Valami elmúlt... ♫♪

Hát igen... hét év együtt töltött idő után elég nehezen lehet beletörődni, hogy az, akit szeretsz, egyszercsak elmegy. Itt hagy mindent, és mindenkit, és nem akkor látod, amikor akarod. Csak kéthavonta, de neked évszázadoknak tűnik... ott van messze tőled, pedig valójában a 'szomszédban' él csak, neked még is úgy tűnik, mintha a világ másik felén volna...

És a mai napon az önfeledt szórakozás után, mikor leszálltunk a buszról, és megölelt, tényleg, akkor fogtam fel, hogy nem látom akkor, amikor akarom. Hát, mit mondjak... rohadtul nem jó érzés.
De amúgy, kezdjük inkább az elején, és a jó részével, NO DEPI. :D
Reggel király volt... LTL -lel mentünk Bogácsra :D Háát *-* Nagyon örültem, mert voltam akkora köcsög, hogy rosszul számoltam, és nem tudtam 'elköszönni' tőle. Dudit szokás szerint nem láttam. Esküszöm, megölöm xD (Nem emberről beszélünk. Csak a haverom... :))
Jól szórakoztunk. Ott volt két fiú. Nem éppen a legjobb féle - fajta, de egészen jól elvoltunk. Rengeteket röhögtünk. Az én bordámba állt stílusosan a napernyő... meg Danit fejbevágta. Kétszer borult föl (Y) Nonó észre sem vette. Édes. xD Ott feküdt a földön...
Aztán betekertük másik osztálytársunkat egy lepedőbe :| Ő lett Jézus. Dani2 meg Jézus2. :D De egyébként... igen... ez így nagyon jó xD
Hatalmas volt :D Furcsa, hogy a 'nem éppen a legjobb féle-fajta (itt amúgy nem arra kell gondolni, hogy másak, színesbőrűek és egyéb, no előítélet)' emberekkel egész jól elvoltunk :D
Hazafelé a KKL -lel jöttünk, és itt állt a DZL a templomkert mellett. : D Egyik 'kedvencem', szóval jól körbefotóztam a kicsikét, ki tudja, mikor látom megint. :)