Colorful blog

Helo :3
Na, egy kicsit változtattam a stíluson, kinézeten, minden egyében. Remélem, nem folyik ki a szemetek olvasás közben. :) Azért csináltam mindent ilyenre, mert amúgy is egy színes ember vagyok, szóval most kitettem magamért :P
Ha zavaró, csak szóljatok, vagy indítok alul egy szavazást ezzel kapcsolatban. x)

Suli szombaton

Kép: Unikornis fűben fekve ~ Rajzolta: Hugii [blogger] ~ Technika: Photo Filtre, egérrel

Ugye, szombaton is suliba kellett menni. -__- Nem nagyon örültem neki, no mindegy :'D
Pénteken megbeszéltük Kittivel, hogy találkozunk, meg csinálunk képet az 570-ről. De elég szar volt az idő, és nem voltam benne biztos, hogy ugyanazok a buszok vannak a pénteki menetrend ellenére. Mert ugye Dudi 14.00 órási most, míg a másik busz nincs, mert elvitték felújítani. De nem tudtam, hogy ő lesz -e szombaton is. Végül is Kittinek elmaradt az ötödik órája, és előbb el tudott menni meglátogatni a barátnőjét a kórházban, és mikor hívtam, mondta, hogy ráér. Gondoltam, semmit sem veszítek, hogyha megnézem legalább, Dudi van e, meg vele is találkozok, úgyhogy elsétáltam elé.
Megöleltük egymást, aztán felmentünk a buszmegállóba :D Ott találkoztunk Kitti pár hülye osztálytársával...
Rohadtul éhes voltam, és kaját akartunk venni, de a Fornettis be volt zárva -.- Az én buszom megállójába nem akartunk menni, mert ott voltak az osztálytársai, de addigra már elmentek, szóval leültünk.
Dudit nem sikerült lencsevégre kapni, a sofőr nem is örült volna neki, pedig megbeszéltük, hogy megkérdezzük, meg összehaverkodunk vele xD Aztán végül beállt :D
Meg elmentem volna buszozni Nikivel, csak ott volt Lilla is, így úgy sem tudtunk volna beszélni vele, mert Lillával beszélgetett, szóval majd pénteken megyünk. :D
Tehát összességében jó volt a délután ^^

Rain

Esőzuhatag...csodálatos...egy perc alatt el lehet ázni benne,
mintha az ég is helyettem sírna...
Imádom, ha esik az eső ^^
Az utóbbi napokban már borús volt az idő, csak a hosszú hétvégén nem. Kittivel megbeszéltük, hogy talán jövőhét pénteken elmegyünk buszozni :D Nekünk sajnos szombaton is menni kell amúgy suliba. Pech. De ez van.
Matekból kaptam egy négyest, ami nálam igazán szenzációnak számít :D ^^
Az eső meg furin esik. Van, hogy elkezd nagyon esni, zúdul lefelé, van, hogy csak szemerkél.
Mindegy, én imásom *-*
Épp hogy elértem ma a buszt, esőben futottam ~
Na ennyit mára, röviden. x)

Tűz és rigófütty

Tegnap nagyon jó idő volt. :) Délelőtt inkább aludtam, olvastam, rajzoltam, délután meg átmentünk Nikiékhez.
Meleg volt, a szél ugyan fújt, de alapjában véve kellemes, tavaszias idő volt. Valaki viszont felgyújtotta a bozótot a kertek mögött... kijöttek a tűzoltók, és mivel nagyon fújt a szél, elég gyorsan vitte a lángokat.
A rigók mindvégig olyan gyönyörűen fütyültek ^^ Igazi tavasz ~
Aztán este megint jött a tűzoltó, mert újragyulladt a határban a bozót...
Én meg, mint egy hülye, keresztültörtettem az udvaron, és üvöltöztem a tűzoltó hatására. Néha felteszem magamnak a kérdést, normális vagyok?!
Ígértem nektek néhány képet a múltkor. Úgyhogy kaptok két fotót életemből ~

Adj puszit a cicusnak :) [Hugii & Micc.] (A cicát nem megfojtani szeretném :))

Ábrándozós :)



Oh, Happy Day *-*

Kép: Buszról buszt fotózni ~ By: B. Kitti ~ Busz: DUD - 570 ~ A JYL - 897 -ről fotózva

Sziasztok!
Pénteken megint az 570 - el jöttem haza. Nagyon örültem ^^ Ugyanakkor eléggé rossz arra gondolni, hogy ennek a busznak már nem sok ideje van...
De nem gondolok inkább erre... Legalábbis megpróbálok. Csak hihetetlenül kötődöm hozzá, ehhez az emberi kéz által formált tömegközlekedési eszközhöz, ehhez a buszhoz... és ha már nem lesz, nem lesz milyen buszhoz kötődnöm, márpedig minden buszosnak van egy kedvence. Rossz erre gondolnom: Ha ő nem lesz, melyik busz lesz az, amit szerethetek? Egyáltalán lesz olyan busz?
Aztán: büdösül jó idő van ^^ Pulcsiban mászkálhatok, ha ahhoz van kedvem, mert meleg van :D És annak is örülök, hogy egy darabig nincs suli. (:
Kittivel megbeszéltük, hogy a szünetben buszozunk ^^ Sajnos csak vele tudok elmenni, mert nincs egy buszsofőrismerősöm sem :\ De ott van Niki, aki vezeti a JYL - 897 -et, majd vele elmegyünk. :)
Kedvet kaptam aztán a rajzoláshoz *-* Rajzoltam egy hippipegazust xD Egyszer talán be is scannelem. :)
Na, 'röviden' ennyi. =3

pólóban ülök, és bámulom a napot ~ álmodom

Sziasztok!
Ez a kép most nagyon illik ide. Először is, mert nekem az 570 egy kedves szám, több okból is [kedvencbuszom], másodszor, hogy ma csoda történt, harmadszor, hogy túljutottunk az 570. látogatón.

A mai nap... egy ugyanolyan átlagos, semmit mondó nap, egy kis napsütéssel, meleggel fűszerezve, fáradtan, felpaprikázódva a 4 napos hétvégére gondolva...
És milyen hamar el is szalad... csak díszletet kellett csinálnunk március 15. -re. Azt hiszem, az osztályfőnökömnek köszönhetem, hogy azt mondta, még tuti elérem a buszt, mert ha nem megyek azzal, a csoda most meg se történt volna.
A buszmegállóban a szokásos tömeg, ismerős arcok tengere, az évfolyamtársammal beszéltem. Aztán jöttek még osztálytársamék. És épp jött a busz... befordult... az ajtó fölött a már oly ismerős "570" -es kék szám volt feltüntetve... először azt hittem, álmodom. Hogy ilyesmi úgy sem történhet meg velem... de amikor megpillantottam a busz elejét, és a "DUD - 570" rendszámot, már elhittem. A gyomrom hihetetlen módon remegett, és úgy éreztem, menten összeesem - mintha életem legnagyobb meglepetése ért volna, vagy, valami nagy trauma, nem egy ilyen kis szar, semmitmondó baromság, hogy egy ugyanolyan, kék - fehér busz befordul. De nekem AZ a busz az IGAZI BUSZ. Nála jobbat, szebbet nem épített emberi kéz, ő az én legkedvesebb buszom, az a dolog, amihez ragaszkodom. Nem... nem egy plüssmackóhoz, vagy valami egyszerű tárgyhoz, hanem hozzá. Hiszen minden ember kötődik valamihez... A reagálásom alapján talán mindenki hülyének gondolt, vagy egyszeriben rámröhögött volna, de ez nem érdekelt.
A következő pillanatban mérhetetlen boldogság lett úrrá rajtam, mintha a világ legcsodálatosabb ajándékát kaptam volna meg - 28 percre. Végignéztem a buszon: az ismerős, feketére festett kapaszkodók, az ülések huzata, a szőnyeg. Aztán a busz hangja, a megszokott csörgések, ropogások.
Sokan leszálltak az egyik megállóban, és egy pillanatra kísértést éreztem odamenni a MI helyünkre, ahová annó reggel leültünk. Mennyi szép emlék, ami akkor előtört belőlem. De maradtam a helyemen, a menetiránnyal ellentétesen elhelyezkedő ülésen, és a velem szemben ülő ismerősömmel beszélgettem. Minden barátságos, csodás volt, mintha az otthonomban lettem volna, csak a sofőr volt más.
Hamarosan le kellett szállnom: a csoda véget ért... nem akartam otthagyni az én buszomat, az enyémet, akit úgy szeretek, s talán az utolsó alkalom volt, hogy vele mehettem.
Még egy pillanatra odanéztem a kis jegyzőkönyvre, amin egy fehér Agria Volán jel volt, alatta pedig a kis papír: "DUD - 570" Akkor végre felfogtam, hogy nem, tényleg nem álmodom.
Mikor leszálltam, rengetegszer visszapillantottam... a barátomra... aki csak egy busz.
Hazafelé sétálva végig az járt a fejembe, hogy végre hazaérjek, és sikítsak egy hatalmasat - végül azonban megkíméltem a családomat a megsüketüléstől.
Tudom azonban, hogy az én buszom csodás élete lassan véget is ér, hiszen nem mai gyerek - vagy megveszik, vagy szétbontják. Minden busznak ez a sorsa.
Reménykedek, hogy pénteken újra vele jövök haza, az én buszommal, az egyetlen jó, csodás, tökéletes busszal.

Az olvasó valószínűleg már a gyomrát fogva röhög. De se baj. Nagyon kevesen, és csak buszosok értik, mit éreztem én akkor. De, gondoltam, leírom...

Sokat akartam írni, de nem lett belőle semmi ~ Nőnap

Hahó!
Ma egy csomót akartam írni, tervezgettem, semmi nem lett belőle... majd holnap, ha idekerülök...
Összegzésszerűen: Holnap hatodik órában suliban kell maradnom, sajnos... szombaton is menni kell, sajnos... Gabi nem volt ma, sajnos... Holnap se lesz, és Julcsi se, sajnos...
Osztálytársaimtól semmit nem kaptam nőnapra, leszarom... lekéstem a buszom, szerencsére, mert láttam Dudit *-*
Kifogytam. :D Na de majd holnap!