Na, lassan kijárom a 8 általánost. Király, ezzel ellentétben nem igazán érzem úgy magam, mint aki agyilag eljutott egy 14 éves szintjére. Üvöltök az utcán, állandó jelleggel idiótát csinálok magamból, számolom a napokat nyárig, álmodozok arról, aki sosem köszön, és egyéb dolgokról. Olyanok megmaradnak a fejemben, amiről más nem is gondolná, szavak, két - három osztállyal töltött csodálatos perc. Fotózgattam is sokat így az elmúlt egy hónapban, remélhetőleg nemsokára meg tudom ezeket mutatni. Jó kis gépem van, imádom. :) Elmúlt hét termése egyébként: megöleltem két fát. Na most mondjátok, hülye vagyok. De imádok élni, tök mindegy, mi lesz. Életke sokáig megmarad (igen, Életke, as. egy új jelző valamire, és itt nem arra gondolok, hogy öngyilkos akarok lenni, vagy ilyesmi xD), úgyhogy király. :)
I ♥ LIFE.
Ja, és holnap felvételi - nem félek, nem fosok, vagyis csakkk egy kicsit, de yooooo lecc. :D
Sziia(:
VálaszTörlésSzerintem az viszonylag jó dolog, hogy nem komolyodtál meg, vagyis ilyen lightosan tudsz hozzáállni az élethez(: Szerintem később hasznodra fog válni(: Nem feltétlenül kell vérkomolyan venni mindent. A felvételi meg... hát én anno nagyon féltem tőle, utólag visszatekintve nem vészes(: Amúgy szerintem így előre még nem látod a változást, de onnantól, hogy kikerülsz az általánosból sok dolog megváltozik, de szerintem viszonylag pozitív irányba(: Én őszintén irigyellek, hogy ilyen jól tudsz hozzáállni az élethez, és megragadsz minden pillanatot. Szerintem tarts ki emellett a felfogás mellett(:
Szia! :D
VálaszTörlésIgen, anyum mindig csodálkozik, mondja, hogy kicsit lehetnék normálisabb, pedig szerintem ebben semmi sincsen, igazából nagyon jól érzem magam így, nyilván, ha majd 'cikinek' érzem, akkor nem fogok ilyet csinálni, de imádok felszabadult lenni, tök mindegy, hogy hol és mikor. :)
A felvételivel kapcsolatban pedig, szerencsére nem volt olyan vészes, igen, inkább csak a matek. :S