Beszámoló szerdáról ~ Álmodom?!

Bemásolva: Egy fórumról -  Milyen volt a mai lovaglás? téma
"Szuperjó :D Nem lovagoltam, csak megismertem Lindust, Dalmát, Mancikát és a hapsit. xD
Bementünk nővéremmel a helyre, megkerestük a hapsit, bemutatkozott. Kinyitotta a lovak beállójának az ajtaját. Elsőnek Dalma jött ki, ráijesztve nővéremre (fiatal furioso kanca, sárga még nincs belovagolva), megcirógattam a pofáját, aztán elvonult legelni. Utána jött Lindus (7 éves kisbéri félvér kanca, sárga és a teljes neve Szikrázó Linda) *-* Gyönyörű egy ló, kedves, megbízható, és vemhes :| Azt mondta a hapsi, nem szóltak neki, hogy elleni fog, de már a jövőhéten megellhet :\ És aztán eladja.. : [
Megsimogattam, közben hallgatva a hapsit, elmondta, hogy kedvesek a lovak, megbízhatóak, nincsenek rossz szokásaik és hogy majd megtanít lovagolni is Lindán. Elmesélte, hogy kell leesni a lóról xD Azt mondta, csak Lindus ijedős, elmegy a villanyoszlop mellett, megnézi aztán megugrik :'D
Azt is mondta, hogy bármikor kimehetek segíteni, este, futószárazni, ilyesmik, és hogy látja, nem félek a lótól (na ez nekem is új xD) és ez jó. :'D Van ott még egy szürkemarha is, Manci :P meg egy németjuhász.
Úgyhogy hatalmas élmény volt így 3 év után *-* Csak kár, hogy Lindust eladják. : ["

16:00 ~ mit tartogat?

Igen, ez itt a nagy kérdés.
2008 nyara óta egyáltalán nem volt alkalmam lovak közelébe kerülni. Mindig csak sóvárogva néztem azokat, akik lovagolnak. Ha elügetett egy ló a házunk előtt, rögtön kinéztem az ablakon. Ha felfedeztem egy házat, ahol ló van, akkor minden alkalommal, amikor elmentem mellette, bepillantottam az udvarra.
Talán most nekem is lehetőségem nyílik arra, hogy lóközelben legyek. Ha nem is többször, de három év után először most fogok menni megnézni egy helyet.
Nem biztos, hogy olyan lesz, ami megfelelő, de már akkor is egy fél órára lovakkal voltam...
Nagyon várom. 15:45 -kor indulunk...
Remélem, hogy minden zökkenőmentesen megy majd.
Le fogom írni, mi történt :)

Messzire megyünk... :'D

Durva, az emberek mennyire messze tudnak menni azzal, ha imádnak egy sztárt. Hihetetlen. Én sosem kötöttem ki itt. De azért MJ forever. Nem szeretném, ha elszaladna velem a lovacska... :)


Egyébként, semmi különös. Megint volt egy kis 'Varia-Vera', ahogy apám mondaná, alias kavarás. De minden a helyén, szerencsére. Három órája gépezek, itt ülök nővéreméknél Alexával. Ettünk, megmentettük a bicikliket a zuhogó esőtől... Who is It -et és Jam -et hallgattunk... Ennyit mára, ha izgalmasabb lesz, írok többet is, ígérem.
Ma meg kép nem jön. :D Nincs mit berakni. ~

1958 - örökké...

A múltkoriban megkérdezték tőlem, hogy meddig élt Michael Jackson. Én azt válaszoltam: 1958-tól örökké...
Viszont ma van a 2. évfordulója annak, hogy elhunyt. A zenecsatornákon (van olyan is, amin már tegnap) az ő számait sugározták. Megnéztem. Ki nem hagynám...

Visszatérve az elmúlt napokra... vagyis, napra. Tegnap elég rendesen összezördültem Kittivel, ezt már mondanom sem kell, mert valami mindig van, ami gondot okoz. Nem tudom, meddig lesz ez így, de mondtam neki, hogy sokáig már nem fogom tűrni a hülyeségeit, és hogy álljon a dolgokhoz normálisan, és szakítson rám időt. És, nem csak ennyiből áll a dolog... de az már bonyolult.

A nyári szünetem amúgy úgy telik, mint az eddigiek - semmittevés, lustulás egész nap. Várom már a júliust, több szempontból is. Találkozok Gabival, aki itt is alszik (elméletileg a JGBK össze jött volna, ebből csak J.G.B., de lehet, hogy csak G.B. lesz) és Ivett is jön valamikor. Illetve, ha minden jól megy és nem hagyom ott Kittit (mert most már tényleg kezdek besokallni) valamikor az ő látogatására is számíthatok. Bár eddig hiába tartottam igényt rá, utcákkal arrébb egy pasit választott - hogy van ez?

Közben kezdem Alexával megszerettetni Michaelt. Vicces, hogy Fluor&SP szintről eljutottunk a "Michael Jackson jól énekel és jól táncol" szintre. Sokat mesélek róla más embereknek és igyekszem megmutatni és megszerettetni velük a zenéjét. Aki rákattan, tuti nem tud leakadni a látványos klipekről és a jó zenékről. És, ha majd a zenéjét megszeretik, megszeretik magát az embert is. Nálam is így ment.

Szoktam egyébként más zenéket is hallgatni, de nagyrészt az ő számai vezetik mondjuk a TOP10 -es listámat. Egyszer összeírom :P

Valami elmúlt... ♫♪

Hát igen... hét év együtt töltött idő után elég nehezen lehet beletörődni, hogy az, akit szeretsz, egyszercsak elmegy. Itt hagy mindent, és mindenkit, és nem akkor látod, amikor akarod. Csak kéthavonta, de neked évszázadoknak tűnik... ott van messze tőled, pedig valójában a 'szomszédban' él csak, neked még is úgy tűnik, mintha a világ másik felén volna...

És a mai napon az önfeledt szórakozás után, mikor leszálltunk a buszról, és megölelt, tényleg, akkor fogtam fel, hogy nem látom akkor, amikor akarom. Hát, mit mondjak... rohadtul nem jó érzés.
De amúgy, kezdjük inkább az elején, és a jó részével, NO DEPI. :D
Reggel király volt... LTL -lel mentünk Bogácsra :D Háát *-* Nagyon örültem, mert voltam akkora köcsög, hogy rosszul számoltam, és nem tudtam 'elköszönni' tőle. Dudit szokás szerint nem láttam. Esküszöm, megölöm xD (Nem emberről beszélünk. Csak a haverom... :))
Jól szórakoztunk. Ott volt két fiú. Nem éppen a legjobb féle - fajta, de egészen jól elvoltunk. Rengeteket röhögtünk. Az én bordámba állt stílusosan a napernyő... meg Danit fejbevágta. Kétszer borult föl (Y) Nonó észre sem vette. Édes. xD Ott feküdt a földön...
Aztán betekertük másik osztálytársunkat egy lepedőbe :| Ő lett Jézus. Dani2 meg Jézus2. :D De egyébként... igen... ez így nagyon jó xD
Hatalmas volt :D Furcsa, hogy a 'nem éppen a legjobb féle-fajta (itt amúgy nem arra kell gondolni, hogy másak, színesbőrűek és egyéb, no előítélet)' emberekkel egész jól elvoltunk :D
Hazafelé a KKL -lel jöttünk, és itt állt a DZL a templomkert mellett. : D Egyik 'kedvencem', szóval jól körbefotóztam a kicsikét, ki tudja, mikor látom megint. :)

Englishman in New York... ♫♪

Avagy, délelőtt óta ez a zene megy a fejemben... ~
Még mindig felfoghatatlan, hogy szünet van. Hogy azt csinálok, amit akarok...
És már is kaptam egy jó hírt, tegnap, hogy utoljára még lehetünk együtt Kingával, mielőtt elmegy 'Dojcslandba.
Tegnap voltunk a tánc évzáróján, de este nyolc után valamivel eljöttünk. Elméletileg tízig tartott volna... mivel a buszt sikeresen lekéstem, telefonálni akartam anyáméknak, hogy Kingáékkal vagyok és minden bizonnyal valamikor hazaténfergek. De hívni nem tudtam, máig tisztázatlan okokból (hármat pittyog aztán leteszi. miez?! SMS -t se tudok küldeni). Julcsién próbáltunk aztán telefonálni, de a Corby is bedobta a törülközőt, lemerült. Végül Gabiék hoztak haza, kocsival.
Rengeteget röhögtünk. Mindenféle hülyeségen... hihetetlen. Az egész évzáró amúgy kamerára volt véve, szóval elképzelhető, hogy látszani fog a röhögő, vörös fejünk. ~ Zsíír. (Y)
Nagyon jól éreztem magam ^^ Mégilyet. :D

SUMMER TIME ~ újra. :)

Végre, szünet... el sem hiszem, hogy vége. Jézusom...
Furcsa lesz, hogy nem látom ugyanazokat az arcokat, meg persze MÁSVALAKIT is... De végre itt a jól megérdemelt szabadságom. Már rengeteget tervezgettem *-*
A szünet első délutánján pedig megyünk Kinga évzáró - táncára.
Véééégre... : D
Tegnap díszítettük ballagásra a sulit. Elvoltunk. Tudtam Holdsétálni, két lépés erejéig. xD
Ma meg ballagás, melegben -___- Sokan rosszul lettek. Hát, szép...
Na, ez most egy rövid összefoglaló volt, holnap érkezem, ha lesz friss esemény. :)

♪♫ Adj hitet, és elhiszem neked,...

..., hogy élni szebben is lehet, sok okos megvet és nevet, de te észre se vedd, csak adj hitet...♪♫

Ez egy nagyon jó szám. : ) Azt hiszem, mondanom sem kell, mennyire várom már, hogy vége legyen a hétnek. El sem fogom hinni, hogy tényleg van majdnem három hónapom arra, hogy kipihenjem az iskola fáradalmait.
Ezt az évet viszonylag jól 'tűrtem'. Az optimista gondolkodásom megint sokat segített abban, hogy a legrosszabb napokat is átvészeljem. A legtöbb akadályt sikerrel vettem, némelyiken átgázoltam, némelyikkel megküzdöttem, és akadt olyan is, amit nem sikerült legyőzni.
2011 első napján nem fűztem sok megjegyzést, hogy milyen lesz az új évem. De úgy tűnik, hogy jó... Már az nagyon sokat lendít a dolgon, ha még a 'pofonokat' is egy mosollyal fogadom.
A múltkor a GTZ -vel jöttem haza. Ő nagyon kedves busz nekem. Nem csak azért, mert az egyik kedvencem, hanem azért, mert olyan emlékek fűződnek hozzá, amik nagyon fontosak. Az a bizonyos nap: 2010. június 15.
Valószínűleg az, aki ott volt akkor, azon a napon, nem emlékszik rá. Közülük csak én emlékszem. Talán azért, mert egyelőre nekem jelenti a legtöbbet - még, így majd' egy év elteltével is.

Tegnap beszéltem Julcsival telefonon. Említette, hogy látta Dudit. Az emberek, akik ismernek, és akiket a barátaimnak mondhatok, már figyelik a buszokat, és ha látják az 570 -t, biztos, hogy szólnak nekem. Én már rég láttam...
Ilyenkor mindig nekikszegem a kérdést, hogy "És jól van?". Mikor magam meghallom belül, nevetségesnek tartom a dolgot. Mások füle hallatára biztos, hogy idiótának néznek. Hogy lehet egy egyszerű tömegközlekedési eszköz rosszul vagy jól? Ez valami vicc?!
Persze, rögtön pozitív visszajelzést kapok: "Igen, jól, semmi baja."
Csak egy pillanatra palástolja az aggodalmat, és az izgalmat, amikor azt hallom, hogy "Láttam ma a buszod!".
Ugyanis ők nem tudják, hogy nézett ki fénykorában. Két éven keresztül vele utaztam, úgy ismerem, mint a tenyeremet. Ha megpróbálom magam elé képzelni, már csak egy átlagos buszt látok. Pedig ő közelsem átlagos. Ha a többi kedvencemre gondolok, rögtön eszembejut egy jellegzetes jegy, ami a külső szemlélőnek lehet, hogy fel sem tűnik. De az 570 -t már olyan rég láttam, ami nekem kitesz vagy 1000 évet.
Azért, halványan, de még mindig látom talán AZT A jegyet.

A nyárra nézve sok tervem van.
Szeretném AZT, azt, amiről egy szót nem szólok még (Ivett ezt a 'mániáját' is átadta nekem, és hálás is vagyok érte), és szeretném, ha Gabi és Julcsi itt aludna. Igen, csak ők ketten. Kinga valahol Németországban lesz... Kittit is szeretném, ha eljönne, mert ő meg egy hónapig Romániába.
Furcsa. Sosem gondoltam volna, hogy akármelyik barátnőmtől 8. előtt el kell szakadnom... úgy tűnik, a sors így hozta.
Julcsinak lesz majd a legrosszabb, mégiscsak az ő legjobb barátnője. Érdekes lesz, így, hárman.
Remélhetőleg Ivett is eljön majd hozzánk. Nagyon várom már : )

Ez most ilyen hosszú egyveleg. A holnapi bejegyzés hangulatáról ennyit mondok: bágyadt, sajnálkozó, csalódott, 'nem tudja felfogni'...

Diáknap 2011

BESZÁMOLÓ ~ DIÁKNAP 2011

A hangulatért és a szórakozásért idén, a diáknapon a 7. évfolyam volt a felelős (mint mindig). Ezek voltunk mi: A 7.c

Szerda, utolsó tanítási nap az iskolában, előkészületek...
... miután vége volt az iskolának, mi még ott maradtunk. Német órán kiosztottuk a szórólapokat, amik a diáknapi programról szóltak. Csak pár ember maradt itt, mégis csodálatos érzés volt segíteni az előkészületekben. Rengeteg munka kellett ahhoz, hogy a másnap tökéletesen, gördülékenyen menjen, és megfelelő terv is. Hogy ki mit csinál, hogy hova van beosztva, miért felelős.
Több plakátot is kitettünk, amire a mi osztályunk programjai voltak írva, illetve 3 lepedővel is reklámoztuk magunkat. A diákigazgatónk Martin volt, as. Jocó, így a rózsaszín pólónkra, amit egyébként a fiúk akartak, az ő neve került fel, az elejére pedig, hogy '7.c". Tehát, 2 lepedő 7.c feliratú volt, egy pedig Jocó feliratú.
Mondanom sem kell, az A -sok egyszerűen szánalmasnak tartottak minket, mert mindenhol reklámozzuk magunkat, hisz' úgyis ők fognak nyerni. Csak jót mosolyogtunk rajtuk. Mi sem bíztuk el magunkat, de igazából az, hogy melyik osztály programja nyer, nem volt fontos.
Odakint szakadt az eső, és hatalmasakat villámlott, de mi azért hősiesen rohangáltunk kifelé, percenként, nézni, hogy az egyik lepedő látszik -e odakintről (az 1. emeleti ablakban volt).
Végül elpakoltunk az osztályban, és átmentünk Kingáékhoz Julcsival, kókuszgolyót csinálni, amit a büfében szándékoztunk eladni (később: a 8. -osok ellopkodták...)

Csütörtök, as. minden élesben megy
Még sosem éltem át ilyesmit, és már nem is fogok. Résztvevőnek és készítőnek teljesen más lenni. Reggel 7 órára jöttünk, hogy mindenre legyen időnk. Lufikat fújtunk fel, és írtuk rájuk, hogy 7.c. A szendvicseket, amiket szintén a büfében akartunk eladni, elkészítettük. Mindenki borzalmasan izgatott volt, hatalmas nyüzsgés volt. A rajongótábor is megérkezett, voltak, akik bíztattak minket. És persze az osztályból a leglustábbak is közreműködtek - ez is nagyot lendített a haladásban.
Felvettük a fentebb említett pólókat, és kivonultunk, mert előtte díjátadás volt (az iskolában a versenyen résztvevők kaptak kitüntetést). Utána kifestettük a körmünket rózsaszínre (ez volt az egyenszínünk).
Az osztálytermünkben volt kézműveskedés, smink és testfestés - Gabival az utóbbit vállaltuk. Egész jól ment.
Hatalmas nyüzsgés volt, percenként rohangáltak az osztályba a fiúk. Volt, aki odakint, volt, aki bent segített, de senki sem ült tétlenül, várva valami csodára. Szerintem minden osztály így volt ezzel.
Egyszóval, az egész diáknapban, mindenki részéről hatalmas munka van. Áldozatokat kellett hoznunk, hogy minden flottul menjen. Semmi nem sülhetett el balul, és nem akartuk másnap visszahallani a fülünkbe, hogy a 7.c már megint borzalmas programot csinált.
Ha az osztálytársunk apukája nem segít, mindez létre sem jöhetett volna. Azt hiszem, a kötélcsúszás, a labirintus és egyéb játékok voltak a legsikeresebbek.
És kit érdekel, hogy ki nyert, ha legalább ezzel az idióta (de szerethető) osztállyal olyan csodásan éreztem magam, hogy azt kívántam, bárcsak minden nap diáknap lenne?

Minden, as. semmi

Talán a bejegyzéseimnek majd akkor látjátok az értelmét, ha lényegük is lesz.
Nem igazán írok. Ha nem írok, úgy tűnik, mintha elfelejtettem volna. Pedig nem, csupán nincs semmiről írnom.
HELYZETJELENTÉS (as. rövidke összefoglaló csodás életem elmúlt és eljövendő eseményeiről): Egy hét, és pár nap választ el a nyári szünettől. Csütörtökön diáknap lesz. (Y) Ez az egyik legjobb az egészben. Közben lehet, hogy L. -t eladták... nagyon remélem, hogy csak rosszul látok. Holnap lesz az utolsó tanítási nap. Lazaa ~ :)
Szombaton voltam Gabiék tánc - évzáróján. Hatalmas volt :)
Sajnos Kingáék elköltöznek, júliusban 3 évre Németországba :\
EBBŐL KÖVETKEZIK... (as. rövidke összefoglaló arról, hogyan érzem magam ezektől a hírektől): Ebből következően boldog vagyok, és izgatott *-* Várom már a holnapot, a csütörtököt és a pénteket, meg a jövő csütörtök - péntek - szombatot. :3

És semmi más...

I ♥ Summer Time! :)

Summer 2011

Nyár van... ez annyira felfoghatatlan. Emlékszem, mennyire vártam, a didergős, téli hónapokban, hogy eljöjjön. Nem volt kedvem iskolába járni, nagykabátot felhúzni, de tudtam, egyszer eljön, és most itt van.
Kánikula, kék ég, zivatarok... Elég csak kinéznem az ablakon, a meggyfákra, amik roskadásig telve vannak a vörös meggyel. És akkor tudom, nem álmodom...

Nekem terveim sincsenek a nyárra. Vagyis nem voltak. És talán nem is lesznek. Viszont nagyon remélem, hogy az az egy tervem, ami van, megvalósulhat.
Szeretnék rengeteget pihenni. Persze, erre kevesebb mint három hónap nem elég. Nekem évek kellenének...
Már csak két hét, és vége mindannak a szenvedésnek, amit kilenc hónapon keresztül éltem át. Nem kell végre azzal foglalkoznom, hogy el ne felejtsek tanulni...
Az iskolát 18. -án majd' 3 hónapra elfelejthetem. (Y)