Meg kell emésztenem a hatalmas változást, ami előtt állok, plusz még úgy ballagok el, hogy az a személy, akihez valami miatt nagyon kötődöm, nem lesz ott, és nem is jön vissza soha.
Ez most egy nehéz dolog, nem is mesélem el, elég, ha ennyire avatlak be titeket.
Igyekszem élvezni azt a pár napot vele, ami még hátra van, sokat nevetni, mert akármiről van szó, ha úgy hozza a sors, akkor az utolsó napok arra vannak, hogy kiélvezzük, és elraktározzuk magunkban, örökre.
Egyébként nagyban tervezgetek a nyárra, igyekszem átugrani a ballagást, és annak minden hercehurcáját, és a fájdalmat, ami azzal jár. Nagyon szeretnék nagyokat barangolni, olcsó, de hatásos kis fényképezőgépem társaságában, rengeteget szeretnék Alexával lenni, röhögni, szeretnék a Balatonhoz menni és meglátogatni az Édeskishajómat, és kiélvezni a nyár minden percét. Ja, és lelkiekben felkészülni a középiskolára.
Na, mára ennyi, majd jelentkezem, remélhetőleg képekkel. Imádkozom, mert "Persze, veszünk elemet", "Jaaaa, hát mégse hoztunk." ><
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése