Visszatekintő ~ 2011

Hát, eljutottunk idáig is. Egy nap van az évből, ezen kívül. Borzasztó gyorsan eltelt, annyi minden történt... új barátokat szereztem, régi - újakat, és új - újakat (:P), mindenhogy értelmezve. Az életkedvem mindennél nagyobb. Szereztem pofonokat, csalódtam, elestem, de felálltam, harcoltam, nem húztam fel magam, jót mosolyogtam a barmokon, mindeközben boldog voltam és igyekeztem kihasználni minden percet.
Azt hiszem, a legrosszabb, ami ebben az évben történt, hogy a legeslegjobb barátom félig kisétált az életemből... de szerencsére nem ment messzire, és hálás vagyok azért a sok szép dologért, amit ezek után vele éltem át. Remélem, még sok ilyen lesz. Sőt, TUDOM, hogy sok ilyen lesz!
Nem volt rossz ez az év, de eddigi tapasztalataim szerint a páros évek mindig jobbak. :P De ki tudja, hisz' 2012 -ben mind meghalunk - elvileg. De sok elv csak elv marad. :P (Najó, befejeztem, persze, hogy mindent túlélünk, de igazából tök mindegy, mert 2012 decemberére várható csak az eget rengető katasztrófa, így már majdnem el fog telni egy év, hú, ki van ez találva, barátom. :D)

Jó volt, na, nincs mese! :)
Köszönöm mindenkinek, aki támogatott, közreműködött, segített, szórakoztatott, barátjává fogadott, elviselt engem! :P Szeretlek titeket. :)))

Christmas 2011

Fotó: Vikarus

Ki mondta, hogy a tél nem lehet stílusos? :D Értem itt ezalatt a képet, (imádom ennek a fotósnak a munkáit, gyönyörűszépek) valamint a blog kinézetét, ugyanis szerény véleményem szerint sikerült eltalálnom valamit. :P Úgyhogy szerintem egész télen ilyen lesz.

Holnapután karácsony, végre! Imádom, a legjobb ünnep.

Addig még el kell pakolásznom, és egyéb dolgok, úgyhogy rá kellene vennem magam, hogy felálljak a gép elől, de gondoltam, előtte még pötyögök, és itt is egy kis ünnepies hangulatot teremtek.

Mától szünet van, amit még a havazás is megkoronázott. Ugyan nem sok, de mutatóba elég, bár már olvad el, így nem hiszem, hogy fehér karácsonyunk lesz... 

Hmm, és remélhetőleg nemsokára saját képekkel bombázhatlak titeket, úgyhogy szurkoljatok! (YN)

És még egy kis hangulatcsináló kép a rövid bejegyzésem végére:

forrás: DeviantART

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, és Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet Kívánok minden kedves olvasómnak, és betérő vendégnek!

"nem ringatlak már soká, nem ringathatsz már soká, meneküljünk máshová, az ég fölé, a föld alá..."

"...minden most kezdődik el, aztán úgyis menni kell..."

Helooobelooo
Egy hete nem voltam, és te jó ég, mennyit tanultam... tanultam az elfogadásról, a tolerálásról, újra megtapasztaltam, mi az a csalódás, és mi a boldogság.
Mindig írnék egy csomót, de nem tudok. Most éppen boldog vagyok, nagyon boldog. Tudom, hogy küzdeni kell, örökkön örökké harcolni. Mindig bizonyosságot nyer ez. :D
Azonfelül mindjárt karácsony és huuuu :D *-* :D És egy szem hó sincs...

ti mások álmát élitek, én viszont a magamét... ~ wonderful life... :)

Úristen, nem is tudom, hogy kezdjem. Pedig annyi mindenről tudnék írni... Csak egyszerűen nincs kedvem mesélni. Mert ahhoz, hogy megértsétek, miről van szó, el kell mondanom a részleteket.
Kevés olyan ember van, akivel maradéktalanul jól el tudok szórakozni, élőben pedig csak három ilyen emberre számíthatok, akikkel minden nap találkozom. De most Ők is olyan mások... álomvilágban élnek. Ami nem probléma, ha az ember nem csavarodik be teljesen. Egy könyvet olvasnak, ami állításuk szerint fantasztikus (szerintem nem, de ilyen vagyok én, egy egyéniség, mindig kilógok a sorból), és teljesen a hatalmába kerítette őket. Állandóan erről beszélnek, én meg már meg se szólalok, mert nem figyelnek rám. Bosszantó, mert nem az a baj, hogy álmodoznak, hanem, hogy teljesen ettől függnek. Más álmát élik, olyanét, aki már egyszer ezt megálmodta. Engem nem is ez zavar, szeressék, meg nem is az, hogy én kilógok belőle, mert őszintén szólva nem érdekel. Csak néha már zavaró, hogy, ha van valami problémám, és esetleg elmondom, akkor utána rögtön le vagyok szarva, és megy minden a megszokott kerékvágásban.
Van egy másik problémám is, miszerint az, hogy nem tudok egyensúlyt teremteni a két világom közt. Eddig minden egybe tartozott, most viszont úgy érzem, mintha szét kellene szakadnom, két helyen lennem egyszerre. Sosem tartottam okésnak, hogy mindenkinek megfeleljek, de ezt most eléggé nehéz összeegyeztetni. Teljesen összezavarodtam, mert egyszer így gondolom, másszor úgy, hatalmasakat csalódtam, mégis, akikkel ez kapcsolatos, nem bántam meg. Viszont tudom, hogy nem minden maximálisan jó, de ugyanakkor azt is, hogy semmi nem lehet tökéletes.
Néha már belefáradok, és lerendezem azzal, hogy meg tudom tartani az összhangot, de az igazság az, hogy valójában nem, a legnagyobb gond pedig az, hogy ezt nem is lehet.
Ha megpróbálom összehozni a kettőt, az rendszerint balul sül el, és nem is próbáltam még, de tudom, tudom, hogy megsértek vele másokat, és teljesen egyedül maradok - majdnem.
Így két világban kell élnem, és szerintem nem is lehet ezt a kettőt összehozni, mert az emberek nem értik meg, képtelenek rá, kinevetnek, és megsértődnek, de néha fájó tud lenni, hogy az egyik kisvilágban nem tudok teljesen önmagam lenni.
Na mindegy, majd kiforrja magát a dolog, legalábbis bízom benne...



















forrás: DeviantART
Ami a tegnapot illeti, voltam fotózni. :) Márciusi időjárás volt... :') El sem hiszem, hogy tél van... nyarat akarok, örökké nyarat... napsütést, kék eget, fehér felhőket, fülledt levegőt, egy kis szellőt, zöld fákat... vagy éppen záport, hatalmas vihart, mindegy, mit csak nyarat...
Rengeteg szép kép lett.

És az ÉN ZENÉM... amit már tizedjére hallgatok... és annak ellenére, hogy nem tanulok angol nyelvet, hát...:
Black - Wonderful Life
Még így is, mindezek ellenére csodálatos az élet.


Ja, és még valami: SZERELEM, reménytelenül ~~ > ne próbáljátok ki, oltárian sz@r. :D

Utólag is Boldog Mikulást mindenkinek. : )

Karácsony nemsokára

Te Jézus Isten, mindjárt Karácsony. o.O
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön ez a nap... :'D itt vagyunk, december 5., mindjárt megjön Mr. Mikulás, aztán Karáááácsony. *-*
Személy szerint a kedvenc ünnepem. :D Imádom, hogy együtt van a család, nem kell semmi más, csak ez. :)
Meg hát persze, nem fogok elfelejtkezni a buszukról, ugyanis mégiscsak a szeretet ünnepéről beszélünk. :P
Azonkívül megint lerobbantam, éjszaka kicsi választott el attól, hogy rókázzak egy nagyot, de kösz, jól vagyok. :D

"Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha, nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda..."

Fülbemászó szám, by: EDDA. :D ♥
A tegnapi napom fenomenálisan rohadtul kicseszett jó volt. :) Elég legyen ennyi. :)

Itt vár rááád ez a 3 hero :D

Bocsi, jólesik. :')
Mai nap termése: k*rva vagyok, f*szkalap, fel is kell fordulnom, buszmániás, buszbuzi, okéééésss. :D (Y)
Guiness Rekordok Könyve. :D
Na mindegy, elég bántás ért, ami nem öl meg, az erősebbé tesz, köszi puszi. :)
És én még mindig jobban megbízok az emberekben o.O Vicces, a minap hordott le két lánykaa (cenzúrázva, hirtelen felindulásból csúnyább volt. :') , akiket kb. három hónapja barátnak neveztem, tehát igazából nem tudom, hogy az embereket nézve mi számít barátnak, meg mi nem, de nem hiszem, hogy él a bolygón egyetlen olyan ember, a családot meg mindent beleszámítva, aki elfogad úgy, ahogy vagy, akibe megbízhatsz, akihez sírva odamehetsz, akivel együtt nevethetsz, és minden idiótaságával elfogad.
Azonkívül azt sem értem, ha összeveszel valakivel, mi az a rendszer, hogy csak úgy elhord engem minden nyomoréknak az illető. Ez a módi? Gratulálok.
Ja, és köszönöm mindenkinek, aki olyan édes és kedves, hogy elfogad engem ilyen tökéletlenül. :) Értékek...  De ha egyedül is maradok... nem számít, mert megláttam a lelket, az életet olyanban, ami nem ember... és Ők azok, akik tuti megmaradnak nekem, ha a világ ellenem fordulna. :) Miattam tör ki a 3. világháború. :P

Tömény álomvilág

Heló! A nagy semmittevésemben már kétszer módosítottam a blog kinézetét :') Meg ezt a bejegyzést is. Ez a kinézet most tényleg olyan álomvilágos, a felhős már unalmas volt.
Amellett, hogy fáj a fogam, gyakorlatilag semmi érdekes nem történt velem, mióta írtam... Kingáék jövőhétvégén jönnek, előtte túl kell élnem a jövőhetet, de inkább megyek iskolába, csak ne rohadjak itthon napokon keresztül, mert hogy beteg vagyok.
És már hiányoznak a buszuk is. <3


Az utóbbi időben alkottam. :) Galériában több rajz.

Kinézet változott, van egy új menü, majd jelentkezem. :3 Bye :)

Happy Day (mert ennyit még én is tudok angolul)

"De van, akinek TE vagy a Lélekdonor..." :')


Hát HELLOBELLO. Rekord, hogy egy héten kétszer írok, mi? X) Lesznek még meglepetések. :P
A mai napom furcsa volt, kívánságosteljesülős és nagyonjóbuszozós volt. :D
Unom már, hogy amint jön valami húdeklasszhúdejó dolog, ami okot ad arra, hogy reménykedjek, jön egy ellentmondás is és romba dől minden...
Tulajdonképpen már rájöttem, hogy szerelmes vagyok, igen... :\ 
Vicces az is, hogy a barátnőimmel mennyire egy rugóra jár az agyunk. :D És lehet, hogy szilveszterkor csapunk egy bazi nagy partit *-* Addig meg vissza a hétköznapok szürkeségébe... most egyik napomat sem tudom színessé varázsolni, elmúlt és UTÁLOM :'(. A mai napom volt hosszú hetek óta az egyetlen, amikor megfordult a fejemben, imádok élni :"D
Utttállllommmm ezt az érzést....
DEEE ma 463 -al jöttem *-* Hosszú hosszú idők óta nem láttam és most V.I.S.S.Z.A.T.É.R.T!
A gondolataim nehezen tudom összeszedni, hülyén írok úgyhogy elnézéstttt, majd bepótolom a bővebb, jobb, értelmesebb írást. :D


[e különleges nap örömére zölddel írok. :P]

Levélhullás ~ második nekifutás.

Hát igen, már másodjára próbálkozom írni, de a múltkor is abbamaradt, az egyáltalán nem rózsás kedélyállapotom miatt, most viszont rávettem magamat, hogy a csütörtök - pénteket összesűrítve lepötyögjem annak, akit egyáltalán érdekel. :P

A csütörtökre már egészen halványan emlékszem, csak arra, hogy egy nagyon jó buszozáson vagyok túl.

A 476 -tal jöttem, aki a második abszolút kedvenc buszom. Akit már régóta ismerek, és nagyon szeretek. Aztán arra, hogy lyukas órában, ami föci lett volna, csak elmaradt, eluralkodott mindenkin a káosz, Gabi kifejtette, hogy amőba korában nem látott fákat, és, egy bölcs idézetet is hallhattunk tőle ("A múlt már elmúlt"), ami igazán elgondolkodtató. Julcsival leveleket kapkodtak, én kihasználtam és újra lesifotósnak álltam.

A péntek meg káosz, reggeli érdekes - értékes L.T. -zés volt.

Hát, ugye, az a misztikus nap volt, és nem tudom, jót -e, vagy rosszat jelent, de nekem az átlagosnál egy kicsit pörgősebb, jobb volt.

A reggelem a buszon már jól indult, erről most különösebb részleteket nem mondok, meg hát, eleve rövidített óráink voltak, ezért elég hamar itthon tudhattam magam.

Mivel az osztály fele hiányzott különböző okok miatt, gyakorlatilag semmit nem tevékenykedtünk az órákon.

Aztán, gondolva egyet, délután csak Julcsiékhoz indultunk el végül. Én mentem volna máshová, azaz a buszokhoz, de kísérő személy híján hagytam a francba az egészet.

Itt jön képbe az a levélkupac, ami volt kedves befogadni minket Gabival, mert úton Julcsiék háza felé kitaláltuk, hogy beleugrunk. Az én hajam, ami szokása szerint külön életet él, mindenhol ott van és mindent benyel, kölcsönvett néhány falevelet a levélkupacból, de kisebb harcok és kompromisszumok után csak visszaadtuk neki az elcsórt faleveleket...

Éljen az ősz ~

Busz, busz, busz, szerelem :')

Hihetetlen, de találtam egy olyan embert, aki pontosan abban a helyzetben van, mint én. Te Úúúúúristen... És az ő hatására megnyíltam. Vicces, de nem egy embernek mondtam el, mit érzek :'D A reakció már annyira nem érdekel, mert van, aki kiröhög, van, aki megdöbben...
De ezeknek a gépeknek LELKÜK VAN, ÉS KÉSZ. :D Mint mindennek.
Az 570 nagyooon hiányzik, de holnap talán szerencsém lesz. Mert a sors úgy akarta, hogy egy régi barátnőmmel újra egymásra találjunk.
Reméljük a legjobbakat...
Ma sajnos csak IRV -vel találkoztam, de vele se tudtam sokat lenni :') És a mai buszozás sem jött össze.
Na, hoztam két fotótúrás képet. :) Két nagy nagy szerelem; ló és busz. :D
(Nagyobb méretért katt a képre!)

Mindennél jobban hiányzol, NaaagyKééékSzörnyeteg♥

Egyszerűen hiába próbálok mindent szépen látni, annyira, de annyira nehéz. Annyira elbizonytalanodtam azt illetően, mit kell tennem. Szilárdan kiálltam amellett, hogy sajnos nincs lehetőségem bizonyos dolgokra, most még is jött egy reménysugár... egy ember, akinek a hatására ezt már átgondolom. Nem akarok feltenni mindent, nem akarok fájdalmat, nem akarok elveszíteni dolgokat, mert már így is sokat vesztettem. Illetve nem sokat, mert őszintén szólva egy dolog az, amiért mindennél jobban fáj a szívem, ez pedig az 570. Furcsa, hogy az ember milyen egyszerű, hétköznapi tárgyakban látja meg a szépséget, és találja meg a lelküket. És, ahogy Ivett mondta, tényleg, sokszor az mondja a legszebb szavakat, ami/aki nem mondja ki hangosan. Nem mondja ki szavakkal, csak érzésekkel. Meg kell találni a lelkéhez vezető utat... Most már nem érdekel, ki néz hülyének. Ezt akkor is leírom. Mert ez egy blog. Ez a blog rólam szól. Eddig sem érdekelt igazán, ki az, aki őrültnek tart, mert valamilyen szinten tényleg az vagyok - egy hülye őrült.
De már nevetek a barátaimon, nevetek azokon, akik ezt a szenvedélyt nem képesek elfogadni. Akik buta megjegyzéseket tesznek rá, vagy el is fogadják, de közben nem tudják, mit jelent nekem.
És az is rettentően furcsa, hogy olyan emberben láttam meg azt, aki egy kicsit is kapisgálja ezt, akiről valójában álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha is átérzi ezt a dolgot. Nem látta értelmét buszokat fotózni, most pedig már valamilyen szinten érti, mi ez az egész. Bár nekem egyébként is kicsit mást jelent, mint más buszosoknak.
De még mindig Ivett az, akiről biztosan tudom, hogy tudja, mit érzek, mert ugyanebben a cipőben jár, csak az ő cipője egy négylábú lószág, nem pedig egy négykerekű gépjármű.

Utólag pedig, voltunk fotótúrán megint, a képeket majd máskor összekapirgálom. :)

Fotótúra - képek

Sziasztok!
Nos, ugyanazok az érzelmek kavarognak bennem, mint egy ideje. Az 570 mérhetetlenül hiányzik, emellett sajnos rá jöttem, hogy már nem csak azon az 'Ő bejön nekem' szinten vagyok (most nem a buszról beszélek, persze). Talán ezért is vagyok most üresebb. Ezért is hagyott el annyira az a mindenheppi érzés. Egy gonddal még meg tudtam küzdeni, illetve el tudtam fogadni, de ez az a fajta másik gond, amivel szintén nem lehet nagyon mit kezdeni, ha a másik fél le se tojik. Rossz érzés, hogy attól, akitől a legjobban várod, nem kapsz köszöntést szülinapod alkalmából, akitől a legjobban várod, nem néz rád, nem köszön, nem szól hozzád, és még hülyének is néz, az én esetemben. Eszébe sem jut, hogy azok a szavak, amiket egy éve mondott kb., még mindig kavarognak bennem, még mindig emlékszem rájuk és még mindig mosolygok rajtuk.
Mások meg szimplán őrültnek néznek, ha a buszokról mesélek nekik, vagy valami egészen másról. Mások meg akarnak változtatni, de én az vagyok, aki vagyok. Nem fogom tettetni magam, másnak mutatni. Nincs rejtegetni valóm.
Aztán a többiek is hiányoznak. Két Kiscsalád -tag is van, akiről nem tudom, hogy merre jár, mit csinál. Nagyon nagyon hiányzik az a tökéletes nap: 2011. augusztus 27. (L)

De az élet folytatódik, és igyekszem a legjobbat kihozni belőle...

Ami pedig a mai napot illeti... hát, szülinapom van. Igen, mert ez is eljött, alias sweet 14.! 

Ajándéknak kaptam egy gyors látogatást az autóbusz pályaudvaron, egy cipőt, meg egy nadrágot, de a legjobb a buszos volt :P

És megkaptam a régebbi beígért fotótúrás képadagot. :)

Egyelőre kettő van (mert a blogspot ismét keresztülhúzta a számításaimat, és nincs kedvem utólagosan a képeket szerkeszteni), majd lesz több is.

Ja, és a szabály még mindig mindenkire vonatkozik: A képeket másolni, sajátként feltüntetni tilos! Mind saját kép, vagy én, vagy Alexa fotóztuk őket (nyilván, ami rólam készült, azt nem én fényképeztem). Nagyobb méretért katt a képre!

Az légy, aki vagy, érezd jól magad ...

Olyan sokszor a fejemhez vágták mostanság, hogy mennyire hülye vagyok, bunkó, hogy kimondom a véleményem. Szembeszálltam olyannal is, akit nem kicsit szeretek, de nem hagytam magam. Sosem hagyom. Mindig felvállalom önmagam, akárhol vagyok. Igeeeen, sosem hagyom magamat. Na erről ennyit. Hoztam nyári - tavaszi képeket. A szöveget én írtam rá kézzel, heeee, dedikáltam. :)

"Buli"

Nem, ne kérdezzétek, miért van idézőjelbe, lényeg a lényeg, hogy... Úristen, az, hogy tulajdonképpen teljesen elmaradtam az írással.
Tényleg nem voltam ebben a hangulatban, ez is most csak egy pillanatnyi dolog, szeretném, ha jobb lenne, de nem tudom, mivel, és mikor lesz jobb... illetve azt, hogy mivel lenne jobb, azt tudom, de azt, hogy mikor, azt nem... na mindegy. Kicsit felpörögtem oO pillanatnyi állapot. De van is okom rá, amit most nem fogok leírni.
Egyébiránt rohadtul jót buliztam, azokkal, akiket legjobban imádok. Üvöltöttem, táncoltam, vandálkodtam és egyebek, és a nap végén (ami éjjel volt köbö.) kifeküdtem :'D
Kicsit felszabadultam, de nemigen tudom, hogy meddig...
Dudival találkoztam kedden ♥ Azért adott egy kis löketet, és önbizalmat. És imádom, hogy olyan makacs, mindenkineknekiugrós ember vagyok, és hogy néha nem tudom türtőztetni magam, IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM.

Hiány... megint

Sziasztok!
Amint látjátok, frissítettem a kinézetet valamennyire... hm, már pár napja nincs olyan kicsattanó jó kedvem, mint eddig, és tudom, eléggé elmaradtam az írással.
Először is, Kinga nemsokára megérkezik 'Dojcslandból, pontosan következő hét kedd estére, de már szerdán láthatjuk, aztán hétvégén csapunk egy 'Istenhozott' partit. :"D
Aztán, nagyon nagyon hiányzik nekem egy két illető - akik nélkül az élet már nem olyan rózsaszínfelhős, gondtalan, mint régen - mert már csak a puszta gondolat is, hogy ők nincsenek itt, elkergeti a rózsaszínfelhőket.
De, szoktam látni Őt. He... legalább ennyi kijár nekem.
Aztán utálom, hogy nem járhatok lovakhoz... utálom...
És hiába ígérkezik jónak ez a hét vége, és az elkövetkezendő, nem érzem magam a helyzet magaslatán...
Pozitív: • GTZ jár reggel újabban, míg L.T. máshol kavar
            • Látom Őt
            • Szoktam röhögni igenigen sokat. :"D
            • hétvége *-*
Negatív: • sokmindenki hiányzik :(
             • utálom, hogy a legfontosabb emberek messze laknak tőlem.
             • mindennél jobban szeretnék lovagolni

Busz, találkozás és minden egyéb

Hű, annyi minden történt, hogy csak a lehetőséget vártam, meg a kedvet, hogy ide írhassak.
Először is már csak két hét, és jön Kinga. Furcsa kimondani, de nekem mondjuk oly mindegy - a buli természetesen jó lesz, de valaki másnak sokkal jobban fáj, hogy ő még külföldön van, és lesz is egy darabig.
Erőteljesen próbálom közbe összehozni, hogy az őszi szünetbe eljöhessenek hozzám a barátaim, de elég lehetetlen ezt kivitelezni, ha az ember barátja nyolcezermillió kilométerre (egy kis túlzással (A)) lakik innen...
Közben Dudiról is kapok újabb és újabb információkat, jókat és rosszakat, és a szokásos tudattal élek - nemsokvanmárhátra.
Ami a sulit illeti, igyekszem nem lustulni, bár kémia 1-est és, meglepően énekből is 1 -est azért sikerült beszereznem x)
A hétvégém is elég jól sikerült, mozgás, kirándulás téren, mert felmásztunk szombaton az egyik nagy dombra Alexával és eszméletlen gyönyörű volt *-*
Na, ennyit ömlesztve a máról. :) Majd kirándulós képeket hozok. :D

Csodálatos, csodálatos ÉLET. ♥

Áh, halljátok (vagyis olvassátok x'D), már esküszöm, úgy érzem, hogy az őrületbe kergetem az embereket az idióta boldogságommal, ami állandóan kísért, és hogy sokan irigyelnek, mert milyen jó nekem :'D
Hát, nem tudom pontosan, mi a boldogság, de ha ez az, amit én érzek, akkor ennél jobb dolog nem igazán akad :)
Hm, egyébként azt is érzem, hogy egyre hülyébb leszek. Én nem voltam ilyen :'D Néha elcsodálkozom magamon, hogy van ennyi energiám, és hogy vagyok képes üvöltve, rohanva és röhögve végigmenni az utcán.
Nomindegy, ennyit egyelőre a heti őrületről.
Azt tudom, hogy rohadtul várom az őszi szünetet, és a karácsonyt (az még odébb lesz x'"D). Hatalmas lesz az őszi szünet, végre jön Kinga Németland -ből, és addig már csak 19 nap van hátra!
Közben még megvannak mindig az állandó problémáim, a busz, Ő, de mindegy, ha ennél jobb lenne, komolyan mondom, tényleg én lennék a világ legboldogabb embere :"D

Bocsika, eléggé össze - visszára sikeredett, lehet, hogy egy tudatlan tízéves rózsaszínfellegek közt járó libának tűnök ezzel az igazán, megrendítően fontos bejegyzéssel, de ez a lelki állapotom jelenleg :"D

Vasárnap

Egy ilyen szép, őszi hétvégét kár lenne kihasználatlanul hagyni - gondoltam rá tegnap, mikor azt tervezgettem, hogy majd egyszer valamit tényleg úgy csinálok meg, ahogy kérik tőlem. Hogy egyszer, egy hétvégén hamar felkelek, hamar elkészülök és minden szuper lesz - hát, félig meddig sikerült is ezt teljesítenem. Már jólesne egy kis eső, de azért örömmel nyugtáztam, hogy a nap még is süt, csiripelnek a madarak (csak éppen a fecskék nem, mert azok már Afrika fele utaznak) és a körülményekhez képest meleg van.

A szombati napom csak azzal töltöttem, hogy sóvárogva lestem a lovas könyveket, megpróbáltam egy normális rajzzal előállni és kiültem az udvar kellős közepére (a kutyagumival övezett udvar kellős közepére, pontosabban) tanulni. Persze Buksi rögtön jött segíteni a maga disznós, lusta módján, de az lett volna még is a legnagyobb segítség, hogy összeszedi maga után a piszkát, mert jó alaposan meg kellett néznem, nehogy 'nyakik üljek a sz@rban', ha már igazán ide illő szólást akarok találni.

Na mindegy, tehát megtanultam és gyakorlatilag a szombat másból nem is állt.

A vasárnap reggel meg amolyan vasárnap reggelesen kezdődött, olyan fáradtan, álmosan, minden életkedv nélkül, és hogy ez az életkedv még jobban elbújjon valahol a szívem mélyén és ne dugja elő az orrát, arra mászkáltak a gondolataim, hogy mit kell megcsinálni ma - pakolni, újból tanulni, nekiveselkedni a mateknak, segíteni anyumnak és minden elvárásnak megfelelni (pedig sosem kértek tőlem sokat, olyat meg főleg nem, ami a képességeimet meghaladja).

Hogy feldobjam a kedvem, igyekeztem arra gondolni, hogy ráveszem majd édesapámat, hogy menjünk el biciklizni (14 éves létemre csak ő volt az egyetlen, akire számíthattam, mert itt nincsenek barátaim, ugyanis nem tudnék valami jóféle emberek közül válogatni, és Alexa is csak kéthetente van itt).

Szóval reggeli gyors gépezés, kis vitatkozás, és szentbeszéd (arról, hogy miért fontos tanulnom, hogy felvegyenek egy normális középiskolába és minden hülyeség, amivel egyébként is tökéletesen tisztában vagyok) végighallgatása után csak eljött ez is, így hát felkerekedtünk.

Közben szereztünk még egy útitársat egy zöld levelibéka személyében, aki úgy gondolta, feltétlenül anyám rózsáján kell trónolnia, megijesztve ezzel a rózsa tulajdonosát (azaz anyumat), úgyhogy rögtön tudtuk, őt is be kell szerveznünk, mert a virágok egyetlen gondozója (még mindig anyumról beszélünk) nem igazán szívleli ezeket a goromba kis teremtményeket.

Tehát túlélők módjára elindultunk, aki látott, nyilván azt gondolta, a befőttesüvegben az ebédünk van, a goromba kis béka.

Átkeltünk egy vízfolyáson, előtte elengedtük kétéltű kis barátunkat, és szintén Bear Grylls - nek gondolva magunkat átkeltünk a 'befagyott vizű, mély, jeges tengeren'.

Mint mindig, azt éreztem, leváltanám a nyomorék, saras, piszkos, nyikorgós biciklimet egy lóra, és álmodozni kezdtem, milyen jó volna itt egyszerűen végigvágtázni, a szabadságtól fűtve. Hogy feldobjam magam, csináltam egy két fotót, mert azt mindig kell, aztán felmásztunk a dombon, majd a közúton haza is jöttünk.

Gyakorlatilag ennyiből állt a hatalmas túra.

Egyébként megtudtam,hogy azok az emberek, akiket megbízhatónak tartunk, nem mindig azok, úgyhogy már csak ezért is baromira utálom, ha valami nem tiszta a barátaim körül...

Ja, és várom a karácsonyt.

Köszönöm annak, aki megint végigolvasta az agymenésemet!

Valamint félreértés ne essék, én nem vagyok olyan emberek közül válogatós, olyan finnyás, egyszerűen itt én még egy normális emberrel nem találkoztam az osztálytársaimon kívül, ha őket lehet normálisnak nevezni.

Illetőleg azt se gondoljátok, hogy eltűnt az a pörgős, élni akaró csaj, mert még mindig megvan, és akkor is megvan, ha a legrosszabb dolgok történnek meg, csak néha elő kell kaparni ezt az érzést.