"Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha, nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda..."

Fülbemászó szám, by: EDDA. :D ♥
A tegnapi napom fenomenálisan rohadtul kicseszett jó volt. :) Elég legyen ennyi. :)

Itt vár rááád ez a 3 hero :D

Bocsi, jólesik. :')
Mai nap termése: k*rva vagyok, f*szkalap, fel is kell fordulnom, buszmániás, buszbuzi, okéééésss. :D (Y)
Guiness Rekordok Könyve. :D
Na mindegy, elég bántás ért, ami nem öl meg, az erősebbé tesz, köszi puszi. :)
És én még mindig jobban megbízok az emberekben o.O Vicces, a minap hordott le két lánykaa (cenzúrázva, hirtelen felindulásból csúnyább volt. :') , akiket kb. három hónapja barátnak neveztem, tehát igazából nem tudom, hogy az embereket nézve mi számít barátnak, meg mi nem, de nem hiszem, hogy él a bolygón egyetlen olyan ember, a családot meg mindent beleszámítva, aki elfogad úgy, ahogy vagy, akibe megbízhatsz, akihez sírva odamehetsz, akivel együtt nevethetsz, és minden idiótaságával elfogad.
Azonkívül azt sem értem, ha összeveszel valakivel, mi az a rendszer, hogy csak úgy elhord engem minden nyomoréknak az illető. Ez a módi? Gratulálok.
Ja, és köszönöm mindenkinek, aki olyan édes és kedves, hogy elfogad engem ilyen tökéletlenül. :) Értékek...  De ha egyedül is maradok... nem számít, mert megláttam a lelket, az életet olyanban, ami nem ember... és Ők azok, akik tuti megmaradnak nekem, ha a világ ellenem fordulna. :) Miattam tör ki a 3. világháború. :P

Tömény álomvilág

Heló! A nagy semmittevésemben már kétszer módosítottam a blog kinézetét :') Meg ezt a bejegyzést is. Ez a kinézet most tényleg olyan álomvilágos, a felhős már unalmas volt.
Amellett, hogy fáj a fogam, gyakorlatilag semmi érdekes nem történt velem, mióta írtam... Kingáék jövőhétvégén jönnek, előtte túl kell élnem a jövőhetet, de inkább megyek iskolába, csak ne rohadjak itthon napokon keresztül, mert hogy beteg vagyok.
És már hiányoznak a buszuk is. <3


Az utóbbi időben alkottam. :) Galériában több rajz.

Kinézet változott, van egy új menü, majd jelentkezem. :3 Bye :)

Happy Day (mert ennyit még én is tudok angolul)

"De van, akinek TE vagy a Lélekdonor..." :')


Hát HELLOBELLO. Rekord, hogy egy héten kétszer írok, mi? X) Lesznek még meglepetések. :P
A mai napom furcsa volt, kívánságosteljesülős és nagyonjóbuszozós volt. :D
Unom már, hogy amint jön valami húdeklasszhúdejó dolog, ami okot ad arra, hogy reménykedjek, jön egy ellentmondás is és romba dől minden...
Tulajdonképpen már rájöttem, hogy szerelmes vagyok, igen... :\ 
Vicces az is, hogy a barátnőimmel mennyire egy rugóra jár az agyunk. :D És lehet, hogy szilveszterkor csapunk egy bazi nagy partit *-* Addig meg vissza a hétköznapok szürkeségébe... most egyik napomat sem tudom színessé varázsolni, elmúlt és UTÁLOM :'(. A mai napom volt hosszú hetek óta az egyetlen, amikor megfordult a fejemben, imádok élni :"D
Utttállllommmm ezt az érzést....
DEEE ma 463 -al jöttem *-* Hosszú hosszú idők óta nem láttam és most V.I.S.S.Z.A.T.É.R.T!
A gondolataim nehezen tudom összeszedni, hülyén írok úgyhogy elnézéstttt, majd bepótolom a bővebb, jobb, értelmesebb írást. :D


[e különleges nap örömére zölddel írok. :P]

Levélhullás ~ második nekifutás.

Hát igen, már másodjára próbálkozom írni, de a múltkor is abbamaradt, az egyáltalán nem rózsás kedélyállapotom miatt, most viszont rávettem magamat, hogy a csütörtök - pénteket összesűrítve lepötyögjem annak, akit egyáltalán érdekel. :P

A csütörtökre már egészen halványan emlékszem, csak arra, hogy egy nagyon jó buszozáson vagyok túl.

A 476 -tal jöttem, aki a második abszolút kedvenc buszom. Akit már régóta ismerek, és nagyon szeretek. Aztán arra, hogy lyukas órában, ami föci lett volna, csak elmaradt, eluralkodott mindenkin a káosz, Gabi kifejtette, hogy amőba korában nem látott fákat, és, egy bölcs idézetet is hallhattunk tőle ("A múlt már elmúlt"), ami igazán elgondolkodtató. Julcsival leveleket kapkodtak, én kihasználtam és újra lesifotósnak álltam.

A péntek meg káosz, reggeli érdekes - értékes L.T. -zés volt.

Hát, ugye, az a misztikus nap volt, és nem tudom, jót -e, vagy rosszat jelent, de nekem az átlagosnál egy kicsit pörgősebb, jobb volt.

A reggelem a buszon már jól indult, erről most különösebb részleteket nem mondok, meg hát, eleve rövidített óráink voltak, ezért elég hamar itthon tudhattam magam.

Mivel az osztály fele hiányzott különböző okok miatt, gyakorlatilag semmit nem tevékenykedtünk az órákon.

Aztán, gondolva egyet, délután csak Julcsiékhoz indultunk el végül. Én mentem volna máshová, azaz a buszokhoz, de kísérő személy híján hagytam a francba az egészet.

Itt jön képbe az a levélkupac, ami volt kedves befogadni minket Gabival, mert úton Julcsiék háza felé kitaláltuk, hogy beleugrunk. Az én hajam, ami szokása szerint külön életet él, mindenhol ott van és mindent benyel, kölcsönvett néhány falevelet a levélkupacból, de kisebb harcok és kompromisszumok után csak visszaadtuk neki az elcsórt faleveleket...

Éljen az ősz ~

Busz, busz, busz, szerelem :')

Hihetetlen, de találtam egy olyan embert, aki pontosan abban a helyzetben van, mint én. Te Úúúúúristen... És az ő hatására megnyíltam. Vicces, de nem egy embernek mondtam el, mit érzek :'D A reakció már annyira nem érdekel, mert van, aki kiröhög, van, aki megdöbben...
De ezeknek a gépeknek LELKÜK VAN, ÉS KÉSZ. :D Mint mindennek.
Az 570 nagyooon hiányzik, de holnap talán szerencsém lesz. Mert a sors úgy akarta, hogy egy régi barátnőmmel újra egymásra találjunk.
Reméljük a legjobbakat...
Ma sajnos csak IRV -vel találkoztam, de vele se tudtam sokat lenni :') És a mai buszozás sem jött össze.
Na, hoztam két fotótúrás képet. :) Két nagy nagy szerelem; ló és busz. :D
(Nagyobb méretért katt a képre!)

Mindennél jobban hiányzol, NaaagyKééékSzörnyeteg♥

Egyszerűen hiába próbálok mindent szépen látni, annyira, de annyira nehéz. Annyira elbizonytalanodtam azt illetően, mit kell tennem. Szilárdan kiálltam amellett, hogy sajnos nincs lehetőségem bizonyos dolgokra, most még is jött egy reménysugár... egy ember, akinek a hatására ezt már átgondolom. Nem akarok feltenni mindent, nem akarok fájdalmat, nem akarok elveszíteni dolgokat, mert már így is sokat vesztettem. Illetve nem sokat, mert őszintén szólva egy dolog az, amiért mindennél jobban fáj a szívem, ez pedig az 570. Furcsa, hogy az ember milyen egyszerű, hétköznapi tárgyakban látja meg a szépséget, és találja meg a lelküket. És, ahogy Ivett mondta, tényleg, sokszor az mondja a legszebb szavakat, ami/aki nem mondja ki hangosan. Nem mondja ki szavakkal, csak érzésekkel. Meg kell találni a lelkéhez vezető utat... Most már nem érdekel, ki néz hülyének. Ezt akkor is leírom. Mert ez egy blog. Ez a blog rólam szól. Eddig sem érdekelt igazán, ki az, aki őrültnek tart, mert valamilyen szinten tényleg az vagyok - egy hülye őrült.
De már nevetek a barátaimon, nevetek azokon, akik ezt a szenvedélyt nem képesek elfogadni. Akik buta megjegyzéseket tesznek rá, vagy el is fogadják, de közben nem tudják, mit jelent nekem.
És az is rettentően furcsa, hogy olyan emberben láttam meg azt, aki egy kicsit is kapisgálja ezt, akiről valójában álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha is átérzi ezt a dolgot. Nem látta értelmét buszokat fotózni, most pedig már valamilyen szinten érti, mi ez az egész. Bár nekem egyébként is kicsit mást jelent, mint más buszosoknak.
De még mindig Ivett az, akiről biztosan tudom, hogy tudja, mit érzek, mert ugyanebben a cipőben jár, csak az ő cipője egy négylábú lószág, nem pedig egy négykerekű gépjármű.

Utólag pedig, voltunk fotótúrán megint, a képeket majd máskor összekapirgálom. :)

Fotótúra - képek

Sziasztok!
Nos, ugyanazok az érzelmek kavarognak bennem, mint egy ideje. Az 570 mérhetetlenül hiányzik, emellett sajnos rá jöttem, hogy már nem csak azon az 'Ő bejön nekem' szinten vagyok (most nem a buszról beszélek, persze). Talán ezért is vagyok most üresebb. Ezért is hagyott el annyira az a mindenheppi érzés. Egy gonddal még meg tudtam küzdeni, illetve el tudtam fogadni, de ez az a fajta másik gond, amivel szintén nem lehet nagyon mit kezdeni, ha a másik fél le se tojik. Rossz érzés, hogy attól, akitől a legjobban várod, nem kapsz köszöntést szülinapod alkalmából, akitől a legjobban várod, nem néz rád, nem köszön, nem szól hozzád, és még hülyének is néz, az én esetemben. Eszébe sem jut, hogy azok a szavak, amiket egy éve mondott kb., még mindig kavarognak bennem, még mindig emlékszem rájuk és még mindig mosolygok rajtuk.
Mások meg szimplán őrültnek néznek, ha a buszokról mesélek nekik, vagy valami egészen másról. Mások meg akarnak változtatni, de én az vagyok, aki vagyok. Nem fogom tettetni magam, másnak mutatni. Nincs rejtegetni valóm.
Aztán a többiek is hiányoznak. Két Kiscsalád -tag is van, akiről nem tudom, hogy merre jár, mit csinál. Nagyon nagyon hiányzik az a tökéletes nap: 2011. augusztus 27. (L)

De az élet folytatódik, és igyekszem a legjobbat kihozni belőle...

Ami pedig a mai napot illeti... hát, szülinapom van. Igen, mert ez is eljött, alias sweet 14.! 

Ajándéknak kaptam egy gyors látogatást az autóbusz pályaudvaron, egy cipőt, meg egy nadrágot, de a legjobb a buszos volt :P

És megkaptam a régebbi beígért fotótúrás képadagot. :)

Egyelőre kettő van (mert a blogspot ismét keresztülhúzta a számításaimat, és nincs kedvem utólagosan a képeket szerkeszteni), majd lesz több is.

Ja, és a szabály még mindig mindenkire vonatkozik: A képeket másolni, sajátként feltüntetni tilos! Mind saját kép, vagy én, vagy Alexa fotóztuk őket (nyilván, ami rólam készült, azt nem én fényképeztem). Nagyobb méretért katt a képre!

Az légy, aki vagy, érezd jól magad ...

Olyan sokszor a fejemhez vágták mostanság, hogy mennyire hülye vagyok, bunkó, hogy kimondom a véleményem. Szembeszálltam olyannal is, akit nem kicsit szeretek, de nem hagytam magam. Sosem hagyom. Mindig felvállalom önmagam, akárhol vagyok. Igeeeen, sosem hagyom magamat. Na erről ennyit. Hoztam nyári - tavaszi képeket. A szöveget én írtam rá kézzel, heeee, dedikáltam. :)