Szerintetek elérjük a 100 bejegyzést még szeptember 1. előtt? :P

 

Nem lehet sehová besorolni

Üdvözlet!

Lassan elegem lesz az esős napokból :"D Pedig imádom, ha esik. Csak hát mindig borong, és olyan rég láttam már gyönyörű naplementét *-* Reggel azért úgy kelek fel, hogy " ez az, még mindig szürke az ég, nem lesz meleg", de lassan megunom :P

Már előre tartok a sulitól -.- Hamarosan itt lesz a nyakamon, és 8.os leszek, tanulnom kell, ha azt akarom, hogy felvegyenek valahová. Eddig nem igen erőltettem meg magam, mégis hoztam haza elfogadható bizonyítványt, és tavalyhoz képest sokat fejlődtem *dicséret* de ez nemigen lesz elég a jövő évre :'D

Rossz arra gondolni, hogy mindjárt vége a szünetnek, már csak egy hónap, és én lényegében semmi értelmeset nem csináltam a szünetben, pedig annyi tervem volt. Gyakorlatilag minden elúszott, sem barátokkal, sem lovakkal nem tudok lenni, úgyhogy nem mondanám, hogy ez túlzottan boldogít. Viszont igyekszem a jövő iskolaévet is könnyűszerrel venni, sőt, ha lehet, könnyebben, mint a múlt évit. Szeretnék pár embernek bizonyítani is, egy - két dologgal kapcsolatban, erre törekedni fogok.
Most meg várom a hétvégét, meg, hogy Réka feljöjjön, és tudjak vele beszélni :)

Új kinézet

Az oldalt látható [<<<<] textúrával tettem egy kicsit sötétté, és a szöveg színezésével színessé a blogot ~ meguntam az egyszerű kéket x 3 Neonos stílusa van :P

Remélem, tetszik :)

Rossz és jó

I ♥ HORSES. < 3 : D

Hát sajnos az van, hogy Ivett mégsem jön -.- Kicsit ki is akadtam, de nem tehet róla. Úgyhogy most egészen máson töröm a fejem, mert erről egy időre letehetek.
Hétvégén remélhetőleg eljutok Zsóry lovasnapokra. Jó lenne, mert tavaly nem voltam ott, lemaradtam róla. Most is lemaradtam volna, ha nem nézem meg a neten, hogy mikor lesz. Vagy tesómmal, vagy keresztanyummal megyünk... Szilvásváradra is jó lett volna elmenni, kár, hogy belépős, úgyhogy oda még sem :\
A jó hír az is, hogy unokatesóm elvileg jön hozzánk, vagy több napra, vagy egyre, de mindegy, hogy mennyire, mert rohadt rég láttam, úgyhogy egy is jó lenne :'D
Hát ez most ilyen rövidke lett. :) 

Bejegyzések

Hű. Az imént vettem észre, hogy már sokkal kevesebb bejegyzést írok, mint máskor. Eddig egy olyan hónap sem volt, hogy ne írtam volna, remélem, idáig tényleg nem jutunk el (á, dehogy, szeretek blogolni).
Az Archívumban Ti is nyomon követhetitek (haha, remélem azért érdekel titeket valamennyire a blog, bár a 16 (csak 15) rendszeres olvasó erről árulkodik - köszönöm ezúton is!) a bejegyzéseket, hogy egy hónapban mennyit írok.
A blog január végén született, így csak 3 bejegyzés lett.
Aztán szépen lassan beindult, tört felfelé, annyira, hogy a 3-ból 17 lett, vagyis 14 bejegyzéssel többet írtam, szóval várható volt, hogy ezt a szintet sikerül tartani.
Sikerült is, mert márciusban 20 bejegyzést írtam, ami ismét több, igaz, csak 3-mal, mint a legutóbbi. Áprilisban már csak 13 bejegyzést olvashattatok, májusban pedig sokkal sokkal kevesebbet, 7-et (nem is értem, miért, pedig a suli végi izgalmam miatt írhattam volna többet is :'D). Júniusban, vagyis múlt hónapban valamivel többet, 11 -et, most pedig ezzel együtt 6 bejegyzés van a blogban :\ Tényleg ennyire nem történik semmi? xD
Furcsa, pedig az ember azt hinné, hogy így, nyári szünet alkalmával sok minden történik majd - bevallom, én is azt hittem. :\ Talán augusztus termékenyebb lesz :'D
Hamarosan eléri a blog amúgy a 100 bejegyzést (23 kell még hozzá) úgyhogy addigra majd kitalálok valamit :P
És nagyon remélem,hogy az elkövetkezendő hónapban és talán még most is jó híreket közölhetek majd.

Köszönöm, hogy olvastok!

Emlékkönyv, viharok, szél

Nem, nem haltam bele a bánatba, nem azért nem jelentkeztem idáig.
Nagyon vártam már Ivett válaszát, ezért is nem akartam írni, de mivel úgy tűnik, hogy mégsem alakulnak úgy a dolgok, ahogy én terveztem, válasz pedig nincs, és mivel tegnap egy jó nap volt, úgy döntöttem, írok már. x)

Szóval tegnap Julcsiéknál voltunk, odaadni Kingának az emlékkönyvet, amit elég nehezen szerkesztettünk össze.
Én már fél kettőkor ott voltam náluk, vártuk Gabit, közben zenéket töltöttünk le. Mikor Gabi megérkezett, befejeztük az emlékkönyvet. Azt kellett mondani Kingának, hogy Julcsiék a városban vannak, mert nem sikerült időben befejezni a könyvet. :'D Aztán megjött Kinga is. Gabi el szeretett volna bújni az ágy mögé - nem sikerült. x) Lebuktattuk saját magunkat. xD Néztük egy kicsit a tévét (mert ilyenkor ugyebár azt kell), aztán elmentünk sétálni. Utána megnéztük Julcsi szobáját is, ami most készül, és ottragadtunk csocsózni xP
A 19: 20 -as busszal jöttem, nem ezzel terveztem pedig.
Kingáék majd augusztus elején mennek Németországba. Nem érzek elkeseredettséget. Akár mekkora tahónak tűnök, nem érdekel, kimondom:  nekem ott van Gabi. A legbiztosabb pont. Amíg ő nem hagy itt, addig 'nincs semmi baj'. Lehet, hogy egy hülye gondolkozási mód, de végül is nekem ő a legjobb barátnőm. Nem azt mondom, hogy Kinga nem az - de ez mégis más. Aki élt már át ilyet, az érti, és talán az is, aki nem.
Ivettről majd talán máskor mesélek - ő még tényleg kérdéses.

Már két viharos éjszakán vagyunk túl - fúj a szél, villámlik, dörög, meleg van és nem lehet aludni. Úgy tűnik, jön a harmadik. Ma is hatalmas szél volt, esküszöm, egyszer elviszi a házat...

Ivett (yn)

Idill - 2 hét erejéig?!

Még ma is alig hiszem el, hogy mindez velem történt...
Annyira reménykedtem, hogy végre minden egyenesbe jön. Borzasztóan örültem, hogy találtam valakit, aki megtanít mindenre, aki rászánja az időt, hogy rám figyeljen, és aki megengedi, hogy a lovaival foglalkozhassam.
Úgy tűnik, ez a 'megengedés' csupán egyszeri alkalom volt - olyan alkalom, amit sosem felejtek el.
Talán, a tudatalattimban már az elején tudtam, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, de mégis annyira reménykedtem... Végre velem is megtörtént a csoda, nem akartam, hogy vége legyen. De mégis vége lett.
A felelősséget nem vállalják értem, ezzel a címszóval úszott el minden, Linda, Dalma, a lovaglás, az álom... Már harmadjára csalódok, és nem tudom, még hányszor kell ahhoz, hogy végre egyszer én is örüljek. Tegnap egész délután ezen kattogott az agyam, ezzel álmodtam, és részben még ma sem sikerült felfognom a történteket. Hatalmas pofon volt ez... és még azt sem lehet mondani, hogy előre  ittam volna a medve bőrére. Csupán bizakodtam.
Nem tudom, hogy lesz tovább. Már csak egy esélyem maradt, ez a B terv. Lassan a C tervet is ki kell dolgoznom.
Jelen pillanatban a 18.-át várom, amikor Ivett megkérdezi a szüleit, eljöhet -e erre. Szerintem nagyon sokat segítene a jelenléte, még vége sem lett az iskolának, amikor már ezt tervezgettem, ezt várom azóta is.
Kingáék is hamarosan elutaznak, találkozót kellene szerveznünk, nem tudom, Julcsi hol tart... Reméljük a legjobbakat, talán ez nem sül el fordítva.