HA NINCS KEDVED ELOLVASNI A "BEVEZETŐT", ÉS A LÉNYEGRE AKARSZ TÉRNI, UGORD ÁT A DŐLT BETŰS RÉSZT! (:
Talán egy bloggernek nem csak magáról kellene írnia, bár szerintem a bejegyzéseim nagy része nem arról szól, hogy éppen hogy nézek ki, új a hajam, stb.
De a blog azért is jó, mert elmondhatom, amit gondolok, anélkül, hogy akármilyen közösségi oldalra írnám, és ott támadnának, mert ezt, és ezt gondolom.
Remélem, hogy a következő sorokkal nem bántok meg senkit, bár lehet, hogy valószínűleg el sem olvassátok majd, de nem érdekel, mert le akarom írni ezeket a dolgokat...
Talán nem kellene mindig elmondanom a véleményem, habár nehéz magamban tartanom, de itt úgy érzem, senki csőrét nem böki a dolog.
Én nem az a típus voltam óvodásként, akit annyira szerettek volna. Mindig kicsaptak, öröm volt elballagni, és elkezdeni egy "új fejezetet", habár elsősként sem voltam túl barátkozós típus. Mindenért sírtam, nem voltak barátaim, anyámasszonykatonájaként éltem.
Aztán elkezdtem megváltozni... az elmúlt két évben, amikor már egyébként is 12 - 13 éves voltam (vagyok).
Kialakult a saját stílusom, és mindenről megváltozott az addig alkotott véleményem. Már más iránt érdeklődtem, szókimondó voltam, ami miatt nagyon bunkónak tartottak néhányan. De tudtam, aki szeret, azt ez nem zavarja, és előbb utóbb rengeteg barátom lett az interneten keresztül, és a valóságban is.
Az utóbbi évben, amikor hatodikos voltam, még nem nagyon volt meg ez a dolog, és olyanokkal is ismerkedtem, akikről később kiderült, hogy sosem lehetnek a barátaim. De azok voltak a szép évek!
És most itt vagyok... a környezetemben az emberek borzalmasan megváltoztak. Mindenki arra hajt, hogy a legmárkásabb cipőt, vagy ruhát felvásárolja, az emberek klónok, mindenhol a
Konzerv és a
Díszi megy. Persze, ki mit szeret. Én nem vetem meg azokat, akik ilyenek, de mégis jófejek, de azokat igen, akik lenéznek másokat, mert éppen nem a legújabb divat szerint öltöznek.
Sajnos az emberek már teljesen egyformák. Én kiszakadtam ebből a körből: ahol lakom, ott is csak ilyen divatbarom emberekkel találkozni legtöbbször. Akik isszák a
Mánsztört, mert az olyan menő, és minden nap csőnadrágot vesznek a plázában. Az arcukon hat tonna smink, közben semmit sem tudnak a dolgokról. Nem azért, mert én persze tudok akármit is, de a legtöbb ilyen ember külsőből ítél.
Hódít a
písz, mert olyan menő, ha písz jelet írok a kezemre, vagy szedem a píszes képeket.
Szerintem nagyon gáz, hogy hova fajultak azok az emberek, akik eddig teljesen normálisak voltak, és én is haverkodtam velük. Arról már ne is beszéljünk, hogy ki mit hallgat, főleg, mert nem akarok itt ócsárolni sem énekest, sem embert, nehogy magára vegye.
Én meg élem a magam hülye kis életét, az őrületbe kergetek mindenkit az MJ. mániámmal (de én legalább olyat szeretek, akit tisztelni lehet, és olyat, akit több százezren tisztelnek a halála után is) és a buszokkal...
Helyzetjelentés: és ebben a röpke félórában rájöttem, hogy nem mindenki az, akinek látszik, és tudnom kell abbahagyni, még akkor is, ha az illetőt nagyon megszerettem.
És nem sírni miatta, mert nincs értelme.
