Sziasztok! Írhatnám azt, hogy hosszas tanakodás után, de nem lenne igaz, szóval mindenféle tanakodás nélkül úgy döntöttem, nem írok ebbe a blogba többet.
Nagyon nagyon gyorsan történt egy olyan esemény, ami csak hozzájátszott ehhez. Ballagás, új iskola, új emberek, elvesztett barátok. Ez mind - mind új fejezet, nem illik ide, ezért nem írom tovább. Ez emlékbe megmarad. Nem terveztem személyes blogot nyitni, de írok másikat, másik felhasználónéven technikai problémák miatt :'DDDD
Szóval, akit érdekelnek az agymenéseim, nézzen be ide:
www.fromhugii.blogspot.com ~ Ide mindenféle kritikát, véleményt írok, és jobban megismerhettek. Nem a napjaimról, hanem rólam. :) Remélem, hogy ezt is szeretni fogjátok.
Köszönet azoknak, akik feliratkoztak/olvastak/benéztek/kommentet írtak! :)
2012. október 19., péntek
2012. október 5., péntek
Életjel
Sziasztok!
Kb. egy hónapja már, hogy írtam utoljára, akkor sem túl tartalmasat. Hát, ez van. Eljött az, amit nem akartam... még pedig az, hogy nincs időm. Péntek kivételével minden nap fél négyig vagyok suliban, utána következik egy 28 perces buszozás, és kb 5 - 10 perc séta. Négy óra, fél öt fele, hogy otthon vagyok, olyankor pedig rendszerint kidőlök, mivel minden reggel hatkor kelek. Ugyan géphez leülök, de akkor is csak a legfontosabb dolgokat tudom megnézni, és épphogy beszélek pár sort a barátokkal, már megyek is. Utána pedig pihenek, illetve tanulok, egyszóval a blogolás nagyon nem fér bele az időmbe. Tehát csak hétvégén tudnék írni, és nem tudom, megéri-e. Rég nem voltak már értelmes fotók sem, mert ugyan voltam fotótúrán múlt hétvégén, de nem született egy olyan kép sem, amit megmutathatónak titulálnék. Szóval csak hablatyolnék mindenfélét arról, milyen az iskola, tehát nem vagyok benne biztos, hogy gyakran fogok írni. Természetesen lesz bejegyzés, nem tűnök el teljesen, bár azt sem hiszem, hogy az óriási csapás lenne bárki számára, de azért boldogítalak titeket néhány hosszabb helyzetjelentéssel. :) Ha lesz olyan fotó, amit szívesen megosztok, azt is berakom, de nem tudom, mikor lesznek várhatóak.
Úgyhogy legyetek jók, én meg majd jelentkezem. Lehetséges, hogy még ma, vagy hétvégén lesz még bejegyzés, nem tudom, úgyhogy elég rendszertelenül fogok írni, lehet, hogy nem is magamról, hanem az engem foglalkoztató, vagy kevésbé foglalkoztató, de "ottvanavilágbanésszúrjaaszemem" dolgokról, tehát Bloggereseknek érdemes feliratkozni, hogy ha tájékozódni szeretnének a frissítések felől.
Kb. egy hónapja már, hogy írtam utoljára, akkor sem túl tartalmasat. Hát, ez van. Eljött az, amit nem akartam... még pedig az, hogy nincs időm. Péntek kivételével minden nap fél négyig vagyok suliban, utána következik egy 28 perces buszozás, és kb 5 - 10 perc séta. Négy óra, fél öt fele, hogy otthon vagyok, olyankor pedig rendszerint kidőlök, mivel minden reggel hatkor kelek. Ugyan géphez leülök, de akkor is csak a legfontosabb dolgokat tudom megnézni, és épphogy beszélek pár sort a barátokkal, már megyek is. Utána pedig pihenek, illetve tanulok, egyszóval a blogolás nagyon nem fér bele az időmbe. Tehát csak hétvégén tudnék írni, és nem tudom, megéri-e. Rég nem voltak már értelmes fotók sem, mert ugyan voltam fotótúrán múlt hétvégén, de nem született egy olyan kép sem, amit megmutathatónak titulálnék. Szóval csak hablatyolnék mindenfélét arról, milyen az iskola, tehát nem vagyok benne biztos, hogy gyakran fogok írni. Természetesen lesz bejegyzés, nem tűnök el teljesen, bár azt sem hiszem, hogy az óriási csapás lenne bárki számára, de azért boldogítalak titeket néhány hosszabb helyzetjelentéssel. :) Ha lesz olyan fotó, amit szívesen megosztok, azt is berakom, de nem tudom, mikor lesznek várhatóak.
Úgyhogy legyetek jók, én meg majd jelentkezem. Lehetséges, hogy még ma, vagy hétvégén lesz még bejegyzés, nem tudom, úgyhogy elég rendszertelenül fogok írni, lehet, hogy nem is magamról, hanem az engem foglalkoztató, vagy kevésbé foglalkoztató, de "ottvanavilágbanésszúrjaaszemem" dolgokról, tehát Bloggereseknek érdemes feliratkozni, hogy ha tájékozódni szeretnének a frissítések felől.
2012. szeptember 9., vasárnap
Túl az első héten
Kicsit elkezdtem lamentálni, hogy vajon melyik a helyes? Túl az első heten, vagy héten? Mindegy. xD
Egy hete elkezdődött az iskola, legnagyobb bánatomra. Elég rossz az órarend, és bár lesz benne változás, nem gondolom, hogy sokkal jobb lenne az eddiginél. Most jelenleg a legtöbb órám 8, és nagyon remélem, hogy ez így is marad... A napjaim egyébként utazással, iskolával, megint utazással, és délutáni punnyadással/tévézéssel/fotózással teltek, mivelhogy házit még idáig nem kaptunk. A jövőhét keményebb lesz...
Az időjárás eközben kezd jellegzetesen ősziessé válni, már a levegőben is érezni az ősz illatát, a fák levelei lassan megsárgulnak és lehullanak. A reggelek és az éjszakák egyre hűvösebbek, de napközben még mindig 25-30 fok van. A mezőn a nyárfák lombjai már szinte teljesen kopaszok, a fű élettelennek tűnik a sárgás-barnás, száraz jellegével, a nap is előbb megy le és a naplemente is mindig más.
A részemről én nem igazán szeretem az őszt, a telet. Bár az ősz fotózás szempontjából nagyon jó, van egy olyan haldokló beütése, ami nem az én esetem. A télről meg, no comment, remélhetőleg a hóesésre még várhatunk.
Most két fotót kaptok, majd jelentkezem többel is:
Egy hete elkezdődött az iskola, legnagyobb bánatomra. Elég rossz az órarend, és bár lesz benne változás, nem gondolom, hogy sokkal jobb lenne az eddiginél. Most jelenleg a legtöbb órám 8, és nagyon remélem, hogy ez így is marad... A napjaim egyébként utazással, iskolával, megint utazással, és délutáni punnyadással/tévézéssel/fotózással teltek, mivelhogy házit még idáig nem kaptunk. A jövőhét keményebb lesz...
Az időjárás eközben kezd jellegzetesen ősziessé válni, már a levegőben is érezni az ősz illatát, a fák levelei lassan megsárgulnak és lehullanak. A reggelek és az éjszakák egyre hűvösebbek, de napközben még mindig 25-30 fok van. A mezőn a nyárfák lombjai már szinte teljesen kopaszok, a fű élettelennek tűnik a sárgás-barnás, száraz jellegével, a nap is előbb megy le és a naplemente is mindig más.
A részemről én nem igazán szeretem az őszt, a telet. Bár az ősz fotózás szempontjából nagyon jó, van egy olyan haldokló beütése, ami nem az én esetem. A télről meg, no comment, remélhetőleg a hóesésre még várhatunk.
Most két fotót kaptok, majd jelentkezem többel is:
 |
| Péntek délután például ilyen volt fölöttünk az égbolt |
 |
| Meg ilyen is, bár a képminőség most nem lett a legjobb, de az eget muszáj volt megörökíteni. |
2012. augusztus 29., szerda
I love my friends...
Igen, a bejegyzés címe eléggé sablonos, és értelmetlen lett, mert ki ne szeretné a barátait? Hiszen egy ember baráti társasága azokból áll, akiket szeret. Az már más kérdés, hogy az én intelligenciaszintem angolból nem terjed ennél tovább, mellesleg szerintem ez egy teljesen találó cím.
Nagyon sokat meséltem már róluk, bár azok általában iskolai, átlagos hétköznapok voltak. Szinte minden nap együtt voltunk, nyolc éven keresztül, bár ennek felső tagozattól éreztük a jelentőségét, mert akkor lettünk barátok.
És én mindig számíthattam rájuk. Szerintem megérdemlik ezt a bejegyzést, azt, hogy írjak róluk és ezúton is köszönetet mondhassak nekik.
Rengeteg mindent megéltünk már együtt. Meleget - hideget, de csak az számított, hogy sohasem hagytuk cserben a másikat. Ott voltam én, rengeteg szeszéllyel, szerelmes fejjel, mindenféle mániával, ami egy külső ember számára olyan megérthetetlen. De ők, ha kellett, meghallgattak. Együtt éreztek, megnevettettek. Lehet, hogy nem tudtak tanácsot adni, mert nem volt ilyennel tapasztalatuk, mégis segítettek. Együtt kommandóztunk végig a folyosón, ha meglátták Ő -t, rendszerint rám mosolyogtak, ugráltak, volt, aki hangosan sipákolt (igen, Julcsi, Te vagy az, remélem, magadra ismertél...). Jöttek a "véletlenül hallgatóztam, és...", a "láttam őket, és..." történetek. Ha csalódtam, akkor pedig együtt szidták Őt...
Aztán volt, aki sokat jelentett nekem, és elment. A távozásával elég sokat veszítettem, annyira érthetetlenek voltak a körülmények, és annyira hirtelen jött, hogy időm sem volt ráeszmélni, felfogni. Akkor is kiálltak mellettem. Támogattak, együtt nosztalgiáztunk, megértették, hogy mennyire fontos ő nekem...
És ott voltak a buszok. Dudi. Csak egy szó kellett, és jöttek velem, megnézni. Ha láttam, és sírtam miatta, csendben álltak, és vártak. Odajöttek hozzá, leültek mellém, és csak néztük...
Szinte szertartássá vált az, hogy minden nap, iskola után Julcsi kísért a buszmegállóba. Hogy mit csináltunk akkor? Röhögtünk, mozgó fákról beszélgettünk, és általában véve megbeszéltük az élet nagy dolgait...
Kinga nélkül nehezebb volt, de amikor ő hazajött, akkor fergeteges bulikat csaptunk (bár a szilveszteri eléggé melankolikus hangulatban telt...), igyekeztünk a lehető legtöbb napot együtt tölteni.
Gabi pedig mindig feldobta a már egyébként is feldobott hangulatot a hülyeségeivel... Megszokottá vált,hogy ha nagyon röhögött, általában kiköpte vizet (volt, hogy a kaját "Csak viccelj, ne spriccelj.."), vagy nekidobta az almát az üvegszekrénynek.
Aztán ott volt az osztálykirándulás, ahol például Kingával lelkiztünk. Elpanaszoltuk a gondjainkat és közösen megállapítottuk, hogy hülyék vagyunk. Volt, hogy Julcsit kellett megvédenem egy pókhálótól, és iszonyatos szócsatákat vívtunk, egy öt éves szintjével becsméreltük teljesen barátilag egymást.
Ott volt a bankett. Ott, és akkor óriásit csalódtam, mégis nyertesen kerültem ki a helyzetből. És ők, hárman ott voltak, mellettem. Aznap ketten is sírtunk. Először Julcsit vigasztaltuk, aztán engem vigasztaltak. És amikor Gabi azt mondta, sosem talált még olyan embereket, mint mi, leesett a tantusz. Az, hogy mindig számíthattunk egymásra. Az, hogy náluk megértőbb, kedvesebb, viccesebb, őrültebb embereket nehéz találni, mert kevés van a Földön.
Most itt ülök, és nézem vissza a fényképeket. Azokat a fényképeket, amiket tegnap kaptam Kingától. Rólunk. Az osztályról. Az iskoláról. Tudom, hogy tartjuk a kapcsolatot majd, hogy találkozunk, de nem minden nap, és már most iszonyatosan hiányzik. Az egész. Ott van a pendrive-om, megtöltve fényképekkel... vagyis inkább emlékekkel... napokról, amit sokáig nem felejtek majd el...A tudat, hogy soha nem élem már át még egyszer, néha olyan fojtogató, és ijesztő... Csak abban bízok, hogy a jövő is tartogat még ilyen alkalmakat.
Pár hónapja még Mika számát hallgattam, totálisan elkeseredve, reménytelenül: "..no hope, no love, no glory, no happy ending..." Most is Mika számát hallgatom, mosolyogva, fájó szívvel. Mert minden megvolt, ami ebben a sorban van, és a boldog befejezés is.
Köszönöm Kingának, Julcsinak, és Gabinak, hogy... mindent... mindent köszönök... És nem, ez nem egy végszó. Ezután sem válunk el egymástól. Ez csak a nyolc évnek, vagyis inkább négy évnek a lezárása, a köszönetnyilvánítása, és az emlékei. Nagyon szeretem őket ♥ És ezt a bejegyzést most elsősorban nekik szánom, róluk szól! :)
Nagyon sokat meséltem már róluk, bár azok általában iskolai, átlagos hétköznapok voltak. Szinte minden nap együtt voltunk, nyolc éven keresztül, bár ennek felső tagozattól éreztük a jelentőségét, mert akkor lettünk barátok.
És én mindig számíthattam rájuk. Szerintem megérdemlik ezt a bejegyzést, azt, hogy írjak róluk és ezúton is köszönetet mondhassak nekik.
Rengeteg mindent megéltünk már együtt. Meleget - hideget, de csak az számított, hogy sohasem hagytuk cserben a másikat. Ott voltam én, rengeteg szeszéllyel, szerelmes fejjel, mindenféle mániával, ami egy külső ember számára olyan megérthetetlen. De ők, ha kellett, meghallgattak. Együtt éreztek, megnevettettek. Lehet, hogy nem tudtak tanácsot adni, mert nem volt ilyennel tapasztalatuk, mégis segítettek. Együtt kommandóztunk végig a folyosón, ha meglátták Ő -t, rendszerint rám mosolyogtak, ugráltak, volt, aki hangosan sipákolt (igen, Julcsi, Te vagy az, remélem, magadra ismertél...). Jöttek a "véletlenül hallgatóztam, és...", a "láttam őket, és..." történetek. Ha csalódtam, akkor pedig együtt szidták Őt...
Aztán volt, aki sokat jelentett nekem, és elment. A távozásával elég sokat veszítettem, annyira érthetetlenek voltak a körülmények, és annyira hirtelen jött, hogy időm sem volt ráeszmélni, felfogni. Akkor is kiálltak mellettem. Támogattak, együtt nosztalgiáztunk, megértették, hogy mennyire fontos ő nekem...
És ott voltak a buszok. Dudi. Csak egy szó kellett, és jöttek velem, megnézni. Ha láttam, és sírtam miatta, csendben álltak, és vártak. Odajöttek hozzá, leültek mellém, és csak néztük...
Szinte szertartássá vált az, hogy minden nap, iskola után Julcsi kísért a buszmegállóba. Hogy mit csináltunk akkor? Röhögtünk, mozgó fákról beszélgettünk, és általában véve megbeszéltük az élet nagy dolgait...
Kinga nélkül nehezebb volt, de amikor ő hazajött, akkor fergeteges bulikat csaptunk (bár a szilveszteri eléggé melankolikus hangulatban telt...), igyekeztünk a lehető legtöbb napot együtt tölteni.
Gabi pedig mindig feldobta a már egyébként is feldobott hangulatot a hülyeségeivel... Megszokottá vált,hogy ha nagyon röhögött, általában kiköpte vizet (volt, hogy a kaját "Csak viccelj, ne spriccelj.."), vagy nekidobta az almát az üvegszekrénynek.
Aztán ott volt az osztálykirándulás, ahol például Kingával lelkiztünk. Elpanaszoltuk a gondjainkat és közösen megállapítottuk, hogy hülyék vagyunk. Volt, hogy Julcsit kellett megvédenem egy pókhálótól, és iszonyatos szócsatákat vívtunk, egy öt éves szintjével becsméreltük teljesen barátilag egymást.
Ott volt a bankett. Ott, és akkor óriásit csalódtam, mégis nyertesen kerültem ki a helyzetből. És ők, hárman ott voltak, mellettem. Aznap ketten is sírtunk. Először Julcsit vigasztaltuk, aztán engem vigasztaltak. És amikor Gabi azt mondta, sosem talált még olyan embereket, mint mi, leesett a tantusz. Az, hogy mindig számíthattunk egymásra. Az, hogy náluk megértőbb, kedvesebb, viccesebb, őrültebb embereket nehéz találni, mert kevés van a Földön.
Most itt ülök, és nézem vissza a fényképeket. Azokat a fényképeket, amiket tegnap kaptam Kingától. Rólunk. Az osztályról. Az iskoláról. Tudom, hogy tartjuk a kapcsolatot majd, hogy találkozunk, de nem minden nap, és már most iszonyatosan hiányzik. Az egész. Ott van a pendrive-om, megtöltve fényképekkel... vagyis inkább emlékekkel... napokról, amit sokáig nem felejtek majd el...A tudat, hogy soha nem élem már át még egyszer, néha olyan fojtogató, és ijesztő... Csak abban bízok, hogy a jövő is tartogat még ilyen alkalmakat.
Pár hónapja még Mika számát hallgattam, totálisan elkeseredve, reménytelenül: "..no hope, no love, no glory, no happy ending..." Most is Mika számát hallgatom, mosolyogva, fájó szívvel. Mert minden megvolt, ami ebben a sorban van, és a boldog befejezés is.
Köszönöm Kingának, Julcsinak, és Gabinak, hogy... mindent... mindent köszönök... És nem, ez nem egy végszó. Ezután sem válunk el egymástól. Ez csak a nyolc évnek, vagyis inkább négy évnek a lezárása, a köszönetnyilvánítása, és az emlékei. Nagyon szeretem őket ♥ És ezt a bejegyzést most elsősorban nekik szánom, róluk szól! :)
2012. augusztus 26., vasárnap
5:57 ~ Good Morning! [szösszenet]
Jó reggelt, Magyarország... Negyed hatkor keltem, mert majd' megölt az éhség, utána pedig úgy döntöttem, nem alszok vissza. Majd délután x) Addig meg kockulok, aztán irány fotózni. Hülyevagyok vagy hülyevagyok?! =)
2012. augusztus 15., szerda
memories...2
Hosszú idők óta végre egy normális bejegyzés. Tőlem. Nektek. xDDD Bár, előre elnézést mindenkitől, ugyanis nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy érthető lesz.
Szóval. Nem tudom, kivel volt már ilyen, én egyszerűen borzasztó vagyok, és ez egy olyan érzés, amivel nemigen tudok mit kezdeni.
Görcsösen ragaszkodom az emlékeimhez. Nem azért, mert nem akarok változást. Egyszerűen annyi gyönyörű emlékem van, és ha arra gondolok, hogy nem élhetem át újra, és minden új lesz, elkeserít. Az iskola végével együtt több dolognak is vége szakadt, ami azelőtt elég fontos szerepet játszott az életemben. Kapcsolatok emberekkel, a környezetem, meg még pár dolog... de nem akarom, hogy vége legyen. Hihetetlen belegondolni, hogy vége van. Főleg, mert az utóbbi két évben éltem igazán. Az utóbbi két évben volt értelme mindennek. Azelőtt is volt, csak nem így fogtam fel. Viszont akkor minden összejött. Nem csak három legjobb barátnőm volt, de mindenkivel volt kapcsolatom. Kivel rózsásabb, kivel átlagos, kivel olyan semmilyen. Ha szomorú voltam, vigasztaltak. El sem hittem, hogy én, aki teljesen átlagos rangot töltöttem az osztályban, odajöttek, és vigasztaltak. És az a sok közös perc, sok közös élmény.Erre The End...
Most már csak egy szebb jövőben reménykedek. Az a megoldás. És az, hogy sosem felejtek. De ezeket az emlékeket nem is lehet.
Szóval. Nem tudom, kivel volt már ilyen, én egyszerűen borzasztó vagyok, és ez egy olyan érzés, amivel nemigen tudok mit kezdeni.
Görcsösen ragaszkodom az emlékeimhez. Nem azért, mert nem akarok változást. Egyszerűen annyi gyönyörű emlékem van, és ha arra gondolok, hogy nem élhetem át újra, és minden új lesz, elkeserít. Az iskola végével együtt több dolognak is vége szakadt, ami azelőtt elég fontos szerepet játszott az életemben. Kapcsolatok emberekkel, a környezetem, meg még pár dolog... de nem akarom, hogy vége legyen. Hihetetlen belegondolni, hogy vége van. Főleg, mert az utóbbi két évben éltem igazán. Az utóbbi két évben volt értelme mindennek. Azelőtt is volt, csak nem így fogtam fel. Viszont akkor minden összejött. Nem csak három legjobb barátnőm volt, de mindenkivel volt kapcsolatom. Kivel rózsásabb, kivel átlagos, kivel olyan semmilyen. Ha szomorú voltam, vigasztaltak. El sem hittem, hogy én, aki teljesen átlagos rangot töltöttem az osztályban, odajöttek, és vigasztaltak. És az a sok közös perc, sok közös élmény.Erre The End...
Most már csak egy szebb jövőben reménykedek. Az a megoldás. És az, hogy sosem felejtek. De ezeket az emlékeket nem is lehet.
Akkor most egy kicsit életem egyik legmeghatározóbb alakjáról, Micc-ről. Ugyanis már rég nem olvashattatok a hogylétéről. :)
Micc egyébként majd' kicsattan, olyan jól van. Ugyan a szemével volt egy kis bibi, és ideje volt a bolhák ellen is tenni valamit, de most teljesen egészséges. És komisz... általában a napjai reggeli után kuncsorgással kezdődnek, majd hangos hiszti után hajnali hatkor bekéredzkedik hozzám, amire jobb esetben nem ébredek fel (sajnos ezek a jobb esetek eddig egyszer-kétszer történtek meg). Felugrik az ágyra, kicsit dorombol, ha épp olyan kedve van, addig bökdös, míg meg nem simogatom, aztán lekucorodik az ágy szélére. Na, és akkor vagy elférek, vagy pedig azon aggódom, nehogy lelökjem az ágyról vagy ráfeküdjek... Igyekszem úgy forgolódni, hogy ne nagyon érezze meg, ugyanis nem akarom, hogy besértődjön,mert akkor kapok pár harapást, ami reggel nem olyan kellemes... Általában tízig szundizunk, akkor én is fölkelek, ő is fölkel, eszik kicsit, aztán kimegy, és este tolja haza legközelebb a képét. :) Ő a legjobb cica a világon! :)
Micc egyébként majd' kicsattan, olyan jól van. Ugyan a szemével volt egy kis bibi, és ideje volt a bolhák ellen is tenni valamit, de most teljesen egészséges. És komisz... általában a napjai reggeli után kuncsorgással kezdődnek, majd hangos hiszti után hajnali hatkor bekéredzkedik hozzám, amire jobb esetben nem ébredek fel (sajnos ezek a jobb esetek eddig egyszer-kétszer történtek meg). Felugrik az ágyra, kicsit dorombol, ha épp olyan kedve van, addig bökdös, míg meg nem simogatom, aztán lekucorodik az ágy szélére. Na, és akkor vagy elférek, vagy pedig azon aggódom, nehogy lelökjem az ágyról vagy ráfeküdjek... Igyekszem úgy forgolódni, hogy ne nagyon érezze meg, ugyanis nem akarom, hogy besértődjön,mert akkor kapok pár harapást, ami reggel nem olyan kellemes... Általában tízig szundizunk, akkor én is fölkelek, ő is fölkel, eszik kicsit, aztán kimegy, és este tolja haza legközelebb a képét. :) Ő a legjobb cica a világon! :)
2012. augusztus 11., szombat
29 kérdés, 29 nap - 28., 29. kérdés
Na, elértünk a végére, és közben már lesz is lassan miről írnom :'D
28. kérdés
Hiszel a szerelemben első látásra? Miért?
Öh, igen, mert volt már tapasztalatom vele...
29. kérdés
4. mód, ahogyan el lehet nyerni a szíved
Erre egy egyszerű válasz... nem kell, hogy valakinek sok pénze legyen, csak tartson ki mellettem, fogadjon el és legyen megbízható. :)
28. kérdés
Hiszel a szerelemben első látásra? Miért?
Öh, igen, mert volt már tapasztalatom vele...
29. kérdés
4. mód, ahogyan el lehet nyerni a szíved
Erre egy egyszerű válasz... nem kell, hogy valakinek sok pénze legyen, csak tartson ki mellettem, fogadjon el és legyen megbízható. :)
2012. augusztus 9., csütörtök
29 kérdés, 29 nap - 22., 23., 24., 25., 26., és 27. kérdés
Hú, rég nem írtam, szóval jól összegyűlt, de akkor most mindenre válaszolok. Két kérdés, és vége. :)
22. kérdés
A legrosszabb dolog, ami valaha történt veled
Elszakítottak tőlem egy nagyon jó barátot.
23. kérdés
Egy levél bárkinek. Akárkinek
Kingának épp most írtam, zeneletöltéssel kapcsolatban. :'DDDDD De azt nem fogom ide bemásolni. Másnak meg nem akarok levelet írni, úgyhogy ezt inkább kihagyjuk.
24. kérdés
7 dolog, ami gyakran megfordul a fejedben.
1. 570
2. Ő :'DDDDD
3. 2010,és az emlékeim...
4. Miért nem tudja a macska harapás helyett valami mással a tudatomra adni, hogy éhes?
5. Miért nincs erre több lovarda?
6. Mi a francért lakok én olyan messze Budapesttől? -.- Minden jó dolog ott van szinte...
7. Miért lett ilyen a világ?! :'D
25. kérdés
Olyasvalakivel randiznál, aki egyszerű és lenyűgöző személyiségű, vagy olyannal aki híres és egyszerű személyiségű?
Ööö... attól függ, de inkább az első.
26. kérdés
Mik azok az apró dolgok, amiktől zavarban érzed magad?
Ha valami hülyeséget mondok, vagy csinálok. Ha valamit egyszerűen nem értek... És ha mások hoznak zavarba.
27. kérdés
Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?
Hú, hát először tanár, aztán író :'DD
22. kérdés
A legrosszabb dolog, ami valaha történt veled
Elszakítottak tőlem egy nagyon jó barátot.
23. kérdés
Egy levél bárkinek. Akárkinek
Kingának épp most írtam, zeneletöltéssel kapcsolatban. :'DDDDD De azt nem fogom ide bemásolni. Másnak meg nem akarok levelet írni, úgyhogy ezt inkább kihagyjuk.
24. kérdés
7 dolog, ami gyakran megfordul a fejedben.
1. 570
2. Ő :'DDDDD
3. 2010,és az emlékeim...
4. Miért nem tudja a macska harapás helyett valami mással a tudatomra adni, hogy éhes?
5. Miért nincs erre több lovarda?
6. Mi a francért lakok én olyan messze Budapesttől? -.- Minden jó dolog ott van szinte...
7. Miért lett ilyen a világ?! :'D
25. kérdés
Olyasvalakivel randiznál, aki egyszerű és lenyűgöző személyiségű, vagy olyannal aki híres és egyszerű személyiségű?
Ööö... attól függ, de inkább az első.
26. kérdés
Mik azok az apró dolgok, amiktől zavarban érzed magad?
Ha valami hülyeséget mondok, vagy csinálok. Ha valamit egyszerűen nem értek... És ha mások hoznak zavarba.
27. kérdés
Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?
Hú, hát először tanár, aztán író :'DD
2012. augusztus 3., péntek
29 kérdés, 29 nap - 20., 21. kérdés
20. kérdés: Ki tette rád a legnagyobb hatást az életben? stb. Foggalmam sincs. :'D Ezen lépjünk is túl.
21. kérdés: Öntsd ki a szíved
IMÁDOKÉLNI. tessék :D
21. kérdés: Öntsd ki a szíved
IMÁDOKÉLNI. tessék :D
2012. augusztus 1., szerda
29 kérdés, 29 nap - 19. nap
19. kérdés
10 dolog, (nem ember) ami boldoggá tesz
1. napsütés, jóidő, kék ég + fehér felhők, nyár
2. fotózás
3. lovak látványa
4. kiccsaládom (ők nem emberek :))
5. zene
6. az életem
8. vicces filmek látványa
9. Bumerááááng
10. alapból boldog vagyok. huh. :D
10 dolog, (nem ember) ami boldoggá tesz
1. napsütés, jóidő, kék ég + fehér felhők, nyár
2. fotózás
3. lovak látványa
4. kiccsaládom (ők nem emberek :))
5. zene
6. az életem
8. vicces filmek látványa
9. Bumerááááng
10. alapból boldog vagyok. huh. :D
2012. július 31., kedd
29 kérdés, 29 nap - 18. nap
18. kérdés:
Nevezd meg azt a sorozatot, aminek rabja vagy/voltál
Na, ez igazán hosszú lesz! :D
Először is, a
Jóbarátok
Nem tudom, ki ismeri, ki látta, én fanatikus rajongója vagyok! Régebben nővéremmel néztük együtt, bár akkor nem sokat értettem belőle, de totál belezúgtam Ross-ba (olyan 6 év körül lehettem), és mindig néztem. :D Utána később újra elkezdtük a családdal, mára már nincs olyan rész, amit ne láttam volna legalább tizenötször. Vicces, ugyanakkor tanulságos, az életről, a barátságról, a szerelemről sokat lehet belőle tanulni.
Részletesen pedig, a kedvenc szereplőm Joey (Matt LeBlanc) és Phoebe (Lisa Kudrow). Mindketten olyan őrültek!
Joey- t azért szeretem, mert ő a tipikus jó pasi a sorozatban, viszont olyan sötét, hogy az nem igaz. Soha nem ért semmit, és mindig mindent elbénázik. De lehet rá számítani, együttérző, igaz barát.
Phoebe is hasonlóan hülye, de hatalmas szíve van, szereti az embereket, az életet, a környezetét.
Még Phoebe mondta a sorozatban: "Három dolgot tudnod kell rólam. 1. Számomra a barátaim a legfontosabbak. 2. Én sosem hazudok. 3. Én sütöm a világon a legfinomabb mazsolás sütit!"
Két kedvenc részem van, az egyik "Az embrió", amiben lakást cserélnek, a másik pedig a "Phoebe sütije", amiben Rachel vitorlázni tanítja Joey-t több-kevesebb sikerrel.
Top Gear
Hát létezik jobb, szórakoztatóbb autós műsor ennél? Fantasztikus, mert nem csak arról szól, hogy különböző típusokat tesztelnek és mutatnak be, de vicces, és lényegre törő. Az egyik kedvenc sorozatom a mai napig, a három idióta brit műsorvezetővel, meg a feladataikkal és a küldetésekkel. A kedvenc részem a Vietnam Special, az egy órás műsoridőből másfél óra lett. :P
LA Ink
Még ma is szeretem, hiszen Kat Von D az egyik példaképem, a kedvenc tetoválóművészem, és igazából azt hiszem, csak miatta nézem a sorozatot :)
Állítólag...
Régebben főleg imádtam! Mindenféle kísérleteket mutatnak be, nem az 'unalmas fizikaóra' módra, ez is vicces, és szórakoztató.
Autókereskedők
Régi autókba lehelnek új életet - na, ezért nézem. :D Képesek a csúnya, ütött-kopott, öreg autókból vadonatúj csodákat csinálni...
Nevezd meg azt a sorozatot, aminek rabja vagy/voltál
Na, ez igazán hosszú lesz! :D
Először is, a
Jóbarátok
Nem tudom, ki ismeri, ki látta, én fanatikus rajongója vagyok! Régebben nővéremmel néztük együtt, bár akkor nem sokat értettem belőle, de totál belezúgtam Ross-ba (olyan 6 év körül lehettem), és mindig néztem. :D Utána később újra elkezdtük a családdal, mára már nincs olyan rész, amit ne láttam volna legalább tizenötször. Vicces, ugyanakkor tanulságos, az életről, a barátságról, a szerelemről sokat lehet belőle tanulni.
Részletesen pedig, a kedvenc szereplőm Joey (Matt LeBlanc) és Phoebe (Lisa Kudrow). Mindketten olyan őrültek!
Joey- t azért szeretem, mert ő a tipikus jó pasi a sorozatban, viszont olyan sötét, hogy az nem igaz. Soha nem ért semmit, és mindig mindent elbénázik. De lehet rá számítani, együttérző, igaz barát.
Phoebe is hasonlóan hülye, de hatalmas szíve van, szereti az embereket, az életet, a környezetét.
Még Phoebe mondta a sorozatban: "Három dolgot tudnod kell rólam. 1. Számomra a barátaim a legfontosabbak. 2. Én sosem hazudok. 3. Én sütöm a világon a legfinomabb mazsolás sütit!"
Két kedvenc részem van, az egyik "Az embrió", amiben lakást cserélnek, a másik pedig a "Phoebe sütije", amiben Rachel vitorlázni tanítja Joey-t több-kevesebb sikerrel.
Top Gear
Hát létezik jobb, szórakoztatóbb autós műsor ennél? Fantasztikus, mert nem csak arról szól, hogy különböző típusokat tesztelnek és mutatnak be, de vicces, és lényegre törő. Az egyik kedvenc sorozatom a mai napig, a három idióta brit műsorvezetővel, meg a feladataikkal és a küldetésekkel. A kedvenc részem a Vietnam Special, az egy órás műsoridőből másfél óra lett. :P
LA Ink
Még ma is szeretem, hiszen Kat Von D az egyik példaképem, a kedvenc tetoválóművészem, és igazából azt hiszem, csak miatta nézem a sorozatot :)
Állítólag...
Régebben főleg imádtam! Mindenféle kísérleteket mutatnak be, nem az 'unalmas fizikaóra' módra, ez is vicces, és szórakoztató.
Autókereskedők
Régi autókba lehelnek új életet - na, ezért nézem. :D Képesek a csúnya, ütött-kopott, öreg autókból vadonatúj csodákat csinálni...
2012. július 30., hétfő
Olimpiai aranyérem, és lovastusa, és a kérdések
Ami a kérdéseket illeti, megint bepótolom a tegnapit.
16. kérdés: Ha holnap vége lenne a világnak, mit csinálnál a földi életed hátralevő részében?
Hú, fogalmam sincs. Sok időt töltenék a szeretteimmel, és egyszerűen élvezném az életem utolsó napját.
17. kérdés: Mi szeretnél lenni, ha idősebb leszel?
Régebben a tetoválószakma vonzott nagyon, szívesen kipróbálnám. Most viszont már egyre több időt fordítok a fotózásra, nagyon érdekel, és szeretnék később lovakat fényképezni.
2012. július 28., szombat
29 kérdés, 29 nap - 12.,13.,14. és 15 kérdés összevonva
Öhm, igen, ez most ilyen ömlesztett. Több okból is. Először is, a 12. kérdésre: nincs kedvenc focicsapatom. Ez ilyen egyszerű :D A focin általában elalszom. Másodszor is, ami a 13. kérdést illeti, nem szeretnék senkinek semmit bevallani.
14. kérdés: Terveim a jövőre
Na, azok vannak :) Először is, szeretnék leérettségizni, és fotós lenni. Lovakat akarok fényképezni, és ebből azért pénzt is és kis hírnevet is remélek. Szeretnék nagyon lovagolni járni, ami a későbbieket illeti, saját lovat is szeretnék, és mindenképpen ki akarom próbálni a díjugratást. Szeretnék jogosítványt szerezni, és venni egy autót, amire majd úgy vigyázok, mint a szemem fényére. Nem veszek másikat, ha megjelenik egy újabb típus, hanem azt fogom bütykölgetni. Kb. olyan lesz, mint amikor ma néhány ember újabb autók helyett Trabanttal jár :D Ennél messzebb nem igazán tervezek. Élek a mának és majd kiforrja magát. :)
És a 15. kérdésre, nincs álompasim, csajom meg végképp :)
14. kérdés: Terveim a jövőre
Na, azok vannak :) Először is, szeretnék leérettségizni, és fotós lenni. Lovakat akarok fényképezni, és ebből azért pénzt is és kis hírnevet is remélek. Szeretnék nagyon lovagolni járni, ami a későbbieket illeti, saját lovat is szeretnék, és mindenképpen ki akarom próbálni a díjugratást. Szeretnék jogosítványt szerezni, és venni egy autót, amire majd úgy vigyázok, mint a szemem fényére. Nem veszek másikat, ha megjelenik egy újabb típus, hanem azt fogom bütykölgetni. Kb. olyan lesz, mint amikor ma néhány ember újabb autók helyett Trabanttal jár :D Ennél messzebb nem igazán tervezek. Élek a mának és majd kiforrja magát. :)
És a 15. kérdésre, nincs álompasim, csajom meg végképp :)
Olimpiai megnyitó
Jónapot! :D
Először is, rég nem válaszoltam a kérdésekre, de azt majd egy következő bejegyzésben.Tegnap néztem az olimpia megnyitót. Gyönyörű volt *-* Nem igazán érdekel egyébként a sport, nem igazán követem szemmel az olimpiákat, csak a magyar sportolók és a lovaglás eredményeit, de alapnak tartom, hogy leülök és megnézem, mert ez mégiscsak amolyan műveltségi kérdés, szerintem.
Egyébként meg szerintem nagyon nagyon szép volt :) Borzasztó módon eltalálták a britek az egész műsort. Fantasztikus látvány volt. Nekem leginkább a zenés-internetes-világhálós rész tetszett, szinte mindegyik számot felismertem. Egy csomó előadóról nem tudtam, hogy brit, pedig imádom őket...
Persze mindenki Mr. Bean-je, Rowan Atkinson is nagyon vicces volt, ő nem maradhat ki ilyen ünnepségekből. :D Paul McCartney hatalmas volt, imádom, imádtam az előadását, és nagyon szép pillanat volt, amikor az egész stadion egyszerre üvöltötte a Hey, jude -t :)
Lovas fejjel különösen fontos volt számomra, hogy két díjugrató is zászlóvivő volt, az egyik Brazíliánál, mégpedig Rodrigo Pessoa, a másikuk pedig Svédországnál Rolf-Göran Bengtsson. És a két shire fogat az elején is nagyon szépen mutatott. :)
Eddig is szerettem Londont és Nagy-Britanniát, de most még jobban imádom, mint ezelőtt. :)
Szóval sok sikert a magyar sportolóknak, remélhetőleg sok éremmel térnek majd haza. :)
2012. július 24., kedd
29 kérdés, 29 nap - 11. nap
11. kérdés
Melyik az a 3 szó, amit minden nap említesz?
Hú, nehéz, sok van... Lovak (mindig szóba jön), ez hülye (frappáns, és kifejező xD), majd (szeretem halogatni a dolgokat .___.)
Melyik az a 3 szó, amit minden nap említesz?
Hú, nehéz, sok van... Lovak (mindig szóba jön), ez hülye (frappáns, és kifejező xD), majd (szeretem halogatni a dolgokat .___.)
2012. július 23., hétfő
29 kérdés, 29 nap - 10. nap
10. kérdés:
Mi a kedvenc idézeted?
A fejlécen :) "A lehetetlen csupán egy nagy szó, amivel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény, hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik...", illetve: "Célozd meg a holdat, és ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz."
Mi a kedvenc idézeted?
A fejlécen :) "A lehetetlen csupán egy nagy szó, amivel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény, hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik...", illetve: "Célozd meg a holdat, és ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz."
2012. július 22., vasárnap
29 kérdés, 29 nap - 9. nap
9. kérdés
Mutasd be a legjobb barátod!
Hú, ez húzós. Rengeteg legjobb barátom lett, de akkor azt mutatom be, aki a legeslegelsőnek lett az, ő pedig Gabi.
Hozzám hasonlóan most fogja a 15 -öt tölteni. Igazából nagyon szeretem, bár egy idióta, akin hatalmasakat lehet röhögni. xD Mindig számíthatsz rá. Elég céltudatos és nem lehet befolyásolni, szeret öltözködni és szereti a divatot. :) Nagyon jól lehet vele szórakozni, én speciel mindig berekedek, annyit nevetek. xD De, amióta Julcsit és Kingát is a legjobb barátaim között tudom, azóta főleg így lógunk együtt, mert úgy az igazi. Nagyon sok dolog bebizonyította már, hogy a barátságunk nagyon erős :) ♥
Mutasd be a legjobb barátod!
Hú, ez húzós. Rengeteg legjobb barátom lett, de akkor azt mutatom be, aki a legeslegelsőnek lett az, ő pedig Gabi.
Hozzám hasonlóan most fogja a 15 -öt tölteni. Igazából nagyon szeretem, bár egy idióta, akin hatalmasakat lehet röhögni. xD Mindig számíthatsz rá. Elég céltudatos és nem lehet befolyásolni, szeret öltözködni és szereti a divatot. :) Nagyon jól lehet vele szórakozni, én speciel mindig berekedek, annyit nevetek. xD De, amióta Julcsit és Kingát is a legjobb barátaim között tudom, azóta főleg így lógunk együtt, mert úgy az igazi. Nagyon sok dolog bebizonyította már, hogy a barátságunk nagyon erős :) ♥
2012. július 21., szombat
29 kérdés, 29 nap - 8. nap
8. kérdés
4 dolog, amit el szeretnél mondani különböző embereknek.
(Ha jól értelmezem a kérdést, akkor négy embernek egy-egy dolgot (?). Mindegy. xD)
1. dolog: NEKI, hogy szeretem (haha, sosem fog összejönni, mert túl gyerekes ehhez.)
2. dolog: ...
Kifogott rajtam. Mást nem igen akarok elmondani senkinek. Csak ezt... xD Jó vagyok.. xD
4 dolog, amit el szeretnél mondani különböző embereknek.
(Ha jól értelmezem a kérdést, akkor négy embernek egy-egy dolgot (?). Mindegy. xD)
1. dolog: NEKI, hogy szeretem (haha, sosem fog összejönni, mert túl gyerekes ehhez.)
2. dolog: ...
Kifogott rajtam. Mást nem igen akarok elmondani senkinek. Csak ezt... xD Jó vagyok.. xD
2012. július 20., péntek
29 kérdés, 29 nap - 7. nap
7. kérdés:
Szoktál olvasni? Mik a kedvenc könyveid?
Sok könyves bejegyzést írtam már, szóval igen, szoktam olvasni, és nagyon is szeretek. Régebben még 150 oldalas, PonyClub regényeket olvastam, de most már más témájú könyveket is szoktam. Nagyon szeretem Moldova Györgytől A pénz szaga c., magyar kamionsofőrökkel foglalkozó könyvet, illetve A Szent Johanna Gimi kötetei is a kedvenceim lettek, nagyon szeretem. Emellett szeretem az olyan lovas könyveket, amikben sok kép van (ezek ismeretterjesztőek, de rengetegszer kiolvastam már, úgyhogy nézegetni szoktam inkább :'D), illetve van egy lovas, fotós könyvem Gabrielle Boiselle -től, azt is nagyon szeretem. Az olyan klasszikusokat, mint pl. a Harry Potter, nem olvastam, de nem is tervezem :'D
Szoktál olvasni? Mik a kedvenc könyveid?
Sok könyves bejegyzést írtam már, szóval igen, szoktam olvasni, és nagyon is szeretek. Régebben még 150 oldalas, PonyClub regényeket olvastam, de most már más témájú könyveket is szoktam. Nagyon szeretem Moldova Györgytől A pénz szaga c., magyar kamionsofőrökkel foglalkozó könyvet, illetve A Szent Johanna Gimi kötetei is a kedvenceim lettek, nagyon szeretem. Emellett szeretem az olyan lovas könyveket, amikben sok kép van (ezek ismeretterjesztőek, de rengetegszer kiolvastam már, úgyhogy nézegetni szoktam inkább :'D), illetve van egy lovas, fotós könyvem Gabrielle Boiselle -től, azt is nagyon szeretem. Az olyan klasszikusokat, mint pl. a Harry Potter, nem olvastam, de nem is tervezem :'D
2012. július 19., csütörtök
Kat Von D könyv
Hurrá, megint a könyvek. Tegnap utánanéztem az interneten, hogy hol lehetne Kat Von D parfümöt venni. Gyakorlatilag sehol, (de ha mégis tud valaki, ahol lehet, vagy interneten tudok rendelni Magyarországról, azt megköszönném) viszont a könyvét meg tudnám venni. A bookline.hu - ról lehet rendelni angol és német nyelvűt. Amelyiket én szeretném, a High Voltage Tattoo -sat, az német... igaz, 9000 FT, ráadásul elég nagy meló lefordítani, egyrészt, mert nem vagyok oda a német nyelvért, másrészt, mert még csak általános iskolai tudással rendelkezem :'D De annyira szeretném... Igyekszem megfűzni anyumékat az érvekkel, hogy sokat tanulhatnék németül, blabla, hátha megszerzem. :D
Mellékesen pedig, holnaptól hello, full önállóság...
Mellékesen pedig, holnaptól hello, full önállóság...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
