Ez van, ha az ember falun lakik és két kertet művel, mindig elkél a segítség. Mivel jobb dolgom nem volt, úgy döntöttem, jól van, egye fene, szóval nagylelkűen felmásztunk a kertbe nővéremmel, meg anyámmal.
Tényleg eléggé el volt borulva, majd mikor betettük a lábunkat a kertbe, elkezdett dörögni az ég.
Mi is jó időpontot választottunk!
Apám ágyásokat csinált, mi pedig eszeveszett tempóban hajigáltuk bele az ágyásba a krumplikat, miközben próbáltuk túlélni a szelet, és az esőt. Esküszöm, valami olcsó katasztrófafilmbe is beillett volna a jelenet. Majd végül úgy eleredt az eső, hogy be kellett menekülnünk a fóliaházba. A fóliaházat pedig mondanom se kell, nem arra tervezték, hogy három ember menedéket keressen benne (bocs, apám tervezte, de ő se erre gondolt), ráadásul úgy, hogy a negyedik személy, apám úgy döntött, őt különösebben nem érdekli a dolog.
A fényképezőm persze mindig kéznél van, úgyhogy megörökítettem a dolgot.
Lássuk az eredményeket és a következményeket:
1. eredmény: Krumpli elültetve, yeah
2. eredmény: Az eső meglocsolta helyettünk is.
A következmény pedig az, hogy a cipőm súlya a sártól kétszer akkora lett, mint amekkora egyébként, és a kezem is tiszta mocsok lett a saras krumpliktól.
Kalandok a falun. ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése