Nyári nap...

FOTÓ: DEVIANTART

A felhők egy ideje új formációkat vesznek fel minden nap - imádom a felhőket. De rájöttem arra is, hogy csak egyféle eget szeretek - a nyári eget. Tudom, a mi a kedvenc évszakod kérdésre mindenki azt feleli, a nyár - tök egyszerű okokból. Miért is?: Mert nincs suli, nincs tanulás, nincsenek tanárok, mert nyaralunk, strandra járunk, úszunk, piálunk, részegek leszünk, bulizunk, haverokkal lógunk, bandázunk, nagynak hihetjük magunkat.

Szavak. Én viszont még szavakkal, mondatokkal, egy egész regénnyel sem igen tudnám megmagyarázni, miért imádom a nyarat: inkább csak ezekkel a képekkel.

Nem szeretek strandra járni, mert nem az én világom. Iskolába is minden további nélkül elmegyek, mert busszal szoktam járni. Itt, ahol élek, nincsenek haverjaim, mert egyáltalán nem egyezik meg a gondolkodásmódunk - tipikus plázapicsa, seggfej, energiaitalozunkcigizünkiszunk banda, ebből köszi, de nem kérek. Mindezekből kifolyólag nem is bandázok, sőt...

Ezeknek ellenére imádom a nyarat, nekem nem erről szól.

Szeretek kiülni a feljáróra, nézni, ahogy a domb mögött eltűnik a nap narancsos korongja, és csak csodálatos, rózsaszín-narancssárga keretű habos felhők maradnak utána, vagy a halvány, rózsaszín ég - alkonyat. Szeretem, ahogy a nap első sugarai a redőnyöm résein keresztül már hajnali négy órakor bevilágítanak, és kérlelnek, keljek fel, mert lemaradok egy csodálatos dologról - napfelkelte. 

Szeretek bejárni a városba, elsuhanni ugyanazok mellett a házak mellett, nézegetni, ahogy a karámokat bearanyozza a nap, lovak legelésznek a domboldalban, Lindusék pedig nagy, lustán állnak az istállóban, ahol hűvösebb van, és kevesebb a légy, mint kint. Szeretek hazajönni, este, alkonyatkor, ahogy alattam a hatalmas test beveszi a kanyart, és pillantásom nyílik az alattunk elterülő völgyre, mintha a világ végéig nyúlna el. Szeretem nézegetni a lobogó kék függönyt, ahogy a hűs huzat még utoljára meglebegteti.

Szeretem nézegetni az eget, a kék eget, fehér habos felhőkkel. Szeretek kiállni a nyári esőbe, áztatni magam, megtisztulni, új erőre kapni, hallgatni, ahogy a táncoló esőcseppek egy pocsolyában végződnek.

Szeretek leülni a nagy gépek elé, nekik dőlni, és együtt élvezni velük az élet szépségeit.

Mert az élet csodálatos! A télben is vannak szépségek, a tavaszban, és az őszben is, de igazán csak nyáron érzem azt, én vagyok a világ leggazdagabb, legboldogabb, legszerencsésebb embere - a többi már csak hab a tortán.


U.I.: A blogom tegnap volt egy éves! Köszönöm mindenkinek a támogatást, hozzájárulást, a rendszeres olvasóknak, hogy olvasnak, a barátoknak, a pozitív visszajelzéseket! Jó év volt, és remélem, hogy az archívumban 2013 is lesz! :) (Bár ez már inkább rajtam múlik.)

Szösszenet

Rendületlenül megyek, összeesésig lihegek, hogy abban a fél órában fel tudjak menni a Kiscsaládomhoz. Úgy nézhetek ki, mint egy őrült idióta, aki  egyik legkedvesebb barátját üldözi, keresi állandóan, minden szabadidejét kihasználva. Emellett imádom a reggeleket - L.T., szokásos, hajnal, napfelkelte, amikor az ég alja gyönyörűszép sárga, rajta rózsaszín, narancs és sötétkék felhők vonulnak végig fenségesen, másfelől pedig hatalmas, sötét fellegek gyülekeznek.
És a naplementét is imádom, a narancsos szélű édes kis felhőket, ahogy egyre csak vándorolnak, soha nem érnek révbe, soha nem érnek haza, csak mennek és mennek, mint a hadsereg...

Visszatekintő ~ 2011

Hát, eljutottunk idáig is. Egy nap van az évből, ezen kívül. Borzasztó gyorsan eltelt, annyi minden történt... új barátokat szereztem, régi - újakat, és új - újakat (:P), mindenhogy értelmezve. Az életkedvem mindennél nagyobb. Szereztem pofonokat, csalódtam, elestem, de felálltam, harcoltam, nem húztam fel magam, jót mosolyogtam a barmokon, mindeközben boldog voltam és igyekeztem kihasználni minden percet.
Azt hiszem, a legrosszabb, ami ebben az évben történt, hogy a legeslegjobb barátom félig kisétált az életemből... de szerencsére nem ment messzire, és hálás vagyok azért a sok szép dologért, amit ezek után vele éltem át. Remélem, még sok ilyen lesz. Sőt, TUDOM, hogy sok ilyen lesz!
Nem volt rossz ez az év, de eddigi tapasztalataim szerint a páros évek mindig jobbak. :P De ki tudja, hisz' 2012 -ben mind meghalunk - elvileg. De sok elv csak elv marad. :P (Najó, befejeztem, persze, hogy mindent túlélünk, de igazából tök mindegy, mert 2012 decemberére várható csak az eget rengető katasztrófa, így már majdnem el fog telni egy év, hú, ki van ez találva, barátom. :D)

Jó volt, na, nincs mese! :)
Köszönöm mindenkinek, aki támogatott, közreműködött, segített, szórakoztatott, barátjává fogadott, elviselt engem! :P Szeretlek titeket. :)))

Christmas 2011

Fotó: Vikarus

Ki mondta, hogy a tél nem lehet stílusos? :D Értem itt ezalatt a képet, (imádom ennek a fotósnak a munkáit, gyönyörűszépek) valamint a blog kinézetét, ugyanis szerény véleményem szerint sikerült eltalálnom valamit. :P Úgyhogy szerintem egész télen ilyen lesz.

Holnapután karácsony, végre! Imádom, a legjobb ünnep.

Addig még el kell pakolásznom, és egyéb dolgok, úgyhogy rá kellene vennem magam, hogy felálljak a gép elől, de gondoltam, előtte még pötyögök, és itt is egy kis ünnepies hangulatot teremtek.

Mától szünet van, amit még a havazás is megkoronázott. Ugyan nem sok, de mutatóba elég, bár már olvad el, így nem hiszem, hogy fehér karácsonyunk lesz... 

Hmm, és remélhetőleg nemsokára saját képekkel bombázhatlak titeket, úgyhogy szurkoljatok! (YN)

És még egy kis hangulatcsináló kép a rövid bejegyzésem végére:

forrás: DeviantART

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, és Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet Kívánok minden kedves olvasómnak, és betérő vendégnek!

"nem ringatlak már soká, nem ringathatsz már soká, meneküljünk máshová, az ég fölé, a föld alá..."

"...minden most kezdődik el, aztán úgyis menni kell..."

Helooobelooo
Egy hete nem voltam, és te jó ég, mennyit tanultam... tanultam az elfogadásról, a tolerálásról, újra megtapasztaltam, mi az a csalódás, és mi a boldogság.
Mindig írnék egy csomót, de nem tudok. Most éppen boldog vagyok, nagyon boldog. Tudom, hogy küzdeni kell, örökkön örökké harcolni. Mindig bizonyosságot nyer ez. :D
Azonfelül mindjárt karácsony és huuuu :D *-* :D És egy szem hó sincs...

ti mások álmát élitek, én viszont a magamét... ~ wonderful life... :)

Úristen, nem is tudom, hogy kezdjem. Pedig annyi mindenről tudnék írni... Csak egyszerűen nincs kedvem mesélni. Mert ahhoz, hogy megértsétek, miről van szó, el kell mondanom a részleteket.
Kevés olyan ember van, akivel maradéktalanul jól el tudok szórakozni, élőben pedig csak három ilyen emberre számíthatok, akikkel minden nap találkozom. De most Ők is olyan mások... álomvilágban élnek. Ami nem probléma, ha az ember nem csavarodik be teljesen. Egy könyvet olvasnak, ami állításuk szerint fantasztikus (szerintem nem, de ilyen vagyok én, egy egyéniség, mindig kilógok a sorból), és teljesen a hatalmába kerítette őket. Állandóan erről beszélnek, én meg már meg se szólalok, mert nem figyelnek rám. Bosszantó, mert nem az a baj, hogy álmodoznak, hanem, hogy teljesen ettől függnek. Más álmát élik, olyanét, aki már egyszer ezt megálmodta. Engem nem is ez zavar, szeressék, meg nem is az, hogy én kilógok belőle, mert őszintén szólva nem érdekel. Csak néha már zavaró, hogy, ha van valami problémám, és esetleg elmondom, akkor utána rögtön le vagyok szarva, és megy minden a megszokott kerékvágásban.
Van egy másik problémám is, miszerint az, hogy nem tudok egyensúlyt teremteni a két világom közt. Eddig minden egybe tartozott, most viszont úgy érzem, mintha szét kellene szakadnom, két helyen lennem egyszerre. Sosem tartottam okésnak, hogy mindenkinek megfeleljek, de ezt most eléggé nehéz összeegyeztetni. Teljesen összezavarodtam, mert egyszer így gondolom, másszor úgy, hatalmasakat csalódtam, mégis, akikkel ez kapcsolatos, nem bántam meg. Viszont tudom, hogy nem minden maximálisan jó, de ugyanakkor azt is, hogy semmi nem lehet tökéletes.
Néha már belefáradok, és lerendezem azzal, hogy meg tudom tartani az összhangot, de az igazság az, hogy valójában nem, a legnagyobb gond pedig az, hogy ezt nem is lehet.
Ha megpróbálom összehozni a kettőt, az rendszerint balul sül el, és nem is próbáltam még, de tudom, tudom, hogy megsértek vele másokat, és teljesen egyedül maradok - majdnem.
Így két világban kell élnem, és szerintem nem is lehet ezt a kettőt összehozni, mert az emberek nem értik meg, képtelenek rá, kinevetnek, és megsértődnek, de néha fájó tud lenni, hogy az egyik kisvilágban nem tudok teljesen önmagam lenni.
Na mindegy, majd kiforrja magát a dolog, legalábbis bízom benne...



















forrás: DeviantART
Ami a tegnapot illeti, voltam fotózni. :) Márciusi időjárás volt... :') El sem hiszem, hogy tél van... nyarat akarok, örökké nyarat... napsütést, kék eget, fehér felhőket, fülledt levegőt, egy kis szellőt, zöld fákat... vagy éppen záport, hatalmas vihart, mindegy, mit csak nyarat...
Rengeteg szép kép lett.

És az ÉN ZENÉM... amit már tizedjére hallgatok... és annak ellenére, hogy nem tanulok angol nyelvet, hát...:
Black - Wonderful Life
Még így is, mindezek ellenére csodálatos az élet.


Ja, és még valami: SZERELEM, reménytelenül ~~ > ne próbáljátok ki, oltárian sz@r. :D

Utólag is Boldog Mikulást mindenkinek. : )

Karácsony nemsokára

Te Jézus Isten, mindjárt Karácsony. o.O
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön ez a nap... :'D itt vagyunk, december 5., mindjárt megjön Mr. Mikulás, aztán Karáááácsony. *-*
Személy szerint a kedvenc ünnepem. :D Imádom, hogy együtt van a család, nem kell semmi más, csak ez. :)
Meg hát persze, nem fogok elfelejtkezni a buszukról, ugyanis mégiscsak a szeretet ünnepéről beszélünk. :P
Azonkívül megint lerobbantam, éjszaka kicsi választott el attól, hogy rókázzak egy nagyot, de kösz, jól vagyok. :D