1958 - örökké...

A múltkoriban megkérdezték tőlem, hogy meddig élt Michael Jackson. Én azt válaszoltam: 1958-tól örökké...
Viszont ma van a 2. évfordulója annak, hogy elhunyt. A zenecsatornákon (van olyan is, amin már tegnap) az ő számait sugározták. Megnéztem. Ki nem hagynám...

Visszatérve az elmúlt napokra... vagyis, napra. Tegnap elég rendesen összezördültem Kittivel, ezt már mondanom sem kell, mert valami mindig van, ami gondot okoz. Nem tudom, meddig lesz ez így, de mondtam neki, hogy sokáig már nem fogom tűrni a hülyeségeit, és hogy álljon a dolgokhoz normálisan, és szakítson rám időt. És, nem csak ennyiből áll a dolog... de az már bonyolult.

A nyári szünetem amúgy úgy telik, mint az eddigiek - semmittevés, lustulás egész nap. Várom már a júliust, több szempontból is. Találkozok Gabival, aki itt is alszik (elméletileg a JGBK össze jött volna, ebből csak J.G.B., de lehet, hogy csak G.B. lesz) és Ivett is jön valamikor. Illetve, ha minden jól megy és nem hagyom ott Kittit (mert most már tényleg kezdek besokallni) valamikor az ő látogatására is számíthatok. Bár eddig hiába tartottam igényt rá, utcákkal arrébb egy pasit választott - hogy van ez?

Közben kezdem Alexával megszerettetni Michaelt. Vicces, hogy Fluor&SP szintről eljutottunk a "Michael Jackson jól énekel és jól táncol" szintre. Sokat mesélek róla más embereknek és igyekszem megmutatni és megszerettetni velük a zenéjét. Aki rákattan, tuti nem tud leakadni a látványos klipekről és a jó zenékről. És, ha majd a zenéjét megszeretik, megszeretik magát az embert is. Nálam is így ment.

Szoktam egyébként más zenéket is hallgatni, de nagyrészt az ő számai vezetik mondjuk a TOP10 -es listámat. Egyszer összeírom :P