Rendületlenül megyek, összeesésig lihegek, hogy abban a fél órában fel tudjak menni a Kiscsaládomhoz. Úgy nézhetek ki, mint egy őrült idióta, aki egyik legkedvesebb barátját üldözi, keresi állandóan, minden szabadidejét kihasználva. Emellett imádom a reggeleket - L.T., szokásos, hajnal, napfelkelte, amikor az ég alja gyönyörűszép sárga, rajta rózsaszín, narancs és sötétkék felhők vonulnak végig fenségesen, másfelől pedig hatalmas, sötét fellegek gyülekeznek.
És a naplementét is imádom, a narancsos szélű édes kis felhőket, ahogy egyre csak vándorolnak, soha nem érnek révbe, soha nem érnek haza, csak mennek és mennek, mint a hadsereg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése