..., hogy élni szebben is lehet, sok okos megvet és nevet, de te észre se vedd, csak adj hitet...♪♫
Ez egy nagyon jó szám. : ) Azt hiszem, mondanom sem kell, mennyire várom már, hogy vége legyen a hétnek. El sem fogom hinni, hogy tényleg van majdnem három hónapom arra, hogy kipihenjem az iskola fáradalmait.
Ezt az évet viszonylag jól 'tűrtem'. Az optimista gondolkodásom megint sokat segített abban, hogy a legrosszabb napokat is átvészeljem. A legtöbb akadályt sikerrel vettem, némelyiken átgázoltam, némelyikkel megküzdöttem, és akadt olyan is, amit nem sikerült legyőzni.
2011 első napján nem fűztem sok megjegyzést, hogy milyen lesz az új évem. De úgy tűnik, hogy jó... Már az nagyon sokat lendít a dolgon, ha még a 'pofonokat' is egy mosollyal fogadom.
A múltkor a GTZ -vel jöttem haza. Ő nagyon kedves busz nekem. Nem csak azért, mert az egyik kedvencem, hanem azért, mert olyan emlékek fűződnek hozzá, amik nagyon fontosak. Az a bizonyos nap: 2010. június 15.
Valószínűleg az, aki ott volt akkor, azon a napon, nem emlékszik rá. Közülük csak én emlékszem. Talán azért, mert egyelőre nekem jelenti a legtöbbet - még, így majd' egy év elteltével is.
Tegnap beszéltem Julcsival telefonon. Említette, hogy látta Dudit. Az emberek, akik ismernek, és akiket a barátaimnak mondhatok, már figyelik a buszokat, és ha látják az 570 -t, biztos, hogy szólnak nekem. Én már rég láttam...
Ilyenkor mindig nekikszegem a kérdést, hogy "És jól van?". Mikor magam meghallom belül, nevetségesnek tartom a dolgot. Mások füle hallatára biztos, hogy idiótának néznek. Hogy lehet egy egyszerű tömegközlekedési eszköz rosszul vagy jól? Ez valami vicc?!
Persze, rögtön pozitív visszajelzést kapok: "Igen, jól, semmi baja."
Csak egy pillanatra palástolja az aggodalmat, és az izgalmat, amikor azt hallom, hogy "Láttam ma a buszod!".
Ugyanis ők nem tudják, hogy nézett ki fénykorában. Két éven keresztül vele utaztam, úgy ismerem, mint a tenyeremet. Ha megpróbálom magam elé képzelni, már csak egy átlagos buszt látok. Pedig ő közelsem átlagos. Ha a többi kedvencemre gondolok, rögtön eszembejut egy jellegzetes jegy, ami a külső szemlélőnek lehet, hogy fel sem tűnik. De az 570 -t már olyan rég láttam, ami nekem kitesz vagy 1000 évet.
Azért, halványan, de még mindig látom talán AZT A jegyet.
A nyárra nézve sok tervem van.
Szeretném AZT, azt, amiről egy szót nem szólok még (Ivett ezt a 'mániáját' is átadta nekem, és hálás is vagyok érte), és szeretném, ha Gabi és Julcsi itt aludna. Igen, csak ők ketten. Kinga valahol Németországban lesz... Kittit is szeretném, ha eljönne, mert ő meg egy hónapig Romániába.
Furcsa. Sosem gondoltam volna, hogy akármelyik barátnőmtől 8. előtt el kell szakadnom... úgy tűnik, a sors így hozta.
Julcsinak lesz majd a legrosszabb, mégiscsak az ő legjobb barátnője. Érdekes lesz, így, hárman.
Remélhetőleg Ivett is eljön majd hozzánk. Nagyon várom már : )
Ez most ilyen hosszú egyveleg. A holnapi bejegyzés hangulatáról ennyit mondok: bágyadt, sajnálkozó, csalódott, 'nem tudja felfogni'...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése