Diáknap 2011

BESZÁMOLÓ ~ DIÁKNAP 2011

A hangulatért és a szórakozásért idén, a diáknapon a 7. évfolyam volt a felelős (mint mindig). Ezek voltunk mi: A 7.c

Szerda, utolsó tanítási nap az iskolában, előkészületek...
... miután vége volt az iskolának, mi még ott maradtunk. Német órán kiosztottuk a szórólapokat, amik a diáknapi programról szóltak. Csak pár ember maradt itt, mégis csodálatos érzés volt segíteni az előkészületekben. Rengeteg munka kellett ahhoz, hogy a másnap tökéletesen, gördülékenyen menjen, és megfelelő terv is. Hogy ki mit csinál, hogy hova van beosztva, miért felelős.
Több plakátot is kitettünk, amire a mi osztályunk programjai voltak írva, illetve 3 lepedővel is reklámoztuk magunkat. A diákigazgatónk Martin volt, as. Jocó, így a rózsaszín pólónkra, amit egyébként a fiúk akartak, az ő neve került fel, az elejére pedig, hogy '7.c". Tehát, 2 lepedő 7.c feliratú volt, egy pedig Jocó feliratú.
Mondanom sem kell, az A -sok egyszerűen szánalmasnak tartottak minket, mert mindenhol reklámozzuk magunkat, hisz' úgyis ők fognak nyerni. Csak jót mosolyogtunk rajtuk. Mi sem bíztuk el magunkat, de igazából az, hogy melyik osztály programja nyer, nem volt fontos.
Odakint szakadt az eső, és hatalmasakat villámlott, de mi azért hősiesen rohangáltunk kifelé, percenként, nézni, hogy az egyik lepedő látszik -e odakintről (az 1. emeleti ablakban volt).
Végül elpakoltunk az osztályban, és átmentünk Kingáékhoz Julcsival, kókuszgolyót csinálni, amit a büfében szándékoztunk eladni (később: a 8. -osok ellopkodták...)

Csütörtök, as. minden élesben megy
Még sosem éltem át ilyesmit, és már nem is fogok. Résztvevőnek és készítőnek teljesen más lenni. Reggel 7 órára jöttünk, hogy mindenre legyen időnk. Lufikat fújtunk fel, és írtuk rájuk, hogy 7.c. A szendvicseket, amiket szintén a büfében akartunk eladni, elkészítettük. Mindenki borzalmasan izgatott volt, hatalmas nyüzsgés volt. A rajongótábor is megérkezett, voltak, akik bíztattak minket. És persze az osztályból a leglustábbak is közreműködtek - ez is nagyot lendített a haladásban.
Felvettük a fentebb említett pólókat, és kivonultunk, mert előtte díjátadás volt (az iskolában a versenyen résztvevők kaptak kitüntetést). Utána kifestettük a körmünket rózsaszínre (ez volt az egyenszínünk).
Az osztálytermünkben volt kézműveskedés, smink és testfestés - Gabival az utóbbit vállaltuk. Egész jól ment.
Hatalmas nyüzsgés volt, percenként rohangáltak az osztályba a fiúk. Volt, aki odakint, volt, aki bent segített, de senki sem ült tétlenül, várva valami csodára. Szerintem minden osztály így volt ezzel.
Egyszóval, az egész diáknapban, mindenki részéről hatalmas munka van. Áldozatokat kellett hoznunk, hogy minden flottul menjen. Semmi nem sülhetett el balul, és nem akartuk másnap visszahallani a fülünkbe, hogy a 7.c már megint borzalmas programot csinált.
Ha az osztálytársunk apukája nem segít, mindez létre sem jöhetett volna. Azt hiszem, a kötélcsúszás, a labirintus és egyéb játékok voltak a legsikeresebbek.
És kit érdekel, hogy ki nyert, ha legalább ezzel az idióta (de szerethető) osztállyal olyan csodásan éreztem magam, hogy azt kívántam, bárcsak minden nap diáknap lenne?