Nyár van... ez annyira felfoghatatlan. Emlékszem, mennyire vártam, a didergős, téli hónapokban, hogy eljöjjön. Nem volt kedvem iskolába járni, nagykabátot felhúzni, de tudtam, egyszer eljön, és most itt van.
Kánikula, kék ég, zivatarok... Elég csak kinéznem az ablakon, a meggyfákra, amik roskadásig telve vannak a vörös meggyel. És akkor tudom, nem álmodom...
Nekem terveim sincsenek a nyárra. Vagyis nem voltak. És talán nem is lesznek. Viszont nagyon remélem, hogy az az egy tervem, ami van, megvalósulhat.
Szeretnék rengeteget pihenni. Persze, erre kevesebb mint három hónap nem elég. Nekem évek kellenének...
Már csak két hét, és vége mindannak a szenvedésnek, amit kilenc hónapon keresztül éltem át. Nem kell végre azzal foglalkoznom, hogy el ne felejtsek tanulni...
Az iskolát 18. -án majd' 3 hónapra elfelejthetem. (Y)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése