"Buli"

Nem, ne kérdezzétek, miért van idézőjelbe, lényeg a lényeg, hogy... Úristen, az, hogy tulajdonképpen teljesen elmaradtam az írással.
Tényleg nem voltam ebben a hangulatban, ez is most csak egy pillanatnyi dolog, szeretném, ha jobb lenne, de nem tudom, mivel, és mikor lesz jobb... illetve azt, hogy mivel lenne jobb, azt tudom, de azt, hogy mikor, azt nem... na mindegy. Kicsit felpörögtem oO pillanatnyi állapot. De van is okom rá, amit most nem fogok leírni.
Egyébiránt rohadtul jót buliztam, azokkal, akiket legjobban imádok. Üvöltöttem, táncoltam, vandálkodtam és egyebek, és a nap végén (ami éjjel volt köbö.) kifeküdtem :'D
Kicsit felszabadultam, de nemigen tudom, hogy meddig...
Dudival találkoztam kedden ♥ Azért adott egy kis löketet, és önbizalmat. És imádom, hogy olyan makacs, mindenkineknekiugrós ember vagyok, és hogy néha nem tudom türtőztetni magam, IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM.

Hiány... megint

Sziasztok!
Amint látjátok, frissítettem a kinézetet valamennyire... hm, már pár napja nincs olyan kicsattanó jó kedvem, mint eddig, és tudom, eléggé elmaradtam az írással.
Először is, Kinga nemsokára megérkezik 'Dojcslandból, pontosan következő hét kedd estére, de már szerdán láthatjuk, aztán hétvégén csapunk egy 'Istenhozott' partit. :"D
Aztán, nagyon nagyon hiányzik nekem egy két illető - akik nélkül az élet már nem olyan rózsaszínfelhős, gondtalan, mint régen - mert már csak a puszta gondolat is, hogy ők nincsenek itt, elkergeti a rózsaszínfelhőket.
De, szoktam látni Őt. He... legalább ennyi kijár nekem.
Aztán utálom, hogy nem járhatok lovakhoz... utálom...
És hiába ígérkezik jónak ez a hét vége, és az elkövetkezendő, nem érzem magam a helyzet magaslatán...
Pozitív: • GTZ jár reggel újabban, míg L.T. máshol kavar
            • Látom Őt
            • Szoktam röhögni igenigen sokat. :"D
            • hétvége *-*
Negatív: • sokmindenki hiányzik :(
             • utálom, hogy a legfontosabb emberek messze laknak tőlem.
             • mindennél jobban szeretnék lovagolni

Busz, találkozás és minden egyéb

Hű, annyi minden történt, hogy csak a lehetőséget vártam, meg a kedvet, hogy ide írhassak.
Először is már csak két hét, és jön Kinga. Furcsa kimondani, de nekem mondjuk oly mindegy - a buli természetesen jó lesz, de valaki másnak sokkal jobban fáj, hogy ő még külföldön van, és lesz is egy darabig.
Erőteljesen próbálom közbe összehozni, hogy az őszi szünetbe eljöhessenek hozzám a barátaim, de elég lehetetlen ezt kivitelezni, ha az ember barátja nyolcezermillió kilométerre (egy kis túlzással (A)) lakik innen...
Közben Dudiról is kapok újabb és újabb információkat, jókat és rosszakat, és a szokásos tudattal élek - nemsokvanmárhátra.
Ami a sulit illeti, igyekszem nem lustulni, bár kémia 1-est és, meglepően énekből is 1 -est azért sikerült beszereznem x)
A hétvégém is elég jól sikerült, mozgás, kirándulás téren, mert felmásztunk szombaton az egyik nagy dombra Alexával és eszméletlen gyönyörű volt *-*
Na, ennyit ömlesztve a máról. :) Majd kirándulós képeket hozok. :D

Csodálatos, csodálatos ÉLET. ♥

Áh, halljátok (vagyis olvassátok x'D), már esküszöm, úgy érzem, hogy az őrületbe kergetem az embereket az idióta boldogságommal, ami állandóan kísért, és hogy sokan irigyelnek, mert milyen jó nekem :'D
Hát, nem tudom pontosan, mi a boldogság, de ha ez az, amit én érzek, akkor ennél jobb dolog nem igazán akad :)
Hm, egyébként azt is érzem, hogy egyre hülyébb leszek. Én nem voltam ilyen :'D Néha elcsodálkozom magamon, hogy van ennyi energiám, és hogy vagyok képes üvöltve, rohanva és röhögve végigmenni az utcán.
Nomindegy, ennyit egyelőre a heti őrületről.
Azt tudom, hogy rohadtul várom az őszi szünetet, és a karácsonyt (az még odébb lesz x'"D). Hatalmas lesz az őszi szünet, végre jön Kinga Németland -ből, és addig már csak 19 nap van hátra!
Közben még megvannak mindig az állandó problémáim, a busz, Ő, de mindegy, ha ennél jobb lenne, komolyan mondom, tényleg én lennék a világ legboldogabb embere :"D

Bocsika, eléggé össze - visszára sikeredett, lehet, hogy egy tudatlan tízéves rózsaszínfellegek közt járó libának tűnök ezzel az igazán, megrendítően fontos bejegyzéssel, de ez a lelki állapotom jelenleg :"D

Vasárnap

Egy ilyen szép, őszi hétvégét kár lenne kihasználatlanul hagyni - gondoltam rá tegnap, mikor azt tervezgettem, hogy majd egyszer valamit tényleg úgy csinálok meg, ahogy kérik tőlem. Hogy egyszer, egy hétvégén hamar felkelek, hamar elkészülök és minden szuper lesz - hát, félig meddig sikerült is ezt teljesítenem. Már jólesne egy kis eső, de azért örömmel nyugtáztam, hogy a nap még is süt, csiripelnek a madarak (csak éppen a fecskék nem, mert azok már Afrika fele utaznak) és a körülményekhez képest meleg van.

A szombati napom csak azzal töltöttem, hogy sóvárogva lestem a lovas könyveket, megpróbáltam egy normális rajzzal előállni és kiültem az udvar kellős közepére (a kutyagumival övezett udvar kellős közepére, pontosabban) tanulni. Persze Buksi rögtön jött segíteni a maga disznós, lusta módján, de az lett volna még is a legnagyobb segítség, hogy összeszedi maga után a piszkát, mert jó alaposan meg kellett néznem, nehogy 'nyakik üljek a sz@rban', ha már igazán ide illő szólást akarok találni.

Na mindegy, tehát megtanultam és gyakorlatilag a szombat másból nem is állt.

A vasárnap reggel meg amolyan vasárnap reggelesen kezdődött, olyan fáradtan, álmosan, minden életkedv nélkül, és hogy ez az életkedv még jobban elbújjon valahol a szívem mélyén és ne dugja elő az orrát, arra mászkáltak a gondolataim, hogy mit kell megcsinálni ma - pakolni, újból tanulni, nekiveselkedni a mateknak, segíteni anyumnak és minden elvárásnak megfelelni (pedig sosem kértek tőlem sokat, olyat meg főleg nem, ami a képességeimet meghaladja).

Hogy feldobjam a kedvem, igyekeztem arra gondolni, hogy ráveszem majd édesapámat, hogy menjünk el biciklizni (14 éves létemre csak ő volt az egyetlen, akire számíthattam, mert itt nincsenek barátaim, ugyanis nem tudnék valami jóféle emberek közül válogatni, és Alexa is csak kéthetente van itt).

Szóval reggeli gyors gépezés, kis vitatkozás, és szentbeszéd (arról, hogy miért fontos tanulnom, hogy felvegyenek egy normális középiskolába és minden hülyeség, amivel egyébként is tökéletesen tisztában vagyok) végighallgatása után csak eljött ez is, így hát felkerekedtünk.

Közben szereztünk még egy útitársat egy zöld levelibéka személyében, aki úgy gondolta, feltétlenül anyám rózsáján kell trónolnia, megijesztve ezzel a rózsa tulajdonosát (azaz anyumat), úgyhogy rögtön tudtuk, őt is be kell szerveznünk, mert a virágok egyetlen gondozója (még mindig anyumról beszélünk) nem igazán szívleli ezeket a goromba kis teremtményeket.

Tehát túlélők módjára elindultunk, aki látott, nyilván azt gondolta, a befőttesüvegben az ebédünk van, a goromba kis béka.

Átkeltünk egy vízfolyáson, előtte elengedtük kétéltű kis barátunkat, és szintén Bear Grylls - nek gondolva magunkat átkeltünk a 'befagyott vizű, mély, jeges tengeren'.

Mint mindig, azt éreztem, leváltanám a nyomorék, saras, piszkos, nyikorgós biciklimet egy lóra, és álmodozni kezdtem, milyen jó volna itt egyszerűen végigvágtázni, a szabadságtól fűtve. Hogy feldobjam magam, csináltam egy két fotót, mert azt mindig kell, aztán felmásztunk a dombon, majd a közúton haza is jöttünk.

Gyakorlatilag ennyiből állt a hatalmas túra.

Egyébként megtudtam,hogy azok az emberek, akiket megbízhatónak tartunk, nem mindig azok, úgyhogy már csak ezért is baromira utálom, ha valami nem tiszta a barátaim körül...

Ja, és várom a karácsonyt.

Köszönöm annak, aki megint végigolvasta az agymenésemet!

Valamint félreértés ne essék, én nem vagyok olyan emberek közül válogatós, olyan finnyás, egyszerűen itt én még egy normális emberrel nem találkoztam az osztálytársaimon kívül, ha őket lehet normálisnak nevezni.

Illetőleg azt se gondoljátok, hogy eltűnt az a pörgős, élni akaró csaj, mert még mindig megvan, és akkor is megvan, ha a legrosszabb dolgok történnek meg, csak néha elő kell kaparni ezt az érzést.

  

Tenger -feeling

Hey.
Kicsit újítottam a blog stílusán :) Remélem, mindenkinek elnyerte a tetszését, és azt is, hogy minden olvasható, jól látható!
Ugyan nekem először elég kicsi volt a betű, de nagyítottam a böngésző nézetén, így már jó, remélem, hogy Nektek is :)