Sűrítmény; évnyitó, busz, minden

Hűha, tudom, alaposan le vagyok maradva a blogolással, de annyi minden közbe jött, és annyi mindenről tudnék mesélni, hogy mindig vártam, hogy majd összességében szépen lepötyögöm, és annyira felhalmozódott már, hogy az nem igaz. Szóval most szépen kis cikkekbe szedve leírom, mi történt velem az utóbbi másfél - 2 hétben.


Például azt, hogy találkoztam Julcsival és Gabival...
Igen, bementünk egy utolsó találkozásra, miután mindannyiunkat lesokkolt a hír, hogy vasárnap (28.) lesz az évnyitó. Délután mentem be, arra már nem emlékszem, melyik busszal, azt tudom, hogy Credo volt :P (vagy nem, tényleg nem emlékszem.)
Miután Kingáék kimentek Németországba, úgy döntöttünk, feltétlenül küldenünk kell neki képeslapot, ha már ő küldött nekünk (illetve, Julcsinak és Gabinak igen, utóbb kiderült, hogy nem tudta a címem). Gabi gyászjelentést akart küldeni, ha nem olvassa el, mi van a csodás képeslapra írva, küldtünk volna neki gyászjelentést.
Aztán felmentünk a plázába, nekem iskolatáskát nézni, megírni a képeslapot és megnézni a könyvem - mert azt mindenképpen meg kellett, ugye.
Végül este jöttem haza. Találkoztam jó pár kedvenc buszommal is, összesítve jó volt :)


És azt is, hogy a nyár leggyönyörűbb estéje kétség kívül a szombat esti volt (27.)
Igen, igen. Alexával mentünk biciklizni, a szokásos. Kell egy kis mozgás a hűvösben, illetve ez egy mini - fotótúrát is jelentett, fotózzuk a természet szépségeit (meg a buszokat) nyáreste. 
Nagyon boldog voltam, mert itt volt az egyik kedvencem, és ez egy másik jó hírt is jelentett (de nem untatom ezzel a népet, mert senkit nem érdekel).
Alexával hát lefotóztuk a buszt - lefeküdtem a földre, hogy jó képet csináljak, és annyiszor kattintgattam, hogy lassan lett vagy 40 kép az este alatt.
Aztán odamentünk a buszhoz, leültem a fűbe, az elejének támasztottam a hátam és úgy pihiztünk az egyik kedvenc autóbuszom társaságában.
Nagyon jó volt... nagyon jó érzés... megnyugtató, idilli, hatalmas volt.
Aztán otthon, este még ökörködtünk egy sort, és másnap reggel is kilátogattunk a kedvencemhez (addigra már mellette állt egy másik busz, egy szintén ismerős)


Valamint azt is, hogy ezekbe a jó dolgokba némi fájdalom is vegyült, amit az évnyitó hozott
Ebben aztán végképp semmi érdekes nem volt - 2 órán át tartó döglődés, felállás, tapsolás, unatkozás, merengés, beszélgetés, nevetgélés, és a végén felszabadulás.
Ennyi szavakba öntve.