Őrült vagyok, és élvezem

Egy hülye vadbarom állat, IMÁDOM! Imádok suliba járni, utcán üvöltözni, táncolni az esőben, idióta módon megölelni a fákat, tiszta szívből röhögni, IMÁDOK!
Mellesleg FIam jól van, Nagypapival nem tudom, mi van, de csütörtökön kiderül. :)

SZÉPJÓKIRÁLYNAPOTMINDENKINEK YEAAAAH!

Este

kép: DeviantART ~ avagy este, kicsit másképp, a nagyvárosban
Ha kinézek az ablakon, igazán különös látvány fogad. A domb felől fekete fellegek, de az ég kicsit odébb még kitartó, tökéletesen kék, és még egy csillag is ragyog rajta.
Mellesleg, ma reggel arra ébredtem, hogy apám kotorja a havat a ház előtt. Aztán kicsit visszaaludtam, majd felhúztam a redőnyt, és minden tiszta hó volt. Illúzióromboló... egyszer még jó volt, karácsonykor, de most már tűnjön el!
Aztán, ma képeket ragasztgattam a plafonra. És közben rájöttem, miért imádom annyira a posztereket - valószínű azért, mert imádom a fotókat. Szeretem őket nézegetni, fotózni is ezért, imádom megörökíteni a dolgokat, egy semmiben a mindent... beszélnek az emberhez, ha igazán jók. :)
Egyébként így, visszanézve, egy két dolgot megbántam. Pedig nem kellene, hogy ezt éreznem. De valahogy mindig pofonvág. Istenem, de hülye vagyok...

Felvételi, oh yeahhhhhh ~

Na, lassan kijárom a 8 általánost. Király, ezzel ellentétben nem igazán érzem úgy magam, mint aki agyilag eljutott egy 14 éves szintjére. Üvöltök az utcán, állandó jelleggel idiótát csinálok magamból, számolom a napokat nyárig, álmodozok arról, aki sosem köszön, és egyéb dolgokról. Olyanok megmaradnak a fejemben, amiről más nem is gondolná, szavak, két - három osztállyal töltött csodálatos perc. Fotózgattam is sokat így az elmúlt egy hónapban, remélhetőleg nemsokára meg tudom ezeket mutatni. Jó kis gépem van, imádom. :) Elmúlt hét termése egyébként: megöleltem két fát. Na most mondjátok, hülye vagyok. De imádok élni, tök mindegy, mi lesz. Életke sokáig megmarad (igen, Életke, as. egy új jelző valamire, és itt nem arra gondolok, hogy öngyilkos akarok lenni, vagy ilyesmi xD), úgyhogy király. :)

I ♥ LIFE. 

Ja, és holnap felvételi - nem félek, nem fosok, vagyis csakkk egy kicsit, de yooooo lecc. :D 

Chica's story

Tegnap, unalmamban, este elővettem a PonyClub által kiadott egyik DVD -t, amit még akkor kaptam, amikor fanatikus 'póniklub' rajongó voltam, minden cuccot megrendeltem, ami persze belekerült egy rakás pénzbe. Sose akartam igazság szerint megnézni. Egy lóról szól, akinek a neve Chica (ez mind igaz történet), akit ennek a klubnak a szerkesztői (ez egy nemzetközi klub) mentettek meg, 2006 -ban, a gazdájától, aki kikötve tartotta, nem volt előtte étel, sebei voltak, borzasztóan soványra fogyott, és súlyos beteg volt. Egy spanyol farmra vitték, ahol továbbra is félt, nem igazán volt nyugodt pl. lovaglásnál. És a DVD -ben az van, hogy egy férfi elviszi őt Norvégiába, ahol jobb élete lehet. Két részt csináltak, de az elsőben kiderült, hogy Chica rákos, ami a szürke lovaknál nem meglepő. Ettől kezdve arra törekedtek, hogy Chicának minél jobb életet biztosítsanak. Azt mondták, talán öt évig is élhet, de lehet, hogy tíz napot sem él már meg.
Nem gondoltam volna, hogy a film ilyen jó lesz. Főleg, mert az első részt egy rakás híres lovassal forgatták, és amit láttam, az teljes mértékben letaglózott. Eddig is tisztában voltam olyan lovas nevekkel, mint Monty Roberts, és egyebek, de sosem néztem róluk videókat. Monty -t csak Suttogónak hívják, és a látottak alapján állíthatom - nem véletlenül. Csodálatos módon gyógyított meg egy pónit a félelmétől. Aztán ott van Jean-Francois Pignon, aki a "Lovakkal táncoló". Na, azt hiszem, a róla látottak tettek be igazán. Hatalmas, csodálatos, hogy mit művel a lovaival. Szabadon követik, mindent megtesznek érte, és mindez egy egyszerű játék. Olyan, mint a társas, vagy a labdázás. Csodálatos, fantasztikus, hihetetlen...
A történet pedig a kis kancáról igazán megható, és szép, pedig a végén sajnos a betegség győzött. De tényleg nagyon boldognak tűnt azon a farmon, jól nézett ki, kívülről és belülről is.
Pozitív csalódás volt ez a film, az biztos. :)

És akkor ezt nézze meg az, akit érdekel, Pignonról, meg a lovairól, szerintem megéri. :) :http://www.youtube.com/watch?v=vKjEEYyQqPk

Nyári nap...

FOTÓ: DEVIANTART

A felhők egy ideje új formációkat vesznek fel minden nap - imádom a felhőket. De rájöttem arra is, hogy csak egyféle eget szeretek - a nyári eget. Tudom, a mi a kedvenc évszakod kérdésre mindenki azt feleli, a nyár - tök egyszerű okokból. Miért is?: Mert nincs suli, nincs tanulás, nincsenek tanárok, mert nyaralunk, strandra járunk, úszunk, piálunk, részegek leszünk, bulizunk, haverokkal lógunk, bandázunk, nagynak hihetjük magunkat.

Szavak. Én viszont még szavakkal, mondatokkal, egy egész regénnyel sem igen tudnám megmagyarázni, miért imádom a nyarat: inkább csak ezekkel a képekkel.

Nem szeretek strandra járni, mert nem az én világom. Iskolába is minden további nélkül elmegyek, mert busszal szoktam járni. Itt, ahol élek, nincsenek haverjaim, mert egyáltalán nem egyezik meg a gondolkodásmódunk - tipikus plázapicsa, seggfej, energiaitalozunkcigizünkiszunk banda, ebből köszi, de nem kérek. Mindezekből kifolyólag nem is bandázok, sőt...

Ezeknek ellenére imádom a nyarat, nekem nem erről szól.

Szeretek kiülni a feljáróra, nézni, ahogy a domb mögött eltűnik a nap narancsos korongja, és csak csodálatos, rózsaszín-narancssárga keretű habos felhők maradnak utána, vagy a halvány, rózsaszín ég - alkonyat. Szeretem, ahogy a nap első sugarai a redőnyöm résein keresztül már hajnali négy órakor bevilágítanak, és kérlelnek, keljek fel, mert lemaradok egy csodálatos dologról - napfelkelte. 

Szeretek bejárni a városba, elsuhanni ugyanazok mellett a házak mellett, nézegetni, ahogy a karámokat bearanyozza a nap, lovak legelésznek a domboldalban, Lindusék pedig nagy, lustán állnak az istállóban, ahol hűvösebb van, és kevesebb a légy, mint kint. Szeretek hazajönni, este, alkonyatkor, ahogy alattam a hatalmas test beveszi a kanyart, és pillantásom nyílik az alattunk elterülő völgyre, mintha a világ végéig nyúlna el. Szeretem nézegetni a lobogó kék függönyt, ahogy a hűs huzat még utoljára meglebegteti.

Szeretem nézegetni az eget, a kék eget, fehér habos felhőkkel. Szeretek kiállni a nyári esőbe, áztatni magam, megtisztulni, új erőre kapni, hallgatni, ahogy a táncoló esőcseppek egy pocsolyában végződnek.

Szeretek leülni a nagy gépek elé, nekik dőlni, és együtt élvezni velük az élet szépségeit.

Mert az élet csodálatos! A télben is vannak szépségek, a tavaszban, és az őszben is, de igazán csak nyáron érzem azt, én vagyok a világ leggazdagabb, legboldogabb, legszerencsésebb embere - a többi már csak hab a tortán.


U.I.: A blogom tegnap volt egy éves! Köszönöm mindenkinek a támogatást, hozzájárulást, a rendszeres olvasóknak, hogy olvasnak, a barátoknak, a pozitív visszajelzéseket! Jó év volt, és remélem, hogy az archívumban 2013 is lesz! :) (Bár ez már inkább rajtam múlik.)

Szösszenet

Rendületlenül megyek, összeesésig lihegek, hogy abban a fél órában fel tudjak menni a Kiscsaládomhoz. Úgy nézhetek ki, mint egy őrült idióta, aki  egyik legkedvesebb barátját üldözi, keresi állandóan, minden szabadidejét kihasználva. Emellett imádom a reggeleket - L.T., szokásos, hajnal, napfelkelte, amikor az ég alja gyönyörűszép sárga, rajta rózsaszín, narancs és sötétkék felhők vonulnak végig fenségesen, másfelől pedig hatalmas, sötét fellegek gyülekeznek.
És a naplementét is imádom, a narancsos szélű édes kis felhőket, ahogy egyre csak vándorolnak, soha nem érnek révbe, soha nem érnek haza, csak mennek és mennek, mint a hadsereg...

Visszatekintő ~ 2011

Hát, eljutottunk idáig is. Egy nap van az évből, ezen kívül. Borzasztó gyorsan eltelt, annyi minden történt... új barátokat szereztem, régi - újakat, és új - újakat (:P), mindenhogy értelmezve. Az életkedvem mindennél nagyobb. Szereztem pofonokat, csalódtam, elestem, de felálltam, harcoltam, nem húztam fel magam, jót mosolyogtam a barmokon, mindeközben boldog voltam és igyekeztem kihasználni minden percet.
Azt hiszem, a legrosszabb, ami ebben az évben történt, hogy a legeslegjobb barátom félig kisétált az életemből... de szerencsére nem ment messzire, és hálás vagyok azért a sok szép dologért, amit ezek után vele éltem át. Remélem, még sok ilyen lesz. Sőt, TUDOM, hogy sok ilyen lesz!
Nem volt rossz ez az év, de eddigi tapasztalataim szerint a páros évek mindig jobbak. :P De ki tudja, hisz' 2012 -ben mind meghalunk - elvileg. De sok elv csak elv marad. :P (Najó, befejeztem, persze, hogy mindent túlélünk, de igazából tök mindegy, mert 2012 decemberére várható csak az eget rengető katasztrófa, így már majdnem el fog telni egy év, hú, ki van ez találva, barátom. :D)

Jó volt, na, nincs mese! :)
Köszönöm mindenkinek, aki támogatott, közreműködött, segített, szórakoztatott, barátjává fogadott, elviselt engem! :P Szeretlek titeket. :)))