Életjelek, ballagás és nyári szünet - 3in1

Héló. Akarom mondani, sziasztok!
Annyira régen nem írtam, hogy kiléptetett a rendszer. Kiábrándító... Na mindegy. Számörtájm van, emberek!  Ki gondolta volna, hogy egyszer ez a dicső nap is eljön. Igen, igen, elballagtam, vén diák lettem, lehet éljenezni. Az ebből keresett pénzemből pedig lovagolni fogok.
Először természetesen körömlakkot fogok venni. Mert az nagyon fontos, tényleg, főleg a lovagláshoz. Körömlakkhiányban szenvedek, jó pár színre szükségem lenne, úgyhogy eljött az idő, hogy vegyek néhányat. Meg nézek hajszínezőket, és kiderítem az igazságot.

És most vissza a múltba. Érdekes, a legjobb élményem az osztállyal két nappal a ballagás előtt volt. Akkor éreztem, hogy egybe tartozunk. Ezzel alaposan elkéstem, ami azt illeti... Pozitívum, hogy könnyek helyett végigröhögtem a saját ballagásomat, mert én mindig is a szép emlékekre szerettem gondolni, nem arra, hogy jaj, most mi lesz. Végül is, nem meghalni mentünk, csak elballagni, vagy mi a szösz, és az osztálytalálkozókban is bízom. Sőt, már előre várom! Ráadásul velem van egy csomó fotó, amik mindig emlékeztetni fognak. Szép volt egyébként, bár a virágot alig bírtam el, és menet közben elhagytam róla a papírt.
Utólag pedig rájöttem, hogy remélem, sosem leszek amnéziás. Ugyanis az emlékeim az életem egy jelentős részét alkotják, és ha azt elveszítem, akkor nem is tudom, mit kezdek magammal.
Hát, jó nyári szünetet nektek, jelentkezni fogom, ígérem, főleg ha végre lovagolni is megyek, mindenféle beszámolókkal és képekkel! :)

(Ja, igen, a pendrive-on levő több ezer képet szépen rendszereztem, témák szerint csoportosítottam és mappákba raktam, így mindent megtalálok, és igen, büszke vagyok magamra!)

A Föld majd mindent visszakér, miért hitted el, hogy valamit ér...

...ezer kincs, ezer nyár...

Húha, annyi minden történt velem az elmúlt időben, ezért nem írtam. A blog megint kisebb átalakulásokon ment keresztül, pluszban Photo Scape -el gazdagabban blogolok ezentúl! :) Yeah! :D

Megváltozni egyéb iránt nem változtam ezalatt a kis szünet alatt, ugyanazokról a dolgokról tudnék beszámolni.
Akkor, egy kis mesedélután:

Kingáék hazajöttek Németországból egy hétre. Aztán szombat délután elmentünk hozzájuk, ahol remekül szórakoztunk. Megpróbáltuk másoktól ellesni a kukorica egymás szájába dobálásának fortélyait, ennek eredményeképp a konyha úszott a pattogatott kukoricában. Ha belelépett valamelyikőnk, a meglepettségtől általában felüvöltött. Arra is rájöttünk továbbá, hogy a narancs nem csak finom, vitaminokban gazdag és egészséges, hanem kitűnően lehet vele zsonglőrködni - több kevesebb sikerrel. Az első próbálkozások még anélkül zajlottak, hogy különösebben valamiben kárt tettünk volna, aztán összetörtünk egy - két dolgot. Kinga megsebesült, a narancsok a zuhanások következtében kissé lestrapált állapotba kerültek. Mondanom sem kell, hogy ezeket a dolgokat is úgy csináltuk, hogy közben halálra röhögtük magunkat.
Valamelyikőnk briliáns ötlete volt az is, hogy menjünk ki az erkélyre. A legfelső emeletről a kilátásért viszont már megérte kimenni. Az ég alja halványrózsaszín volt, a nap már rég lement. Az utcai lámpák égtek, végtelenségbe nyúló soraikat hosszan látni lehetett. A forgalom nem csökkent, autók, buszok, motorosok cikáztak ide - oda, reflektoraikkal megvilágították az egész utat. A dombon, távolabb a pincészetek előtt is apró fénypontok égtek, az emberek önfeledten társalogtak, majd egy idő után eltűntek. Hát, volt mit lefotóznom. (Majd képeket is hozok! :))

Másnap, vasárnap úgy döntöttünk Alexával, tartunk egy kis fotótúrát, ha már úgy is olyan tavaszias idő volt. A nap rendületlenül sütött, akárhányszor elé ment egy felhő, csak kibújt mögüle, meleget adva a növényeknek, az állatoknak és nekünk. A hó szerencsére teljes mértékben elolvadt, bár nem az a tipikus, rikító zöld táj fogadott utána. A fű kitaposott volt, a föld nedves, szerencsére azért a hóvirágok már kinyíltak.
Lassan már tradícióvá válik, így most is a szokott dombot másztuk meg. Az elénk terülő látvány újból bebizonyította, hogy mindig megéri feljönni ide. Rengeteg, fehér, habos felhő úszott a kék égen, mintha a téli folytonos szürkeség nem is létezett volna soha. A szél kellemesen cirógatta az arcunkat, nem volt erős, az ember úgy érezte, mintha egy meleg nyári délután egy kis áldást kapott volna, amely pont alkalmas arra, hogy egy kicsit lehűtse.
Ebédre hazamentünk, aztán délután megint kijöttünk, ez alkalommal egy kicsit tovább. Már régebben ki akartam jönni ide, mert a panoráma aztán itt is bőven a színvonal fölött volt. Szőlők nyúltak el a dombon, hosszasan, beláthatatlanul, mellette a betonút szürkesége futott végig párhuzamosan, az égen rengeteg felhő. (a kép ott készült egyébként)
Jó kis túra volt, sok nevetéssel. Arra azonban nem számítottam, hogy találkozok Vele is. Nem, mintha különösképpen meg szeretnék felelni neki, de akkor is ciki túra utáni szerelésben megjelenni: a térdemen óriási vízfolt, mert a fotózásnál idióta módon letérdeltem (még jó, hogy a fű nem tört bele a nadrágomba), szöszös, kinyúlt mackópulcsi, saras cipő, és vízfoltos, kissé szakadt, de amúgy praktikus mellény, és a nagybátyáméktól kapott narancssárga táska, ami semmire nem jó, csak arra, hogy a fényképezőm bele rakjam, vagy vizet, ha túrázni megyek, mert egyébként emberek között nem szívesen mutatkozok vele. Oké. (Y)

Hétfőn viszont újra visszatért a tél, a ködös szürkeségével, nedvességével, és havával együtt. A ködben az orromig sem láttam, reggel nagyon hideg volt. Amikor elhúztunk Lindáék mellett, csak sejtettem a két nagy, és a kisebb alakból, hogy ők állnak a karámban. A két ló egymás mellett állt, egyikük a földet kaparta, friss fűcsomók után kutatva. A ködben viszont csak alakjukat tudtam kivenni, így azt sem tudtam megállapítani, hogy ki kicsoda.

Egyébiránt, suliban minden rendben, imádok járni... imádom Őket, és kész. I LOVE MY LIFE!!!!!! (L) ♥

Bicikli:
1. mérés: átlagos sebesség: 2.1km/h ~ maximális sebesség: 8.2 km/h
2. mérés: átlagos sebesség: 1.3 km/h ~ maximális sebesség: 7.4 km/h
Cél: 10 km/h fölött

Március végétől ami meghalt, újraéled...

Kép: DeviantART
Nem igazán szeretek bal oldalra ülni a buszon, mert jobb oldalon látom Lindusékat, és valahogy boldogsággal tölt el minden reggel, ahogy meglátom a ködben az alakjukat, ahogy nyugisan szénázgatnak, nem törődve a világ dolgaival. (Arról nem beszélve, hogy a hátsó ajtóhoz is közel van, csak ezt nem akartam leírni, mert nem illene bele a festői képbe.)
Mivel azonban sikerült későn kiérnem, már csak ott volt hely. Február elsején, a mínusz tíz fokos hidegben támadt olyan nyárias érzésem, amikor a szőlőkhöz értünk. A nap vörös korongja már látszott az égen, bágyadt fénye narancssárgára színezte az ég alját. A szőlők szabályos csíkokban terültek el a dombon, egészen le a végtelenig. A távolban valószínűleg traktor ablakáról csillant vissza a fény. Aztán amikor a kanyarhoz értünk, lent, a völgyben egy magányos őz legelészett. L.T. zajára felkapta a fejét, feszülten figyelt, előrelépett néhány lépést, majd sarkon fordult, és elrohant. Az egyik háznál egy németjuhász kutya aludt összegömbölyödve - aztán jött a többi ház, a természetesség elillant. Robogás, robogás, robogás, aztán város...
De a városban is vannak szépségek, amikor húsz perc után megpillantod a panelházakat, ahogy az üvegablakokról visszacsillan a napfény. A házak közt ugyan enyhe köd gomolyog, de a város éled: autók és buszok cikáznak ide - oda, és mindenen túl, a távolban, a messzeségben újra nincs semmi, csak zöld és kék. Amikor a mező és az ég összeér.

Chica's story

Tegnap, unalmamban, este elővettem a PonyClub által kiadott egyik DVD -t, amit még akkor kaptam, amikor fanatikus 'póniklub' rajongó voltam, minden cuccot megrendeltem, ami persze belekerült egy rakás pénzbe. Sose akartam igazság szerint megnézni. Egy lóról szól, akinek a neve Chica (ez mind igaz történet), akit ennek a klubnak a szerkesztői (ez egy nemzetközi klub) mentettek meg, 2006 -ban, a gazdájától, aki kikötve tartotta, nem volt előtte étel, sebei voltak, borzasztóan soványra fogyott, és súlyos beteg volt. Egy spanyol farmra vitték, ahol továbbra is félt, nem igazán volt nyugodt pl. lovaglásnál. És a DVD -ben az van, hogy egy férfi elviszi őt Norvégiába, ahol jobb élete lehet. Két részt csináltak, de az elsőben kiderült, hogy Chica rákos, ami a szürke lovaknál nem meglepő. Ettől kezdve arra törekedtek, hogy Chicának minél jobb életet biztosítsanak. Azt mondták, talán öt évig is élhet, de lehet, hogy tíz napot sem él már meg.
Nem gondoltam volna, hogy a film ilyen jó lesz. Főleg, mert az első részt egy rakás híres lovassal forgatták, és amit láttam, az teljes mértékben letaglózott. Eddig is tisztában voltam olyan lovas nevekkel, mint Monty Roberts, és egyebek, de sosem néztem róluk videókat. Monty -t csak Suttogónak hívják, és a látottak alapján állíthatom - nem véletlenül. Csodálatos módon gyógyított meg egy pónit a félelmétől. Aztán ott van Jean-Francois Pignon, aki a "Lovakkal táncoló". Na, azt hiszem, a róla látottak tettek be igazán. Hatalmas, csodálatos, hogy mit művel a lovaival. Szabadon követik, mindent megtesznek érte, és mindez egy egyszerű játék. Olyan, mint a társas, vagy a labdázás. Csodálatos, fantasztikus, hihetetlen...
A történet pedig a kis kancáról igazán megható, és szép, pedig a végén sajnos a betegség győzött. De tényleg nagyon boldognak tűnt azon a farmon, jól nézett ki, kívülről és belülről is.
Pozitív csalódás volt ez a film, az biztos. :)

És akkor ezt nézze meg az, akit érdekel, Pignonról, meg a lovairól, szerintem megéri. :) :http://www.youtube.com/watch?v=vKjEEYyQqPk

Busz, busz, busz, szerelem :')

Hihetetlen, de találtam egy olyan embert, aki pontosan abban a helyzetben van, mint én. Te Úúúúúristen... És az ő hatására megnyíltam. Vicces, de nem egy embernek mondtam el, mit érzek :'D A reakció már annyira nem érdekel, mert van, aki kiröhög, van, aki megdöbben...
De ezeknek a gépeknek LELKÜK VAN, ÉS KÉSZ. :D Mint mindennek.
Az 570 nagyooon hiányzik, de holnap talán szerencsém lesz. Mert a sors úgy akarta, hogy egy régi barátnőmmel újra egymásra találjunk.
Reméljük a legjobbakat...
Ma sajnos csak IRV -vel találkoztam, de vele se tudtam sokat lenni :') És a mai buszozás sem jött össze.
Na, hoztam két fotótúrás képet. :) Két nagy nagy szerelem; ló és busz. :D
(Nagyobb méretért katt a képre!)

Hiány... megint

Sziasztok!
Amint látjátok, frissítettem a kinézetet valamennyire... hm, már pár napja nincs olyan kicsattanó jó kedvem, mint eddig, és tudom, eléggé elmaradtam az írással.
Először is, Kinga nemsokára megérkezik 'Dojcslandból, pontosan következő hét kedd estére, de már szerdán láthatjuk, aztán hétvégén csapunk egy 'Istenhozott' partit. :"D
Aztán, nagyon nagyon hiányzik nekem egy két illető - akik nélkül az élet már nem olyan rózsaszínfelhős, gondtalan, mint régen - mert már csak a puszta gondolat is, hogy ők nincsenek itt, elkergeti a rózsaszínfelhőket.
De, szoktam látni Őt. He... legalább ennyi kijár nekem.
Aztán utálom, hogy nem járhatok lovakhoz... utálom...
És hiába ígérkezik jónak ez a hét vége, és az elkövetkezendő, nem érzem magam a helyzet magaslatán...
Pozitív: • GTZ jár reggel újabban, míg L.T. máshol kavar
            • Látom Őt
            • Szoktam röhögni igenigen sokat. :"D
            • hétvége *-*
Negatív: • sokmindenki hiányzik :(
             • utálom, hogy a legfontosabb emberek messze laknak tőlem.
             • mindennél jobban szeretnék lovagolni

Érzések

Hű..., annyi féle érzés van bennem, hogy az nem igaz... Tegnap például úgy elfogott a hiányérzet, hogy az hihetetlen. Egyre többször elfog az érzés a lovak iránt is... tulajdonképpen annyira borzasztóan hiányoznak, mintha úgy fosztottak meg volna tőlük, hogy legalábbis három évig lovagoltam, és egyszer csak kimondták a végszót. Pedig nem így van. Annyira hiányzik az 570 is... amióta nem látom, minden más lett - tudom, ha Ő lenne, lenne egy kapaszkodóm. Hülyeség, de úgy érzem, hogy ha Őt minden nap, vagy legalábbis egy héten kétszer látnám, hatalmas erőt adna, minden egy kicsivel jobb lenne.

Aztán lassan hisztérikusan lelkizek valakinek, bár ez csak amolyan megszokás, olyan "havonta egyszer kiöntöm xy -nek a szívem, mert jólesik" (persze ezt is csak olyannal teszem meg, aki maximálisan megért, akit nevezhetek barátnak, olyasvalaki, aki ha nem lenne, az élet egy kicsit rosszabb lenne... sőt)
Hiányoznak a nyárnak azok a csodálatos pillanatai, amiket sosem felejtek el.
A 2010 -es nyár után még mindig sóvárgok, mert minden nap találkozok azokkal, akik olyan boldoggá tették azt a 2-3 hetet.
És ha nem lenne még Ő is... hú, akkor talán egy fokkal boldogabb lennék.

Elmarad

Remek, a verseny hivatalosan is elmarad. Gondolhattam volna, mert tegnap elkezdett esni az eső három körül, és hajnali négyig szakadt, de a verseny helyszínén meg már tegnap délutántól egészen tíz óráig esett az eső, szerintem még most is esik, úgyhogy sejtettem, hogy elhalasztják.
Mivel  ismerősöm is ment volna, és azt mondta, hogy őt nem értesítették, hogy el fog maradni, így úgy gondoltam, hogy akkor biztosan nem marad el, erre nem elhalasztják? Na szép.
Mindjárt jövőhét, és még mindig nem tudom, Réka mikor jön...

Holnap verseny *-*

Holnap, úgy néz ki, megyünk díjugratásra ^^ Már várom.

Ott lesz egy ismerősöm is, a lovával, de őket sajnos nem biztos, hogy meg tudom nézni :\

Jövőhéten meg nagy valószínűséggel jön Réka, úgyhogy ennek is nagyon örülök :D Bemegyünk egy kicsit buszozni is, már rég nem voltam a városban.

Hm... baráti szempontból, Kingáék mennek el nemsokára Németországba, két hónapig nem látom :S Még jó, hogy van Facebook meg MSN, mert anélkül tényleg nem tudom, hova lennék.

Tegnapelőtt itt állt a DZL, úgyhogy kimentem hozzá, és ma is, meg tegnap is vele álmodtam xD

Hm, mindent átgondolva, röviden csak ennyi, holnap remélhetőleg élménybeszámolóval térek haza :)

Rossz és jó

I ♥ HORSES. < 3 : D

Hát sajnos az van, hogy Ivett mégsem jön -.- Kicsit ki is akadtam, de nem tehet róla. Úgyhogy most egészen máson töröm a fejem, mert erről egy időre letehetek.
Hétvégén remélhetőleg eljutok Zsóry lovasnapokra. Jó lenne, mert tavaly nem voltam ott, lemaradtam róla. Most is lemaradtam volna, ha nem nézem meg a neten, hogy mikor lesz. Vagy tesómmal, vagy keresztanyummal megyünk... Szilvásváradra is jó lett volna elmenni, kár, hogy belépős, úgyhogy oda még sem :\
A jó hír az is, hogy unokatesóm elvileg jön hozzánk, vagy több napra, vagy egyre, de mindegy, hogy mennyire, mert rohadt rég láttam, úgyhogy egy is jó lenne :'D
Hát ez most ilyen rövidke lett. :) 

Idill - 2 hét erejéig?!

Még ma is alig hiszem el, hogy mindez velem történt...
Annyira reménykedtem, hogy végre minden egyenesbe jön. Borzasztóan örültem, hogy találtam valakit, aki megtanít mindenre, aki rászánja az időt, hogy rám figyeljen, és aki megengedi, hogy a lovaival foglalkozhassam.
Úgy tűnik, ez a 'megengedés' csupán egyszeri alkalom volt - olyan alkalom, amit sosem felejtek el.
Talán, a tudatalattimban már az elején tudtam, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, de mégis annyira reménykedtem... Végre velem is megtörtént a csoda, nem akartam, hogy vége legyen. De mégis vége lett.
A felelősséget nem vállalják értem, ezzel a címszóval úszott el minden, Linda, Dalma, a lovaglás, az álom... Már harmadjára csalódok, és nem tudom, még hányszor kell ahhoz, hogy végre egyszer én is örüljek. Tegnap egész délután ezen kattogott az agyam, ezzel álmodtam, és részben még ma sem sikerült felfognom a történteket. Hatalmas pofon volt ez... és még azt sem lehet mondani, hogy előre  ittam volna a medve bőrére. Csupán bizakodtam.
Nem tudom, hogy lesz tovább. Már csak egy esélyem maradt, ez a B terv. Lassan a C tervet is ki kell dolgoznom.
Jelen pillanatban a 18.-át várom, amikor Ivett megkérdezi a szüleit, eljöhet -e erre. Szerintem nagyon sokat segítene a jelenléte, még vége sem lett az iskolának, amikor már ezt tervezgettem, ezt várom azóta is.
Kingáék is hamarosan elutaznak, találkozót kellene szerveznünk, nem tudom, Julcsi hol tart... Reméljük a legjobbakat, talán ez nem sül el fordítva.

Beszámoló csütörtök - péntek

Üdvözlet!
Most következik elmaradt beszámolóm csütörtök - péntekről.
Csütörtök reggel már fél kilenckor talpon voltam, ami egyáltalán nem megszokott jelenség nálam... Pakolásztam, igyekeztem a szobámat normális rendbe rakni, közben egy fél órát máshol töltöttem. A poszterem megérkezett *-* Odáig nem jutottam el még, hogy megnézzem, csak délután.
A 11:51 -es busszal mentem be Julcsiért. Megebédelt, aztán rohantunk is haza. Itthon megnéztem a posztert, nagyon szépek lettek : ) Leültünk a gép elé, szokásos Fészbúk nézés, és megjöttek Gabiék ^^
Elhozta anyukája könyvét is :P Miután bejöttünk, röhögtünk egy sort, könyvet néztünk, és hozzáfogtunk megcsinálni az emlékkönyvet (PSSZT!) egy kedves barátnőnk részére.
Nem mondhatnám, hogy tökéletes lett a foglaló, de kiigazítottuk a hibákat :P
Sokat szenvedtünk vele, de elég sokat haladtunk. Aztán kikísértük Julcsit a buszmegállóba, én meg videóra vettem, ahogy elmegy a busz (újabb értelmes húzás). Gabival délután szórakoztunk, emlékkönyvet csináltunk, elmentünk sétálni, aztán leültünk a tévé elé, este. Ezek után elmentünk a laptopért, amin éjszaka szándékoztunk filmet nézni.
Végülis a film feléig jutottunk, és tovább csináltuk az emlékkönyvet. Fél kettőkor rászántuk magunkat, hogy elaludjunk. Kb. nyolckor keltünk, ezek után egyáltalán nem lehetett elmondani rólunk, hogy kipihentek voltunk.
A reggel - délelőtt - koradélutánt filmnézéssel töltöttük. Egy óra körül kezdtünk zabni. Nekem annyira nem is esett jól a kaja... :\
Igazából egy órával előbb jöttek Gabiért, de ez a két, vagyis inkább másfél nap nagyon jó volt.

A mai napomat illetőleg... telefonálnom kell, és előkeresnem a lóós' gatyám, mert holnap reményeim szerint indulok lovakhoz. (YN)

Beszámoló szerdáról ~ Álmodom?!

Bemásolva: Egy fórumról -  Milyen volt a mai lovaglás? téma
"Szuperjó :D Nem lovagoltam, csak megismertem Lindust, Dalmát, Mancikát és a hapsit. xD
Bementünk nővéremmel a helyre, megkerestük a hapsit, bemutatkozott. Kinyitotta a lovak beállójának az ajtaját. Elsőnek Dalma jött ki, ráijesztve nővéremre (fiatal furioso kanca, sárga még nincs belovagolva), megcirógattam a pofáját, aztán elvonult legelni. Utána jött Lindus (7 éves kisbéri félvér kanca, sárga és a teljes neve Szikrázó Linda) *-* Gyönyörű egy ló, kedves, megbízható, és vemhes :| Azt mondta a hapsi, nem szóltak neki, hogy elleni fog, de már a jövőhéten megellhet :\ És aztán eladja.. : [
Megsimogattam, közben hallgatva a hapsit, elmondta, hogy kedvesek a lovak, megbízhatóak, nincsenek rossz szokásaik és hogy majd megtanít lovagolni is Lindán. Elmesélte, hogy kell leesni a lóról xD Azt mondta, csak Lindus ijedős, elmegy a villanyoszlop mellett, megnézi aztán megugrik :'D
Azt is mondta, hogy bármikor kimehetek segíteni, este, futószárazni, ilyesmik, és hogy látja, nem félek a lótól (na ez nekem is új xD) és ez jó. :'D Van ott még egy szürkemarha is, Manci :P meg egy németjuhász.
Úgyhogy hatalmas élmény volt így 3 év után *-* Csak kár, hogy Lindust eladják. : ["

16:00 ~ mit tartogat?

Igen, ez itt a nagy kérdés.
2008 nyara óta egyáltalán nem volt alkalmam lovak közelébe kerülni. Mindig csak sóvárogva néztem azokat, akik lovagolnak. Ha elügetett egy ló a házunk előtt, rögtön kinéztem az ablakon. Ha felfedeztem egy házat, ahol ló van, akkor minden alkalommal, amikor elmentem mellette, bepillantottam az udvarra.
Talán most nekem is lehetőségem nyílik arra, hogy lóközelben legyek. Ha nem is többször, de három év után először most fogok menni megnézni egy helyet.
Nem biztos, hogy olyan lesz, ami megfelelő, de már akkor is egy fél órára lovakkal voltam...
Nagyon várom. 15:45 -kor indulunk...
Remélem, hogy minden zökkenőmentesen megy majd.
Le fogom írni, mi történt :)