokat. Ami nekem magábafoglalja a
2. a hajvasalást - miért van az, hogy csak azért, mert göndör a hajam, már nem is lehetek csinos?!
3. ha nem tudom, mi folyik körülöttem
4. ha lenéznek, és semmibe vesznek
5. ha valaki túlzottan pesszimista, és sajnáltatja magát
6.ha valaki elítél, mert én nem rajongok a mai világért és a mai dolgokért
7. a sötétséget
8. az egyedüllétet
9. a viharokat
10. a pókokat
2012. július 14., szombat
29 kérdés, 29 nap - 1. nap
Avagy, hogy legyen mit olvasnotok, és legyen mit írnom! :D A lényeg az, hogy van 29 kérdés, illetve pont, amit meg kell válaszolni. Egy nap egyre válaszolok, sorban. A kérdések:
1. nap: Írj néhány alapinformációt magadról.
2. nap: 10 dolog amit kedvelsz, 10 amit nem.
3. nap: Írd le a napodat.
4. nap: Hat dolog, ami nélkül nem tudsz élni.
5. nap: Öt hely, amit meg akarsz látogatni.
6. nap: Mi az, ami szomorúvá tesz?
7. nap: Szoktál olvasni? Mik a kedvenc könyveid?
8. nap: Négy dolog, amit el szeretnél mondani különböző embereknek.
9. nap: Mutasd be a legjobb barátod!
10. nap: Mi a kedvenc idézeted?
11. nap: Mi az a 3 szó, amit minden nap említesz?
12. nap: Kedvenc focicsapatod.
13. nap: Három vallomás, választásod szerint.
14. nap: Terveim a jövőre nézve.
15. nap: Álompasid / csajod.
16. nap: Ha holnap vége lenne a világnak, mit csinálnál a földi életed hátralévő idejében?
17. nap: Mi szeretnél lenni, ha idősebb leszel?
18. nap: Nevezd meg azt a sorozatot, aminek a rabja vagy/voltál.
19. nap: 10 dolog (nem ember), ami boldoggá tesz.
20. nap: Ki tette a legnagyobb hatást az életedben, és miért?
21. nap: Öntsd ki a szíved!
22. nap: A legrosszabb dolog, ami valaha történt veled.
23. nap: Egy levél bárkinek. Akárkinek.
24. nap: Hét dolog, ami gyakran megfordul a fejedben.
25. nap: Olyasvalakivel randiznál, aki egyszerű és lenyűgöző személyiségű, vagy olyannal aki híres és egyszerű személyiségű?
26. nap: Mik azok az apró dolgok, amitől zavarban érzed magad?
27. nap: Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?
28. nap: Hiszel a szerelemben első látásra? Miért?
29. nap: 4 mód, ahogy el lehet nyerni a szíved.
ÉS A VÁLASZ AZ 1. NAPRA:
1. nap: Írj néhány alapinformációt magadról!
14 éves lány vagyok, az életem több nagy részből áll, amit a lovak, a buszok, a barátok és a család alkot. Optimista vagyok, imádok élni. Szókimondó, őszinte, őrült csaj vagyok elmebeteg ötletekkel. Nagyon szeretek fotózni, sétálni a természetben, lovak között lenni, zenét hallgatni. Szeretem az állatokat, tisztelem, becsülöm és védem őket. Nekem is van egyébként sok, akikről itt is olvashattok :)
1. nap: Írj néhány alapinformációt magadról.
2. nap: 10 dolog amit kedvelsz, 10 amit nem.
3. nap: Írd le a napodat.
4. nap: Hat dolog, ami nélkül nem tudsz élni.
5. nap: Öt hely, amit meg akarsz látogatni.
6. nap: Mi az, ami szomorúvá tesz?
7. nap: Szoktál olvasni? Mik a kedvenc könyveid?
8. nap: Négy dolog, amit el szeretnél mondani különböző embereknek.
9. nap: Mutasd be a legjobb barátod!
10. nap: Mi a kedvenc idézeted?
11. nap: Mi az a 3 szó, amit minden nap említesz?
12. nap: Kedvenc focicsapatod.
13. nap: Három vallomás, választásod szerint.
14. nap: Terveim a jövőre nézve.
15. nap: Álompasid / csajod.
16. nap: Ha holnap vége lenne a világnak, mit csinálnál a földi életed hátralévő idejében?
17. nap: Mi szeretnél lenni, ha idősebb leszel?
18. nap: Nevezd meg azt a sorozatot, aminek a rabja vagy/voltál.
19. nap: 10 dolog (nem ember), ami boldoggá tesz.
20. nap: Ki tette a legnagyobb hatást az életedben, és miért?
21. nap: Öntsd ki a szíved!
22. nap: A legrosszabb dolog, ami valaha történt veled.
23. nap: Egy levél bárkinek. Akárkinek.
24. nap: Hét dolog, ami gyakran megfordul a fejedben.
25. nap: Olyasvalakivel randiznál, aki egyszerű és lenyűgöző személyiségű, vagy olyannal aki híres és egyszerű személyiségű?
26. nap: Mik azok az apró dolgok, amitől zavarban érzed magad?
27. nap: Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?
28. nap: Hiszel a szerelemben első látásra? Miért?
29. nap: 4 mód, ahogy el lehet nyerni a szíved.
ÉS A VÁLASZ AZ 1. NAPRA:
1. nap: Írj néhány alapinformációt magadról!
14 éves lány vagyok, az életem több nagy részből áll, amit a lovak, a buszok, a barátok és a család alkot. Optimista vagyok, imádok élni. Szókimondó, őszinte, őrült csaj vagyok elmebeteg ötletekkel. Nagyon szeretek fotózni, sétálni a természetben, lovak között lenni, zenét hallgatni. Szeretem az állatokat, tisztelem, becsülöm és védem őket. Nekem is van egyébként sok, akikről itt is olvashattok :)
2012. július 13., péntek
Szünet
Sziasztok!
Mivel nyáron úgy sincs mit írnom, mert az unalmas hétköznapjaim gondolom, senkit nem érdekelnek, ráadásul nem tudom megcsinálni a blogot úgy, ahogy akarom, ezért hagyom így kicsit. Ha lesz majd valami, írok, de éppenséggel még normális dizájnt sem tudok csinálni, mert hátteret sem enged feltölteni a kedves Blogspot, úgyhogy ezzel a sablonnal lesz a blog addig, mivel nincs mit olvasni, ezért gondolom, senkit nem zavar, hogy most ilyen olvashatatlan.
Mivel nyáron úgy sincs mit írnom, mert az unalmas hétköznapjaim gondolom, senkit nem érdekelnek, ráadásul nem tudom megcsinálni a blogot úgy, ahogy akarom, ezért hagyom így kicsit. Ha lesz majd valami, írok, de éppenséggel még normális dizájnt sem tudok csinálni, mert hátteret sem enged feltölteni a kedves Blogspot, úgyhogy ezzel a sablonnal lesz a blog addig, mivel nincs mit olvasni, ezért gondolom, senkit nem zavar, hogy most ilyen olvashatatlan.
2012. július 10., kedd
Kék haj :D
Helóbeló!
Az egyetlen említésre méltó dolog, ami velem történt, az az, hogy kék lett a hajam egy része. Hát nem szuper? :D Igaz, nem pont úgy, ahogy én akartam, de végülis tetszik. Nagyon el voltam határozva, hogy majd ha kikopik, újra beszínezem, de lehet, hogy nem fogom. Vagy pedig máshogy, mert ez nem olyan lett, mint amilyennek én azt elképzeltem. :"D Nem is olyan élénk, ami nem meglepő, mert nincs kiszőkítve a hajam, úgyhogy inkább olyan sötét türkizkék benyomása van, de végeredményben nem rossz.
Eddig nem igen csináltam semmit a szünetben. Voltam itt - ott, de max két napot töltöttem általában máshol, vagy bejárkáltam a városba, buszoztam, de leginkább csak otthon döglődtem. Elhatározásommal ellentétben, hogy majd korán kelek, korán fekszek, egész nap alszom :'D Bár sokat járok fotózni, meg ilyesmi, de a terveim közül nem sikerült még szerintem egyet sem megvalósítani x) Ja, de, a színes hajat...
Viszont kiolvastam már két könyvet, az SZJG első és második részét. Korábbi előítéleteimmel szemben, hogy ez a könyv nem nekem való, meg nem tetszene, tegnap is kb. kilenctől éjfélig olvastam a 3. részt, imádom! :D Tök életszerű, laza hangvételű, és szerintem sok tini megtalálja benne önmagát.
Ja, és kitaláltam, hogy kirakót akarok venni. Yeah :D Tökre kedvet kaptam hozzá, úgy se csinálok semmit egész nap, legalább értelmes dologgal üssem el az időt :'D
(Kép most nincs, úgy sincs miről :P)
Az egyetlen említésre méltó dolog, ami velem történt, az az, hogy kék lett a hajam egy része. Hát nem szuper? :D Igaz, nem pont úgy, ahogy én akartam, de végülis tetszik. Nagyon el voltam határozva, hogy majd ha kikopik, újra beszínezem, de lehet, hogy nem fogom. Vagy pedig máshogy, mert ez nem olyan lett, mint amilyennek én azt elképzeltem. :"D Nem is olyan élénk, ami nem meglepő, mert nincs kiszőkítve a hajam, úgyhogy inkább olyan sötét türkizkék benyomása van, de végeredményben nem rossz.
Eddig nem igen csináltam semmit a szünetben. Voltam itt - ott, de max két napot töltöttem általában máshol, vagy bejárkáltam a városba, buszoztam, de leginkább csak otthon döglődtem. Elhatározásommal ellentétben, hogy majd korán kelek, korán fekszek, egész nap alszom :'D Bár sokat járok fotózni, meg ilyesmi, de a terveim közül nem sikerült még szerintem egyet sem megvalósítani x) Ja, de, a színes hajat...
Viszont kiolvastam már két könyvet, az SZJG első és második részét. Korábbi előítéleteimmel szemben, hogy ez a könyv nem nekem való, meg nem tetszene, tegnap is kb. kilenctől éjfélig olvastam a 3. részt, imádom! :D Tök életszerű, laza hangvételű, és szerintem sok tini megtalálja benne önmagát.
Ja, és kitaláltam, hogy kirakót akarok venni. Yeah :D Tökre kedvet kaptam hozzá, úgy se csinálok semmit egész nap, legalább értelmes dologgal üssem el az időt :'D
(Kép most nincs, úgy sincs miről :P)
2012. július 3., kedd
Fejléc
Kicsit változtattam a dolgokon, sablonnal nagyon nem akartam vesződni, viszont csináltam új fejlécet. Tetszik ez az idézet, teljesen igaznak gondolom, úgyhogy egy saját fotóval megspékelve ez lett a fejléc.
2012. június 29., péntek
Köröööm!
Sziasztok!
Hát, azt hiszem, az utóbbi időben rájöttem, hogy körömlakkmániás vagyok. Imádok körmöt festeni, úgyhogy vettem is pár üveg lakkot tegnap. Már egy rakás variációt kitaláltam, úgyhogy most megmutatom nektek (úgy sincs miről írnom egyelőre igazán xD).
Úgy döntöttem, hogy először fekete-kék csíkos lesz, a gyűrűsujjamon pedig a kék helyett türkiz, de nem tetszett, úgyhogy az egészet befestettem fehérre. A végeredményről annyit, hogy még elég kezdetleges, de nekem tetszik. :D
Ami kellett hozzá (színes lakkok):
Kék: Rimmel London 60 seconds 60 perc alatt száradó körömlakk [840 blue eyed girl] - kb. tényleg annyi idő alatt száradt meg, ez csak egy réteg, és teljesen befogta (mivel nem vagyok jártas az ilyenekben, azelőtt nem ismertem ezt a márkát)
Fehér: Maybeline New York Mini Colorama, French White körömlakk - az egyik blogon láttam, és nagyon sok jót írtak róla, úgyhogy megvettem, ez is már egy rétegben fed
Fekete: Essence Colour & Go 03 -as körömlakk - ez is egy rétegben fed, semmi különös, de szép színe van.
Plusz még használtam hozzá celluxot, de baromi nehéz meló, mert mindenhová ragad, csak oda nem, ahová kéne.
Ééééés igen, vettem hajszínezőt is! Majd kipróbáljuk ;)
Hát, azt hiszem, az utóbbi időben rájöttem, hogy körömlakkmániás vagyok. Imádok körmöt festeni, úgyhogy vettem is pár üveg lakkot tegnap. Már egy rakás variációt kitaláltam, úgyhogy most megmutatom nektek (úgy sincs miről írnom egyelőre igazán xD).
Úgy döntöttem, hogy először fekete-kék csíkos lesz, a gyűrűsujjamon pedig a kék helyett türkiz, de nem tetszett, úgyhogy az egészet befestettem fehérre. A végeredményről annyit, hogy még elég kezdetleges, de nekem tetszik. :D
 |
| (A középsőujjamon a cellux miatt feljött a bőröm - igen, ilyen az én formám. xD) |
Kék: Rimmel London 60 seconds 60 perc alatt száradó körömlakk [840 blue eyed girl] - kb. tényleg annyi idő alatt száradt meg, ez csak egy réteg, és teljesen befogta (mivel nem vagyok jártas az ilyenekben, azelőtt nem ismertem ezt a márkát)
Fehér: Maybeline New York Mini Colorama, French White körömlakk - az egyik blogon láttam, és nagyon sok jót írtak róla, úgyhogy megvettem, ez is már egy rétegben fed
Fekete: Essence Colour & Go 03 -as körömlakk - ez is egy rétegben fed, semmi különös, de szép színe van.
Plusz még használtam hozzá celluxot, de baromi nehéz meló, mert mindenhová ragad, csak oda nem, ahová kéne.
Ééééés igen, vettem hajszínezőt is! Majd kipróbáljuk ;)
2012. június 20., szerda
Életjelek, ballagás és nyári szünet - 3in1
Héló. Akarom mondani, sziasztok!
Annyira régen nem írtam, hogy kiléptetett a rendszer. Kiábrándító... Na mindegy. Számörtájm van, emberek! Ki gondolta volna, hogy egyszer ez a dicső nap is eljön. Igen, igen, elballagtam, vén diák lettem, lehet éljenezni. Az ebből keresett pénzemből pedig lovagolni fogok.
Először természetesen körömlakkot fogok venni. Mert az nagyon fontos, tényleg, főleg a lovagláshoz. Körömlakkhiányban szenvedek, jó pár színre szükségem lenne, úgyhogy eljött az idő, hogy vegyek néhányat. Meg nézek hajszínezőket, és kiderítem az igazságot.
És most vissza a múltba. Érdekes, a legjobb élményem az osztállyal két nappal a ballagás előtt volt. Akkor éreztem, hogy egybe tartozunk. Ezzel alaposan elkéstem, ami azt illeti... Pozitívum, hogy könnyek helyett végigröhögtem a saját ballagásomat, mert én mindig is a szép emlékekre szerettem gondolni, nem arra, hogy jaj, most mi lesz. Végül is, nem meghalni mentünk, csak elballagni, vagy mi a szösz, és az osztálytalálkozókban is bízom. Sőt, már előre várom! Ráadásul velem van egy csomó fotó, amik mindig emlékeztetni fognak. Szép volt egyébként, bár a virágot alig bírtam el, és menet közben elhagytam róla a papírt.
Utólag pedig rájöttem, hogy remélem, sosem leszek amnéziás. Ugyanis az emlékeim az életem egy jelentős részét alkotják, és ha azt elveszítem, akkor nem is tudom, mit kezdek magammal.
Hát, jó nyári szünetet nektek, jelentkezni fogom, ígérem, főleg ha végre lovagolni is megyek, mindenféle beszámolókkal és képekkel! :)
(Ja, igen, a pendrive-on levő több ezer képet szépen rendszereztem, témák szerint csoportosítottam és mappákba raktam, így mindent megtalálok, és igen, büszke vagyok magamra!)
Annyira régen nem írtam, hogy kiléptetett a rendszer. Kiábrándító... Na mindegy. Számörtájm van, emberek! Ki gondolta volna, hogy egyszer ez a dicső nap is eljön. Igen, igen, elballagtam, vén diák lettem, lehet éljenezni. Az ebből keresett pénzemből pedig lovagolni fogok.
Először természetesen körömlakkot fogok venni. Mert az nagyon fontos, tényleg, főleg a lovagláshoz. Körömlakkhiányban szenvedek, jó pár színre szükségem lenne, úgyhogy eljött az idő, hogy vegyek néhányat. Meg nézek hajszínezőket, és kiderítem az igazságot.
És most vissza a múltba. Érdekes, a legjobb élményem az osztállyal két nappal a ballagás előtt volt. Akkor éreztem, hogy egybe tartozunk. Ezzel alaposan elkéstem, ami azt illeti... Pozitívum, hogy könnyek helyett végigröhögtem a saját ballagásomat, mert én mindig is a szép emlékekre szerettem gondolni, nem arra, hogy jaj, most mi lesz. Végül is, nem meghalni mentünk, csak elballagni, vagy mi a szösz, és az osztálytalálkozókban is bízom. Sőt, már előre várom! Ráadásul velem van egy csomó fotó, amik mindig emlékeztetni fognak. Szép volt egyébként, bár a virágot alig bírtam el, és menet közben elhagytam róla a papírt.
Utólag pedig rájöttem, hogy remélem, sosem leszek amnéziás. Ugyanis az emlékeim az életem egy jelentős részét alkotják, és ha azt elveszítem, akkor nem is tudom, mit kezdek magammal.
Hát, jó nyári szünetet nektek, jelentkezni fogom, ígérem, főleg ha végre lovagolni is megyek, mindenféle beszámolókkal és képekkel! :)
(Ja, igen, a pendrive-on levő több ezer képet szépen rendszereztem, témák szerint csoportosítottam és mappákba raktam, így mindent megtalálok, és igen, büszke vagyok magamra!)
2012. június 9., szombat
"A szerelemnek múlnia kell, akkor is, ha égig emel, és szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér."
Ehhez inkább most nem írnék semmit. Ez a dalszöveg idézet pontosan leírja pillanatnyi érzéseim. :)
2012. június 4., hétfő
Látogatás a Tisza-tavi Ökocentrumban
Tegnap egész jó időnk volt, úgyhogy úgy döntöttünk, lemegyünk Poroszlóra, megnézni a Tisza-tavi Ökocentrumot nővéremékkel.
Amikor tegnap nővérem közölte, hogy olyan helyre megyünk, ahol állatok is vannak, felcsillant a szemem, hogy megint alkalmam nyílik egy kis potya-lovazásra, de rögtön lehűtött, hogy a Tisza-tó állatvilágát mutatja be a hely.
Mindenesetre elég jól hangzott, ezért vasárnap, ebéd után Suzuba pattantunk.
Az Ökocentrum egy igen jó környezetben van, közel hozzá a szabadstrand. Több része van, az épületben akváriumok és hüllők vannak, kint pedig kinti állatok, teknősök, békák, juhok, madarak és szitakötők. A tavon pedig egy vízisétány van, ahol madarakat lehet nézni, de oda nem jutottunk el.
Rengeteg furi állattal találkoztunk. A békák nem voltak nagy újdonságok, ugyanis otthon szinte mindig látok, de borzasztó édesek voltak. Többféle sikló, meg gyík is volt, és teknősök.
A padló is tök érdekes volt, be lehetett látni az alsó szinten levő medence vizébe, a mintája pedig Poroszló műholdas látképe volt fentről.
Az akváriumokban rengeteg érdekes hal úszkált. Nem igen láttam még ilyeneket, csak olyan kis jelentéktelen halakat, mivel horgászni nem járok (habár nővérem élettársának nagy szokása, én sajnálom a halakat).
Volt egy rész, ahol fölötted úsztak el a halak. Mindegyiknek csak a felét sikerült lefényképeznem, a farka gyakorlatilag egyiknek sincs benne a képben.
Vidrákkal is találkoztunk, és odakint is körülnéztünk. Édes teknősök pihentek a köveken, de egyik se volt olyan nagy, mint az én termetes büdös, hájas békakirályfim.
És őzek is voltak *-* Róluk is készült pár fotó, illetve az egész helyről.
A képek minőségéről viszont nem ejtenék szót... szinte kivétel nélkül mindegyik használhatatlan, de azért a lényeg látszik rajta, mivel idő hiányában nem volt lehetőségem szórakozni a géppel, és üvegen keresztül is tök más fotózni. Az állatok megnevezéseit sem tudom pontosan, nekem marad a kicsicuki gyíkocska és egyebek, bár megnéztük, mi van kiírva az üvegre, nem maradt meg a fejemben, úgyhogy a képek alatt az általam adott neveket olvashatjátok. xDDD
AKI UNDORODIK A HÜLLŐKTŐL, A KÍGYÓKTÓL ÉS EGYÉB ÁLLATOKTÓL, AZ ÓVATOSAN TEKERJEN LEFELÉ! :) Lejjebb halak és madarak is lesznek.
Amikor tegnap nővérem közölte, hogy olyan helyre megyünk, ahol állatok is vannak, felcsillant a szemem, hogy megint alkalmam nyílik egy kis potya-lovazásra, de rögtön lehűtött, hogy a Tisza-tó állatvilágát mutatja be a hely.
Mindenesetre elég jól hangzott, ezért vasárnap, ebéd után Suzuba pattantunk.
Az Ökocentrum egy igen jó környezetben van, közel hozzá a szabadstrand. Több része van, az épületben akváriumok és hüllők vannak, kint pedig kinti állatok, teknősök, békák, juhok, madarak és szitakötők. A tavon pedig egy vízisétány van, ahol madarakat lehet nézni, de oda nem jutottunk el.
Rengeteg furi állattal találkoztunk. A békák nem voltak nagy újdonságok, ugyanis otthon szinte mindig látok, de borzasztó édesek voltak. Többféle sikló, meg gyík is volt, és teknősök.
A padló is tök érdekes volt, be lehetett látni az alsó szinten levő medence vizébe, a mintája pedig Poroszló műholdas látképe volt fentről.
Az akváriumokban rengeteg érdekes hal úszkált. Nem igen láttam még ilyeneket, csak olyan kis jelentéktelen halakat, mivel horgászni nem járok (habár nővérem élettársának nagy szokása, én sajnálom a halakat).
Volt egy rész, ahol fölötted úsztak el a halak. Mindegyiknek csak a felét sikerült lefényképeznem, a farka gyakorlatilag egyiknek sincs benne a képben.
Vidrákkal is találkoztunk, és odakint is körülnéztünk. Édes teknősök pihentek a köveken, de egyik se volt olyan nagy, mint az én termetes büdös, hájas békakirályfim.
És őzek is voltak *-* Róluk is készült pár fotó, illetve az egész helyről.
A képek minőségéről viszont nem ejtenék szót... szinte kivétel nélkül mindegyik használhatatlan, de azért a lényeg látszik rajta, mivel idő hiányában nem volt lehetőségem szórakozni a géppel, és üvegen keresztül is tök más fotózni. Az állatok megnevezéseit sem tudom pontosan, nekem marad a kicsicuki gyíkocska és egyebek, bár megnéztük, mi van kiírva az üvegre, nem maradt meg a fejemben, úgyhogy a képek alatt az általam adott neveket olvashatjátok. xDDD
 |
| Valami sikló lehet |
 |
| Mocsári teknős |
 |
| Haverok :) |
 |
| Nemtudommilyen hal. |
 |
| Jó kis kéglijük van, annyi szent ;) |
 |
| Vidrák |
 |
| Ez egész használható kép. Halak :3 |
 |
| BIGhal. :) |
 |
| Délutáni pihi :) |
 |
| Teknőzbékaa *-* |
 |
| Őzi legelészik :) |
 |
| Szundi |
 |
| Madarak |
 |
| Őz |
2012. június 2., szombat
summer; 2004-2012
Éppen a tegnapi irodalomórán ötlött fel egy gondolat, hogy bizonyára nekünk is lezárul életünk egy fejezete, mert elértük azt a korszakot, hogy valami véget ért.
Sokszor gondolkoztam rajta én is, hogy mennyi mindent értem el ezalatt a nyolc év alatt, és hogy mennyi mindenért hálás lehetek. A környezetemben levő emberek formáltak olyanná, amilyen vagyok, és persze a világhoz való viszonyulás.
Vicces belegondolni, hogy amikor elsős voltam, állandóan sírtam, ha kellett, ha nem. Utáltam iskolában lenni, mert csak otthon éreztem magam biztonságban. Kit érdekel, hogy a sok néni meg a sok bácsi, akik azért voltak, hogy vigyázzanak, olyan kedvesek, és aranyosak, amikor én csak a szüleimmel érzem magam jól? Szerencsére a bátyám akkor még négy éven át abba az iskolába járt, így haza tudott engem hozni.
Nekem már óvodában sem voltak barátaim, és elsőben sem. Én voltam a különc kölyök. Aztán végül az első legjobb barátom meglepő módon egy fiú volt, aki ugyan ott lakott, mint én. Mellette ültem, és valamilyen szinten biztonságot is jelentett, mert ő legalább nem bőgött állandóan.
Persze, ahogy az idő múlt, egyre bátrabb lettem, de jó pár év kellett hozzá (annó, 2004: mi, elsősök, meghúztuk magunkat, féltünk a nagyoktól | ma, 2012: az elsősök beszólnak, nekünk jönnek és ocsmányul beszélnek (Y)). Aztán ötödikes-hatodikos korom körül ért olyan dolog, ami gyökeresen megváltoztatta az életem.
Elkezdtem élvezni. Találtam egy csomó olyan dolgot hirtelen, amit imádok. Akkoriban lett Miami a kedvenc városom. Állandóan olyan képeket nézegettem, ahol a kék égen fehér, habos felhők voltak, annyira boldog volt és annyi pozitívumot árasztott. Vagy olyat, ahol az égen szivárvány volt, mindenféle színes dolog, ami felvidított. Elkezdtem régi, magyar zenéket hallgatni, mert sokkal jobban tetszettek, mint a maiak. Megszerettem az esőt, és kezdtem érezni, mi az a szabadság. Mindig azt mondtam, hogy minden nap boldog vagyok (ami a mai napig töretlen), és optimistának mondtam magamat. Nem befolyásolt többé a többi ember. Amikor őket követtem, borzasztó idióta lettem, de ebben az időszakban gyökeresen megváltoztam. Elkezdtem érdeklődni a járművek, de főleg a buszok iránt. Lett egy rakás kedvencem, akikkel imádtam járni. Ha az ő oldalukról vizsgáljuk, akkor közülük nagyon sokakkal volt szerencsém utazni, és lett egy kedvencem, aki rövid idő múlva sokkal többet jelentett számomra egyszerű tárgynál.
A barátaim nem igen változtak... két éve ismertem meg viszont Őt, akivel csak kétszer - háromszor sikerült beszélni, vagy csinálni valamit együtt (de akkor is voltak a környezetünkben mások is), de már az elején is, ahányszor csak megláttam, nagyot dobbant a szívem. Lehet, hogy kicsit túlzásnak tűnik azt mondani, hogy szerelem volt első látásra, de valami olyasminek nevezhetjük. Aztán a társaság széthullott. Többet nem köszöntünk egymásnak, és csak kényszerhelyzetben szóltunk a másikhoz, legnagyobb bánatomra. Mindig néztük viszont egymást, de valahogy egyikőnk sem köszönt (nekem bátorságom nem volt, ő meg nem akart).
Aztán ott volt még az a személy is, aki kisétált az életemből, de egy napra visszajön. Őt is kezdtem egyre jobban értékelni, hogy ott van velem, hogy sosem hagy cserben. Volt egy időszak, amikor legszívesebben bemostam volna neki egyet, mert nagyon feldühített, hiszen gyökeresen megváltozott, de rájöttem, hogy ugyan olyan, mint eddig volt.
Ha az osztályt nézzük, az is egyre jobban összekovácsolódott. Bár hatodikban még olyan "mindenki utálja a másikat" kategóriában voltunk, aztán mindenki (majdnem mindenki) beszélőviszonyba került a másikkal.
Rengeteg emlék és dalszöveg, amiket az emlékekhez köthetek... rengeteg jó, és rossz. Ahogy egyre feljebb értem a szamárlétrán, megmutattam, ki vagyok, és hogy az elveimhez tartom magamat.
Sosem olvadtam be, és sosem fogok. És ha nem történt volna meg az velem, ami megtörtént, akkor most nem lennék ilyen.
Itt ismertem meg a barátaimat, Őt, a Kiscsaládomat, itt szerettem meg a lovakat, és még rengeteg - rengeteg minden, ami ide köthető.
Sosem fogom elfelejteni ezeket.
2012. május 25., péntek
Üdv újra!
Sziasztok!
Az utóbbi napokban olyan elfoglalt voltam, hogy nem volt időm a blogolásra. Persze ezalatt is történt rengeteg dolog (lehet, hogy én vagyok az egyetlen olyan blogger, aki azért nem részletezi ezeket, mert túl sok, és nem azért, mert semmi nem történik vele), fényképezés, a semmiből az ölembe pottyant lovazás (amiért borzasztóan hálás vagyok), városjárás, irtó jó hétvégék, és kellemesen csalódás az emberekben. Mindjárt elkezdődik a várva várt nyári szünet, és túl vagyok az év végi hajrán, szóval egy kicsit most már lazíthatok :)
Szerencsésen szóbeliztem matekból (év végi vizsga), az írásbelim pedig hajszál híján lett kettes, úgyhogy így hármasra vizsgáztam. Azelőtt pedig ezerrel tanultam a tételeket, gyakorlatilag semmire nem értem rá.
Nagyon sok dolog történt velem, idióta autózások, rengeteg nevetés és boldogság. Ma pedig jártam a kínaiban, hogy ezek után jól megérdemelten vegyek magamnak egy amcsi mintás felsőt (tudom-tudom, magyar vagyok, meg minden, de nem hagyhattam ki, annyira tetszett :D Rövidnadrágot is akartam venni, de ezek után nem tudom, fogok-e, nem szeretnék amerikai idiótának tűnni).
Aztán egy cirkusznak köszönhetően tegnap alkalmam nyílt lovazni kicsit! :D Borzasztó jó emberek, kedvesek, aranyosak, megengedték, hogy odamenjek a kanca pónihoz (két shetlandi, a kanca egy pejtarka, a másikójuk pedig egy pej, kissé csődörös viselkedéssel...). Simogattam, fotóztam, ő pedig incselkedett velem. Még egyszer belém is csípett, amikor egy röpke percre nem figyeltem oda, mert másnak beszéltem, ő pedig kihasználta az alkalmat. Persze utána sokkal jobban vigyáztam, és akárhányszor megpróbálta újra, mindig rászóltam egy eléggé határozatlan "NEM"-el (tudom, bánjunk határozottan a lóval, ha megcsíp, csapjunk az orrára, persze, de levett a lábáról, és amúgy sem nekem kell fegyelmeznem más lovát, úgyhogy ez egyszer kivételt tettem), de alapvetően nagyon kedves, barátságos kis kancát ismerhettem meg a személyében. Ma pedig elmegyek és megnézem az előadásukat, a belépő ugyanis olcsó, és szeretnék nekik segíteni, annyira kedves, közvetlen emberek, és hálás lehetek nekik. :D
Egyelőre pedig két kép *-*
Az utóbbi napokban olyan elfoglalt voltam, hogy nem volt időm a blogolásra. Persze ezalatt is történt rengeteg dolog (lehet, hogy én vagyok az egyetlen olyan blogger, aki azért nem részletezi ezeket, mert túl sok, és nem azért, mert semmi nem történik vele), fényképezés, a semmiből az ölembe pottyant lovazás (amiért borzasztóan hálás vagyok), városjárás, irtó jó hétvégék, és kellemesen csalódás az emberekben. Mindjárt elkezdődik a várva várt nyári szünet, és túl vagyok az év végi hajrán, szóval egy kicsit most már lazíthatok :)
Szerencsésen szóbeliztem matekból (év végi vizsga), az írásbelim pedig hajszál híján lett kettes, úgyhogy így hármasra vizsgáztam. Azelőtt pedig ezerrel tanultam a tételeket, gyakorlatilag semmire nem értem rá.
Nagyon sok dolog történt velem, idióta autózások, rengeteg nevetés és boldogság. Ma pedig jártam a kínaiban, hogy ezek után jól megérdemelten vegyek magamnak egy amcsi mintás felsőt (tudom-tudom, magyar vagyok, meg minden, de nem hagyhattam ki, annyira tetszett :D Rövidnadrágot is akartam venni, de ezek után nem tudom, fogok-e, nem szeretnék amerikai idiótának tűnni).
Aztán egy cirkusznak köszönhetően tegnap alkalmam nyílt lovazni kicsit! :D Borzasztó jó emberek, kedvesek, aranyosak, megengedték, hogy odamenjek a kanca pónihoz (két shetlandi, a kanca egy pejtarka, a másikójuk pedig egy pej, kissé csődörös viselkedéssel...). Simogattam, fotóztam, ő pedig incselkedett velem. Még egyszer belém is csípett, amikor egy röpke percre nem figyeltem oda, mert másnak beszéltem, ő pedig kihasználta az alkalmat. Persze utána sokkal jobban vigyáztam, és akárhányszor megpróbálta újra, mindig rászóltam egy eléggé határozatlan "NEM"-el (tudom, bánjunk határozottan a lóval, ha megcsíp, csapjunk az orrára, persze, de levett a lábáról, és amúgy sem nekem kell fegyelmeznem más lovát, úgyhogy ez egyszer kivételt tettem), de alapvetően nagyon kedves, barátságos kis kancát ismerhettem meg a személyében. Ma pedig elmegyek és megnézem az előadásukat, a belépő ugyanis olcsó, és szeretnék nekik segíteni, annyira kedves, közvetlen emberek, és hálás lehetek nekik. :D
Egyelőre pedig két kép *-*
2012. május 12., szombat
"Újhaj" (csak lightosan.)
Rövid helyzetjelentés: MEGLÁTOGATTAM A FODRÁSZT, hurrá!
Nagyon féltem, hogy mi van, ha nem fog tetszeni, de hamar rájöttem, hogy az aggodalmam teljesen alaptalan. A fodrász értette a dolgát, szépen, fokozatosan levágta, így ugyan már nem ütöm a 'gyöngyhajú lány' stílust, de nekem nagyon tetszik :D
Megérdeklődtem azt is, hol és milyen hajszínezőt érdemes venni, úgyhogy most már legyen vége a sulinak és színes leszek. *-*
Nagyon féltem, hogy mi van, ha nem fog tetszeni, de hamar rájöttem, hogy az aggodalmam teljesen alaptalan. A fodrász értette a dolgát, szépen, fokozatosan levágta, így ugyan már nem ütöm a 'gyöngyhajú lány' stílust, de nekem nagyon tetszik :D
Megérdeklődtem azt is, hol és milyen hajszínezőt érdemes venni, úgyhogy most már legyen vége a sulinak és színes leszek. *-*
2012. május 10., csütörtök
Újabb fotóalany
Sziasztok!
Tegnap elmentem kicsit fotózni, és találkoztam a két házzal odébb lakó család kutyájával. Állandóan csavarog, úgyhogy nem meglepő, hogy a mezőn találtam rá.
Először kissé gyanakodva méregettük egymást, mivel azelőtt nem kerültem ilyen közel hozzá, a kerítés mögött pedig támadott. A biciklitől megriadt, majd odébb rohant.
Lehajoltam virágokat fotózni, mire újra megjelent, teljes gőzzel felém galoppozott, majd nekem ugrott, miután látta, hogy nem kell félnie, aztán újra elrohant. Így akarta tudatomra adni, hogy ő most játszik.
Én meg úgy döntöttem, lekapom a szabadságtól túlfűtött, plüssmackóra hasonlító ebet. Boldogan játszotta magát a kamerának, fel - le rohangált a hatalmas fűben, irtó édes volt! :D
(Némelyik kép nem lett túl jó minőségű, ezt nézzétek el nekem.)
Megrohamozott
Tegnap elmentem kicsit fotózni, és találkoztam a két házzal odébb lakó család kutyájával. Állandóan csavarog, úgyhogy nem meglepő, hogy a mezőn találtam rá.
Először kissé gyanakodva méregettük egymást, mivel azelőtt nem kerültem ilyen közel hozzá, a kerítés mögött pedig támadott. A biciklitől megriadt, majd odébb rohant.
Lehajoltam virágokat fotózni, mire újra megjelent, teljes gőzzel felém galoppozott, majd nekem ugrott, miután látta, hogy nem kell félnie, aztán újra elrohant. Így akarta tudatomra adni, hogy ő most játszik.
Én meg úgy döntöttem, lekapom a szabadságtól túlfűtött, plüssmackóra hasonlító ebet. Boldogan játszotta magát a kamerának, fel - le rohangált a hatalmas fűben, irtó édes volt! :D
(Némelyik kép nem lett túl jó minőségű, ezt nézzétek el nekem.)
Megrohamozott
 |
| Rohanás a távolba |
 |
| Jövökmááár - elsüllyed a fűben :D |
 |
| Közel ért :D |
 |
| Bóklászik |
 |
| Tett egy kört körülöttem is |
 |
| Újabb irányváltás |
 |
| Rákapcsolt |
 |
| Lendület |
 |
| Vizsgálgatás |
 |
| Térfigyelés |
 |
| A fű között |
 |
| Egyre beljebb |
 |
| És újra felém |
 |
| Megint bóklászik |
 |
| Ez lett a legjobb kép szerintem, a kedvencem! :D |
2012. május 9., szerda
Ja, még élek x)
Sziasztok!
Bocsi, hogy eddig nem jelentkeztem, de történt egy csomó minden, amit most nem fogok részletezni. Lényeg a lényeg, hogy egy nagyon jó hétvégén vagyok túl, és erősen készülök az év végi vizsgákra (holnap matekból lesz írásbeli vizsga), a bankettre, a fényképezésre és a ballagásra.
Tesóm ballagásán is voltam, képek idő hiányában sajnos nem készültek, de ballagási szettben még fogtok látni. ;)
A héten valószínűleg meglátogatom a fodrászt, és hivatalosan is bejelenthetem, nyáron szó szerint színt viszek a hajamba, szóval színes leszek, és valószínű, év közben is!
Csak még meg kell tudnom néhány információt ezzel kapcsolatban. (Kép erről is fog készülni, igen!) Már nagyon izgatott vagyok :D
Lehet, hogy az év végi hajrázás miatt nem fog majd sok időm jutni a blogolásra, úgyhogy nélkülöztök majd egy darabig. :)
Bocsi, hogy eddig nem jelentkeztem, de történt egy csomó minden, amit most nem fogok részletezni. Lényeg a lényeg, hogy egy nagyon jó hétvégén vagyok túl, és erősen készülök az év végi vizsgákra (holnap matekból lesz írásbeli vizsga), a bankettre, a fényképezésre és a ballagásra.
Tesóm ballagásán is voltam, képek idő hiányában sajnos nem készültek, de ballagási szettben még fogtok látni. ;)
A héten valószínűleg meglátogatom a fodrászt, és hivatalosan is bejelenthetem, nyáron szó szerint színt viszek a hajamba, szóval színes leszek, és valószínű, év közben is!
Csak még meg kell tudnom néhány információt ezzel kapcsolatban. (Kép erről is fog készülni, igen!) Már nagyon izgatott vagyok :D
Lehet, hogy az év végi hajrázás miatt nem fog majd sok időm jutni a blogolásra, úgyhogy nélkülöztök majd egy darabig. :)
2012. május 3., csütörtök
A legkisebb is számít - TESCO túra (rövidbeszámoló)
Tegnap este, fél nyolc körül bementünk a városba, hogy cipőt vegyünk, meg tesóm ballagására vegyünk a kajákhoz hozzávalót.
Az út is olyan gyönyörű volt *-* A naplemente bevilágította az utat, és megcsillantak az utolsó sugarai a betonon. Suzzal olvadoztunk ^^ ÉSILYENKORNEMLEHETKISZÁLNIASUZZBÓLHOGYLEFÉNYKÉPEZHESSEM. -.-
Igazi harci kedvvel szálltunk ki Suzzból aztán, mikor odaértünk, és a Tesco felé vettük az irányt. Olyan szép Bömöst láttam a parkolóban, hogy azt hittem, sírva fakadok. :"D Ne szívassanak ><
Szereztünk egy igazi kis bevásárlókocsit, majd útnak indultunk. Első megállapításom az volt, hogy a Tesco féle bevásárlókocsi igazán túlkormányzott, mert rohadtul nehéz volt vele befordulni a sorok közt.
Ennek ellenére nővérem több cuccot vert le merő véletlenségből a polcokról, mint én. Össze - vissza mentünk, az idétlen emberek közt, akik nem voltak képesek elállni az út közepéből a hülye, nagy kocsijukkal.
A végére baromira elfáradtunk. Ja, igen, vettünk cipőt (Y) Hát, kicsit nagy, de a kisebb már kényelmetlen volt, úgyhogy majd meglátjuk, hogy taknyolok el benne :D
A jutalmam pedig fagyi volt - megfázásra a legjobb. ^^
Na, ez most egy ilyen ultrarövid beszámoló volt. Majd hozok képeket!
Az út is olyan gyönyörű volt *-* A naplemente bevilágította az utat, és megcsillantak az utolsó sugarai a betonon. Suzzal olvadoztunk ^^ ÉSILYENKORNEMLEHETKISZÁLNIASUZZBÓLHOGYLEFÉNYKÉPEZHESSEM. -.-
Igazi harci kedvvel szálltunk ki Suzzból aztán, mikor odaértünk, és a Tesco felé vettük az irányt. Olyan szép Bömöst láttam a parkolóban, hogy azt hittem, sírva fakadok. :"D Ne szívassanak ><
Szereztünk egy igazi kis bevásárlókocsit, majd útnak indultunk. Első megállapításom az volt, hogy a Tesco féle bevásárlókocsi igazán túlkormányzott, mert rohadtul nehéz volt vele befordulni a sorok közt.
Ennek ellenére nővérem több cuccot vert le merő véletlenségből a polcokról, mint én. Össze - vissza mentünk, az idétlen emberek közt, akik nem voltak képesek elállni az út közepéből a hülye, nagy kocsijukkal.
A végére baromira elfáradtunk. Ja, igen, vettünk cipőt (Y) Hát, kicsit nagy, de a kisebb már kényelmetlen volt, úgyhogy majd meglátjuk, hogy taknyolok el benne :D
A jutalmam pedig fagyi volt - megfázásra a legjobb. ^^
Na, ez most egy ilyen ultrarövid beszámoló volt. Majd hozok képeket!
2012. május 1., kedd
Frissítések a Hugiiphoton!
Sziasztok! Tettem fel pár fotót a Hugiiphoto -ra! :)
Tovább 'Hugii' fotós blogjára. >>
Tovább 'Hugii' fotós blogjára. >>
2012. április 30., hétfő
Felfordulás
Reggel kilenckor sikerült felkelnem, amiért meg is dicsértem magamat, mert a hosszú hétvége alatt ez volt a rekordom! Aztán két órán át olvastam, majd betoppant jóédesanyám, hogy ugyan már, keressünk akkor egy ruhát a tesóm szombati ballagására (az egész egyébként abból indult, hogy próbáljam fel a cipőket). Az egész szobám negyed óra leforgása alatt inkább egy csatatérhez hasonlított, én pedig úgy néztem ki, mint aki eltévedt a divat világában. Mindenféle hacukát magamra aggattam, mert lusta voltam percenként átvedleni, így mindig magam elé képzeltem, hogy néznék ki, ha nem lenne alattam amúgy csupán csak hat réteg ruha.
Össze - vissza tipegtem mindenféle magassarkú cipőben, nem egyszer estem majdnem hasra, végeredményben mégis csak a legegyszerűbb összeállítást választottuk ki, amihez nem is kellett volna felforgatni az egész szobát, mert minden kéznél volt. Yeah (Y)
Össze - vissza tipegtem mindenféle magassarkú cipőben, nem egyszer estem majdnem hasra, végeredményben mégis csak a legegyszerűbb összeállítást választottuk ki, amihez nem is kellett volna felforgatni az egész szobát, mert minden kéznél volt. Yeah (Y)
Az egyetlen szabad ülőalkalmatosság a forgószékem volt, amin történetesen a macska aludt, így még sem volt szabad. (Nem szokásom kikockázni a képekben a hátteret, de ez alkalommal mindenki érdekében kivételt teszek.)
2012. április 28., szombat
Nabummmeleg.
Húúú, halljátok (bocs, olvassátok), eszméletlen meleg van.
Három órakor elérkezettnek láttam az időt arra, hogy kimenjek autót mosni, de olyan meleg volt, azt hittem, napszúrást kapok. Az égen sehol egy felhő, csak a nap tűzött baromi erőteljesen.
Ami a mai napot illeti, kaptam két magassarkú cipőt (igen, nem olvastad félre, magassarkút fogok viselni) tesóm ballagására. Egy hetem van arra, hogy megtanuljak benne viszonylag normálisan menni, és ne essek hasra.
Egyszerűen borzalmasan utálom a magassarkú cipőket, de meg kell adni a módját. Nem baj, olyan dívás leszek, hogy az nem igaz! :D Titta modell. :D Amúgy egész szépek, meg kényelmesek, csak magas a sarkuk. Hát igen, nem véletlenül hívják magassarkúnak... Ja, meg kaptam egy nadrágot. Fasza lesz (Y) Szoknyát semmiképpen nem veszek fel, elég lesz majd, ha a saját ballagásomon meg a bankettemen viselek, aztán szerintem az lesz majd az utolsó alkalom az életben, hogy olyat felvettem.
Három órakor elérkezettnek láttam az időt arra, hogy kimenjek autót mosni, de olyan meleg volt, azt hittem, napszúrást kapok. Az égen sehol egy felhő, csak a nap tűzött baromi erőteljesen.
Ami a mai napot illeti, kaptam két magassarkú cipőt (igen, nem olvastad félre, magassarkút fogok viselni) tesóm ballagására. Egy hetem van arra, hogy megtanuljak benne viszonylag normálisan menni, és ne essek hasra.
Egyszerűen borzalmasan utálom a magassarkú cipőket, de meg kell adni a módját. Nem baj, olyan dívás leszek, hogy az nem igaz! :D Titta modell. :D Amúgy egész szépek, meg kényelmesek, csak magas a sarkuk. Hát igen, nem véletlenül hívják magassarkúnak... Ja, meg kaptam egy nadrágot. Fasza lesz (Y) Szoknyát semmiképpen nem veszek fel, elég lesz majd, ha a saját ballagásomon meg a bankettemen viselek, aztán szerintem az lesz majd az utolsó alkalom az életben, hogy olyat felvettem.
 |
| MERTABOGARAKSZERETIKATISZTASWIFTEKET. ♥ |
2012. április 25., szerda
Krumpliültetés az esőben - jól csinálod!
Ez van, ha az ember falun lakik és két kertet művel, mindig elkél a segítség. Mivel jobb dolgom nem volt, úgy döntöttem, jól van, egye fene, szóval nagylelkűen felmásztunk a kertbe nővéremmel, meg anyámmal.
Tényleg eléggé el volt borulva, majd mikor betettük a lábunkat a kertbe, elkezdett dörögni az ég.
Mi is jó időpontot választottunk!
Apám ágyásokat csinált, mi pedig eszeveszett tempóban hajigáltuk bele az ágyásba a krumplikat, miközben próbáltuk túlélni a szelet, és az esőt. Esküszöm, valami olcsó katasztrófafilmbe is beillett volna a jelenet. Majd végül úgy eleredt az eső, hogy be kellett menekülnünk a fóliaházba. A fóliaházat pedig mondanom se kell, nem arra tervezték, hogy három ember menedéket keressen benne (bocs, apám tervezte, de ő se erre gondolt), ráadásul úgy, hogy a negyedik személy, apám úgy döntött, őt különösebben nem érdekli a dolog.
A fényképezőm persze mindig kéznél van, úgyhogy megörökítettem a dolgot.
Lássuk az eredményeket és a következményeket:
1. eredmény: Krumpli elültetve, yeah
2. eredmény: Az eső meglocsolta helyettünk is.
A következmény pedig az, hogy a cipőm súlya a sártól kétszer akkora lett, mint amekkora egyébként, és a kezem is tiszta mocsok lett a saras krumpliktól.
Kalandok a falun. ~
2012. április 22., vasárnap
Fotótúra és gólya
Már régóta emlegetik, hogy az itteni gólya milyen jó fej és barátságos. Hát, gondoltam nagy naivan, szuper fotóalany lesz belőle, így úgy döntöttem, hogy lencsevégre kapom.
Előszeretettel száll le a focipályára, ahol rendszerint csigák után kutat, úgyhogy felhúztam az itthoni sárjáró cipellőmet, és elindultam.
A gólyát szokás szerint ott találtam. A cipőm percek alatt átáztatta a vizes fű. A gólya felvetette a fejét, megállt, rám nézett. Már tegnapelőtt próbálkoztam azzal, hogy lekapjam, de a tervem kudarcba fulladt. Túlságosan siettem és igazán nem nézhettem ki úgy, mint aki tényleg nem akar semmit, úgyhogy most kissé óvatosabban merészkedtem hozzá. Eltökélt voltam, hogy most szuper leszek, és olyan közel merészkedek, hogy a tollai számát is meg lehet majd számlálni a képen, persze ehhez nem csak én kellettem. Elindultam egy másik irányba, majd fokozatosan közeledtem felé. Tiszta akciófilmbe illő jelenet volt az egész, ahogy Mr. Gólyát megpróbáltam hülyére venni, sikertelenül.
Pár eléggé gyér kép gyártása után elfogyott a türelmem és egy kicsit meggyorsítottam a lépteimet. Talán nem is voltam olyan gyors, de Mr. Gólya , valószínű, az előző nap történéseiből tanulva megint felszállt egy ház tetejére, és onnan lövellt felém kárörvendő pillantásokat. Azt hiszem, ahhoz, hogy jó természetfotós legyek, idő kell és türelem, aminek most még a hiányában vagyok.
A mai napon is kint volt Mr. Gólya, de úgy döntöttem, hagyom a francba, elmegyek inkább fotótúrára. Alexát is invitáltam, majd egy táskával az oldalamon elindultunk a határba. A múltkor majd' meghaltunk a szomjúságtól, így erre is gondolva vittem magammal egy kulacs vizet (mondanom sem kell, nem ittunk belőle egy kortyot sem).
Igazán jó idő volt, habos, fehér felhők úsztak a kék égen, a nap erőteljesen ontotta magából a meleget, így nagyon könnyen voltunk öltözve, és annak ellenére sem fáztunk, hogy a szél felerősödött. Inkább azzal gyűlt meg a bajunk, hogy megzabolázzuk a hajtincseinket, és egymás árnyékán röhögtünk, majd megállapítottuk, hogy olyan, mintha kígyók állnának ki a fejünkből.
Az út nem volt túl jó, de biciklivel egész tűrhető volt. Szőlők és földek szegélyezték az utat, meg néhány virágzó fa és bokor, és egy "Szarvas ugrik" tábla. Persze szarvast sehol sem láttunk, sőt voltaképpen csak egy kutyát sétáltató emberrel találkoztunk, meg persze autósokkal.
Elfelé felmértük a terepet, és kellemes tempóban gurultunk végig, azt kémlelve, mit lehet fotózni. Visszafelé volt, hogy az út szélén húsz perceket álltunk, annyit fényképeztünk, és kétszer is megálltunk.
Aztán hazafelé újra találkoztunk Mr. Gólyával. Úgy döntöttem, megbosszulom, hogy tegnap kicselezett, és fényképezővel a kezemben elindultam felé, persze úgy, hogy biciklin ültem, így ismét elrepült. Esküszöm, hogy engem utál, mert Alexának egész jó képeket sikerült összehoznia.
Mély meggyőződéssel állítom tehát, hogy ez a gólya nem kedves, nem barátságos és nem közvetlen, de addig a jó, amíg tart az emberektől és nem kerül túl közel hozzájuk.
Előszeretettel száll le a focipályára, ahol rendszerint csigák után kutat, úgyhogy felhúztam az itthoni sárjáró cipellőmet, és elindultam.
A gólyát szokás szerint ott találtam. A cipőm percek alatt átáztatta a vizes fű. A gólya felvetette a fejét, megállt, rám nézett. Már tegnapelőtt próbálkoztam azzal, hogy lekapjam, de a tervem kudarcba fulladt. Túlságosan siettem és igazán nem nézhettem ki úgy, mint aki tényleg nem akar semmit, úgyhogy most kissé óvatosabban merészkedtem hozzá. Eltökélt voltam, hogy most szuper leszek, és olyan közel merészkedek, hogy a tollai számát is meg lehet majd számlálni a képen, persze ehhez nem csak én kellettem. Elindultam egy másik irányba, majd fokozatosan közeledtem felé. Tiszta akciófilmbe illő jelenet volt az egész, ahogy Mr. Gólyát megpróbáltam hülyére venni, sikertelenül.
Pár eléggé gyér kép gyártása után elfogyott a türelmem és egy kicsit meggyorsítottam a lépteimet. Talán nem is voltam olyan gyors, de Mr. Gólya , valószínű, az előző nap történéseiből tanulva megint felszállt egy ház tetejére, és onnan lövellt felém kárörvendő pillantásokat. Azt hiszem, ahhoz, hogy jó természetfotós legyek, idő kell és türelem, aminek most még a hiányában vagyok.
 |
| Mr. Gólya a háztetőn. ~ |
Igazán jó idő volt, habos, fehér felhők úsztak a kék égen, a nap erőteljesen ontotta magából a meleget, így nagyon könnyen voltunk öltözve, és annak ellenére sem fáztunk, hogy a szél felerősödött. Inkább azzal gyűlt meg a bajunk, hogy megzabolázzuk a hajtincseinket, és egymás árnyékán röhögtünk, majd megállapítottuk, hogy olyan, mintha kígyók állnának ki a fejünkből.
Az út nem volt túl jó, de biciklivel egész tűrhető volt. Szőlők és földek szegélyezték az utat, meg néhány virágzó fa és bokor, és egy "Szarvas ugrik" tábla. Persze szarvast sehol sem láttunk, sőt voltaképpen csak egy kutyát sétáltató emberrel találkoztunk, meg persze autósokkal.
Elfelé felmértük a terepet, és kellemes tempóban gurultunk végig, azt kémlelve, mit lehet fotózni. Visszafelé volt, hogy az út szélén húsz perceket álltunk, annyit fényképeztünk, és kétszer is megálltunk.
Aztán hazafelé újra találkoztunk Mr. Gólyával. Úgy döntöttem, megbosszulom, hogy tegnap kicselezett, és fényképezővel a kezemben elindultam felé, persze úgy, hogy biciklin ültem, így ismét elrepült. Esküszöm, hogy engem utál, mert Alexának egész jó képeket sikerült összehoznia.
Mély meggyőződéssel állítom tehát, hogy ez a gólya nem kedves, nem barátságos és nem közvetlen, de addig a jó, amíg tart az emberektől és nem kerül túl közel hozzájuk.
 |
| Útszéli gizgaz és kreativitás, yeah! :) |
2012. április 19., csütörtök
"...örökre megtalálhatsz, örökre elveszíthetsz..."
 |
| Leszakadt az ég |
Rohan az idő, ahogyan az lenni szokott. Nekem manapság nincs időm a gépnél, ezért írni se tudok, de úgy őszintén, nem is lenne miről. Viszont, akkor most összeszedem a gondolataimat, és szépen leírom őket ide, már ami jobban publikus, és mellékelek hozzájuk néhány képet, hogy azért valamennyit értsetek is, az össze -visszaságról, és lássátok, milyen itt az élet.
Hát, kezdődött azzal, hogy visszatértünk a tavaszi szünetről. Az osztályterem már egy ideje elég üresnek tűnik, NÉLKÜLE. Valahogy már hozzá is szoktam a dologhoz, hiszen nem is tudok mást csinálni vele, ehhez hozzá kell szokni, el kell viselni, így van és kész.
Valahogy most ŐVele se nagyon foglalkoztam, pedig még mindig ugyanúgy szeretem, mint eddig. Talán most a másik dologra koncentráltam, így Ő valahogy háttérbe szorult. Lehetséges, hogy még jobb is volt, hogy nincs előtérben, hogy végre lefoglalhatom magam mással, habár nem túl boldogabb dologgal. Persze, mint eddig, akkor is állandóan összefutottunk, nem igazán lehet elkerülni egymást ilyen 'összezárt' térben, de valahogy most magabiztosabban, 'flegmábban' tudtam elmenni mellette, mint eddig, hogy nem akartam összeesni menten, mert az agyam valaki másra összpontosított, arra, hogy 'minnéltöbbidőtegyütlenniéskihasználni' és 'minnéltöbbdolgotmegtudni'. Aztán szépen kisétált az életemből. Messze ment, elérhetetlen távolságba. Még elbúcsúzni sem tudtam tőle rendesen. Azt még találgatom, hogy ez miért van. Talán azért, mert ez a dolog még nincs lezárva? Hogy a távolság sem lesz akadály?
De hát hiába a modern technika minden vívmánya, az internet, vannak olyanok, akikkel élőben jobban el lehet beszélgetni, mint interneten, így azóta csak pár szót, ha váltottunk.
A ballagás viszont jó lesz egy lezárásnak. Végszónak. Utána pedig összegyűjtöm az erőm, és tisztázok mindenkivel mindent. Az engem ért sérelmeket, azt, amit ŐIránta éreztem, és azt amit az életemből kisétált személyről gondolok. Új lappal kezdek majd, ahol, ha addig nem történik semmi, nem_lesz_Ő. Talán majd egy új Ő lesz, egy másik Ő, egy jobb Ő. Ezt nehéz most még így kimondani, írni, gondolni, de a távolság és az idő szerintem képes lesz arra, hogy elfelejtsem Őt.
ŐRóla még annyit, hogy azóta megint ott tartunk, hogy egymást bámuljuk. Elmegy mellettem, rám néz, jön oda az engem körülvevő embereket szórakoztatni, csinálni a műsort. Szeretném azt hinni, csak azért csinálja, hogy figyeljek rá, de nem merem. Talán azért, mert nem hiszem el a tényeket. Nem azért, mert kishitű volnék, egyszerűen ha belezuhansz valakibe, akkor az agyad képes kombinálni, meg nem történt dolgokat beleképzelni a történetbe, így óvatos vagyok. Bár lehet, hogy egyszerűen csak Ő viselkedik meg_nem_érthető módon.
Nos, közben rájutottam arra, hogy megnézzem a Rékától kapott filmet, a Jack Jacket. Néztük korábban, JGBK -s partin, de ott valahogy senkit nem izgatott a dolog, rajtam, meg Julcsin kívül.
Rám elég nagy hatást gyakorolt, nem is tudom, miért, nehéz megmagyarázni, lényeg a lényeg, fantasztikusak voltak, fantasztikus zenét csináltak és kár, hogy feloszlottak, mert szívesen részt vettem volna legalább egy koncertjükön. Még, hogy a magyar zene nem lehet világhírű, dehogyisnem (igaz, hogy nem magyar nyelven, mert ez az ország olyan apró, hogy kb. senki nem érti, hogy miről habogsz), az ő zenéjük pont, hogy még külföldön is megállná a helyét.
Nem is tudom megérteni, hogy hogy hallgathat valaki olyan színvonal alatti értékelhetetlen sz*rt, mint ami manapság folyik a csapból, meg a rádiókból (szerencsére nem az összesből), ilyen mai, a béka segge alatti szintet nem meghaladó zenét (tisztelet itt is a kivételnek, szerencsére van pár előadó, ami régen és most is ugyanolyan színvonalas zenét játszik, pl. Coldplay vagy Nickelback és olyan új előadó, pl. Adele, akinek tényleg jó zenéje van).
Szerintem borzalmas, hogy ide fejlődünk, visszasírom a régi éveket, amikor én még nem is éltem, de legalább minden zene szinte kivétel nélkül jó volt és igényes.
Sajnos elég közel kerültem megint a tűzhöz, hisz' a barátaimnak megint sikerült az One Directionos srácokba belehabarodniuk. Egyszerűen rossz nézni, hogy megbolondulnak érte, meg az általuk 'zenének' nevezett valamiért, hogy úgy öltöznek, mint az a három, négy, vagy a jó Isten tudja, mennyi (tényleg, fogalmam sincs még arról sem, hányan vannak a bandában) srác.
Megnézettek velem pár videót, szerintem humoristának jobban elmennének, mint zenésznek, és gyakorlatilag egyikük sem néz ki jól, de hát ez ugye az én személyes véleményem. HUH,DE JÓLESETT LEÍRNI.!
Na de nem baj, azzal biztatom magam, lecseng majd ez is, lehet, jön majd valaki más, bár már reménykedni sem merek, hogy esetleg jobb, mint az One Direction - Fluor - Justin Bieber és társai együttvéve, és lehet, hogy végre belekóstolnak, és megismerik, mit nevezek én igazi zenének.
Azt hiszem, a legjobban a nyarat várom. Az új szakasz kezdésére ugyanis beszerveztem magamnak egy tökéletesen jó programot egy olyan emberrel, aki teljes mértékben megért.
Furcsa, mert elég kevés ilyen ember van, akihez képes vagy így kötődni. Főleg, ha olyanról beszélünk, mint én. Elég nehezen bízom az emberekben, rengetegszer átvertek már és csalódtam bennük, eddig mindig a Kiscsaládomhoz menekültem, és ez ezután sem lesz másképp, viszont sikerült egy újabb igaz barátra lelnem. Illetve visszakaptam egy olyan embert, akiről nem gondoltam volna, hogy valaha az életben képes lesz máshogy látni a dolgokat, mint ahogy eddig látta, képes lesz megváltozni, és jó útra térni. De a reményt nem szabad feladni, hinni kell, hogy az emberek egyszer megjavulnak - bár én nem ezt hiszem elsősorban (faith_faith_faith_♥).
Rengeteget tervezgettem már. Sokan mondhatják azt, hogy ne igyál előre a medve bőrére, de én lesz*rom magasról a medvét a bőrével együtt. Aki nem mer álmodni, annak az élete egy unalmas trágyadomb, aki meg mer álmodni, lehet, hogy pofára esik, de hiszi, és vonzza magához a dolgokat (ez a pesszimista-realista-optimista skála, én az optimizmust osztom). De persze fogja fel mindenki saját belátása szerint.
Már látom magam előtt azt, hogy ülünk a buszon, vagy hogy rengeteget röhögünk. Meg szeretném mutatni az itteni életet, ami nem egyszerűen 'egy csendes, nyugodt hely, ami rohadt távol van' és nem egyszerűen egy 'olyan hely, ahol a barátnőm él', hanem életstílus. Ezt nem adja vissza ezer, vagy kétezer fotó sem, hiába fényképezem le a beton minden egyes repedését, vagy azt, hogy a nap hogy megy le, ezt érezni, és saját szemmel látni kell. Egy olyan ember, aki még sosem járt itt, képek alapján nem fogja fel, milyen az itteni élet. Egy olyanban viszont, aki már itt járt, a képek felélesztik az emlékeket, és ő is azt gondolja majd, hogy itt más élni, mint az ország bármelyik részében.
Hát, Hölgyeim és Uraim, ezek a terveim a jövőre! : )
Majd jelentkezem, köszönöm, ha elolvastad az agymenésem.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
