Úristen, nem is tudom, hogy kezdjem. Pedig annyi mindenről tudnék írni... Csak egyszerűen nincs kedvem mesélni. Mert ahhoz, hogy megértsétek, miről van szó, el kell mondanom a részleteket.
Kevés olyan ember van, akivel maradéktalanul jól el tudok szórakozni, élőben pedig csak három ilyen emberre számíthatok, akikkel minden nap találkozom. De most Ők is olyan mások... álomvilágban élnek. Ami nem probléma, ha az ember nem csavarodik be teljesen. Egy könyvet olvasnak, ami állításuk szerint fantasztikus (szerintem nem, de ilyen vagyok én, egy egyéniség, mindig kilógok a sorból), és teljesen a hatalmába kerítette őket. Állandóan erről beszélnek, én meg már meg se szólalok, mert nem figyelnek rám. Bosszantó, mert nem az a baj, hogy álmodoznak, hanem, hogy teljesen ettől függnek. Más álmát élik, olyanét, aki már egyszer ezt megálmodta. Engem nem is ez zavar, szeressék, meg nem is az, hogy én kilógok belőle, mert őszintén szólva nem érdekel. Csak néha már zavaró, hogy, ha van valami problémám, és esetleg elmondom, akkor utána rögtön le vagyok szarva, és megy minden a megszokott kerékvágásban.
Van egy másik problémám is, miszerint az, hogy nem tudok egyensúlyt teremteni a két világom közt. Eddig minden egybe tartozott, most viszont úgy érzem, mintha szét kellene szakadnom, két helyen lennem egyszerre. Sosem tartottam okésnak, hogy mindenkinek megfeleljek, de ezt most eléggé nehéz összeegyeztetni. Teljesen összezavarodtam, mert egyszer így gondolom, másszor úgy, hatalmasakat csalódtam, mégis, akikkel ez kapcsolatos, nem bántam meg. Viszont tudom, hogy nem minden maximálisan jó, de ugyanakkor azt is, hogy semmi nem lehet tökéletes.
Néha már belefáradok, és lerendezem azzal, hogy meg tudom tartani az összhangot, de az igazság az, hogy valójában nem, a legnagyobb gond pedig az, hogy ezt nem is lehet.
Ha megpróbálom összehozni a kettőt, az rendszerint balul sül el, és nem is próbáltam még, de tudom, tudom, hogy megsértek vele másokat, és teljesen egyedül maradok - majdnem.
Így két világban kell élnem, és szerintem nem is lehet ezt a kettőt összehozni, mert az emberek nem értik meg, képtelenek rá, kinevetnek, és megsértődnek, de néha fájó tud lenni, hogy az egyik kisvilágban nem tudok teljesen önmagam lenni.
Na mindegy, majd kiforrja magát a dolog, legalábbis bízom benne...
forrás: DeviantART
Ami a tegnapot illeti, voltam fotózni. :) Márciusi időjárás volt... :') El sem hiszem, hogy tél van... nyarat akarok, örökké nyarat... napsütést, kék eget, fehér felhőket, fülledt levegőt, egy kis szellőt, zöld fákat... vagy éppen záport, hatalmas vihart, mindegy, mit csak nyarat...
Rengeteg szép kép lett.
És az ÉN ZENÉM... amit már tizedjére hallgatok... és annak ellenére, hogy nem tanulok angol nyelvet, hát...:
Black - Wonderful Life
Még így is, mindezek ellenére csodálatos az élet.
Ja, és még valami: SZERELEM, reménytelenül ~~ > ne próbáljátok ki, oltárian sz@r. :D
Utólag is Boldog Mikulást mindenkinek. : )
