A csütörtökre már egészen halványan emlékszem, csak arra, hogy egy nagyon jó buszozáson vagyok túl.
A 476 -tal jöttem, aki a második abszolút kedvenc buszom. Akit már régóta ismerek, és nagyon szeretek. Aztán arra, hogy lyukas órában, ami föci lett volna, csak elmaradt, eluralkodott mindenkin a káosz, Gabi kifejtette, hogy amőba korában nem látott fákat, és, egy bölcs idézetet is hallhattunk tőle ("A múlt már elmúlt"), ami igazán elgondolkodtató. Julcsival leveleket kapkodtak, én kihasználtam és újra lesifotósnak álltam.
A péntek meg káosz, reggeli érdekes - értékes L.T. -zés volt.
Hát, ugye, az a misztikus nap volt, és nem tudom, jót -e, vagy rosszat jelent, de nekem az átlagosnál egy kicsit pörgősebb, jobb volt.
A reggelem a buszon már jól indult, erről most különösebb részleteket nem mondok, meg hát, eleve rövidített óráink voltak, ezért elég hamar itthon tudhattam magam.
Mivel az osztály fele hiányzott különböző okok miatt, gyakorlatilag semmit nem tevékenykedtünk az órákon.
Aztán, gondolva egyet, délután csak Julcsiékhoz indultunk el végül. Én mentem volna máshová, azaz a buszokhoz, de kísérő személy híján hagytam a francba az egészet.
Itt jön képbe az a levélkupac, ami volt kedves befogadni minket Gabival, mert úton Julcsiék háza felé kitaláltuk, hogy beleugrunk. Az én hajam, ami szokása szerint külön életet él, mindenhol ott van és mindent benyel, kölcsönvett néhány falevelet a levélkupacból, de kisebb harcok és kompromisszumok után csak visszaadtuk neki az elcsórt faleveleket...
Éljen az ősz ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése